Előző fejezet

DIANA VUKICEVIC SAMARZIJA

A középkori Újlak és műemlékei

 

Újlak (Ilok), a mai Horvátország egyik legkeletebbre fekvő városa a Dunán visszatükröződő városfalával és ferences templomának újkori tornyával manapság is történelmi rejtély. (1. kép) A rézkori Vinkovci-kultúrának a vár területén feltárt leletei tanúsítják, hogy Újlakot kedvező fekvése a Fruska gora egyik szélső, Duna feletti magaslatán már az őskorban is vonzóvá tette a megtelepedésre.

Újlak története arra az időre nyúlik vissza, amikor a település Cuctium néven a dunai limes egyik erődje volt. E korszakból több felirat és sír, valamint egy Dioskurides-fej maradt fenn, és egy nagyobb középület helye is sejthető. A várat valószínűleg Csák nembeli Ugrin építtette, aki 1311-ben halt meg. 1317-ben fia, Miklós székhelye. A várat 1364-ben említik először, amikor I. Lajos király Kont Miklós nádornak, az Újlakiak ősének adta cserébe Felsőlendváért. 1386-ban a Horváti-pártiak kezére került, de 1387-ben visszafoglalták Zsigmond király hadai.

1. Újlak, a város északi fala és a ferences templom látképe

A török 1526-ban elfoglalta a várost, s 1687-ig tartotta megszállva, amikor Johann Heinrich Dünnewald tábornok csapatai felszabadították. I. Lipót Újlakot Odescalchi Liviusznak adományozta 1689-ben, amikor őt szerémi herceggé nevezte ki.1

A mai település felső és alsó részből áll. Az alsóváros a Duna partjától húzódik egy völgyben egészen a felsőváros platójáig. Itt áll a szinte teljesen lerombolt középkori város, az oppidum, amelyet hosszúkás, szabálytalan alakú sokszög alaprajzi formában falak vettek körbe. A falak által bezárt területen áll az Odescalchiak barokk kastélya, a ferences templom és a park. A település alsóvárosi része, a középkori suburbium, a mai Újlak része. Leírását 1608-ból, a török megszállás idejéből ismerjük Maximilian Prandstetter tollából.2

Az építészeti emlékek szinte teljes egészükben eltűntek, a tárgyalt korról szóló írott források pedig szétszóródtak. Újlaknak 1525-ben II. Lajos adományozott városjogot, amelybe belefoglalták a város statútumát is.3 Az alapítólevél szerint már Újlaki Miklós vajda (1472 előtt) szabadságot adományozott az összes polgárnak és vendégnek. Az írott forrásokban feljegyzett adatok, illetve a műemlékek részletei arra utalnak, hogy a város a 15. század közepén élte virágkorát.

A régi Újlak magas fallal övezett, környezetéből mintegy 50 méterrel kiemelkedő teraszon található, a Dunából kiágazó Kis-Duna felett. Az elnyúló várhegyet majdnem teljes egészében a leomlott középkori védművek övezik. A várost övező és védő erődítések igencsak romosak, de az egykori kettős védművekből még manapság is áll hét kerek és hat négyszögletes torony. Valamivel épebben azonban csak négy torony maradt meg. Az északi oldal falait részben felújították. A vár alakja Schmalkalder 17. század végi nézet- és alaprajza, illetve Prandstetter 1608-as rajza alapján rekonstruálható, ez utóbbi leírása szerint a várost német módra erős fal övezte. (2-3. kép) A Duna felől a domb meredek oldala védte, nyugati oldalán volt található az egyetlen, kocsik áteresztésére is alkalmas nagyságú kapu. Három kapun kellett átmenni, hogy a várba bejussunk. Az első kapu mellett három torony állt. Az újlaki várat az esztergomihoz hasonlították.4 A római Odescalchi-levéltárban őrzött, 1698-as leírás szerint Újlak két részből: a várból és a városból állt.5 Az egyszerű árokkal kerített város a várkapu előtt terült el, annak bal és jobb oldalán. A leírások a várban szép épületeket, kerteket és a törökök által épített szökőkutakat említenek. A szökőkutak ugyanabból a fehér márványból készültek, mint a római sírépítmények. A várat kettős fal övezte, ezek következtethetők ki Újlak elfoglalásának Istvánffy-féle leírásából is. Szerinte II. Ulászló 1494-ben Újlak elfoglalása idején az alsóvárat tartotta megszállva, a felsővárat, az arcot pedig Újlaki Lőrinc.6 E leírásból, valamint a fentebb idézett két forrás - a Prandstetter-féle 1608-as, és az Odescalchi-levéltár 1698-as, feltehetően Lambertini mérnök által készített leírása -, továbbá több, 17. századi rajz alapján is arra következtethetünk, hogy az erődítés északnyugati oldalán volt a kastély, az arx, pontosabban a citadella, saját, önálló védőfalakkal. E rész északi irányban előugrott a védművekből. Így az arx a város központi részétől is el volt választva, a város déli oldalán pedig kettős falöv keletkezett, mivel az arx falai alatt, attól délnyugatra egy kisebb térség volt, szintén fallal övezve. Több ok miatt is e helyen épült ki a kettős falöv: a vár a délnyugati oldalon (azaz a vár megközelítésének egyetlen lehetséges irányából) volt a legsebezhetőbb, a sík terep miatt csak itt alakulhatott ki a suburbium. A déli és délnyugati oldalt a várhegy meredek széle védte, az északi oldalt pedig a meredélyen túl a Duna is. A suburbium talán a város déli falai alá is kiterjedt.

Az újlaki téglavédművek impozáns voltát méretei is tanúsítják: még manapság is 800 m hosszúságban állnak e falak és tornyaik. Az Újlakiak erődített kastélya viszont már eltűnt, helyén áll az Odescalchi hercegek barokk palotája. Amennyire a kutatás mai állása alapján kideríthető, az újlaki védművek falain és tornyain két építési periódus különböztethető meg. A déli oldalon négyszögletes, élükkel az ellenség felé forduló tornyok, közöttük pedig félkör alaprajzú féltornyok álltak, azonos típusú kötőgáttal összekötve. Hasonló helyzet figyelhető meg a keleti oldalon is, némi további sajátsággal, e részen ugyanis ötszög alaprajzú torony állt; a védművek e része az északi oldalnál korábban keletkezett. A déli és a keleti oldalfalai és féltornyai - azonos magasságuk és tömegük tanúsága szerint - feltehetően azonos időben épültek. Pártázatuk még a féltornyok tetején is megszakítás nélküli. A falak déli és keleti oldalán a védművet a mellvéd és a mellette húzódó védőfolyosó alkotja. A pártázat minden második tagján kémlelőnyílást képeztek ki. A pártázat teteje kifelé lejt, és a falazat alsóbb részeitől falkorona választja el. A régebbi ábrázolásokon a keleti falszakasz belső oldalán fa fedlapok tokjának nyoma látható. Ezeket a belövések megakadályozására alakították ki. A fal tetején lévő védőfolyosó a mellvéd mögött húzódott, vagy a fal vastagságának megmaradt részén, vagy a fa konzolokra támaszkodó szerkezeten. Ez utóbbiból csak a konzolok helye maradt meg.7 A Duna fölé emelkedő északi falszakaszon a falkorona közelében nemcsak a külső, hanem részben a belső oldalon is téglakonzolok figyelhetők meg, annak ellenére, hogy itt a falkorona megsérült, és 1698 után kijavították. E konzolok igazolják a fedett védőfolyosó létezését. Zorislav Horvát mutatott be egy példát a fal felső lezárásának rekonstrukciójához.8 Párhuzamként a svájci Vufflens kastély kötőgátjának piemonti és toszkán erődépítési mintákat követő felső részére utalt. Hasonló felfogásban épült a közeli és szintén Duna-parti Erdőd (Erdut) kerek tornya, amely szintén az olasz építészet hatását tükrözi. Az északi szakasz kötőgátjainak és tornyainak eredeti állapota arra utal, hogy a vár e része a 15. századi erődítményépítési követelményeknek megfelelően épült ki.

