Előző fejezet

TÓTH SÁNDOR

Az aracsi kő rokonsága

 

Az aracsi kő a millenniumi készülődés lendületének és Gerecze Péter kutató szenvedélyének köszönhetően került napvilágra a nevezetes 13. századi templomrom tőszomszédságában. Nyomban a Nemzeti Múzeumé lett, ahol jelenleg is ki van állítva, bár most már a Nemzeti Galéri a letétjeként. A Galériára származott kőgyűjteményből egyike a legtöbbet emlegetett daraboknak, de száz év alatt mindössze ketten tanulmányozták behatóan: Hampel József rögtön előkerülése után, és Csemegi József ezelőtt negyven évvel. 1

Hampel a kövön látható szalagfonatok alapján a honfoglalás előtti keltezésre hajlott bár óvatosan nyitva tartotta a 11. századi keltezés lehetőségét is. Csak a 30-as években kezdte a kutatás az utóbbi lehetőséget határozottan elfogadni, és tette ezzel a faragványt a magyar művészettörténet részévé. Csemegi ezen az alapon látott a kő monografikus feldolgozásához, és részletről részletre végigvitt tanulmányainak eredményét a következőképpen summázta: „Az aracsi kő tehát végeredményben egy bolgár-szláv (esetleg magyar) nemzetségfőnek, egy főként óhorvát emlékeken nevelkedett vándorló kőfaragónak és a schisma előtt álló kereszténység egyik szerény világi-papi képviselőjének társadalmi vonatkozásait, művészeti nézeteit közösen tükröző alkotás, amely e sajátosságoknál fogva a Kárpát-medence déli részének jellegzetes emlékeként érdemel különös figyelmet a történeti tudományok részéről." 2

A különös figyelem azóta nem nagyon nyilvánult meg: csak kevés új észrevétel fogalmazódott meg a töredékre vonatkozólag. Viszont jelentősen gyarapodott az összehasonlító anyag - elsősorban Nagy Sándor dombói feltárásai nyomán 3-, megerősítve azt a megállapítást, hogy a Kárpát-medence déli részének jellegzetes emlékéről van szó. Ugyanakkor Csemegi többi idézett megállapításának nem használt az idő. Az 1054 előtti keletkezésre utaló megjegyzése már-jó ideje nem hat meggyőzően, 4 a közreműködő személyeket illető meghatározásaiból pedig legfeljebb annyi ítélhető maradandónak, hogy a kő alakzataiban többfajta kultúrtényező egybeolvadása érezhető. E kultúrtényezőket ő különféle - jórészt ikonográfiái - és gyakran messzi földről való párhuzamok segítségével igyekezett jellemezni. Ezúttal a különös figyelmet a stilisztikailag rokon és a közelibb környéken fellelhető jelenségekre látszik célszerűnek összpontosítani - mivel ezek adják a legösszefüggőbb képet azokról a kultúrtényezőkről, melyek a kő mindmáig páratlan kompozíciójában megnyilvánulnak.

E kompozíció elemeit jól mutatja Csemegi rekonstrukciós rajza. (1. kép) Eszerint a teljes faragvány hosszúkás, lapos kőhasáb volt. Széles, mezőkre osztott fő felületén feliratok, hosszanti helyzetű, frontális emberábrázolások, valamint elválasztó és keretelő alakzatok jelennek meg. A töredéken a felső mező és a másodiknak a kezdete maradt meg, a kettő közötti varkocsfonat-sávval és az ebből lefelé kiágazó csavart kerettagok jobb oldali részletével. A felső mező jobb felén fedetlen fejű, stólás pap félalakja, a fonat alatt jobbra süveges fejrészlete, balra, kissé lejjebb végződve, másik fej törése tűnik fel. Mindkét mező feliratos. Fent balra hosszanti, a pap felől nézve olvasandó sorok látszanak, a másik mező betűi a bal fej fölött és a kettő között keresztben sorakoznak. Csemegi e betűk alatt félalakokat, lejjebb - sávdíszítménnyel elválasztva - tisztán feliratos mezőt feltételezett. Minderre merőlegesen, a kő keskenyebb hosszoldalain szalagfonatos díszek tűnnek fel: jobbra keretes, kettős körfonat részlete, balra keretes négyszögfonat két hiányos egysége - Csemegi még hármat feltételezett - frontális sas, illetve oldalnézetű, felnyergeit ló töredékével. A harmadik merőleges oldalon a sas felőli saroknál - a másiknak a környéke csonka - templomábrázolás maradéka látszik. Mindhárom utóbbi ábrázolás a fő felület egykori párhuzamosa felé fordult talppal. A negyedik merőleges oldal elképzeléséhez nincs támpont.

A fő felület eredetileg - amint ezt az utóbbi ábrázolások helyzete alapján Csemegi leszögezte - vízszintes volt, noha kompozíció já val álló antik sztélékre emlékeztet. Ebből már kézen fe kvő é n következtethető, hogy a kő sír fedlapnak készült, amit még inkább valószínűsít az az eddig észre nem vett körülmény, hogy fő felülete lefelé enyhén keskenyedik. (2. kép) Csemegi még azt is fölvetette, hogy a négyszög- és a körfonat különbségében a jobb oldalnézet kisebb fontossága fejeződhetne ki - ennek azonban ellentmond a pap melletti felirat helyzete. Ezt ugyan (párjával együtt) Csemegi utólagosnak minősítette, de nehéz elképzelni, hogy a pap jobb széli elhelyezését mi más indokolhatta volna, mint éppen a számolás a betűk helyigényével. 5

1. Az aracsi kő rekonstrukciós rajza (Csemegi nyomán)
2. Az aracsi kő homlokoldala, felmérés (a szerző rajza)
3. A pap alakja az aracsi kövön

A két latin felirat nem hagy kétséget afelől, hogy a faragvány a nyugati kereszténység kultúrkörébe tartozik. A felső imára buzdítja a betűcskéket (literulas) olvasót, a másik átokkal fenyegeti azt, aki a követ elveszi (acceperit). Kérdés, miféle betűcskékre utal a felső felirat? E tekintetben talán nem mellékes, hogy a szövegnek volt előző sora is: ennek az elejéből egy E betű tisztán kivehető a mezőt keretelő sima szegélytag bal alsó szélén. Mivel a szegélytag épen csak itt maradt meg, de nyomokban a pap feje fölött is jelentkezik, a hiányzó szövegrész akár hosszabb szakasz is lehetett. Így az is kérdés, hogy szükséges-e külön feliratos mezőt feltételezni azért, mert a meglevő két szakasz „a homloklapon ábrázolt személyek kilétéről nem tudósítja az olvasót", vagyis a Csemegiétől eltérő, kevésbé antikos kiegészítési megoldások is felmerülhetnek. 6

A stílus jellemzésében kézenfekvőnek látszik, Csemegit követve, a töredék legépebb ábrázolásából, a pap félalakjából kiindulni. (3. kép) Öltözéke szűk ujjú, öv nélküli karing, amelynek redőzetét durva, többnyire párhuzamos vesétek és ezek hurkás közei érzékeltetik. A vállára vetett stóla két szára sima, függélyes sávként rétegződik a ruhára, csak kiszélesedő végein jelennek meg átlós, egymást keresztező rovátkák. Jobb kezét esküre vagy áldásra emeli, baljával szögletes tárgyat szorít melléhez. Ujjai tömpék, mindkét hüvelykje eláll. Baljának többi ujja nyújtott, jobbjának gyűrűs- és kisujja behajtott. Tojásdad idomú, szakállas, homlokba fésült hajú feje és a sima felső ingszegély között a nyaka eltűnik. Haját ritkább, lefelé széttartó szakáilát sűrűbb, oldalt V alakra formált, párhuzamos rovátkák jelzik. Füle szemmagasságban van, elálló, furatos kagylójú. Szemöldökívének kiemelkedése nemcsak az orrnyeregnél, hanem - egyenesen - kétfelé a fülig is folytatódik. Szemhéjának mandula alakot leíró kitüremlése szintén folytatódik a külső szemsaroktól a fül felé. Szélesedő orra és szája környéke roncsolt.

