26. HÉT: KÍNA VALAMINT KELET-ÁZSIA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA


Probáld: Földrajz II.: 106 - 115. o.
Probáld: Regionális földrajz: 188 - 200. o.


KÍNA

Területe: 9,6 millió km2
Lakossága: 1,2 milliárd fő

I. Történelmi háttér

Kínában a földművelésre való áttérés (neolit forradalom) már a Kr.e. V. évezredben megtörtént. A legnépesebb területek a Kr.e. II. évezredben a Jangce és a Huang-ho vidéke volt, ahol faluközösségekben éltek az emberek, akik a földművelésen kívül állattenyésztéssel, kerámia- és selyemkészítéssel, hajóépítéssel is foglalkoztak. A fejlődés során a faluközösségekből kisebb-nagyobb államok jöttek létre, amelyek a Kr.e. I. évezredben, a Csou dinasztia (Kr.e. XI-III. sz.) alatt nagyobb egységbe tömörültek. A Kínai civilizáció tehát független fejlődés eredménye és négy évezreden átívelő folyamatos történelmi múltja egyedülálló a Földön.
A Kr.e. III. században alakult ki a Kínai Birodalom. Az államforma császárság lett, az első császár a Cin dinasztia (Kr.e. III. sz.) alapítója, Si Huang-ti lett, aki egész Kínát meghódította. Egységes közigazgatást, írásrendszert és mértékrendszert vezettek be, feltalálták a papírt, és ekkor kezdték építeni a pusztai nomád népek támadásai ellen a Nagy Falat (a XV. sz.-ig épült), ami több mint 10 méter magas és jelenleg 2250 km hosszú. A Han dinasztia (Kr.e. III. - Kr.u. III. sz.) alatt a gazdaság és kultúra virágkorát élte, ekkor lett a konfucianizmus meghatározó ideológia Kínában.
Az ókori Kínában az erősen központosított állam kialakulásával sajátos, ún. ázsiai termelési mód alakult ki, amelyet önellátó faluközösségek rendszere jellemzett. Az állam adó formájában vonta el a csekély terményfölösleget, aminek fejében gondoskodott az árvízvédelemről, csatornázásról, öntözőrendszerekről. Az örökletes földmagántulajdon hiányzott, a társadalom haszonélvezői az adószedő császári hivatalnokok, a mandarinok voltak.
A kínai középkor idején három dinasztia uralkodott: a Tang (VII-X. sz.), a Szung (X-XIII. sz.) és a Ming (XIV-XVII. sz.) dinasztiák. Ekkor találták fel a könyvnyomtatást (IX. sz.), megjelent a papírpénz elődje a váltó, feltalálták a puskaport (IX. sz.), az iránytűt (XI. sz.), a porcelánt (XIV. sz.). A XIII. században Kubiláj vezetésével a mongolok elfoglalták Kínát és megalapították a Jüan dinasztiát (XIII-XIV. sz.), amely nem volt túl hosszú életű. Északkelet-Kína őslakói a mandzsuk a XVII. században hódították meg Kínát és a Mandzsu dinasztia (1644-1911) alatt egyesítették. A mandzsuk átvették a kínai szokásokat, műveltséget, kultúrát, biztosították az állami és társadalmi berendezkedés folyamatosságát. A Mandzsu dinasztia ideje a gazdasági fellendülés időszaka, Kína sok terméket (pl. selyem, porcelán, rizs, tea) exportált, főleg Európába, de az importot szigorúan szabályozták (bezárkózás politikája). A XIX. században megpróbálták visszaszorítani az angolok által támogatott ópiumkereskedelmet, ami az ópiumháborúkhoz vezetett (1. ópiumháború: 1840-42, 2. ópiumháború: 1856), melyekben Kína vereséget szenvedett az angoloktól, így kénytelen volt megnyitni a kikötőit, majd törvényesíteni az ópiumkereskedelmet. Kína félgyarmati sorba süllyedt, Hong Kong az angolok kezébe került. A szabad kereskedelem, a külföldi áruk beáramlása tönkretette a hagyományos kínai ipart, az angolok sok textil- és élelmiszeripari üzemet létesítettek a kikötőkben, az olcsó munkaerő kihasználására.
1911-ben Szun Jat-szen vezetésével győzött a polgári forradalom, 1912-ben kikiáltották a Kínai Köztársaságot. A '20-as években a Szovjetunió támogatásával Kínában kibontakozott a kommunista mozgalom, melynek élén Mao Ce-tung állt. 1937-ben a Japánok megszállták Kínát, így a II. világháború végéig a felszabadító háborúban összefogtak a polgári és a kommunista erők. 1946-tól azonban ismét kiéleződtek a belső ellentétek, és 1949-ben Mao és a kommunisták megszerezték a hatalmat, kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. 1951-ben Kína elfoglalta Tibetet. Mao Ce-tung 1958-ig viszonylag józan politikát folytatott, de ekkor meghirdette a "nagy ugrás" politikáját, ami egy gyorsított gazdasági fejlesztést jelentett volna, de teljes csődhöz, hatalmas éhínséghez vezetett, később a "kulturális forradalom" is elsősorban a személyi kultuszt szolgálta és leginkább az értelmiség ellen irányult. Mao halála után 1976-tól Teng Hsziao-ping realista politikája győzött, célul tűzték ki az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a hadsereg korszerűsítését ("Négy modernizálás"). A fejlődést segítette a külföldi tőke és modern technológiák befogadása, a privatizáció, így Kína gazdasága gyorsan fejlődött.
Jelenleg Kína államformája népköztársaság, amely 22 tartományra (seng), 5 autonóm területre (ticsü) és 3 városi körzetre (sih) tagolódik.