A török támadás veszélye Újlakon már 1440-ben érezhetővé vált, 1456-ban pedig teljesen nyilvánvaló lett. Újlaki Miklós ismerte Nándorfehérvár (Belgrád) védműveit, és a 15. század közepén korszerűnek számító ostromtechnikákat. Nagyhatalmú mágnásként Újlakra európai hírű építőmestereket tudott hívni. Az osztrák udvarhoz és III. Frigyes császárhoz fűződő kapcsolatai lehetővé tették azt is, hogy kapcsolatba lépjen olyan olasz építőmesterekkel, akik Közép-Európában tevékenykedtek. A 15. század közepén tehát Újlaki Miklós új védművekkel egészítette ki a város középkori falait. E korban azonban Újlak nemcsak a bemutatott építkezések miatt vált várossá, hanem azon adományok révén, amelyeket - írott források szerint - a település lakóinak 1472 előtt adományozott a település birtokosa, Újlaki Miklós.9 Ő több megye ispáni tisztét viselte, macsói és szlavón bán volt, erdélyi vajda, 1471-től boszniai király is.

A várfalakon belül álltak a templomok, házak, az élet színterei, ahol a polgárok mindennapi élete folyt. Az egymás mellett párhuzamosan létező két világ kapcsolatát Kapisztrán János jelentette. Csodáinak leírása feltárja Újlaki Miklós életének több részletét, de egy bizonyos Mihály és lánya szenvedéseit is megismerhetjük, akik a Szent László utcában laktak. Újlaki Miklós kívánságára 1460-ban választotta meg a városi tanács a Kapisztrán János csodáit feljegyző és ellenőrző bizottságot, amelynek Arezzói Guido jegyző, Sáfár Mihály deák és kereskedő, valamint Bertalan számszeríjász, az íjgyártók mestere volt tagja. A tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyvet 1460. április 21-én a város bírája Újlak kisebbik pecsétjével erősítette meg, és vele együtt harminc tekintélyes újlaki polgár írta alá.10 Kapisztrán János csodáinak kéziratából megtudjuk, hogy a városnak a már említett jegyzőn és írnokon kívül volt várnagya, bírája, kapusa; megismerjük belőle a polgárok nevét és foglalkozását, a kőfaragótól a bőrművesig és halászig. A város több utcájának nevét is megnevezik: így a Szent László utcát, a Szent Péter utcát, a Halászok utcáját, a Kis fazekasok utcáját, a Pozsegai utcát. Marsigli rajza arra utal, hogy Újlaknak a 17. században nem volt főtere, hanem insulákból állt. Erre utal az egyes leletek területi elhelyezkedése is. A főutca Lambertini már említett, 1698-as alaprajzán látható.

Újlak középkori templomai

A városfalakon belül, az Újlakiak reprezentatív kastélyán kívül, a 13-15. századi írott források több templomot is említenek. Egyházjogi szempontból ezek a pécsi püspökség marchiai főesperességéhez tartoztak. 1283-ban említik a Mindenszentek, illetve Szent Tamás-titulusú templomot in villa Wylok.11 1343-ban12 említik a ferencesek és ágostonosok, valamint a Szűz Máriának szentelt ferences rendház templomát,13 és az ágostonosok rendháza melletti Szent Anna-templomot,14 valamint 1451-ben a Szent Péter patrodniumú plébániatemplomot.15 A 15. századi források említik még a Szent László-templomot, és a szintén Szent László-titulusú ispotályt, valamint a Mindenszenteknek és Szent Miklósnak szentelt kápolnát, amely mellett Újlaki Miklós ispotályt-építtetett.16 Ugyanebben a templomban egy Szent Miklósnak szentelt oltárt is alapított.17 A Szent István-templomot Istvánffy is említi,18 a Szent Ilona-templomot pedig IV. Sixtus pápa 1579-es oklevele.19 Ez utóbbi plébániatemplom volt, extra muros, amit más források a Szentlélek-, Szent László- és a Mindenszentek-kápolnáról is állítanak. A 17. századi források egy Szent Klára-templomról is szólnak.20 Fermendzin azt írja, hogy a plébániatemplom bal oldalán található a ferences rendház a Szűz Máriának szentelt templommal, jobb oldalán pedig egy ismeretlen titulusú templom.21 A velikei összeírás szerint ez is egy kolostortemplom volt, vagyis (egy rendház melletti) altera monialium /ecclesia/, quae minor erat, quam prior / cathedralis/eiusdem turris integra hodiernum remaneat tnurique utriusque Ecclesiae tantummodo apparent. A középkori írott források által említett nagyszámú egyházi épület ellenére jelenleg Újlak területén csak három templomot ismerünk. Ezek talán azért is maradhattak fent, mert tartós építőanyagból: kőből, illetve téglából épültek. A megismert források tanulmányozása és összehasonlítása arra utal, hogy nem minden templom szerepel folyamatosan az egész középkoron át. Ismételten említik viszont a források a Szent Péternek szentelt plébániatemplomot, a ferencesek Szűz Mária-templomát, az ágostonosok Szent Anna-templomát, a Szent Dona titulusú második plébániatemplomot. A 15. században több alkalommal is szerepel a Mindszentektemplom és ispotálya, amelyet Újlaki Miklós építtetett a szegények számára. Kapisztrán János csodái egy Szent Miklós titulusú templomról szólnak.22 Több forrás említi a Szent László-templomot és a hozzá tartozó ispotályt. E templomok a Szent Ilona-plébániához hasonlóan a falakon kívül álltak.

Újlakon sajnos nem folytak rendszeres ásatások, de a templomok számáról szóló adataink szinte egybeesnek a 17. és 18. századi képi ábrázolásokon, pontosabban a négy városalaprajzon, a két látképen és egy rajzon rögzített adatokkal. (2-5. kép) E források segítségével meg lehet határozni az újlaki templomok helyét is.

Az első 17. századi, Schmalkalder-féle alaprajzon a városfalon kívül csak egy templom állt. A Schmalkalder által készített látképen pedig, amely a várost délről ábrázolta, egy nagy templom és egy palota maradványai vehetők ki. A második, szintén 17. századi alaprajz szerint a várban három templom állt, továbbá egy kerek épület a kastély, azaz a vár nyugati részének bejárata és udvara előtt. A Prandstetter-féle, 1608-as kézirathoz tartozó látképen a várban három templom ismerhető fel, egy további templom a váron kívül, valamint a fentebb említett kerek épület, amelyről nem tudjuk, középkori eredetű-e, vagy esetleg dzsámiként értelmezhető.

2. Újlak látképe és alaprajza, 17. század vége, Karlsruhe, Generallandesarchiv
3. Újlak, a város látképe déli irányból, Lambertini mérnök rajza, 1698. Róma, Archivio Odescalchi
4. Újlak, a város alaprajza, Kar l sruhe, Generallandesarchiv 5. Újlak, a város alaprajza, Karlsruhe, Generallandesarchiv

A Lambertini mérnök által 1698-ban megrajzolt alaprajz23 szintén három templom létezését igazolja a várban. Az ismert középkori írott források, a grafikai ábrázolások, (6-7. kép) illetve a tényleges helyzet alapján arra következtethetünk, hogy az alábbi templomok álltak ekkor: a Szent Péter-plébániatemplom, a ferencesek Szűz Mária (utóbb Kapisztrán János) titulusú temploma, valamint az ágostonosok Szent Annának szentelt temploma. A falakon kívüli templomok megsemmisültek. Ezek: a Szent Ilonának szentelt második plébániatemplom, a Mindenszentek-, illetve a Szent László-ispotály, mindkettő kápolnával.