Csemegi e fej párhuzamául két-két horvátországi és hazai emléket említett.7 Ezek közül a töredékekben fennmaradt somogyvári lunettás dombormű nyújtja a leghasonlóbb idomokat, főleg trónoló figurájával.8 (4. kép) Itt a fejforma, a magasan elhelyezkedő fül, az áll vonalát nem rejtő, rovátkás szakáll, a széles orr valóban emlékeztet némileg az aracsi papra. De a fül nem furatos, hiányoznak a szemkörnyék jellegzetes aracsi részletei és az oldalsó szakállrovátkák is, van viszont erőteljes duzzanat a száj körül - karakterisztikus vonás a domborművön -, aminek a pap arcán semmi nyoma. A fedett fejtető inkább a süveges aracsi töredékkel (5. kép) vethető össze. A fejfedő alól itt éppúgy elválasztott hajzat széle tűnik elő, mint ott. De a süveg magas, lent három vízszintes, feljebb sok függélyes bordával tagolt, a somogyvári fejfedő viszont lapos, sapkaszerű, és levélkoszorúra emlékeztető mintázatot mutat. Derékig véve szemügyre az alakot, észlelhetjük további eltéréseit aracsi megfelelőjétől: nyaka látszik, ruhája pedig feszes, szabálytalan mintázatú, ezért az a néhány párhuzamos redő, amely a csuklónál itt is jelentkezik, határozottan különválik rajta.

4. Trónoló alak részlete a somogyvári domborművön
5. Süveges fej töredéke az aracsi kövön
6. A somogyvári dombormű homlokoldala

A különbségek szinte összegződnek, ha egészében vetjük össze egymással a szóban forgó két művet a felület tagolás és a reliefkezelés szempontjából.

A somogyvári dombormű (6.kép) mondhatni rekeszesen tagolt: a lehatárolások zárt rajzolatúak, a részek világosan elkülönülnek egymástól. A fő mezőt lent járófelületként jellemzett, keskeny rézsű nyitja meg. Kétfelől díszes oszlop fogja közre - a jobb felőli csavart törzsű -, fent fejezetekről emelkedő keskeny felületsáwal jelzett árkádív zárja. Az oszlopok mellett egy-egy függőleges peremtag húzódik, amely az árkád alatti mezőt és ív-háromszöget egyaránt elkülöníti a dombormű szegélysávjától. A nagy mező erőteljes, az árkádívnél széles homorulatú mélyedésébe az oszlop beleágyazódik. A kerubos ívháromszögek és a szegélysávok sekélyebbek, az előbbiek felső széle kivételével meredeken bevágottak. A fő mező alakjai sokrétűen tagolt domborzatú, kerekded formákat mutatnak, és a felületkezelés változatos, lágy a laposabban kezelt részeken is, az ívháromszögekben, valamint a szegélysávokban, ahol egybefonódó szőlőindák és fürtjeiket csipegető madarak jelennek meg.

Az aracsi kövön (7-10. kép) növényi forma nincs, az állatalakok emblémaszerűek. Az emberalakok formái erőteljesen, de elöl ellapulva domborodnak, csak az állatok törzse kerekdedebb formálású. A felületalakítás eléggé szűkös eszköztárú, többnyire nehézkes és darabos. Építészeti tagolóelem nincs. A határolók nagyobbrészt maguk a díszítő formák. Sima peremtag, szélesen alakítva, csak a pap mezeje körül figyelhető meg - a templomábrázolás szegélyezése nem világos-, de a bal könyök alatt ez sincs kidolgozva. A részek között vannak átmenetek. A varkocsfonatnak az a szála, amely a csavart kerettag megmaradt részébe megy át, balra fent el van bújtatva, párját viszont túlnan csak felfelé tovább nyújtva és a felületbe beleolvasztva sikerült eltüntetni.

7. Az aracsi kő a négyszögfonat felől
8. Az aracsi kő a templomábrázolás felől
9. Az aracsi kő a körfonat felől

A kettős körfonat felső kerete a csavart tag mellett a fő oldal széle is egyben, és hasonló lehetett a helyzet a túloldalon is. A relief a keskeny oldalakon kevésbé, a fő oldalakon bonyolultabban rétegzett. A félalak részben meredeken kimélyített alapból, részben peremfelületből elődomborodva, a varkocsfonat mögött látszik eltűnni. A második mező alakjai viszont a fonat és a csavart tag alapjába lekerekített sarkokkal, homorú szélekkel bevájt mélyedésből emelkednek ki.9

Ilyenformán a somogyvári dombormű - noha a fülek állása hasonló - inkább ellenpélda, mint párhuzam gyanánt illik az aracsi kő mellé.

10. Az aracsi kő homlokoldala
11- Gyulafehérvár, székesegyház, a fejedelmi kapu belső timpanondomborműve

A reliefkezelés szempontjából az aracsi kőnek közelibb rokona a gyulafehérvári székesegyház korai ívmező-domborműve - a déli kapu belső oldalán -, amint erre már Marosi Ernő felhívta a figyelmet.10 E domborművűn a trónoló Krisztus jelenik meg két angyal között, térkitöltőnek ható madárpártól is kísérve, motringfonat-sáv fölött. (11, kép) A fonatdísz alkalmazási módja és a növényi formák hiánya eleve emlékeztet az aracsi töredékre. De az összefüggésnek talán lényegibb vonását jelzi a tagolás és a reliefalap megoldása az alakos részen. A képmező három ívesen lezárt részre oszlik, anélkül, hogy építészeti tagolóelemek megjelennének. A részeket meredek visszavágásaik körvonalai határolják. A legnagyobb és a legmélyebb a Krisztust magába foglaló, szegmentíves zárású középső rész. A két angyal alapja jóval sekélyebb, fent a képmező félkörös szegélyének ütköző íves vonalban zárul. A két madár a három rész felső közeinek alig visszamélyített alapján jelenik meg. Ennek megfelelően Krisztus alakja a legtestesebb, bár elől nagyrészt ellapul, és egészen lapos trónuson ül. Az angyalok alakja lapos, a madarak pedig szinte csak körvonalrajzban mutatkoznak. Az alap kimélyítésének mértéke tehát az alakok-jelentőségével arányos, így bizonyára az aracsi kövön is az alsó mezőben volt a fontosabb ábrázolás.

A részletekben ugyanakkor nincs határozott összefüggés. A fejek formálása eltérő, a drapériák párhuzamos redőzése nem annyira hurkás, mint inkább lapított, lépcsőzetesen egymáshoz illeszkedő sávokból adódik, a ruhaujjak részben simák. Krisztus áldó jobbján az ujjak helyzete hasonló, mint az aracsi pap felemelt kezén, de a hüvelyk nem volt oly elálló, mint ott. Az angyalok szárnya merő­ben másként kezelt, mint a sasé az aracsi kövön. Olyanfajta laposdomborművű részlet, amilyen az ívmező madár­párja és trónusa, a sírkőtöredéken nincs. A gyulafehérvári motringfonat szalagja négybordás, míg az aracsi varkocs szálai háromtagú a k.

Az aracsi kő mesterének kezenyomát Csemegi Bodrog­monostorszegről való töredékeken vélte felfedezni. A rokonságra már ezek közlője, Gubitza Kálmán felhívta a figyelmet, aki szerint „úgy az aracsi, mint a bodrogszigeti kövek egy véső alól kerültek ki." Gubitza először 1898-1900 közötti ásatásán lelt a pálos kolostornak meghatározott Sziga-szigeti épületmaradványok között öt kisméretű fonat-díszes kőtöredeket, amelyek közül az egyiket csonkasága miatt képen nem is közölte. Az ottani kőleletek lényeges részét az a négy maradvány jelenti, amely a templom-maradvány alámosott alapfalából kiomolván 1910-ben került Gubitza révén a Bács-Bodrogvármegvei történelmi társulat zombori múzeumába. A négy közül három szögletes talpú fejezetféle töredékének vélhető, a negyedik vaskos, negyedhengertagos keret- vagy párkányrészlet, amely három darabban lett muzeális tárgy. Ezen kétsoros palmettás fríz széle jelenik meg varkocsfonattól kísérve, a többin szinte kizárólag ábrázolások részletei látszanak. Ma a zombori múzeumban nem található ezek egyike, amelyen négylábú hátsó fele jelent meg, továbbá a palmettafrízes kő két kisebb darabja, valamint a „csonka" fonatdíszes töredék és ennek egyik társa. Az aracsi rokonság szempontjából szerencsére a megmaradt darabok a döntőek.11

