Előző fejezet

NEBOJSA STANOJEV

A dombói (Rakovac) Szent György-monostor szentélyrekesztői*

 

A szentélyrekesztő jelentőségét a középkori kereszténységben bizánci görög neve, a „templom"** is tükrözi, mert ez a belső architektúra egyik elemét jelentő építményt az épület egészével azonosítja. Mivel a „templom" szorosan összefügg a liturgiával, a keresztény világ kettéválásával megváltozó előírások a templom belső építészetének éppen ezen a részén okoztak változásokat. A belső tér kialakítására és ezáltal a keresztény művészet egyes irányainak fejlődésére egyaránt hatott az, hogy a szentélyrekesztő Nyugaton visszafejlődött, Keleten viszont széles körben elterjedt.

  1. A Szent György-monostor és a Mindenszentek temploma (a rakováci Gradina, illetve Klisa nevű lelőhely), légifelvétel
  2. A Szent György-monostor (a rakováci Gradina), légifelvétel

A Szent György-monostor leleteire támaszkodó elemzésünk azt bizonyítja, hogy az általunk ismert egyes elemek között stílusbeli, művészeti és kivitelezésben különbségek mutathatók ki.

A rakováci Gradina, illetve Klisa nevű lelőhelyek további vizsgálata hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megismerjük egy olyan terület kultúrtörténeti és egyházszervezeti sajátságait, ahol a nyugati és keleti egyház érintkezett, összefonódott, sőt függött is egymástól.

Az eddigi feltárások kimutatták a két elemzett templomhely sajátosságait, szakszerű állagmegóvásuk a műemlékvédelem megoldandó feladata.

* A tanulmány egyes megállapításai nem mindenben egyeznek a magyarországi művészettörténet-írás elképzeléseivel. A szerző a lektori vélemény erre utaló megjegyzéseire azonban nem kívánt dolgozatában kitérni. (Szerk.)

A tárgyalt romtemplomokból az első leletek már századunk elején múzeumba kerültek. Egy részük összefügg az általunk e tanulmányban elemzett tematikával. 1 (1-3.kép) Már az írott források alapján is feltételezhető volt, hogy jelentős vallási-kulturális központtal állunk szemben. Ugyanezt a tényt engedték sejtetni az innen származó újabb tárgyi leletek is. A megindított feltárásnak tehát jó esélye volt arra, hogy sikert hozzon mind a kutatás, mind az állagmegóvás terén. A feltárást illetően ez leginkább talán annak köszönhető, hogy a lelőhelyen, illetve szűkebb környezetében nem állt nagyobb település a 17. század vége és a 18. század eleje óta. A romok és leletek részleges széthordása csak századunk negyvenes-ötvenes éveiben indult meg, Novi Rakovac falu kiépülésével párhuzamosan. Több körülmény összejátszása folytán az általunk vizsgált építészeti együttes ismét egy település középpontjába került. E település ugyanis már az első újkőkori házak óta jelenlegi helyén terült el az egész őskoron át. A római korban a Gradinán egy villa állt, mozaikpadlóval, hipoc a ustummal és vízvezetékkel, valamint korának összes civilizációs vívmányával. Egyes elszórt leletek arra utalnak, hogy az élet e helyen a népvándorlás korában sem szakadt meg. A Fruska gora - régi magyar nevén Tarcal - északi lejtőjén elterülő település a középkorban növekedésnek indult, és emiatt esett rá a szerzetesek választása, hogy itt alapítsák meg egyik közösségüket. A monostor alapítása révén kialakult központ hatékonyan tevékenykedett a sirmiumi kereszténység újjáélesztésén. A későbbiekben a monostor megéli, és századokon át átélte e választás minden következményét.

A régészeti feltárások 1963-ban indultak a Vajdasági Múzeum szervezésében, és több megszakítással manapság is folynak. Az első években - részben rendszertelenül - a munkálatok olyan felületeket és övezeteket is érintettek, amelyek e dolgozat tárgyát képezik. Meglehet, hogy ekkor olyan részletek maradtak dokumentálatlanul, amelyek megkönnyítenék az épületegyüttes egészének és különösen a bazilika építészeti részleteinek értelmezését. Kétségtelen tény továbbá az állagmegóvás nagymértékű lemaradása, különösen olyan építészeti részletek és jelenségek vonatkozásában, amelyeket már preventív módon is óvni kellett volna. Az állagmegóvási munkák főként a gótikus templom falain és részint a kriptában folytak. 2 Szem előtt tartva mindezt, a folytatódó kutatás csak olyan felületekre terjedhet ki, amelyek kibontása nem veszélyezteti a csak részben megmaradt felmenő- és alap falakat.