Két templom helyét régészeti feltárás segítségével sikerült rögzíteni, a harmadik, a ferences templomot viszont teljesen átépítették: mai állapotát a Herman Bollé által vezetett restaurálás során nyerte el a 20. század elején. (1. kép) E három templom megfelel azon egyházi épületeknek, amelyeket a 17. századi grafikai ábrázolásokon láthatunk: ezek a ferencesek Szűz Máriának (ma: Kapisztrán Jánosnak) szentelt temploma, valamint előtte, a plató közepén az 1951-es ásatások által rögzített nagytemplom. A harmadik templom szentélyét az óvárosi iskola tornatermének építését megelőző leletmentés során sikerült kibontani 1972-ben.

Az 1951-es ásatások során a várhegy platójának központi részén egy nagyméretű, gótikus templom alapjait bontották ki, majd temették vissza. A munkálatokat rögzítő, szerény dokumentáció alapján arra következtethetünk, hogy az épület támpillérekkel erősített sokszögű szentéllyel és homlokzati toronnyal rendelkezett. A templom hossza kb. 50 m volt. A munkálatok során megállapították, hogy a templom háromhajós volt. Mivel a velikei összeírás24 szerzője is háromhajósként említi az újlaki Szent Péter-plébániát, arra a következtetésre jutottak, hogy itt a plébániatemplom alapjai kerültek napvilágra. (8. kép)

A Bonfinit és Istvánffyt idéző Fermendzin25 által hivatkozott forrás szerint a város legnagyobb méretű, központi templomát Szent István tiszteletére építették ad médium oppidi sedes est divo Stephano consecrata, ami alapján arra is következtethetünk, hogy az 1951-ben feltárt épület alapjai a Szent István-templomhoz tartoznak. Istvánffy utalását a 17. század végi illetve 18. századi források is elfogadják.26 Ha összehasonlítjuk ezen utalásokat és az írott forrásokat Lambertini 1698-as alaprajzával, felvethető, hogy a Szent Péter, illetve az Istvánffy által említett Szent István titulus ugyanarra a templomra vonatkozik. Lehetséges, hogy az ellentmondás hátterében félreértés áll, de az is, hogy a templomnak két titulusa volt. A további félreértések elkerülése érdekében szükségesnek tűnik e templom esetében mind a Szent Péter, mind pedig a Szent István titulus feltüntetése.

A két, 17. század végi alaprajz háromhajósként ábrázolja a tárgyalt templomot. Az ásatási helyszínrajzon feltüntetett, és a templom hossztengelyének irányát követő oszlopok és a poligonális szentély viszonya arra utal, hogy ezek nem tartozhatnak azonos építési fázishoz, hanem korábbi épület oszlopairól van szó. Lehetséges, hogy e korábbi épület római kori volt. Erre utalhat az oszlopok közötti távolságoknál feltűnő római láb, illetve az oszlopok nagysága is. Mivel azonban a római lábat egy ideig a romanika is használta, a rendelkezésre álló szerény ásatási dokumentáció alapján nehéz megbízható következtetést levonni az oszlopok korára, valamint véleményt formálni arról a korábbi épületről, amely a gótikus templom alatt található.

6. Újlak látképe M. Prandstetter 1608-as útleírásából
7. Újlak látképe, rézkarc, 1850 (A Meyer' s Universum XIV. füzetének 648. táblája)
8. Újlak, Szt. Péter- (Szt. István-) templom, a feltárt részletek alaprajza, 1951
9. Újlak, törpepillér oltárrekesztőből (?),
12. század, Zágráb, Arheoloski muzej (fotó: Nenad Kobasic)
10. Újlak, törpepillér részlete az oltárrekesztőből (7), 12. század, Zágráb,
Arheoloski muzej (fotó: Ne n ad Kobasic)
11. Dombó, medencévé alakított oszlopfő töredéke, 12. szazad, Zágráb, Arheoloski muzej

Mindkét korszakból csak szórványleletek maradtak fenn: egy római kori Dioskurides-fej, illetve egy román kori törpepillér agnus Dei ábrázolással. E két faragvány azonban nem képezhet megbízható érvet az alsó épület keltezéséhez. Az agnus Dei ábrázolással ellátott oltárrekesztő-töredék Újlak egyetlen, biztosan román kori emléke. (9-10.kép) A kis méretű pillér két oldala sima, kettőt pedig faragványok díszítenek. A homlokzati oldal tetején egy Isten báránya ábrázolás látható. A bárány hátrafordul, és az egyik mellső lábával tartott keresztet csókolja. Három lábával két karcsú, csavart, masszív lábazattal és szalagornamentikájú fejezettel rendelkező féloszlopra támaszkodik.

A két féloszlop között található harmadik magasabb és karcsúbb a másik kettőnél. Lábazata nincs, helyette lándzsahegy alakú formában végződik. Törzsét halszálka alakú vésetek díszítik. A pillér egyik oldalán élesen bordázott szalagból képzett motringfonat van. A figurális-szimbolikus motívumok, illetve a faragás módja alapján is arra következtethetünk, hogy a faragvány román kori. A szalagfonat hagyományos motívumának kivitelezése a szalagfonat-ornamentika kései, a romanikát közvetlenül megelőző szakaszának a jellemzője. Ezen emléket nem lehet besorolni az óhorvát szalagornamentikába, mert a szalag lágy kivitelezése a dombói illetve bánmonostori fejezetekhez hasonlóan (11. kép) elkülönül a dalmát szalagornamentika éles peremű, háromtagú példáitól. A Ljubo Karaman27 által szerémséginek elnevezett emlékcsoport jellegzetességei sokkal jobban kötődnek Magyarország kora középkori kőfaragványaihoz. Az újlaki faragvány szalagornamentikáját párhuzamba állíthatjuk a szekszárdi töredékekkel, valamint a székesfehérvári és pécsi szalagdíszes faragványokkal.

Ugyanehhez a templomhoz tartozhattak az Odescalchi-parkban szétszórt faragványok, amelyek évről-évre sérültebbek, és fogynak is. (12-13. kép) E tagozatok - egy diadalív, illetve több, nagyobb méretű ablak keretelésének részei -15. százada, stílusjegyeket hordoznak. Úgy tűnik, hogy az alaprajzok és ásatás által is rögzített templom külső falsíkjai a 15. században keletkeztek. Az írott források szerint a templomot Újlaki Miklós 1451-ben építtette át és bővíttette ki,28 kialakítva ezáltal végleges formáját. Lehetséges, hogy e templom csarnoktemplom volt.

Újlak látképének jellegzetes része a vár északnyugati sarkában álló, ma már Kapisztrán Jánosnak szentelt templom, barokk kolostorával és a táj képében domináns helyet elfoglaló tornyával. A középkorban az újlaki ferences kolostor a Szent László titulusú magyar rendtartomány szerémségi custodiájának része volt, 1446-ban pedig a Szent Megváltóról nevezett magyar obszerváns vicaria része, amely 1517-ben vált önálló rendtartománnyá. 1757-ben került az újonnan alapított, Kapisztrán Szent János nevét viselő rendtartományba. A Kapisztrán Szent János- (Szűz Mária-)templomot 1906-ban teljesen felújították. A Hermán Bollé tervei alapján végrehajtott, neogótikus átalakítás során a templom csak a tömegét őrizte meg. (14-15. kép) A műemléknek csak néhány eredeti részlete maradt: a hajó egyik fejezetén egy ismeretlen személy címere, vele átellen-ben az Újlakiak címere, alatta az 1468-as évszámmal, továbbá két kulcsfontosságú tagozat, ez utóbbiakat azonban a restaurálás során áthelyezték a szentélyből a hajóba. (16-18. kép) Az összes eredeti fejezetet a munkálatok során Zágrábba szállították.