II. Természetföldrajz

Természetföldrajzilag Kína két nagy egységre osztható:

1. Nyugat-Kína: magasabb, szárazabb, itt jóval kisebb a népsűrűség.

2. Kelet-Kína: alacsonyabb, csapadékosabb, a népsűrűség jóval nagyobb.

III. Ipar

1. Bányászat

2. Energiagazdaság

A villamosáram-termelés jórészt (kb. 70 %-ban) széntüzelésű hőerőművekben történik, de a vízerőművek szerepe sem elhanyagolható (kb. 20 %). A legnagyobb vízerőművek a Jangcén és a Huang-hon épültek, de a legjelentősebbek a kis falusi vízerőművek, amelyekből több tízezer működik az ország területén.

3. Feldolgozóipar

A '80-as évektől Kína délkeleti részén létrehoztak öt különleges gazdasági övezetet: Hajnan, Sencsen, Hong Kong, Tajvan, Csuhaj, ahová kedvezményekkel csalogatták be a külföldi tőkét. Az itteni üzemek kínai munkaerővel jórészt exportra termelnek, vámmentes az áruforgalom, és ezek a központok lettek a modernizáció fő színterei.

 

IV. Mezőgazdaság

A mezőgazdaság fejlesztésében az öntözés, a talajerő-utánpótlás, és az agrotechnika fejlesztése játszotta a fő szerepet. Az ország területének 1/10-e áll művelés alatt. A mezőgazdaság vezető ága a növénytermesztés, Kína a Föld legnagyobb gabonatermelő országa.

Az állattenyésztés ágai:


KELET- ÉS DÉLKELET-ÁZSIA

ORSZÁG TERÜLET
(ezer km2)
NÉPESSÉG
(millió fő)
GDP/fő
(dollár)
Hongkong
1,07 5,7 15360
Szingapúr
0,62 3,1 15730
Tajvan
37 21 10200
Dél-Korea
99 44 6800
Malajzia
330 19 2790
Thaiföld
513 58 1840
Fülöp-szigetek
300 65 770
Indonézia 1905 185 670


A Kelet- és Délkelet-Ázsia területén intenzíven fejlődő, gyorsan iparosodó államok találhatók. Fejlődésükben közös vonás, hogy többé-kevésbé a japán modellt követték. A térség államai két nagy csoportba sorolhatók:

  1. Kis Tigrisek: Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong
    Címerükben tigris vagy sárkány van.
    Korábban iparosodó, ma fejlett iparral rendelkező államok, amelyek kedvezőbb történelmi háttérrel rendelkeznek, de természeti erőforrásokban szegényebbek.

  2. ASEAN országok: Malajzia, Thaiföld, Fülöp-szk., Indonézia, (Szingapúr és Brunei)
    Az Association of South East Asian Nations = Délkelet-ázsiai Államok Szövetsége, 1967-ben létrejött integrációs tömörülés.
    Egy-két évtizeddel később iparosodó országok, amelyek intenzíven fejlődnek, de még nem érik el a tigrisek színvonalát, természeti erőforrásokban gazdagok.