A rokonság egyik fő tényezője a varkocsfonat. Ez a monostorszegi töredéken (12-14. kép) az aracsihoz hasonló alakban, bár úgy tűnik, kivezetett szálak híján eltérő lezárással, két egymáson átfont motringból szerkesztve jelenik meg. De a rokonság igazán lényegek vonása a reliefkezelésben rejlik: a fonat éppoly közvetlenül és kiemelkedve kapcsolódik a díszítményhez, amelyet szegélyez, mint az aracsi kövön a félalakhoz. A varkocsfonat Bodrogmonostorszegen többféle összefüggésben is előfordulhatott: mindhárom megmaradt kis töredéken ilyen díszítmény részlete látszik megjelenni, és az egyiken a fonathoz olyan vésetek csatlakoznak az iménti módon, amelyek akár az aracsiakhoz hasonló ruharedők maradékai is lehetnének. (15. kép) A kapcsolat másik fő tényezője a felnyergelt ló, amely az aracsival egyezően felszerszámozva és az ottanihoz hasonló domború alakításban - de teljesebb részletben - jelenik meg az egyik monostorszegi fejezettöredéken, volutás szár alatt. (16-17. kép)

12. A bodrogmonostorszegi palmettás töredék teljes képe
(Csemegi nyomán)
13. A bodrogmonostorszegi palmettás töredék meglévő darabja a szőlőfürtös rész,
felől, Zombor, Múzeum
15. A meglévő bodrogmonostorszegi fonatos töredékek, Zombor, Múzeum
14. A bodrogmonostorszegi palmettás töredék meglévő darabja a fonatdíszes rész felől,
Zombor, Múzeum

Az összefüggést talán még erősítheti egy harmadik tényező: a másik monostorszegi fejezettöredék (18-19. kép) bal oldalán két kis, sarkos reliefmaradék az egyiken magasodó kereszt alapján templomábrázolás csonkjának ítélhető.12

„Egy véső" működése azonban mindebből együttvéve sem következik, mivel a monostorszegi anyagban a kő és a kidolgozás minősége eleve legalább kétféle. A finomabb kőfajta és a csiszoltabb faragástechnika a két fejezettöredéket jellemzi. Az aracsi kőnek mindkét szempontból a fonatdíszes töredékek felelnek meg. A különbség jól érzékelhető a lovak hátvonalán: a monostorszegié hajlékonyabban, az aracsié merevebben alakított. Hasonlóan különbözhettek egymástól a templomábrázolások is - eltekintve attól, hogy az aracsi toronynak a monostorszegi darabon nemigen lehetett megfelelője-: az egyik esetben a megmaradt kis tetőrészlet aprólékosan tagolt, a kereszt rúdszerű, gömbös végű, a másikban a fedél sima felületű, a szentély végén emelkedő töredékes keresztféle pedig lapos, szalagszerű szárral kezdődik.13 A legszembeötlőbb azonban az eltérés az emberábrázolásban, amit a monostorszegi anyagban a templomtól jobbra a keresztre feszített Krisztus alakjának töredéke - a fej és a jobb kar részlete - képvisel. (20. kép) Itt legfeljebb az elálló hüvelykujj emlékeztet Aracsra: a csukott szemű fej gondosan elválasztott hajával, amely oldalt kis, kerek, sima homorulatú füle mögé fésülve folytatódik, szinte pihés szakállával, valamint a szemöldöktől keményen elhatárolt orrnyergével sokkalta iskolázottabb szobrászi készségre vall, mint a papfő a sírkövön.14

16. A bodrogmonostorszégi lovas töredék, Zombor, Múzeum
17. A bodrogmonostorsz égi lovas töredék, Zombor, Múzeum, felmérés (a szerző rajza)

Csemegi az aracsi kő fő oldalának még egy motívumával, a csavart taggal kapcsolatban említett hazai párhuzamokat. Az általa szóba hozott székesfehérvári, esztergomi, budai emlékeken - részben oszlopfőkön - azonban a csavarodás sűrűn és többnyire élesen alakított, míg az aracsi kövön a tekeredő szál szélesebb és laposabb. Efféle formálás a somogyvári dombormű csavart oszlopán, valamint összetartozó titeli töredékek sarkán - hurkás tagú, az egyik esetben állatfővel és növényi elemekkel társított, vidékünkön szokatlan vonalvezetésű fonatdísz mellett - tűnik fel. 15

18. A bodrogmonostorszegi Krisztus-alakos töredék, Zombor, Múzeum
19. A bodrogmonostorszegi Krisztus-alakos töredék, Zombor, Múzeum, felmérés (a szerző rajza)
20. A bodrogmonostorszegi Keresztrefeszítés-töredék, Zombor, Múzeum

Az aracsi töredék keskeny oldalainak szalagfonataival Csemegi csak futólag foglalkozott. Azóta mindkettőnek jó párhuzamai kerültek elő Dombon, és a négyszögfonat előjött Sárvarmonostoron is. A kettős, keretes körfonat az aracsihoz hasonló frízszerű formában Dombon féloszlopfőt díszít (21. kép) és kevésbé világos alakzatban feltűnik más töredékeken is.16 A keretes négyszögfonatnak Nagy Sándor egy nagyobb és két kisebb töredékét publikálta. Mind állatalakos kitöltésű, a nagyobbik jobb oldali mezejében nyulat megragadó, kiterjesztett szárnyú, szemből ábrázolt sas részlete maradt fenn.17 (22. kép) Sárvármonostoran e fonatdísz jelenlétét egyetlen töredék igazolja, amelyen csak szűkösebb rekeszelésre valló szalagrészek látszanak.18 A szalag mindezen párhuzamokon többnyire háromtagú, de az utóbbi darabon éles, a megfelelő motívumú dombóiakon hurkás részekből áll. Efféle alakítás a kettős körfonattal díszített dombói töredékeken is előfordul. Az ugyanilyen díszű féloszlopfőn a formálás élesebb metszésű, de a szalag helyenként - főleg az alsó keretnél - kéttagúvá és tompább idomúvá változik.

21. Dombói féloszlopfő kettős kör fonatdísszel, Újvidék, Múzeum
22. Damhói töredék négyszögfonatos dísszel, Újvidék, Múzeum
23. Dombói töredék Keresztrefeszítéssel, Újvidék, Múzeum
24. Dombói féloszlopfő sasokkal, Krisztus-fővel, Újvidék, Múzeum

Az aracsi kövön ugyanez a két forma külön-külön fordul elő: a hárombordás a varkocs- és a körfonaton, a kéttagú a négyszögfonaton.
Dombó hatalmas leletanyaga révén szinte góca e kapcsolatoknak: más-más faragványai összefüggnek egyrészt a titeli, másrészt a bodrogmonostorszegi leletek jó néhányával. Az állatfejes titelivel egy féloszlopfő állítható párhuzamba, növényi formái révén.19 A monostorszegi palmettás fríz szélén feltűnő motívumok fiagy része - hurkás inda, levél, hármas szőlőfürt, csipegető madár - együtt van egy dombói körfonatdíszes kő töredékén.20 A monostorszegi frízszél további motívuma, a lapos, nagyjából egyenlő szárú kereszt, dombói féloszlopfőkön és titeli pilaszterfőn is feltűnik, amelyek alakos kompozíciójuk és oldalsó palmettáik révén amúgy is rokonai egymásnak és különféle dombói pilaszterfőknek.21 A megfeszített Krisztus monostorszegi töredékének lényegében ép párja pedig árkádsorba foglalt emberalakokat mutató kompozícióból eredő dombói kőlap részletén jelenik meg, fejezet, párkány és két ív közötti kis mezőben. (23. kép)

Az aracsi keskeny oldalak ábrázolásai esetében a monostorszegi kapcsolathoz - amely a templomnak és a felnyergeit lónak a mi vidékeinken fennmaradt párhuzamaival nemigen bővíthető22 - a dombói összefüggés ugyancsak hozzászámítandó. Nem annyira a dombói négyszögfonat sastöredéke miatt, hisz az aracsi mező arányai arra vallanak, hogy itt az ábrázolásban nyúl nem szerepelt-, mint jóval inkább féloszlopfőhöz tartozó saroksasok révén, amelyek nemcsak frontális tartásukkal és kitárt szárnyukkal hanem oldalt forduló fejükkel is megfelelnek az aracsi ábrázolásnak - sőt, e tekintetben széles körben egyedüli párhuzamai annak.23 (24. kép)

