15. HÉT: A GAZDASÁGI FEJLETTSÉG MUTATÓI. A VILÁGGAZDASÁG PÓLUSAI, GLOBALIZÁCIÓ ÉS REGIONALIZMUS


Sárfalvi - Tóth: Földrajz I. 230-251. o. és 332-335. o.
Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 55-128. o. és 189-221. o.


1. Gazdasági fejlettség, gazdasági növekedés


a) A gazdasági fejlettség mérése

A gazdasági fejlettség mérésére az egyik leggyakrabban használt mérőszám az országban megtermelt 1 főre jutó jövedelem. Egy ország jövedelmének meghatározása kétféleképpen lehetséges:

A két mutató közötti különbség tehát abban rejlik, hogy a GDP számbavételénél a területi elv érvényesül, míg a GNP elszámolásánál a rezidens-elv.
A GDP-ből a GNP a következőképpen határozható meg:

bruttó hazai termék
+ rezidensek által külföldön megtermelt jövedelmek
- nem rezidensek által belföldön megtermelt jövedelmek


= bruttó nemzeti termék

Egy ország gazdasági fejlettségét (szegénységét vagy gazdagságát) tehát leggyakrabban az 1 főre jutó GDP-vel illetve az 1 főre jutó GNP-vel szokták jellemezni. E mutatók alapján a Világbank az egyes országokat különböző csoportba sorolta 1994-es adatok alapján (a Föld átlagos GNP/fő értéke 1994-ben 4470 USD volt):

  1. alacsony jövedelemszinttel rendelkező országok: az egy főre jutó GNP ebben az ország-csoportban átlagosan 380 USD körül van (80 és 725 USD között helyezkednek el az egyes országok). Ide tartoznak a világ legszegényebb országai.

  2. közepes jövedelemszinttel rendelkező országok: itt azok az országok találhatók, ahol az GNP/fő 726-8955 USD között van. Mivel ez a csoport a legnépesebb, így a Világbank alacsonyabb és magasabb fejlettségű alcsoportokat hozott létre, ez utóbbiba tartozik Magyarország is, 3840 USD egy főre jutó GNP-vel.

  3. a magas jövedelmű országok csoportjában az egy főre jutó GNP átlagosan 23420 dollár.


Önmagában ezeket a mutatókat vizsgálva is szembetűnő, hogy a Földön szélsőséges egyenlőtlenségek uralkodnak az egyes országok között. A gazdasági fejlettségnek számos egyéb mutatója lehetséges (pl. születési és halálozási ráták, az energiafogyasztás mértéke, az 1000 főre jutó telefonok száma stb.), és általánosságban elmondható, hogy ezek a mérőszámok is az 1 főre jutó jövedelemhez hasonló eredményeket hoznak (tehát például az energiafogyasztás a nagyobb GDP-jű országban lesz nagyobb, és a 10 ezer lakosra jutó orvosok száma is a fejlettebb országban több).

Szintén a gazdaság fejlettségi szintjére utal az ország gazdasági növekedése. Egy ország gazdasági növekedése azt mutatja meg, hogy egy év alatt reálértelemben mennyivel növekszik az országban megtermelt érték. A reálértéken számolásra azért van szükség, mert ha egy országban folyamatosan növekednek az árak (tehát infláció van), úgy az előállított javak pénzben kifejezett értéke ugyan nő, de valós értéke nem, tehát az infláció kiszűrése nélkül számolt GDP/GNP nem ad megfelelő képet. A GDP illetve GNP növekedési üteme egy adott időszakban (feltételezve, hogy nincs infláció) a következőképpen számítódik:

a GDP növekedés a vizsgált időszakban / a vizsgált időszak első évében megtermelt GDP x 100 = GDP növekedési üteme (%-ban).


Ha az éves átlagos növekedést akarjuk megkapni, akkor az eredményt el kell osztani a vizsgált időszak éveinek számával.