Az összetett építmény több alkalommal is újjászületett. Középkori része is több építési fázis eredménye. A 18. századi átalakítás során a hajó barokk boltozatot kapott. Ekkor semmisült meg a középkori faragványok nagy része, ami igencsak nehezíti az eredeti állapot rekonstrukcióját. A templom első védőszentje Szűz Mária volt, és a konventuális ferencesekhez tartozott. Kapisztrán János kedvéért és a Szentszék engedélyével adta át Újlaki Miklós az obszervánsoknak.

Kapisztrán János nagymértékben hozzájárult az 1456-os nándorfehérvári diadalhoz, azáltal, hogy törökellenes keresztes háborút hirdetett, és e háborúban Hunyadi Jánost segítette. Ezáltal a Szerémség és Szlavónia is hét évtizedre megmenekült a török igától. A nándorfehérvári csata után Kapisztrán János betegen jött Újlakra, és itt is halt meg 1456. október 23-án. Az újlaki ferences templomban temették el, de az 1526-os török ostrom során teste eltűnt. Kapisztrán János szentté avatási perének megindítására 1460-ban kért engedélyt Újlaki Miklós.29 A szentté avatás után kapta a templom Kapisztrán nevét. Az újlaki templom főoltárán Kapisztrán János 18. században készült képe látható, amint a keresztes lobogó alatt Nándorfehérvár védőit vezeti.

12. Újlak, Szt. Péter- (Szt. István-) templom ablakbélletének töredéke
az Odescalchi-kastély parkjában
13. Újlak, Szt. Péter- (Szt. István-) templom ablakbélletének töredéke az
Odescalchi-kastély parkjában

A 18. században írt újlaki ferences krónika szájhagyományra hivatkozva állítja azt, hogy a Szűz Máriának szentelt templomot és kolostort Csák nembeli Ugrin vajda emeltette. E krónika írott forrássá vált, így adatát elfogadja az 1837-es vizitáció írója, valamint egyes történészek is, mint például Luka Wadding.30 E forrás szerint az Újlakiak címerével átellenes címer az állítólagos alapítóé, Ugriné. Biztos források Újlakon 1328-ban említik első ízben a ferenceseket, a Szűz Máriának szentelt templomukat és rendházukat pedig előbb 1378-ban, majd 1400-ban és végül 1506-ban.31

A ferences rendház temploma egyhajós, longitudinális teremtemplom, poligonális lezárással. Az épület egész hosszában támpillérek találhatók. Ha elfogadjuk a Bollé által a neogótikus átépítés előtt készített felmérést - ami a templomról készült egyetlen ismert rajzi forrás - két gótikus fázist, illetve a 18. századi barokkizálást választhatjuk el egymástol. (19. kép) .

14. Újlak, a Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom DNy felől a neogótikus átépítés előtt
15. Újlak, a Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom nyugati
homlokzata, az átépítés után
16. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, falpillérf ő részlete oroszlán- és sárkányfigurával, alattuk
1468-as építési évszámmal
17. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, címerdíszes és feliratos falpillérfő
18. Újlak, Kapisztrán Szt. lános- (Szűz Mária-) templom, a belső tér kelet felé
19 . Újlak, a Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom alaprajza, vázlat Herm á n Bollé 1901-es alaprajza nyomán (rajz: Marija Stepinac)
20. Újlak, a Kapisztrán Szt. János - (Szűz Mária-) templom hosszmetszete északi irányban a felújítási munkák előtt, Herman Bollé, 1901

Az első templom (azaz a mai templom nyugati része) a 14. század elején épült. Közepes nagyságú volt, hossza 21 méter, szélessége 7,4 méter. Az eredetivel azonos hosszúságban nyújtották meg kelet felé, de az új rész valamivel szűkebb: 7,2 méter. Az első fázisban a templom egyhajós, poligonálisan záródó teremtemplom. Erre utal az épület középső részének bal, illetve jobb oldalán álló támpillér is. Bollé rajza ugyanis arra utal/hogy e két támpillér ferdén helyezkedett el a hosszfalakhoz viszonyítva (a hajó középső részén), és így részben be is építették őket az oldalkápolnákba. Az átépítés által a templom megőrizte az eredeti alaprajzi-térszerkezeti típusát, azaz egyhajós, poligonális teremtemplom maradt, de hossza mintegy kétszeresére nőtt.

Az írott források, illetve Kapisztrán sírjának "oltár előtti, kápolna melletti" fekvése alapján arra következtettek, hogy a templomot Újlaki Miklós hosszabbíttatta meg kelet felé 1468-ban, amint ezt az újlaki templom hajójának északi falában őrzött fejezet felirata (anno dm/cccc sex™ octa0 +) tanúsítja. Az épületnek ez a része ma szentélyként szolgál.

A konzolok arra utalnak, hogy az első templom, azaz az épület nyugati részének lefedését bordás keresztboltozattal tervezték. Nem tudjuk, hogy e boltozat megépült-e.

Bollé felmérése alapján csak annyi bizonyos, hogy a keleti rész boltozott volt. (20. kép) A felújítás során e részen bordák, zárókövek kerültek elő, amelyeket a templom elülső oldalába helyeztek át. Innen került elő továbbá az összes, manapság már a zágrábi múzeumban található fejezet is. 1906-ban az akkori zágrábi Nemzeti Múzeumba (ma Régészeti Múzeumba - Arheoloski Muzej) az újlaki ferences templomból 16 homokkő-faragvány töredékét szállították át.

21. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 13. század végi fejezet, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej 22. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 13. század végi fejezet, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej
23. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 13. század végi fejezet, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej 24. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária- ) templom, 13. század végi fejezet (23. kép), alulnézet, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej
 

A 15. század második felére keltezhető fejezetként közölte őket 1912-ben Josip Brunsmid régész (a Horvát Nemzeti Múzeum kőtárának összeírásában, 822-837. szám alatt).32 Jelenleg a Horvát Történeti Múzeum (Hrvatski povijesni muzej) gyűjteményében találhatók, Zágrábban. 1969-ben a múzeum katalógusában újra közölték őket, a 14-15. század fordulójára datálva azokat.33

E tagozatokat formai elemzésük34 alapján két csoportba lehet osztani, konzolokra és fejezetekre. Nyolc fejezet és kilenc konzol maradt meg. Sem a fejezetek, sem pedig a konzolok nem teljesen azonosak. Stíluskritikai vizsgálattal az újlaki kőfaragványok három, egymástól időrendi és stiláris szempontból is eltérő csoportba oszthatók.