A templomok belsejében lezárult a régészeti munka. Befejező fázisba kerültek a kutatások a román kori bazilika, illetve a gótikus templom falaihoz, alapjához kapcsolódó felületeken is. Csak részben sikerült feltárni a monostor erődítéseit, azaz egy torony, a felvonóhíd, illetve a farkasverem helyét. A kolostor épületegyüttese még nagyobbrészt érintetlen. 3 A régészeti adatok drámai eseményekről tudósítanak, így az ostromlottak és az ereklyék mentésére irányuló sikertelen kísérletekről. Északon, a monostor épületegyüttesén kívül, de annak közvetlen közelében olyan alagutakat sikerült megfigyelni, amelyeket a monostor ostromai idején ástak. A járatok részben megsemmisítették az e területen korábban elterülő temetőt. Eddig 140 sírt figyeltünk meg és dokumentáltunk. E szám magában foglalja az alábbi felületek leleteit: a templom falai által bezárt területét, az ettől délre fekvő, a kolostor épületei által körbezárt területét, valamint a templomtól nyugatra és északra fekvő részeket, amelyek a monostor épületkomplexumán kívül esnék ugyan, de topográfiailag közvetlenül hozzákapcsolódnak. Az ún. apró leleteket, az építészeti részleteket és a kőfaragványokat a Vajdasági Múzeum őrzi, az ásatási dokumentációval együtt.

A monostor épületegyüttese két patak partján fekszik, ezek medrüket mélyen bevájták a löszrétegbe. A vízfolyások a Fruska gora lábánál találkoznak, a Duna partján elterülő alluviális síkságon, a folyó által alámosott Fruska gora-i löszplató szélén, kb. 121 m tengerszint feletti magasságban. 4 Az alluviális síkság 80 m tengerszint feletti magasságon fekszik a monostortól nagyjából 500 m távolságra. A Duna magas partjának közvetlen közelsége lehetővé tette a település és a monostor, számára a vízi út használatát. A parton valószínűleg egy olyan kikötő létezett, amelyet mellékágak kötöttek össze a Duna medrével.

Az őskori településeket, valamint a templomok és a kolostor alapjait is a domb vastag löszrétegébe ásták be. A Gradina déli lejtőjénél a monostor helyét kialakító patak azonban olyan eróziót indíthat el, amely az épületegyüttes déli részét is veszélyeztetheti. Hasonló helyzet már kialakult a szomszédos Klisa nevű lelőhelyen, e dombon már megindult a plébániatemplom apszisának omlása.

A dél felé vezető út az egyik patak partján a két templom alatt, illetve attól részben keletebbre halad. Ez az út köti össze őket a Fruska gora más monostoraival, így a legközelebbivei, a szerb despoták által a 15. században emelt rakovácival. Ezen az úton vitték át a szentélyrekesztő azon elemeit, amelyeket a rakováci monostor falaiba beépítettek. Ugyanekkor a Fruska gora-i kőfejtőkből többnyire homokkövet szálítottak ezen az útvonalon. Más épületanyagot, főként a jobb minőségű követ vízi úton hozhatták a római korban a már említett villa építésekor, hasonlóan a sírkövek alapanyagához. Tehát az egyszer már meg faragott köveket - főként mészkőtömböket - másodlagosan felhasználva, a bazilika építészeti részleteinek és belső architektúrájának kialakítása során átfaragták. Sok építési tagozat nagyságát ezért eleve meghatározták a meglevő méretek, és egyes esetekben az eredeti formákat még fel lehet ismerni a másodlagosokban.

Így tehát - háttérben szőlőskertekkel és kilátással a Dunára, a bácskai tájra - valószínűleg volt kellő ok a folyamatos megújulásra.