Általában igaz, hogy a gazdasági növekedés üteme a kevésbé fejlett országokban nagyobb, mint a fejlettebb országokban. A fejlett országokban ugyanis a fejlettség magas fokáról már nehezebb egy következő fokra jutni, míg a szegényebb országok (amennyiben rendelkeznek a megfelelő erőforrásokkal) könnyebben produkálnak magasabb növekedési ütemet. Azt a folyamatot, amelynek során a fejletlenebb országok gazdasági növekedése nagyobb ütemű, mint a fejletteké, felzárkózási folyamatnak nevezzük.

 

b) A fejlett és fejlődő országok főbb jellemzői

A gazdasági fejlettség alapján a szakirodalom fejlett illetve fejlődő jelzővel illeti a gazdag és a szegény országokat. A II. világháború után, a szocialista társadalmi berendezkedés megjelenésével gyakran használták a fejlett országokra az "első világ", a szocialista országokra a "második világ", az elmaradott országokra pedig a "harmadik világ" kifejezést. Ezek közül mára inkább csak ez utóbbi kategória használatos. Ugyancsak a fejlett - fejlődő megosztást sugallja az Észak - Dél ellentétpár, ez arra utal, hogy nagy általánosságban az északi félgömbön helyezkednek el a fejlett és a déli félgömbön a fejletlenebb országok (természetesen ez erős általánosítás, a kifejezés jelképesen értendő). Előfordul még a centrum-periféria jelölés is, ami a fejlett és fejletlen országoknak a világgazdaság vérkeringésében elfoglalt helyére utal.

Még az egy gazdasági fejlettségi szinten álló országok között is számos különbség lelhető fel társadalmi-politikai-gazdasági-kulturális szempontból egyaránt, mégis elmondható, hogy léteznek olyan jellegzetességek, amelyek a hasonló fejlettségi szintű országok mindegyikében megtalálhatók.

Fejlett országok:

Fejlődő országok:


Hangsúlyozni kell, hogy ezek a jellegzetességek alapvetően a klasszikus értelemben vett fejlett, illetve fejlődő országokra igazak. Ezen országcsoportokon belül is számos kisebb egységet lehet képezni, amelyek a gazdasági fejlettség különböző fokán állnak, és így jellegzetességeik is eltérnek a fent felsoroltaktól.
A dél-kelet ázsiai ún. újonnan iparosodó országok például átmenetet képeznek a fejlett és fejlődő országok csoportja között. Ezekben az országokban az 1960-as évektől a gazdasági növekedés üteme jelentősen felgyorsult, és a tőke- és technológiaigényes iparágak megtelepítésével (elsősorban külföldi működőtőke révén) olyan fellendülés indult meg, amelynek eredményeképpen fejlettségi színvonaluk jelentősen közeledett a fejlett országokéhoz.
Szintén átmenetet képeznek a fejlődő és fejlett országok között az ún. volt szocialista országok csoportja. E csoport fő jellegzetessége, hogy a II. világháború után az ide tartozó országokban szocialista társadalmi-gazdasági berendezkedés jött létre. A szocializmus gazdaságfilozófiája a centralizáció (központosítás) volt, ami a következőket jelentette:


2. A nemzetközi kereskedelem és a világgazdaság fejlődésének fő irányai, a világgazdaság pólusai


a) A nemzetközi kereskedelem fejlődése

Az emberek azóta foglalkoznak kereskedelemmel, mióta nem csupán önellátásra termelnek, hanem arra is, hogy feleslegükért más termékeket kapjanak cserébe. Azt a kereskedelmet, amelynek során két termék természetben, azaz pénz közbeiktatása nélkül cserél gazdát, cserekereskedelemnek (más szóval barternek) nevezzük.
Az árutermelés és a pénzgazdálkodás megindulásával a termékek kereskedelmébe bekerült a pénz, mint közvetítő eszköz. Ez az adásvételi mozzanat jelentette a modern kereskedelem kezdetét.