Három henger alakú féloszlopfő abakusza kerek, fölötte sokszögű, vékony lemezzel. Testükön három-három függőleges állású ág látható, tetején szétterülő tölgyfalevéllel. (21-24. kép) Az abakusz felső oldalán három borda nyoma vehető ki. E bordák indultak a három fejezet mindegyikéből. A fejezetek a falba építés módja, illetve a levélképzés részletei alapján különböznek (az egyik fejezet levelei laposabbak). A három újlaki fejezetet a budai Nagyboldogasszony-templom henger alakú, korai gótikus fejezeteivel vonhatjuk párhuzamba, különösen azokkal, amelyeket szintén három, függőleges állású tölgyfalevél díszít.35 A budai fejezetek leveleinek kiképzése természethűbb. 1260 és 1270 között faragták őket,36 és jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében találhatók. A függőleges állású ágak és a tölgyfalevél megmintázása mellett a faragás módja kapcsolja őket az újlakiakhoz. E párhuzam alapján az újlaki fejezetek a 13. század végén készülhettek. Ezen fejezetek eredetileg a Szűz Mária-templom régebbi, nyugati részében lehettek, a bővítés idején azonban áthelyezték őket az épület új, keleti részébe. Néhány további féloszlopfő a stílus szempontjából igen közel áll egymáshoz. A 15. századra szokás keltezni őket, annak alapján, hogy az egyiket egy, a korábbi fázishoz tartozó gótikus szemöldökkőből faragták át. (25-27. kép)

A második csoportba a konzolok tartoznak. 14. századi keltezésükhöz a profilok vizsgálata, illetve a növényi ornamentika stiláris elemzése jelentette a döntő érvet. Méreteik nem minden esetben azonosak, a magasság és szélesség kisebb eltérései dokumentálhatók (magasságuk 42 és 51 cm között, szélességük pedig 37 és 41 cm között van), és mélységük sem azonos. A levelek kiképzése is más és más az egyes konzolokon, annak ellenére, hogy a díszítés felfogása azonos, és célja, hogy a növényi motívum vagy figurális ábrázolás teljes egészében kitöltse a tagozat felületét.

25. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 15. századi fejezet,
korábbi tagozatból átfaragva, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej
26. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 15. századi fejezet.
Zágráb, Hrvatski povijesni muzej, (fotó: Arhiv Brunsmid)
27. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 15. századi.
fejezet,- Zágráb, Hrvatski povijesni muzej

A művészi formálás e módja mellett fontos kiemelni azt is, hogy két konzolnak teljesen azonosak a profiljai. Abakuszuk felső lemeze poligonális, és ferde lefaragás, illetve kis méretű homorlat közvetítésével megy át egy kis méretű, törött síkú, kétrétegű gyűrűbe, kialakítva egy keskeny profilt, amely a 14. század jellegzetessége. A profilok faragási módja lényegtelen részletekben különbözik egymástól, ami arra utal, hogy nem azonos mester faragta az összes tagozatot. Ugyanez tükröződik a növényi ornamentika már említett különbözőségeiben is. Egyes konzolok alsó lezárásán is megfigyelhető a már leírt profil. (28-34. kép) A tölgyfalevéllel díszített konzol alsó részén ördögfej látható. E figura ovális feje, gömböcskékkel megformázott orcái, kidülledő, körrel kereteit szemei, illetve gúnyos mosolya a kőfaragó groteszk iránti érzékenységét szemlélteti. (30. kép) E vonatkozásban még jellegzetesebb a szörnyfejes konzol. Ezen ábrázolás az abakusz alatti háromszög alakú felületen látható. A maszk aszimmetrikus megfogalmazású. Szemét és arcát feszült, tiszta formákból képezték ki, amelyeknek ellentéte a homlok stilizáltsága. A homlok redői egészen az állig húzódnak, ahol szinte egybenőnek az azonos módon kialakított állal, amelyből félelmetes agyarak villannak elő. (35. kép)

28. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 14. századi
végi konzol, Zágráb, H rva t ski povijesni m uzej (fotór Arhiv Brunsmid)
30. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 14. századi végi konzol
(28. kép) alulnézete, Zágráb, Hrvatski povijesni m uzej (fo fó : Arhiv Brunsmid)
29. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 14. századi végi konzol
(28. kép) oldalnézete, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej
31. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 14. század végi konzol, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej 32. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 14. század végi konzol (31. kép) oldalnézete, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej
33. Újlak, Kapisztrán Szt. János 1 - (Szűz Mária-) templom, 14. század végi konzol, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej (fotó: Arhiv Brunsmid) 34. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 14. század végi konzol részlete, Zágráb, Hrvatski provijesni muzej

A megformálás fény-árnyék játéka az ábrázolás drámaiságát növeli. E konzolhoz, amely eredetileg a szentély lezárásában kaphatott helyet, formailag igencsak hasonló az Annunciáció képi megfogalmazásához tartozó Gábriel arkangyal, fején diadémmal. (36. kép) Gábriel kezében írásszalagot tart, rajta Mária nevével. E két utóbbi konzolt a restaurálási munkálatok során egymással átellenben találták, a diadalív és a hosszanti falak szegleteiben.

35. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, 14. századi
végi maszkos sarokkonzol, Zágráb, Hrvatski povijesni m uzej
(fotó: Arhiv Brunsmid)
36. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, Gábriel
arkangyalt ábrázoló, 14. századi végi konzol, Zágráb, Hrvatski
povijesni muzej (fotó: Arhiv Brunsmid)

A „csomósan megemelt" levelek megformálása, illetve az ördögarc és a szörnyfej is bizonyos hasonlóságot mutat a Parler-műhely stílusával. Emellett szólhatnak egyes történeti események is. A prágai Szent Vitus-templom kórusának felszentelése (1385) után a műhely széthullott, és a mesterek egy részét Zsigmond a budai királyi palota, illetve a Nagyboldogasszony-templom munkálataihoz37 fogadta fel, ahol szintén találkozni hasonló motívumokkal. Ebben az időben Szlavóniában már megindult a konszolidáció a Zsigmond, valamint a Nápolyi László pártján álló Horváti János és Pál, továbbá Palizsnai János közötti polgárháború után. Ebben az időben szerzett Garai Miklós, Zsigmond lelkes híve és támogatója kiterjedt birtokokat, azaz gazdasági hatalmat. Nemcsak a király teljes bizalmát szerezte meg, hanem Újlakot is.38 Lehetséges, hogy nagyhatalmú nádorként kapcsolatba kerülhetett a budai műhellyel is, és ott rendelte meg a tárgyalt konzolokat is. Vagy esetleg az újlaki konzolok és a prágai kör közötti kapcsolatok csak a Közép-Európát összekötő általános művészi áramlatok lenyomatai? Az attributív módszer ez esetben nem elégséges, és nem is sorsdöntő. Ami fontos, és ami Újlakot közép-európai összefüggésbe helyezi, az a közép-európai művészi áramlatok vitán felüli megjelenése. Hiszen e hatások délkeleti irányú végpontként Újlakot is elérték.

A figurális díszítésű, úgynevezett konzol egy ülő, előrehajló női alakot ábrázol, diadémmal a fején magas dombormű kidolgozásban. (37-39. kép) Az abakusz lemezét e női alak a vállán tartja, és bal kezével alá is támasztja. A tagozat jobb oldalán három sorban széles, végük felé hegyesedő levelek sora látható, közeikben bimbókkal. A levelek az alak ölét, mellkasát és jobb vállát takarják, valamint azt a padot, amelyen ül. Felülnézetből e konzol alakja némiképp eltér a többi tagozatétól. Csak a konzol hátsó (tehát a falba beépített) oldala maradt megmunkálatlanul, azaz a tagozat három oldala volt látható. A konzol teste vízszintesen ugrott elő a falból, homlokoldali irányból háromszöget formázva; a harántirányban lemetszett oldallapok egyike, amelyet nagyobbrészt kitölt a női alak, hosszabb a többinél, lerövidítve ezáltal a függőleges síkot, amelyben a tagozat folytatódott. A kialakítás e módja arra utal, hogy a konzolnak ez volt a homlokoldala. E konzol nemcsak méreteivel különbözik a többitől, hanem azzal is, hogy három oldalán volt díszítve. Ez eltérő rendeltetésre is utal. A tagozat tulajdonképpen a diadalív fejezete volt, amely stílusában és időrendjében a többi, 14. század végi konzolhoz kötődik.