A dombói árkádsoros kompozícióban, amelynek még két töredéke ismeretes, a monostorszegi és az aracsi rokonság szorosabban összefonódni látszik. Az alakok az árkádok alatt mindkét kezüket felemelve, oráns tartásban állhatták. Az egyik töredéken - amely a kompozíció széléből származhat, mivel az árkádtól balra cseréptetőre emlékeztető részlet tűnik fel rajta másik ív helyett - az alak egészben megmaradt jobb keze épp olyan tartású, mint a papé az aracsi kövön. A harmadik darabon a bal kéz maradt épen, nyújtott ujjú tenyérrel, elálló hüvelykkel ábrázolva. A kereszten függő Krisztust mutató kő két árkádcsonkja alatt egy-egy ugyanilyen bal, illetve jobb kéz töredéke látszik. Ugyanitt Krisztus ruhájának mellrészén feltűnnek ugyanazok az egymást keresztező, átlós rovátkolások, amelyek az aracsi pap stólájának végét jellemzik. Ugyanilyen rovátkolások tűnnek fel azon a töredéken is, amelyen az ép jobb kéz látszik, az alak jobb vállán megjelenő, stólára emlékeztető sávon.24

Stílus szempontjából az említett dombój darabok kifejezetten sokfélék. Csak a titeli pilaszterfővel rokonítható fejezetek csoportján belül észlelhető szorosabb összefüggés. Az a három - indadíszes, körfonatos, illetve sasos-féloszlopfő, amely a titeli fonatos töredékekkel, valamint az aracsi kő megfelelő motívumaival rokonítható, egymással díszítésében nem mutat semmilyen kapcsolatot. A szőlőmotívumokkal díszített körfonatos töredék elüt mindezektől, széles középrészű szalagjával is. Megint pás stílusképletre utalnak a négyszögfonatos töredékek. Különösen feltűnő a szárny- és farktollak rovátkolása, ami e körben másutt nem fordul elő. Az árkádos kompozíció maradékai eleve csak emberalakos dombói darabokkal vethetők össze. Krisztus alakja és az ép jobb kézhez tartozó kevés fej- és drapériarészlet a titeli pilaszterfővel összefüggő fejezetcsoporthoz nem látszik kapcsolódni. E csoporthoz inkább fűzhető a sasos féloszlopfő közepén feltűnő fej - alkalmasint Krisztus-arc-, megfelelően a madártollak titeli kapcsolatainak.25 Ilyenformán úgy tűnik, hogy a pilaszter- és féloszlopfők, amelyek nyilván az építkezés két fő fázisát képviselik, szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint a stílusban ezektől meglehetősen különváló egyéb említett darabok, amelyek bizonyára a templom kialakításának befejező szakaszában készült berendezési elemekből valók.26

Dombó kapcsolatai Titel, Monostorszeg és Aracs irányában meglehetősen rétegzettek. A titeli összefüggés elsősorban pilaszter- és féloszlopfőkön nyilvánul meg, nem egyszer szoros stílusegyezésekben.27 Monostorszeg és Aracs dombói vonatkozásai főleg féloszlopfőkhöz és berendezési elemekből származtatható darabokhoz fűződnek, és pontos megfelelést csak a legegyszerűbb motívumok - kereszt, szőlőfürt, kettős körfonat, átlós rovátkolás, kézmozdulat -esetében mutatnak. A dombói szőlődíszes kövön a - letöredezett - madár másféle körvonalú, a levél pedig összefogottabb rajzú, mint monostorszegi párja. A megfeszített Krisztus ábrázolásában a kereszt alakja és a kéztartás egyezik a dombói és a monostorszegi példán, a fej viszont - a dombói nyitott szemű - meglehetősen eltérőnek látszik. Ehhez járulnak a színvonalbeli szövevények: Dombó szőlődíszes fonatmintája finomabb, árkádsoros kompozíciója viszont durvább kidolgozású, mint Monostorszeg frízrészlete, illetve két fejezettöredéke. Az utóbbiak színvonalának Dombón legfeljebb a négyszögfonat töredékeiben gyanítható megfelelője!28 Ugyanakkor a díszítmény dombói alakítását az aracsitól a szalagtípus és a madártollak különbsége egyaránt eltérő stílusúnak mutatja. És az aracsi madár oldalt forduló fejű dombói párjához képest is egyszerűbb megfogalmazású: tollazatát a szárnytöveknél mindössze ferde rovátkolás, a testen pedig az eddig textíliákkal kapcsolatban említett átlós, kereszteződő vonalháló jelzi.

Ez a sematikus vonalháló még többfelé előfordul. Az aracsi madárhoz egy székesfehérvári fejezettöredék előretartott fejű saroksasa áll a legközelebb, amelynek testén és szárnytövén a tollazat hasonló módon kezelt. Itt a formálás szinte félúton áll a homorú felületű, köríves szélű, pikkelyszerű elemek és a lapos, rombuszos mezőket formázó vonalháló alkalmazása között.29 Székesfehérvárott előjön a vonalháló tiszta formája is, a Szent István-szarkofágon, kivételesen ugyanúgy kétféle funkcióban, mint az aracsi kövön: a homlokoldal angyalának szárnytövein, illetve az általa emelt lélek pólyáján.30 Emellett alkalmazták a rombuszos vonalhálót haltest pikkelyeinek érzékeltetésére és oroszlán sörényének tagolására is, Borosjenőn, illetve Bajnán. Mindezek a példák azonban sem egymással, sem az iménti emlékkörrel nem mutatnak szorosabb összefüggést.31

Az aracsi kő legközvetlenebb rokonsága tehát Bácska környékén van. E rokonsági kör dombói gócához a kő kapcsolódik mindkét keskeny oldalának motívumaival és valamelyest fő oldalának részleteivel is. E részletek közé számítható a varkocsfonat is, amelynek azonban Dombon, úgy látszik, nem maradt a környezethez fűződő viszonyt világosan mutató töredéke.32 Nem számíthatók viszont ide a fő oldal más fontos jellemzői. Az aracsi papfőhöz a dombói anyagban éppoly kevéssé lelhető jó párhuzam, mint másutt. A nyak ugyan a legtöbb dombói ábrázoláson is eltűnik áll és váll között, de épp az árkádok alatti figurák két megmaradt töredékén - vagyis az aracsi fő oldallal elsősorban rokonítható formai együttesben - kidolgozottnak látszik. E kompozíció emellett architektonikus rekeszeltségével is jellegzetesen eltér az aracsi fő oldal szerkesztésmódjától. Ennek megfelelően az aracsi reliefkezelés jellegzetességeit nem lehet Dombón viszontlátni. Titellel - akárcsak Somogyvárral - Aracsnak legfeljebb áttételes kapcsolata tételezhető fel. Marad tehát fő kapcsolat jelzőjéül a néhány monostorszegi töredék, amelyek közül az aracsi kő színvonalban és reliefkezelési módban a palmettás frízt hordozónak felel meg.

A távolabbi rokonság egyelőre homályban van. Kézenfekvő volna Csemegi nyomán a fonatdíszekben igen gazdag 9-11. századi dalmáciai horvát anyaggal erősíteni a kötelékeket. De ennek körében a kérdéses fonatminták másféle formavilág szereplői, a kétbordás szalagú négyszögfonat hiányozni látszik - bár e szalagfajta a hárombordással együtt alkalmazva a 11. században kimutatható -, és az aracsi relief- és alakstílusra távolról is csak egy zárai mű néhány vonása emlékeztet a Csemegitől idézett párhuzamok közül.33 (25. kép) A kétbordás szalag - ami Dombon se gyakori34 - fellép viszont négyszögfonattá alakítva is a Balkán más, bizánci vidékein. Igaz, nem gyakran: André Grabar mindössze két helyről idézett ilyen példákat, és csak ezek egyikén, amely a makedóniai Nerezi templomában maradt fenn, található a mezők egy részében állatábrázolás. (26. kép) Bár ez a szentélyrekesztőhöz tartozó mellvédlap önmagában semmiképp sem magyarázhatja a Duna- és tiszatáji emlékeket - frontális nézetű, kiterjesztett szárnyú, félreforduló fejű madarához talán közelebb áll az iménti zárai művön lévő, mint az aracsi vagy a dombói -, nem méltatlan a figyelemre, mert kapcsolatba hozható a templom építését keltező és megrendelő gyanánt a bizánci uralkodó rokonát megnevező felirattal, amelynek évszáma 1164.35

Ezzel felmerül ugyanaz a keltezési kérdés Dombó körére nézve, amely a 12. század középső szakaszán működött Belus bán által alapított szerémségi monostorhoz (Bánmonostor, ma Banostor) fűzhető egyetlen kőemlékkel kapcsolatban már régebben felvetődött. Ez az emlék nyolcszögű törpepillér, amelynek levéldíszes fejezete elsősorban dombói darabokkal áll szoros kapcsolatban, de áttételesen összefügg a monostorszegi fríztöredék levélformáival, továbbá számos hazai fejezet alakzataival is.