Kis Tigrisek

Hongkong és Szingapúr kis városállamok, amelyek jó közlekedésföldrajzi helyzetüknek köszönhetik fejlődésüket, elsősorban a kikötői kereskedelem játszott fontos szerepet gazdaságuk fejlődésében.

Dél-Korea és Tajvan fejlődésének legfontosabb szakaszai:

  1. A II. világháború előtt Japán gyarmatai voltak, ekkor jöttek létre az infrasruktúra alapjai (utak, kikötők, iskolarendszer), amelyek a későbbi fejlődés jó kiindulópontjaivá váltak.

  2. Az '50-es és '60-as években, a hidegháború idején fontos amerikai támaszpontok voltak. A koreai háborút lezáró 1953-as béke rögzítette Korea kettéosztását, a déli rész amerikai érdekövezetbe került. 1949-ben Mao csapatai elől Tajvanra szorult vissza a kínai nemzeti kormány, amelyet az amerikaiak támogattak. Mindkét ország gazdasági fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárultak az amerikai segélyek. Ebben az időszakban a gazdaság fejlesztését az állam irányította, ésszerű tervgazdálkodással és pénzügyi szabályozókkal. Először a sok és olcsó munkaerőt igénylő iparágakat fejlesztették, mint például a textilipar. Kezdetben az importhelyettesítő ipart fejlesztették, később már az exportorientált iparágak kerültek előtérbe.

  3. A '70-es években a tőkeigényes iparágakat, így a nehézipart fejlesztették (vaskohászat, hajógyártás, vegyipar). Termékeikkel a világpiacon is megjelentek.

  4. A '80-as években a magas szintű szaktudást igénylő iparágak (számítógépek, szórakoztató elektronika, precíziós műszerek, robotok) fejlesztése került előtérbe. A csúcstechnológiával a világpiacra is betörtek.

  5. A '90-es években elsősorban a környező országokba történő tőkekivitel játszotta a fő szerepet, amelynek hatására a térség iparosodásának újabb hulláma indult el elsősorban Malajziában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken és Indonéziában.

ASEAN országok:

Fejlődésük legfontosabb tényezői:

  1. A mezőgazdaság számára kedvező feltételekkel rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy a világpiacon az ültetvényeken megtermelt sajátos trópusi és szubtrópusi terményekkel jelenjenek meg:

    - Kaucsuk - Malajzia, Thaiföld
    - Pálmaolaj - Malajzia, Indonézia
    - Kávé - Indonézia
    - Fűszerek - Indonézia
    - Rizs - Thaiföld

  2. A térség országai gazdagok ásványkincsekben, amelyeket szintén a világpiacon értékesítenek:

    - Ónérc - Malajzia (termelése első a világon), Indonézia, Thaiföld
    - Króm- és rézérc - Fülöp-szigetek
    - Kőolaj - Indonézia, Malajzia, Brunei
    - Nikkelérc - Indonézia

  3. A magas természetes szaporulat a munkaerő-igényes iparágak fejlesztésére van kedvező hatással, sok új munkahelyre van igény, ami ösztönzi a beruházásokat.


  4. A bevándorolt kínai népesség, hagyományos munkakedve és szorgalma segítségével a gazdaságban vezető szerepet töltött be. A gazdasági fejlődésben, a modernizációban a kínaiak az élen járnak, de jelenlétük és vezető szerepük nem ritkán nemzetiségi konfliktusokhoz vezet.

A térség gyors fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárultak a hitelek. A legnagyobb vállalatok, mint például a Hyundai, a Daewoo, a Samsung összvagyonuk többszörösét kitevő hitelekből éltek, a profitot visszaforgatták és újabb hiteleket vettek fel. Előbb-utóbb azonban a térség gyorsan fejlődő országai egymás versenytársaiként jelentkeztek a világpiacon, és az értékesítési nehézségek a bevételek csökkenéséhez, pénzhiányhoz vezettek. Mindezek a tényezők is hozzájárultak az 1997-es, a sajtóban "Ázsiai influenzá"-nak nevezett, a délkelet-ázsiai térség szinte minden országát érintő pénzügyi és tőzsde-válsághoz.

Mindenféle hasznos és érdekes információhoz juthatunk Kínáról a magyar nyelvű http://www.kina.lap.hu/ és az angol nyelvű http://www.europeaninternet.com/china/search/ lapok segítségével.

- feladatok -

- archívum -

- vissza a tematikához -