Nemzetközi kereskedelem alatt azt értjük, amikor olyan termékek cserélnek gazdát, amelyet különböző országokban állítanak elő. Az árunak az országból való kivitelét exportnak, a másik országban termelt árunak az országba történő behozatalát importnak nevezzük. Ha a két ország pénzneme nem egyezik (pl. az egyikben USA dollár, a másikban francia frank a fizetőeszköz), akkor az áruk adásvételéhez szükség van az adott pénznemek (azaz valuták) árfolyamára, tehát hogy 1 dollár hány frankot ér (és fordítva).
A külkereskedelmi mérleg az ország egy időszak (pl. év) alatt lebonyolított exportjának és importjának egyenlege. A külkereskedelmi mérleg aktív, ha az export meghaladja az importot, és passzív, ha az import nagyobb, mint az export.

 

b) A világgazdaság fejlődése

Világgazdaság többet takar, mint csupán nemzetközi kereskedelmet, alatta a nemzetállamok közötti gazdasági kapcsolatok összességét értjük. Kialakulása a 15-16. századhoz kötődik, amikor Nyugat-Európában megindult a nemzetállamok kialakulása és ezzel együtt a nemzetközi kereskedelem.
A világgazdaság az idők folyamán térben folyamatosan bővült, mert egyre több ország kapcsolódott be a gazdasági vérkeringésbe. Változott a gazdasági kapcsolatok jellege is, először csak az áruk piaca vált nemzetközivé, később megindult a termelési tényezők nemzetközi áramlása is. A 19. század közepétől megindult a tőkekivitel, amin a 20. század második felétől a multinacionális vállalatok elterjedése alapult. Korunkra pedig - ha némileg korlátozott formában is - lehetővé vált a másik termelési tényező, a munkaerő szabad áramlása.
Ma a világgazdaság lényegében világméretű áru- és szolgáltatáspiacot, tőkepiacot és munkaerőpiacot foglal magában. Ezek fejlődésével, a multinacionális vállalatok, a hatalmas nemzetközi tőzsdék megjelenésével lényegében már nemzetállamok feletti viszonyok jöttek létre.
A világgazdaságban bekövetkező változások minden országra hatást gyakorolnak. A nagy gazdasági világválság például a szoros kapcsolatok miatt szinte minden, a világgazdaság vérkeringésébe bekapcsolt országban gondokat okozott. Ha viszont a világgazdaságban kedvezően alakul a konjunktúra, az minden ország számára kedvező exportlehetőségeket jelenthet. Összességében elmondható, hogy a világgazdaságba való integráltság rengeteg előnnyel járhat, ha egy gazdaság elég rugalmasan képes alkalmazkodni a változó világhoz és a kihívásokhoz.

 

c) A világgazdaság pólusai

A világgazdaság fejlődését annak kialakulása óta általában néhány fontosabb régió határozza meg. Kezdetben a világgazdaság húzóerejét Anglia képezte, majd az Egyesült Államok megszületésével és gyors fejlődésével a világgazdaság fejlődésének motorja áthelyeződött a tengerentúlra.

A II. világháború után alakult ki a világgazdaság ma is meglévő három pólusa:

  1. Egyesült Államok: az USA gazdaságát a II. világháború nem tette tönkre, így annak befejeződésével rendkívül gyorsan regenerálódott. Gazdasági súlyát és a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepét növelte az is, hogy számos nemzetközi intézményben (IMF, Világbank, ENSZ) az USA jelentős szerepet vállalt. Ugyancsak erősítette pozícióját, hogy a háború után a nemzetállamok valutájukat az erős dollárhoz kötötték (az aranydollár árfolyamrendszernek 1973-ban az olajválság kirobbanásával és a Bretton Woods-i rendszer összeomlásával lett vége). Az amerikai multinacionális vállalatok mára már lényegében az egész világot behálózták, az USA-ban találhatók a legjelentősebb érték- és árutőzsdék.

  2. Európai Unió: a háború utáni újjáépítés Európa nyugati felében a gazdaságok szoros együttműködését váltotta ki. A nyugat-európai országok (elsősorban Németország és Franciaország) szorgalmazták egy gazdasági közösség létrehozását az európai gazdaságok versenyképességének és hatékonyságának javítása érdekében. Az Európai Gazdasági Közösség létrejötte (1957) jelentős lökést adott a nemzetgazdaságok fejlődésének. A '60-as években a termelés olyan méreteket öltött, amely lehetővé tette ezekben az országokban a lakosság életszínvonalának folyamatos emelését. Gazdasági és politikai szerepe a világban és Európában is meghatározó.