25. Zárai domborműtöredék (Belamaric nyomán)
26. Nerezi, mellvédlap (Grabar nyomán)

Belus bán adataival a titeli prépostság Szent László-kori (1077-1095) alapítására vonatkozó oklevéli utalás állítható szembe. De a kérdéssel kapcsolatban tanácsos tekintetbe venni Somogy vár esetét is, ahol maga Szent László király alapította 1091-ben azt az apátságot, amelynek fentebb tárgyalt domborművét újabban vagy fél évszázadnyival későbbre szokás keltezni.36

A kérdésre helyes választ csak a stílusösszefüggések tanulmányozásától lehet remélni. Az eredmény attól függ, hogy milyen mértékben sikerül a rendelkezésre álló adatokat áttekinteni és egymással összhangba hozni. Az alábbi vázlat azt hivatott szemléltetni, hogy az aracsi kő szempontjából fontos vonatkozásokban ez a vizsgálódás hol tart jelenleg.

1. A somogyvári dombormű keltezését kalocsaiként emlegetett, de egyéb leletek alapján az óbudai prépostsághoz fűzhető, hasonló beosztású, de eltérő formálású rokonának stílustörténeti helyzete határozza meg. Ennek egyik fontos jellemzője az, hogy az óbudai prépostsághoz fűzhető faragványok jelentős részét antikos karakterű akantusz-levelek díszítik, amelyeknek összetevői egymás mellett álló lapos, függélyes bordák, köztük mély vájatok és ezekből kibomló ujjazott részek. Ez a levélforma megvan Somogy-várott, de hiányzik Dombó körében, ahol a bánmonostori pilléren is előforduló típus változatai találhatók, amelyekre hajlatos kapcsolásokkal egymás fölé sorolt, tüskésen felnyúló elemek jellemzők. Ilyen változatok jelennek meg a monostorszegi palmettás fríz összefűzött sorának szélén, illetve akaszkodó sorában is. A monostorszegi töredéken a szőlőfürt és a csipegető madár egyaránt más formálású, mint a somogyvári dombormű szegélysávjában, ahol levél elő se fordul. A somogyvári emlék stílusviszonyai tehát nem szolgáltatnak indokot arra, hogy az aracsi kőnek és szűkebb rokonságának formavilágával kortársi kapcsolatukat feltételezzük.37,

2. A monostorszegi kétsoros palmettás fríz olyan hazai emlékekkel függ össze, amelyeknek 11. századi keletkezése felől régóta nem merült fel kétség. A frízforma alapidomát Veszprémben, Pilisszentkereszten, Sződön lelt töredékek szemléltetik. Egy sajátos stílusú, átformált változat Szekszárdon fordul elő, ahol I. Béla király (1060-1063) alapított kolostort. Az itteni emlékanyaggal kapcsolatban még Tóth Melinda kevéssé meggyőző velencei párhuzamokra alapozott későbbi keltezési javaslata sem megy túl a 11. század végén. A kérdéses frízforma a vállkő egyik hosszoldalán tűnik fel, az akaszkodó sorban az alapidom háromrészes alakzata helyett álló palmettákkal. (27. kép) A másik hossz oldalon egysoros fríz húzódik, keretmdává alakuló ujjakból kibomló másodlagos, függeszkedő palmettákkal. (28.kép) A fríz monostorszegi alakja e forma jelenléte és az akaszkodó sor átidomítása révén a szekszárdi változathoz kötődik, anélkül, hogy közvetlen stíluskapcsolat jele mutatkoznék. Aracsra nézve figyelemre méltó, hogy a vállkövön az indák és a szalagok kétbordásak, és varkocsfonat is előfordul. A kétsoros fríz csökevényes alakban Dombón is feltűnik. Ilyen dísz részletével (29. kép) volt rokon a csonka álló palmetta a monostorszegi töredéken, amelynek másik széle is dombói kapcsolatú. Mindez az aracsi kő közvetlen rokonságát a 11. század felé vonzza.38

3. A titelinél jóval előbbinek, tekintettel a dombói kapcsolatokra, nemigen vélhető sem az aracsi, sem a monostorszegi stílusegyveleg. A titeli - elveszett - vállkő viszont, részben tisztán alakos kompozíciója, részben ennek egyik eleme, a nyulat megragadó szárnyas révén, amely Dombón a négyszögfonat tartozéka, kétségtelenül 12. századi emlékekkel is összefügg, és a tollak formálásában - dombói stílusrokonaival, az oldalt forduló fejű sasokkal együtt még a somogyvári dombormű óbudai párhuzamával is mutat némi kapcsolatot.39

Az aracsi töredékhez reliefkezelési módjában igen közel álló gyulafehérvári ívmező-domborművet pedig eleve 12. századinak lehet tekinteni, mert műfaja először 1090 körül jelent meg Cluny környékén.40 Ilyenformán az aracsi kő és a monostorszegi töredékek keltezése szempontjából a legtöbb valószínűséggel az 1100 körüli évtizedek vehetők számításba. E megállapításba beleértendő az a lehetőség is, hogy a kérdéses délvidéki stílusjelenségek élettartama hosszabb időszakra terjedt ki amit, tekintettel a dombói faragványok nagy számai a, amúgy is indokolt lenne feltételezni. Ha azonban ezt az élet tartamot a 12. század közepe tájáig szeretnénk nyújtani, fel kellene tételeznünk azt is, hogy e vidéket az ország központibb részein közben lezajlott változások hatásai jó ideig nem érték el.

Száz évvel ezelőtt az itt tárgyalt rokonsági körnek az aracsi kő volt a fő hírmondója - mivel a titeli faragványok jóformán ismeretlenek maradtak. Kevéssel később bukkantak fel a jelentős bodrogmonostorszegi töredékek, amelyek aztán hosszú időre hozzáférhetetlenné váltak a kutatás számára. Ma Dombó áll a középpontban, ahol a lelőhely kiaknázása még nem zárult le, és az emlékanyag tanulmányozásának lehetőségei távolról sincsenek kimerítve. Monostorszeg és Aracs hasonlóan látványos kibontakozásnak nemigen lehet már színtere. A monostorszegi kövek lelőhelye - anélkül, hogy fény derült volna az épületre, amelyhez tartoztak - alighanem végleg elpusztult. Aracson az 1970-es évek feltárásai igazolták ugyan a kőnek megfelelő korú temető, de nem épület létezését - úgyhogy Nagy Sándor nem is késlekedett a töredéket máshonnan elhurcoltnak minősíteni. Titel és Bánmonostor - jó történeti adataival - egyelőre csupán reménybeli lelőhelye további faragványoknak.41

Mindez nem jelenti azt, hogy most indokolt lenne az egész emlékkört Dombó felől megítélni. Kétségtelen: Bánmonostor, Titel, Bodrogmonostorszeg, Aracs egész ismert anyaga is csak töredéke a dombóinak, és az előbbi kettőt jóformán csak a dombói kapcsolatok látszanak egymáshoz és az utóbbi kettőhöz fűzni. De épp az efféle kapcsolatokból fejthető ki egyrészt a dombói anyag stilisztikai tagolódása, másrészt a többi lelőhely emlékeinek számos önálló vonása. A viszonyított időrend homályos. Az akaszkodós fríz monostorszegi töredéke mindenesetre - amely stílusban talán a legközelibb az aracsi kőhöz - régiesebbnek látszik a néhány dombóinál.42 Az aracsi kő ugyanakkor Monostorszeg felől is csak kis részben magyarázódik. Tekintettel a rajta ábrázolt templomra, nehéz elképzelni, hogy ép állapotában ne kapcsolódott volna jelentékeny épülethez. De ha meg is marad számunkra magányos töredéknek, jelentősége nem fog eltörpülni - ha lesz még művészettörténet - a következő száz évben sem, hiszen, amellett, hogy műfajának rendkívüli emléke, különleges ötvözete olyan fontos kultúrtényezőknek, amelyek tágabb környezetében hatottak.