Igen nehéz meghatározni a fejezetek és konzolok eredeti helyét. Rekonstrukciónk kiindulópontjául Herman Bollé azon metszetrajza szolgálhat, amelyet a felújítás előtt készített. (20. kép)

37. 38.
37-39. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom , konzol ülő alakkal, 14. század vége, Zágráb, Hrvatski povijesni muzej

Ha hitelesnek fogadjuk el e felmérést, arra kell következtetnünk, hogy Bollé az összes fejezetet és konzolt a szentélyben lelte meg, míg a hajó barokk fejezetekkel és boltozattal rendelkezett. Mladen Barbaric leírása szerint (aki a templomot még felújítása előtt látta) a címeres fejezetek eredeti helyükön maradtak a templom hajójában. A Bollé által megfigyelt és rajzfüzetében rögzített bordák profiljai, illetve a két (rózsát, illetve szőlőindát mintázó) zárókő részletformái 14. századiak. A záróköveket Bollé áthelyezte a templom hajójába. Természetesen ő már nem az eredeti, középkori templomban dolgozott, de mégis közelebb állhatott hozzá, mint mi manapság.

Bollé feljegyzései és a megmaradt kőtöredékek összevetése alapján megkísérelhető az építésmenet rekonstrukciója. Bár az építés menete nagy vonalakban világos, az egyes tagozatok eredeti helyének kérdését nem könnyű megválaszolni. A templom korábbi, nyugati részében kerültek ugyanis elő az 1468-ből származó konzolok, a későbbi, keleti félben pedig a 13. századi fejezetek, illetve a 14. századi bordák és zárókövek.

A konzolok, fejezetek, bordák és zárókövek elemzése, illetve eredeti helyükre vonatkozó következtetések a századfordulón készült rajzok alapján arra utalnak, hogy a templomot már a 14. század folyamán meghosszabbították. Pontatlanok tehát azok az adatok, amelyek szerint a templomot Újlaki Miklós bővítette ki. Úgy tűnik, egyes kutatóknál két templom adatai keveredtek össze, hiszen Újlaki Miklós 1451-ben a Szent Péter-templomot nagyobbította meg.39 Az ellentmondást a kutatók egy része úgy igyekezett feloldani, hogy a ferences templomot vélték Szent Péter titulusúnak.

A 15. században, azaz Újlaki Miklós idejében a ferences templomban is folyt építkezés. E munkálatokat négy fejezet igazolja, kettő közülük in situ található, kettő pedig a zágrábi Horvát Történeti Múzeumban. (40-42. kép) A 15. században ugyanis az egész templomot újraboltozták olyan bordás keresztboltozattal, amelynek bordái az oszlopfőkre és konzolokra támaszkodtak. A fejezetcsoportot a régi félkörös oszlopfőkből alakították ki, amelyek egy keresztbordát hordoztak, oldalaikhoz pedig egy-egy 14. századi konzol járult, ez utóbbi tagozatok testből és félprofilból álltak. A konzol teste a boltozati bordát hordozta, félprofilja pedig a homlokívet. A fejezeti öv eredeti, Bollé által rajzban is vázolt állapota szolgált az új boltozat kialakításának alapjául. (42-44. kép) A 18. században a hajó barokk boltozatot kapott. M. Barbaric leírása alapján az is világos, hogy e korban a szentélyt is alaposan átépítették. Ő az Újlaki krónika 1778-as bejegyzését idézi, amely szerint „miután már régebben repedéseket figyeltük meg a templom kórusának falain és boltozatán, április 3. éjszakáján a fal is megpattant, így alá kellett támasztani." Az apszis feletti részt Barbaric szerint még akkor le kellett rombolni, amikor a 18. században megépült az új, magas oltár.40 Ő továbbá azt is leírja, hogy a fejezetek egy része nagyon sérült állagú volt, egyes tagozatoknál 1907-ben nem lehetett megállapítani, mit is ábrázolnak, így ezeket a zágrábi múzeumba sem akarták elvinni, hanem az újlaki kolostor területén maradtak, és azóta megsemmisültek.

40. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, falpillérfő, 14. század vége,
Zágráb, Hrvatski povijesni muzej
41. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária-) templom, falpillérfő, 14. század vége,
Zágráb,
Hrvatski povijesni muzej
42-44. Újlak, Kapisztrán Szt. János- (Szűz Mária) templomátépítés előtti részletei. H. Bollé jegyzetfüzetből,, 1901

Az értékesebb köveket gondosan kiemelték, és az első adandó alkalommal Zágrábba szállították.

A kolostortemplomban, a déli bejárat bal és jobb oldalán ma is láthatók Újlaki Miklós, illetve Lőrinc vörös márvány sírkövei. Újlaki Miklóst, Bosznia királyát páncélban ábrázolták ravatalán fekve. A lábai alatt fekvő oroszlán, illetve a test alatti szövet plasztikus. Újlaki Lőrinc síremlékén a kőfaragó az alakot és részleteit csekély szakmai tudás birtokában, plasztikus kifejezőkészség nélkül mintázta meg. A síremlék értékét történetisége biztosítja. A lap szélén felirat található (befejezetlen évszáma arra utal, hogy még Újlaki életében elkészült, jóval 1524-ben bekövetkezett halálát megelőzően): HIC. EST. SEPVLTVS. ILLUSTRIS. DNS. LAVRENCIUS. DNI. NICÖLAI. FILIVS. REGIS. BOZNE. UNA CVM CONSORTE, SVA. DNA. KATHERINA. [PONG]RACZ. QVI OBIIT. ANNO. MCCCC. Újlaki Miklós sírkövét ügyesebb mester faragta. E sírkő értékére már régen felfigyelt Thallóczy Lajos.41 De nem ismerte az egyéni kőfaragói stílus elemeit, így tévedett, amikor e művet Giovanni Dalmata (Iván Duknovic) munkái közé sorolta. A kőről ugyanis hiányzik a Dalmatára jellemző életteli és erős plaszticitás. E munka egy közép-európai iskolázottságú mester műve, aki a reneszánsz formakincs ismeretét csak az oroszlán és az ornamentika kidolgozásában juttatta kifejezésre.

A harmadik, falakon belüli templom alapjai a középkori város déli részén kerültek elő 1972 elején, amikor az általános iskola új tornatermének építése során egy gótikus templom sokszög alaprajzú, támpilléres szentélyének részletét sikerült kibontani.42 A feltárt rész méretei: hossza kb. 6 méter, szélessége kb. 6,5 méter. A középkori írott források, a 17. századi képi ábrázolások és az 1698-as leírás e templomot kolostortemplomként tartja számon, déli oldalán rendházzal. A felsorolt források alapján arra következtethetünk, hogy a munkálatok során az ágostonos Szent Anna-templom szentélye került elő. (45. kép)

A szentélyben gótikus bordák és zárókövek kerültek napvilágra, amelyek ma az újlaki Városi Múzeumban (Gradski muzej Iloka) láthatók. (46-47. kép) E templomhoz tartozott az a három kőbaldachin is, amelyek közül csak egy maradt meg az Odescalchi parkban. (48. kép) A bordákat formai elemzésük alapján két csoportba oszthatjuk.

45. Újlak, az Ágoston-rendi Szt. Anna-templom szentélyének ásatáson előkerült részlete, 1972
46. Újlak, Ágoston-rendi Szt. Anna-templom, bordacsomópont, Újlak, Muzej grada Iloka
47. Újlak, az Ágoston-rendi Szt. Anna-templom boltozati bordáinak profilja (lent);
Atyina (Voc in ), a ferences Szűz Mária-templom boltozati bordáinak profilja (fent)
48. Újlak, Ágoston-rendi Szt. Anna-templom, későgótikus baldachin töredéke,
Odescalchi-park (fotó: Milán Drmic)
49. Újlak, Ágoston-rendi Szt. Anna-templom , későgótikus baldachin töredéke, Odescalchi-park (fotó: Milán Drmic)

A két csoport bordái csak minimális mértékben, a profil típusában különböznek. E különbségek arra utalnak, hogy két helyiség boltozatához tartoztak. A késő gótikus építészet jellegzetessége, hogy ugyanazon épület két helyiségének boltozata számára eltérő bordák készültek. Az első csoport bordái egy csillaghálós rendszerhez tartoztak, amelyek különböző nagyságú rombuszokat zártak közre. Egy zárókő részlete, rajta hat borda csatlakozásával pedig azt tanúsítja, hogy e bordák egy hatrészes, radiális lezárás elemei voltak.