  3. Japán: Japán a II. világháború után indult rohamos fejlődésnek, elsősorban technológiaintenzív iparágak tudatos, tervszerű fejlesztésével, és jól képzett munkaerő kitanításával. A világgazdaság termelésének ugyan csak mintegy 15%-át állítja elő, szerepe azonban ennél lényegesen fontosabb. A másik két pólussal ellentétben politikai szerepe ugyan csekélyebb, multinacionális vállalatai azonban ott vannak a legtöbb forgalmat bonyolítók élmezőnyében (1994-ben az összes forgalom értéke alapján készített listán az első 4 cég japán volt), és a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon is kiemelkedő. Japán vonzáskörzetében - nem utolsósorban japán tőke hatására - a dél-kelet ázsiai országok egy része is Japánhoz hasonló, ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. Ezekkel az újonnan iparosodó országokkal együtt a dél-kelet ázsiai pólus súlya a 80-as években jelentősen növekedett.


3. Globalizáció - regionalizmus

Napjaink kulcsfogalma a globalizáció, amely a nemzetállami határok "elmosódását" jelenti az élet szinte minden területén. A közlekedés fejlődésével és a számítástechnikai forradalommal a korábban áthidalhatatlannak tűnő távolságok minimálisra rövidültek. A repülőgép segítségével néhány óra alatt a Föld bármely pontjára eljuthatunk, a nemzetközi pénzügyi tranzakciók a számítógépek segítségével alig egy-két másodpercet vesznek igénybe, és a híradástechnika az információk rendkívül gyors áramlását teszi lehetővé.
A globalizáció azonban nem csupán nemzetköziesedést jelent, hanem egyben a világ egységessé válását is. Ennek fő zászlóvivői a multinacionális vállalatok, amelyek ugyanazokat a termékeket állítják elő és értékesítik a Föld szinte minden országában. A híradástechnika (műholdak) fejlődése, az Internet olyan kulturális mintákat, fogyasztói szokásokat, életstílust közvetítenek (természetesen elsősorban a fejlett országokét), amelyek hatására a nemzetek polgárai egyre inkább világpolgárokká válnak.
A világméretű gazdaság egyre gyorsuló fejlődésének azonban nemcsak az előnyös hatásai érződnek globálisan, hanem káros hatásai globális problémákat okoznak (pl. globális felmelegedés az üvegházhatás fokozódása miatt, ózonlyuk, savas esők, a tengerek szennyezése, a levegőszennyezés, az erdők pusztulása, a természeti erőforrások kimerülése, urbanizációs válság.).

A regionalizmus a globalizáció erősödésével párhuzamosan született egyfajta válaszként. A globalizálódó világban a nemzetállamok igyekeznek a globalizációs folyamatba való bekapcsolódás mellett megőrizni nemzeti karakterüket. Ennek egyik formája, hogy szűkebb környezetükkel igyekeznek szorosabb kapcsolatokat kialakítani. Egy adott földrajzi térség nemzetállamainak valamely szervezett formába tömörülését integrációnak nevezzük. Az integráció mélysége különböző fokú lehet, és különböző területekre terjedhet ki. Így például az Európai Unió kezdetben alapvetően kereskedelmi kérdésekre koncentrált, később egyre több területet vontak be a közös politikák közé (pl. szociális kérdések, pénzügyek, kutatás-fejlesztés stb.).

Kiegészítések

Hasznos kiegészítő olvasmány Rondo Cameron: A világgazdaság rövid története című könyve (Maecenas Könyvkiadó, 1994), amely a világgazdaság fejlődésének főbb fordulópontjaival ismerteti meg az olvasót. Külön érdekessége, hogy bevezetőjében rövid összefoglalást találhatunk a gazdasági fejlettség méréséről és mutatóiról.

- feladatok -

- archívum -

- versenyfeladatok -

- 14. heti versenyfeladatok megoldása -

- vissza a tematikához -