28. A szekszárdi vállkő az egysoros palmettadísz felől
29. Dombói palmettafrízes töredék, Stari Rakovac, kolostor (Nagy nyomán)

JEGYZETEK

  1. Hpl. [Hampel József]: A N. Muzeumi régiségtár gyarapodása. In: Archaeologiai Értesítő, Úf. 17.1897. 86-87.; Hpl. [Hampel József\: Az aracsi dombormű. In: Archaeologiai Értesítő, Uf. 17.; 1897., 204-212.; Csemegi József: Az aracsi kő. In: Archaeologiai Értesítő, 85,1958, 2. 174-190. (idevágó adatok: 174). Vö. Árpád-kori kőfaragványok. Katalógus/István Király Múzeum. Szerk. Tóth Melinda, Marosi Ernő. Bp. - Székesfehérvár, 1978.100-101. kat. sz. 25. (Marosi Ernő). A templomromhoz ld. Raffay Endre: Az aracsi templom, c. tanulmányát e kötetben.
  2. Hampel a követ erről szóló cikkében (ld. 1. jegyzet) a 8-9. századra keltezte, összefoglaló munkáiban viszont más hazai emlékekkel együtt mint esetleg 11. századi keletkezésűt mutatta be: Hampel József: A régibb középkor (IV-X. század) emlékei Magyarhonban. 2. köt Bp., 1897. 301-302, illetve Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Bd. 1. Systematische Erláuterung. Braunschweig, 1905. 678. A 11. századi keltezés mellett először Julius Baum foglalt határozottan állást: Die Malereí und Plastik des Mittelalters in Deutschland, Frankreich und Britannien. Wildpayk-Potsdam, 193p. 29., 135. Vö. Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 17t.,'176., az idézet: 187.
  3. Ld. főleg Nagy Sándor. Dombó, középkori monostor és erőd. Újvidék, 1987. (szerbül, a tanulmány német fordításával: Dombo -srednjovekovna opatija i tvrdava. Növi Sad, 1985.).
  4. Vö. pL Árpád-kori kőfaragványok. (1. jegyzetben i. m.) 100.
  5. Vö. Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 177., 179-181., 183., 187. Szerinte (174.) a kő 52 cm széles, de valójában csak a varkocsfonat közelében ennyi, feljebb 53 cm. Vö. Árpád-kori kőfaragványok. (1. jegyzetben i. m.) 100. A fő oldal harántvonalai a bal szélre nagyjából merőlegesek, így a szűkülés a jobb szél ferdeségében fejeződik ki.
  6. A felirathoz ld. Mezey László: Az aracsi kő olvasásához. In: Archaeologiai Értesítő, 85,1958,2.189-190., XLIX. t. (az 1. képen az E a szegélytagon jól látszik). Vö. Csemegi 1958 (1. jegyzetben i. m.) 177. A kiegészítéshez kézenfekvő lenne pl. teljes álló alakokat számításba venni a második mezőben. Felirat a hiányzó kővég függőleges felületén is lehetett.
  7. Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 178. (a fejforma szerinte „körte alakú"). .
  8. A dombormű részletes ismertetése: Pannónia regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Katalógus/Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Mikó Árpád, Takács Imre. Bp., 1994.112-114. kat. sz. 1-58.
  9. A kimélyítés mértéke a szalagfonat felszínétől az alapig a felső mezőben 2, az alsóban 4 cm. A dombormű visszaugrása a fonattól a stólavégek között mindössze 0,5 cm. A templomos mező szegélye sehol sem ép. Fent karcolt vonaltól homorú kihajlás indul, amelybe a torony sisakja nyilván belenyúlt. Baka egyenes, függélyes kiugrás látszik, amelyről nem dönthető el, hogy a mező lezárását vagy további domborműves forma kezdetét jelenti-e. Vö. Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 181.
  10. Marosi Ernő: Magyarországi művészet Szent László korában. In: Atíúeta patriae. Szerk. Mezey László. Bp., 1980. 214. A dombormű helyzetéhez ld. Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Bp., 1958. 16-18., 53., továbbá 4. és 6. kép.
  11. Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 178. Gubitza közlései: Gubitza Kálmán: A Bodrogh-szigeti pálos-monostor. In: Archaeologiai Értesítő, Úf. 22., 1902., 1-7. (az ásatásról); Gubitza Kálmán: A monostorszegi fonatmintás kőtöredékekről. In: Archaeologiai Értesítő, Úf. 31., 1911.377-378. (az öt kiásott darab); Gubitza Kálmán: A bodrogszigeti pálos-monostor építészeti emlékei. In: Archaeologiai Értesítő, Úf. 36., 1916., 56-62. (a négy utóbb előkerült faragvány; az idézet: 60.). E közlések szerint a palmettafrízes kő 64 x 50 x 25, a két meglévő fejezetrészlet 19 x 22 x 15 és 16 x 17 x 17, a kiásottak közül a legnagyobb darab 12,5 x 15 cm méretű (58-60., illetve 378.). A négy utóbb előkerült faragványt csak rajzok illusztrálják. A palmettafrízes kő kisebb darabjai már 1977-ben sem voltak lelhetők: vö. Pannónia regia. (8. jegyzetben i. m.) 61. (5. jegyzet). Kevéssel előbb Gerevich László olyan képet közölt, amelyen a palmettás rész kisebb darabja még megvan, de a harmadik töredék már hiányzik: Gerevich, László: Die Anfánge des Bauornamentes in Ungarn. In: Kolloquium über spátantike und frühmittelalterliche Skulptur. 3. Vortragstexte. Hrsg. von V Milojcic. 1972. Mainz am Rhein, 1974. 75. t. Ezúton köszönöm a zombori múzeum igazgatójának, Branimir Masulovicnak, és régészének, Dragan Radojevicnek, hogy a töredékek tanulmányozását és fényképezését lehetővé tették.
  12. A palmettafrízes kő meglévő darabja 55,5 x 39 x 29, a lovast ábrázoló töredék 18 x 24»x 16,5, a másik fejezetrész 15 x 17 x 17, a csatlakozó domborművet sejtető fonatos darab 15 x 13 x 8 cm méretű (vö.11. jegyzet). A varkocsfonat kiemelkedése a csatlakozó formákhoz képest mindkét esetben 2 cm (vö. 9. jegyzet). A palmettafrízes darabon a fonat hosszában és erre merőlegesen - eredeti kővég felé - 10 cm mély, derékszögű bevágás húzódik, amely bizonyára utólagos (vö. 20. jegyzet). A fonat vége talán ennek ellenére eredeti formát mutat. A fríz összefűzütt soránál az elülső szegély közelségére kihajlás csekély maradéka utal. Innen a varkocsfonat felületével párhuzamos kősíkig 15,5 cm széles törésfelület húzódik, amely valószínűleg további díszítő sáv helyére utal. A lovast ábrázoló töredék bal oldalán szabálytalan körvonalú, nagyok domborulat látszik: bizonyára félbehagyott ábrázolás befoglaló formája.
  13. Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 181. az aracsi kő templomának tetőidomait - talán indokoltan - nádfedél ábrázolásának gondolta. A szentély végénél fent fát vagy kerítést vélt kivenni, de ezen a helyen nemigen lehetett más, mint templomkereszt, noha a forma különös: a vízszintes szár töredéke kis derékszögű bővületet mutat lefelé. A ló nyaka az aracsi kövön is a nyeregtől kezdett emelkedni, de ez sérülés miatt nehezen kivehető. A lóhoz vö. még 22. jegyzet.
  14. A keresztre feszített Krisztust a koraközépkori bizánci művészetben kezdték csukott szemmel - holtan - ábrázolni. Ld. ehhez Lexikon der christlichen Ikonographie. Hrsg. von Engelbert Kirschbaum. Bd. 2. Rom - Freiburg - Basel - Wien, 1970. 613-614.
  15. Vö. Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 180. Titelhez ld. Sácará, Nicolae: Cu privire la trei fragmente de sculpturá architectonicá pástrate la Muzeul Banatului. In: Tibiscus, 5. Istorie, Voluminchinat celei de-a 60 aniversári a Unirii. Timisoara, 1978. 183-184.; Tóth Sándor. Volt egyszer egy titeli vállkő. In: Ars Hungarica, 23,1995, 2. 227. és 72. kép.