A második csoport bordái az épület hajójának, vagy egy másik helyiségének boltozására szolgáltak. E boltozat hálós szerkesztésű volt, és a fentebb elemzettel azonos módon, eltérő nagyságú rombuszokból állt. Szinte azonos bordaprofil figyelhető meg az atyinai (Vocin) Szűz Mária titulusú ferences kolostorban,43 amely Corvin János adománya révén épült meg. (50. kép) Ez utóbbi templomban szintén két bordatípus különíthető el egymástól. A párhuzamokhoz hasonlóan az atyinai templom boltozata is dongaboltozat. Bordázata díszítőelemmé redukálódott, amely már elvesztette konstruktív szerepét. Az egyes bordákat vaskapcsokkal erősítették egymáshoz. A bordák szerkezeti elemként való értelmezésének lehetetlensége megmutatkozik csomópontjaik megerősítés nélküli kiképzésében, illetve maguknak a bordáknak az elvékonyított kialakításában.

Az így megépített boltozat érdekes arányokkal rendelkezett: a keresztbordák alacsony felfekvési helyei, illetve hálószerű mintájuk is a valósnál nagyobb magasság és tér látszatát keltette. A profil e megoldása által a bordák távolból bordázott szalagnak hatnak, az általuk kirajzolt párhuzamos vonalak pedig vékony ágak rendszereként, szinte a tér kitágulásának grafikus jeleként értelmezhetők. Mivel az újlaki boltozatból csak néhány tagozat maradt meg, egykori állapotát az atyinai Szűz Mária-templom boltozatának fényképei alapján képzelhetjük el. Az atyinai boltozatot a maga valóságában sajnos már nem tudjuk tanulmányozni, mert az a legutóbbi háborúban, 1991 és 1995 között megsemmisült.

A fentebb leírt boltozat esetében nem szükségesek a támpillérek, mivel bordák nem hordoznak súlyt, csak díszítő szerepűek. A szentély feltárt részén azonban voltak támpillérek, ami arra utal, hogy a boltozat nem a templom építése idején keletkezett. Az összehasonlító elemzés kimutatta, hogy e magas szinten kivitelezett, késő gótikus boltozatot olyan mester alkotta, aki tudását nem provinciális környezetben szerezte.44 A felsorolt stílusjegyek alapján e mester II. Ulászló számára a prágai Hradzinban palotákat boltozó Benedikt Ried köréhez köthető. Azon kérdésre, hogy ki rendelhette meg e boltozatot 1500 után, amikor Újlaki Lőrinc már háttérbe szorult, kegyvesztetté vált (Újlak 1494-ben királyi kézbe került),45 a válasz szinte magától adódik: vagy maga a király, II. Ulászló, vagy valaki környezetéből.

Újlakot nehezen lehet városként, czoztasként kezelni. Újlak ugyanis tulajdonképpen mezőváros, amely csak a középkor végére, a mohácsi csata előestéjére tudta kiharcolni kiváltságlevelét. Fel kell tennünk a kérdést, miért éppen ekkor jutott hozzá privilegizált státushoz. Annak ellenére, hogy városi kiváltságait, amint erre a kiváltságlevél külön is utal, már 1453-ban megerősítették,46 de a feudális birtokos és nem a király által. Ez utóbbi ugyanis csak 1525-ben erősítette meg privilégiumait. E viták azonban, úgy tűnik, szükségtelenek. Mert a mi tudatunkban ez egy királyi város a Duna partján. Újlaknak már régóta megvoltak a városias attribútumai: vára, települése, templomai, később címere és alapítólevele, és ez volt az a helység, ahol egy ideig a szerémi püspök székelt. A 14. század végén Újlak igazolhatóan a közép-európai művészeti törekvések délkeleti áramlásának egyik végpontja, és ugyanez a tárgyalt korszak végén, a 16. század elején még egy alkalommal megismétlődött. A raguzai (Dubrovnik) konzul újlaki tartózkodása nemcsak e város fontosságára utal, hanem arra enged következtetni, hogy Újlakon át vezetett az az út, amely az Adriai-tenger partjainak déli részét a magyar udvarral és az ország keleti tartományaival, illetve Erdéllyel összekötötte.