  16. Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 42-43., XXXV t. (85. sz.), továbbá 32-34., VI., Vffl-IX., XI. t. (12., 17., 19., 24. sz.) Egy Nagy Sándor által nem katalogizált kőlaptöredék, amelyen párkányszerű elemet díszít szegélytagoktól közrefogott, keretes, kettős körfonatsáv, az új vidéki Vajdasági Múzeum kiállításán szerepel. Közli Nebojsa Stanojev e kötetben. Ezúton köszönöm Erdélyi József igazgatóhelyettesnek és Nebojsa Stanojevnek, hogy a Vajdasági Múzeumban található számos dombói kő fényképezését és tanulmányozását le hetővé tették.
  17. Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 34-35., Xn-XIII. t. (28., 29., 34. sz.)
  18. Magyar Kálmán: A nagyecsed-sárvári palmettás kövek. In: Művészet, 19,1978, 5. sz. 32. A sárvári monostornak Dombó (ma Növi Rakovac) közelében, Futakon (Futog) birtoka volt: ld. uo. 35.
  19. Tóth 1995. (15. jegyzetben i. m.) 228. és 72-73. kép.
  20. Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 35., XIV t. (36. sz.); vö. Pannónia regia. (8. jegyzetben i. m.) 56-57. A monostorszegi kövön a palmettás fríz a szőlőfürttel és a levéllel lezárul. A mindkettőre támaszkodva csipegető madár farkát a derékszögű bevágással (vö. 12. jegyzet) levágták. Fölötte még egy madártöredék látszik megjelenni. A kettő, úgy tűnik, háttal fordult egymás felé, a csonkábbik tehát a fríz elpusztult szegélyén állhatott.
  21. Vö. Tóth 1995. (15. jegyzetben i. m.) 228. és 69-70., 74. kép; Nagy, Sándor: Parallelen des Steines von Aracs in der Wojwodina. In: Forschungsfragen der Steinskulptur der Arpadenzeit in Ungarn. Szerk. Fitz Jenő. Székesfehérvár, 1979.11. és 1.1.; Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 41-42., XXX-XXXI. t. (78-80. sz.). Különálló oldalsó palmettái révén ide kapcsolódik még több dombói pilaszterfó, amelyeknek egy része alakos homlokoldalú (uo. 40-41., XXVI-XXIX. t.: 73., 75-77. sz.).
  22. Vö. Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 182-185. A ló farka nem „rövidre van nyírva", ahogy ő vélte (186.), hanem törött. A templom ábrázolásnak egy nyilván jóval későbbi, sajátos alkalmazását állítólagos lébényi sírkövön Ipolyi Arnold írta le: „Czímeres nagy sírlap, a Hédervári Kontók és Pótok régibb, ezen [13.] századi czímerével. E felett közepén egy románízlésű egyháznak, nyilván a lébényinek alakja, melyhez hasonló képet mutat domborműben. Az egyház egyik felén püspök ül karszéken, kezében főpásztori bottal, a másikkal áldva. Másfelől két lovag sisakos alakja, még szintén kard nélkül s az alacsony föveggel, a mint állva az egyház s a főpapi alak felé mutatnak" Ipolyi Arnold: Tanulmányok a középkori magyar művészetről. [Bp.,] 1997.118. Az, hogy a templom képe emberábrázolással függött össze, az aracsi kő esetében sem kizárt. A templomos oldal töredékes bal széle bizonyára nem volt üres. Másrészt a kő vastagsága, amiből lefűrészelt, kis részben letört szelet maradt ránk, a Csemegi által feltételezettnél jóval nagyobb is lehetett. így a templomábrázolást akár a szokásos donátori felajánlás keretében is elgondolhatnánk.
  23. Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 43-44., XXV, XXVIII. t. (87., 92. sz.).
  24. A három töredék: Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 39-40., XXIII-XXIV t. (64., 67-68. sz.) A 20. képen látható kövön (64. sz.), amelyet két töredékből állítottak össze (Krisztus ruhája deréktájon kiegészítés), az ívek alatti kezek életnagyságúak, a Keresztrefeszített ábrázolása viszont jóval kisebb, mint Bodrogmonostorszegen lehetett (a kereszt felső része a vízszintes szár aljáig 6, illetve 12 cm magas). A kő felső és hátsó síkja simára csiszolódott, és egymással tompaszöget zár be. Mivel a hátoldal a homlokfelület meghatározó síkjával párhuzamos, a lezárást pedig bizonyára vízszintesnek szánták, a kő enyhén előre döntött eredeti beépítésben képzelhető él.
  25. Vö. mindehhez Tóth 1995. (15. jegyzetben i. m.) 228-229. A sasos féloszlopfőbe bal felől durván bevéstek, a Krisztus-fő dicsfénykeresztjének hiányzó két szára ekkor pusztulhatott el.
  26. Az építkezés nyilván a körítőfalakkal kezdődött és a pilléres főhajófalakkal folytatódott. A féloszlopfők minden bizonnyal az utóbbiakhoz tartoztak. A pilaszterfők méretben megfelelni látszanak az északi fal külső oldalán alaprajzilag jelölt kiugrásoknak. Az egyik - palmettafrízzel díszített - darab a „dombói templom ledőlt román falában eredeti helyén került feltárásra 1971-ben". Több más darab a gótikus újjáépítés után a templomon kívül rekedt északi apszis- és mellékhajófal környékén került elő. Ld. Nagy 1987. (3. jegyzet ben i. m.) 9. - alaprajz -, 40-41. (74. sz. - idézet -, illetve 73., 75., 78. sz.). A féloszlopfők közül a saroksasost a gótikus építkezéssel meg szüntetett kripta feltöltésében, a többit a gótikus falakba beépítve találták meg (uo. 42-43.: 79-88. sz.).Az itt tárgyalt többi töredék jelentős része szentélyrekesztőhöz tartozhatott. Erről ld. Nebojsa Stanojev tanulmányát e kötetben.
  27. Csak ikonográfiailag kapcsolódik az elkallódott titeli vállkő egyik ábrázolása egyrészt a négyszqgfonat nyúlra csapó szárnyasához, másrészt egy körfonatos töredék emberfejű madarához. Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 40., XXIV t.: 69. sz. Stílusban a vállkő mindkét ábrázolása dombói fejezetekhez fűződik, vö. Tóth 1995. (15. jegyzetben i. m.) 228-229., 68-71., 76. kép.
  28. A stilisztikai összefüggés sem kizárt: vö. a kétszer körülárkolt, lapos domborulatokból alakított szemet a monostorszegi lovon és a dombói madaras négyszögfonat-töredékbal mezejében megmaradt állatfőn. A dombói töredéket finom mészkőfájtája és csekély vas tagsága (4 cm) eleve megkülönbözteti a többi helybéli kőlemez-részlettől.
  29. Vö. Pannonia regia. (8. jegyzetben i. m.) 70.
  30. Vö. Pannonia regia. (8. jegyzetben i. m.) 85.
  31. Ld. Pannonia regia. (8. jegyzetben i. m.) 94. (Bajna), továbbá Gerevich Tibor. Magyarország románkori emlékei. [Bp.,] 1938. CXVII. t. (Borosjenő). A borosjenői fő képtípus, a kettős halfarkú szirén, fellép Dombón is - jóval gyarlóbb kivitelben, ld. Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 43., XXXVII. t: 90. sz.
  32. Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 32-33., VI-VII., IX. t: 11., 13., 18. sz. Csak az egyik esetben (11. sz.) gyanítható, hogy a-fonat szegélyezetlenül emelkedett ki valamely felületből. A szalag mindegyik esetben három - tompa metszésű vagy hurkás - tagból áll.
  33. Ljubo Karaman alapvető munkájában (Iz kolijevke hrvatske proslosti. Zagreb, 1930.) csupán egy-egy - hárombordás szalagú - kettős, keretes körfonat (70. kép: Kapitol u Kninu), illetve négyszögfonat (81. kép: Split, keresztelőmedence, rozettás és fonatos kitöltés) ábrázoltatik Dalmáciából. Az előbbi felirat alapján 970 tájára keltezhető (uo. 81-82). Lelőhelyén mindkét idomot képviselik más - talán régibb - darabok is (Buric, Tonci: Ranosrednjovekovna skulptura u Kapitula kod Kninu. In: Starohrvatska prosvjeta, 18. Split, 1988. 95., 98., 102-104., 106., 110-111., I., VIII., X. t.). Az ottani négyszögfonatok és ezek Buric által idézett rokonai a splitiekhez hasonló jellegűek. Máshol előfordul ilyen idom alakos - de az aracsitól idegen - kitöltéssel is (Sjaj zadarskih riznica. Katalog/Muzejsko-galerijski center. Ed. Ante Soric - Tugomir Lukfic. Zagreb, 1990. 139., 308.: Pridraga). A két- és háromtagú szalag együttes alkalmazásának fő példája, Gergely prokonzul zárai cibóriuma, jól keltezhető az 1030-as évekre (uo. 146-147., 308.). Hasonló korú lehet az aracsival rokonítható zárai mű is (uo. 150-151., 309.). Ennek darabjára mind a szegélytelen fonatsávok alakos mezőket elválasztó szerepe, mind a lószerszám tekintetében indokoltan hivatkozott Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) 178., 184. A Vizitáció jelenetén talán az átlós rovátkolás is előjön. Minden egyébben elütő a stílus az aracsitól.34 A kettős körfonatú féloszlopfőn kívül ld. még Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 34-35., XII. t.: 30-31. sz./keretes körfonattöredékek;
  34. 44., XXXVIII. t: 93/b. sz., keretes körfonat palmettás kitöltéssel, pilaszterfőn. A kéttagú inda szintén elég ritka: uo. 36., 39., 41., 43., XV, XXO., XXIX., XXXVH. t.: 40., 63., 77., 90. sz.
  35. Grabar, André: Sculptures byzantines du moyen age II. (Xler-XIVesiécle). Paris, 1976.60-61., 105-106., XXVII., XXIX., LXXVHI. t. A kétbordás szalag további balkáni előfordulásaihoz ld. még uo. XVIII., XX-XXI., XXIV-XXV, XXXI-XXXIL, XXXVII., LXXIV, LXXVL, LXXX., LXXXVI-LXXXVH., CL, CXIV, CXXXV t. A felirathoz ld. még Aaíapee, Bwcmop HuKumm: Mcropita BiraairraiícKOM XCHBOIIMCM. MocKBa, 1986. 95.
  36. Vö. Tóth 1995. (15. jegyzetben i. m.) 229-230., 81-83. kép; Rmnonia regín. (8. jegyzetben i. m.) 56., 59., 61-61.: 7., 20., 22. jegyzet. A szőlőlevél monostorszegi és dombói példái - amelyekhez társíthatok rokon pécsváradiakis (uo. 89-90.) - antik típus átalakításából adódnak. Vö. Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 42., XXXII-XXXIV t.: 84. sz. Az átalakífást a bánmonostori típusú levelek fogalmazásmódjával a gerinctag alkalmazása rokonítja. A monostorszegi álló leveleken a gerinctag szerepét a háromrészes akaszkodó végződéshez igazodóanjagolgbordázás veszi át, de a kétágú, tüskés levélelemek a fejezeteken szokásos idomúak. Ilyen elemű levél előfordul dombói kőlaptöredéken is - Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 35., XII. t.: 35. sz. -, ahol az osztatlan szár és gerinctag hárombordás inda átváltozásából adódik, akárcsak a monostorszegi szőlőlevél esetében. A bánmonostori fejezetet Marosi Ernő kezdte több dombói és egy esztergomi rokonának keltezésére használni - egyidősnek véve így különféle levéltípusú antikos alakzatokat -, és párhuzamosan ugyanő tette ugyanezekkel egy korba a somogyvári domborművet. Vö. Marosi, Ernő: Die Rolle derbyzantinischen Beziehungen für die Kunst Ungarns im 11. Jahrhundert. In: Byzantinischer Kunstexport. Seine gesellschaftliche und künstlerische Bedeutung für die Lánder Mittel- und Osteuropas. Hrsg. von Heinrich L. Nickel. Halle - Wittenberg, 1978.39-42., illetve Árpád-kori kőfaragványok. (1. jegyzetben i. m.) 22., 135-136.
  37. Vö. 36. jegyzet. Ld. továbbá Marosi 1980. (10. jegyzetben i. m.) 211-213.; Pannonia regia. (8. jegyzetben i. m.) 104., 106., 110-114. A monostorszegi madár sérült felületű, de annyi kivehető rajta, hogy szárnyát testének nagyobb részétől íves szegély határolja el. Somogyvárott ilyen elhatárolás nincs, és a felülettagolás merőben másféle. Az említett kétféle levéltípus különbsége esztergomi példákon szemléltetve: Tóth 1995. (15. jegyzetben i. m.) 84-85. kép. A bánmonostori típus dombói rokonai: Nagy 1987. (3. jegyzetben i.'m.) 36-37., XV, XVm. t.: 41-42., 49-51. sz. E típus Adria-vidéki kapcsolatairól legutóbb Takács Miklós értekezett (Takács, Miklós: Ornamentale Beziehungen zwischen der Steinmetzkunst von Ungarn und Dataatien im XI. Jahrhundert. In: Hortus Artium Medievalium, 3. Zagreb, 1997.165-177.), széleskörű áttekintést nyújtva, de korántsem kifogástalanul. Az általa felsorolt összehasonlító anyagból inkább csak Dalmácián kívüli példák (9-11. kép: Sv. Lovrec, Grado, Aquileia) hozhatók kapcsolatba az idézett bánmonostori és dombói igézetekkel és egyetlen esztergomi rokonukkal - amelyet ő kettőnek látott (167., 171.). A levéltípusnak egy-egy veszprémi és feldebrői fejezeten fennmaradt legrégibb hazai képviselőire, amelyeknek 1050 utáni keltezése, ellentétben azzal, amit lakács hivatkozása sugall (170., 176.: 75. jegyzet), nem tőlem való - vö. Pannónia regia. (8. jegyzetben i. m.) 56-57., 63-64. -, a cikk összehasonlító anyaga nem nyújt magyarázatot.
  38. Tóth Melinda: Szekszárdi fejezetek. In: Építés-Építészettudomány, 12, 1980, l-l. 425-437. Erre ellenérvek: Pannonia regia (8. jegyzet-ben i. m.) 61: 4. jegyzet. A kétsoros fríz példáihoz és Szekszárdhoz ld. még uo. 54-56., 63-68. Marosi Ernő, úgy tűnik, kitart Tóth Melinda véleménye mellett, nem törődve az ellenérvekkel (Pannonia regia ismertetése, Acta Historiae Artium, 37,1994/1995,1-4. 331.). A kétsoros fríz dombói származékai: Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 37-38., XVII-XVIII., XX. t: 47-48., 52., 57. sz. Ezek kétféle teljes palmettaidomán a felső ujjpár vége volutaszerű, míg a monostorszegi példán furat körül hajlott vissza, ahogy egyes veszprémi és pilisi változatokon. A monostorszegi darabot egyébként még átíaragása (vö. 12., 20. jegyzet) is veszprémi és pilisi töredékekhez fűzi. Ld. ehhez Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. Veszprém, 1994.342.: 9. jegyzet.
  39. A titeli vállkő szóban forgó rokonaihoz vö. 27. jegyzet, ld. továbbá Tóth 1995. (15. jegyzetben i. m.) 229-230., 78-80., 86-88. kép.
  40. Vö. Hearn, Millard Fillmore: Romanesque Sculpture. Oxford, 1981. 135-136.
  41. Bánmonostoron, úgy tűnik, még a középkori épületek helye sem ismeretes. Titelhez vö. Tóth 1995. (15. jegyzetben i. m.) 227. Aracshoz: Nagy 1979. (21. jegyzetben i. m?) 11. A monostorszegi kövekről Csemegi 1958. (1. jegyzetben i. m.) - aki a palmettás töredékről elő ször közölt fényképet - ezt írta (178.): „jelenlegi őrzésük helye ismeretlen a magyar művészettörténeti kutatás előtt." A lelőhely kezdődő pusztulásáról már Gubitza beszámolt utolsó közleményében (vö. 11. jegyzet). Nagy 1987. (3. jegyzetben i. m.) 27., 46. jegyzet szerint „Éodrogmonostorszeg ma már nem létezik, mert a Duna a szigettel együtt a monostort is elmosta." Igaz, e kijelentés hitelét csökkenti a következő mondat: A kőfaragványokat a zombori múzeumban őrizték, de onnan nyomuk veszett."
  42. Vö. 38. jegyzet.

 

   
Előző fejezet