50. Atyina, a ferences Szűz Mária-templom, boltozati bordák
maradványai a hajóban (fotó: Gjuro Szabó, 1912)

JEGYZETEK

  1. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 2. köt. Bp., 1894.288-289.; Szabó, Gjure: Sredovjecni gradoviu Hrvatskoj i Slavoniji. Zagreb, 1920.146-150.
  2. Bojnicic, Iván: Putovanje carskog poslanstva u Carigrad g. 1608. In: Vjesnik kr. nrvatsko-slavonsko-dalmatinskog zemaljskog arhiva/12. Zagreb, 1910.1606. november 11-én kötötték meg a Magyarország és Törökország közötti békét a Komárom melletti mezőn, a Zsitva folyó torkolatában. Csak 1608 elején küldte el Rudolf császár nevében Mátyás régensherceg Adam Herbstein bárót császári követként Konstantinápolyba, hogy Ahmed szultántól e békekötés ünnepélyes megerősítését megszerezze. Az orator titkára, Maximüian Prandstetter leírta a követség útját Bécstől Konstantinápolyig. Kéziratát a Khuen-Héderváry grófok hédervári kastélyában őrizték 1945 elejéig, azóta nyomaveszett. A vidékünkön átutazó összes, 17-18. századi utazó közül Prandstetter leírása a legrészletesebb, így teljes egészében újraközlöm. Diese Vilack ist ein Statt an der Thonaw, auf einem zimblichen hohen Perg gelegen, vnd noch mit einer starkhen graben, wo das rechte Thor ist, verseken hat ein Priggen vber den graben, und nur ein Thor dadurch man mit Wagenfahren knann, sonstens drey wol verwarte Thörche starkhe Vorwehr zu beiden Seitten informb einen kleinen Pasteyen. Aufden Maurn rings herumb hat es seine starkhe und weitte stánt zur Wehr. Die Statt ist nach lengs des Pergs gebaut, auf die Manier wie Graan, doch viel weiter unnd lenger, und droben gegen dem Thorhat es ein grosse Eben, hat darinewn etliche Khirchen und Clö'ster, auch hoche starkhe Thiirn, dieselben aber jetzt verwüest, verfallen und unnuz wordten. In einer b'den Kirchen habén wier noch eines Khonig aus Sirmien hochen grabstein gesehen, der doch auch wuest unnd kheiner acht gehaltten wirdt. In der Stadt hat es auch, wie noch zu sehen, ein schönes Schloss gehabt, mit einer dsondern Ringmauer umbgefangen, dass doch an Dach, Fenstern, Pöden un allén Wonung ganz ruinirt und zu grundt gegangen, alléin das eusser gemeuer mit schönen Fenstem noch steht... Wie dann in dieser Statt allé alté schöne Heuser eingegangen unnd verwüest, und an derén stat mit Zaun und Khot schlimme Hütl, darinen bey unnez ein Vkchhüert sich niz géme aufhilt, gemacht aber vor Jahren muess diss wie wol zu sehen ein schöne zimbliche véste Statt gewesen sem.
  3. Statutum civitatis Ilok Anno MDXXV. Ed. Rudolf Schmidt. Zagreb, 1938. (Monumenta historicojuridica Slavorum meridionalium, 12.)
  4. Statutum civitatis Ilok Anno MDXXV. (3. jegyzetben i. m.)
  5. Roma. Archivo Odescalchi, vol. XI-C, D-3, 7—4. Ugyanezt idézi: Avanci da Fermo, Giuseppe: Chorografia Istoria del Ducato e Provincia del Sirmio tradotta nell'Idioma Italiano d'alla gia stampata in Lation dall'istesso Autore. Roma, 1700.15-23.
  6. Regni Hungária historia per Nicolaum Isthuanffium Pannonium, ejusdem regni propalatinum libri XXXIV exacti descripta. Coloniae Agrippinae, 1685. 23.
  7. Horvat, Zorislav: Zidine i branista na utvrdama kontinentalne Hrvatske 12-15. st. In: Prostor, 4,1996,2.175-200.
  8. Horvat 1996. (7. jegyzetben i. m.) 175-200.
  9. Ld. a 6. jegyzetet.
  10. Mazuran, Ive: Cudesa Ivana Kapistrana. Miracula loannis de Capistrano Ilok, A.D. 1460. Osijek, 1972.
  11. Codex Diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. Ed. Tadeus Smiciklas. Tom. 6. 1272-1290. Zagrabiae, 1906. 432. No. 366. [Az 1283. évi adat minden kétséget kizáróan egy másik Valkó megyi Újlak helységre (a későbbi Kisújlakra) vonatkozik, ennek plébániája az aszúági főesperességben feküdt, nagyjából a mai Vuka helyén, Diakótól északra. Csánki megkülönböztette a két települést. Engel Pál lektor megjegyzése.]
  12. Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. Tom. 2. Posonii, 1782. 487-488.
  13. Wadding, Luka: Annales minorum seu trium ordinum a. S. Francesco institutorum, Ad Claras Aquas, Quaracchi prope Florentiam. Tom. XII. No. LXXXII. szerinte Miklós ősei építették a Szűz Mária-kolostort, amely alatt mindig a templomot értették.
  14. Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. Tom. 4. Posonii, 1796. 252.
  15. Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. Tom. 3. Posonii, 1784. 398.
  16. Bombardius, Michael: Tophographia magni regni Hungariae, sive nobilisiusmae eius ditionis, quam modo Hungariam dicimus, cum annexis Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae et Bulgariae etc. regnis tum etiam Transylvaniae, Valachiae, Moldaviae provinciis. Viennae, 1718. 256-258.
  17. Koller 1784. (15. jegyzetben i. m.) 398.
  18. Istvánffy 1685. (6. jegyzetben i. m.) 24. Ld. még az úgynevezett velikei jegyzőkönyvet: Velika protocolum seu conscriptio totius provinciáé Bosnae Argetinae ad usum conventus Velicensis sancti Augustini. 1730.411. Kézirat, Pozsega, ferences kolostor.
  19. Theiner, Augustinus: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. Tom. 2. Romae, 1860. 469. No. DCXLV.
  20. Marko, Jaclov: Srem na prelomu dva veka. Beograd, 1990.114. (Újlak 1702-es leírása). Továbbá: Pavic, Juraj: Zupe i crkve (danasnje) biskupije bosansko-srijemske u srednjem vijeku. In: Glasnik biskupije bosanske i srijemske, 20,21,22,23.1898.
  21. Fermendiin, Euzebij: Njesta o Iloku, samostanu ilockom i crkvi samostanskoj. In: Glasnik biskupije bosanske i srijemske, 4,1876. 109-112.
  22. Mazuran 1972. (10. jegyzetben i. m.) 26. (III.).
  23. Marko 1990. (20. jegyzetben i. m.) a mellékletekben.
  24. Velika porotocolum seu conscriptio (18. jegyzetben i. m.) 411.
  25. Fermendzin 1876. (21. jegyzetben i. m.).
  26. Ld. a 18. jegyzetet.
  27. Karaman, Ljubo: O umjetnosti srednjeg vijeka u Hrvatskoj i Slavoniji. In: Historijski zbornik, 1. Zagreb, 1948.117.
  28. Bombardi 1718. (16. jegyzetben i. m.) 258.
  29. Wadding (13. jegyzetben i. m.) Tom. XIII. 161.
  30. Csevapovich, Georgius: Recensio observantis minorum provinciae S. Joan. a Capistrano per Hung. Austr. Inf. et Slavon. extensiae; commentariis ethnol. philol. statist. geogr. hist. illustrata. Cum adnexaad calcem mappa colkogr. prov. Budae, 1830.493-500.
  31. Wadding (13. jegyzetben i. m.) Tom. IX. No. 231.; Tom. XV. No. 340. [Annyi elfogadható a ferences hagyományból, hogy a ferences kolostort Ugrin alapította, mert nem 1328-ból, hanem 1316-ból van róla először adat. Ld. Anal. Franc. IV. 554. vö. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. 1. Bp., 1923. 282. Engel Pál lektor megjegyzése.]
  32. Brunsmid, Josip: Kameni spomenici hrvatskog narodnog muzeja u Zagrebu. II. dio, srednji I növi vijek. Zagreb, 1912.143-148.
  33. Valentic, Mirko: Kameni spomenici hrvatske XIII-XIX stoljeca. Katalog. Povijesni Muzej Hrvatske. Zagreb, 1969.107-125.
  34. Vukicevic-Samarzija, Diana: Sakralna goticka arhitektura u Slavoniji. Zagreb, 1986. 70-77.
  35. Horvát, Andela: O domacoj flori na ranogotickoj arhitektonskoj plastici sjeverne Hratske. In: Gunjacin zbornik. Zagreb, 1980.186.
  36. Gerevich, László: The art of Buda and Pest in the middle ages. Bp., 1971. XXV. tábla.
  37. Gerevich, László: Prager Einflüsse auf die Bildhauerkunst der Ofener Burg. In: Acta Historiae Artium, 2,1954, 52.
  38. [Garai Miklós nem szerezte meg Újlakot. Az ezzel kapcsolatos oklevelekből csak csak annyi tűnik ki, hogy az 1387. évi harcok során ő foglalta vissza Horváti Jánostól. A helység 1364-1524 között mindvégig az Újlaki család birtoka. Engel Pál lektor megjegyzése.]
  39. Bombardi 1718. (16. jegyzetben i. m.) 258.
  40. Barbaric, Mladen: Povijest crkve Ilocke. Osijek, 1918.
  41. Thallóczy Lajos: Az Ujlakyak síremlékei. In: Archaeologiai Értesítő, Úf. 9,1889,1-8.
  42. Mimik, Ivan: O novijim arheoloskim nalazima u Iloku. In: Vijesti muzealaca i konzervatora Hrvatske, 12,1973, 3-4.12-16.
  43. Horvat, Andela: Novi pogledi na goticku crkvu u Vocinu. In: Rad Jugoslavenske Akademije Znanosti i Umjetnosti. 360. Beograd, 1971. 13-18.
  44. Vukicevic-Samarzija, Diana: Slavonija 1526. — Slavonija 1991. In: Radovi Instituta za povijest umijetnosti, 17,1993,1. 10-19.
  45. Istvánjfy 1685. (6. jegyzetben i. m.) 23.
  46. Bösendorfer, Josip: Crtice iz slavonske povijesti. Osijek, 1910.173. szerint már 1453-ban V. László Újlaknak kiváltságokat adományozott. Újlak város Statútuma viszont (i. m. 28. cap. XLVHI.) arra utal, hogy a településnek 1472 előtt Újlaki Miklós adományozott kiváltságokat.

 

   
Előző fejezet