A Gradina eddigi kutatása a monostort és erődítéseit illetően az alábbiakban foglalható össze. A monostor alapítása építése a 13. század elejétől Dombo, illetve Dambon éven említett település mellett történt. 5 A monostortól 100-150 méter távolságban északnyugatra egy, a monostornál részben korábbi, 11. századi temetőt sikerült lokalizálni A település lakói változatos formában vettek részt az építkezésben. Egyesek közülük bizonyára ekkor kerülhettek közelebbi kapcsolatba a kereszténység világával. A remetőben lelt márványkereszt mintegy szimbolikus módon utalhat a szerzetesek megjelenésére. 6 A település lakói a szerzetesi közösség ottani megtelepedését talán a bazilika és a kolostor építkezésein való részvételüknek is köszönhették. A monostor falai mellett temető alakult ki. A korábbi falusi sírmező használata megszűnt, az új temető a bazilika és a falusi templom körül létesült. A falusi templom építése legalább részben párhuzamosan folyt a bazilika és a kolostor építkezéseivel, amit az építési mód, illetve az építészeti és egyéb részletek hasonlósága tanúsít.

3. A Szent György-monostor (a rakováci Gradina) feltárt maradványai déli irányból

A bazilika háromhajós, külső és belső felületükben is félkörös szentélyekkel. A kripta a főszentély alatti részen terül el, boltozott, keleti végében oltárral. A főhajó falai öt-öt pillérre támaszkodnak. A pillérek keleti és nyugati oldala lekerekített (félkörös pilaszterek), tetejükön két-két, szintén lekerekített bázisú fél fejezettel. A nyugati oldalon a bejáratot két szögletes torony fogta közre. A régészeti feltárás azt is igazolta, hogy a mennyezet és a födém fából készült, az épületet pedig cseréppel fe dték. A kettős osztású ablakok, illetve lizénák maradványai lehetővé tették a fal felületek bizonyos mértékű rekonstrukcióját is.

A későbbi gótikus templom építéséhez a bazilika épületanyagát, illetve kőfaragványait használták fel. A faragott részleteket az alapozásba és a támpillérekbe építették be, teljesen figyelmen kívül hagyva korábbi rendeltetésüket. A gótikus templom déli fala a bazilika alapfalaira került rá. Ugyanígy, a gótikus templom diadalívének helye és iránya azonos az azt megelőző szentélyrekesztő helyével és irányával. (4. kép) Bizonyos továbbá, hogy a rendházat is a fentiekkel azonos módon újították fel.

A kolostor védművei sietősen épültek meg, de lehető ség szerint követték az erődépítésbe n korszerűnek számító eredményeket. Ezeknél az építkezéseknél is a már többször felhasznált építőnyagot hasznosították újra. (16., 20., 24. kép) Ugyanilyen módon jártak el a szentélyrekesztővel is. Darabjait összetörték, aprították, és részben a kolostor épületegyüttesének belsejébe is átszállították. Egyes darabjai beépültek a gótikus építési fázis falaiba, és részben a védművekbe is, így többségük hozzáférhetetlenné vált a támpillérek, alapozások és a még álló falak szövetében.

A vázolt helyzet ellenére több nagy és súlyosabb kőfaragvány, illetve a szentélyrekesztő egyes részei is megmaradtak eredeti helyük közelében. E megállapítás a félkörös vagy négyzetes alaplemezű félpillérfőkre is vonatkozik. Egykori helyük a bazilika főhajójának pillérein, illetve a falszövet lizénáin megnyugtató módon rekonstruálható. Hasonló módon jártak el az építkezési/rombolást végző mesterek a szentélyrekesztő masszívabb elemei esetében is. Így a szentélyrekesztő egyes részeit töredékesen, a gótikus templom kórusának északi falába építették be. A lábazat vagy küszöb egy sérült darabja a gótikus templom diadalívének déli pillérébe került, azaz nagyjából oda, ahol a korábbi bazilika szentélyrekesztője állt. A szentélyrekesztő lemezeinek és oszlopainak egy része a többször átépített templom belsejének feltárása során a szentélyrekesztő körzetében került elő. Az elemek egy része a gótikus templom diadalívének déli részét is hordozó, megnagyobbított méretű támpillér alapjaiban, vagy e szerkezeti elem közelében került elő. A második szentélyrekesztő közelében fellelt kőlapok egy része a főhajó presbitériumának padlójához tartozott. A bazilika hosszházának padlója rózsaszín (törött cserepet tartalmazó) habarcs, cserépdarabokkal megerősítve.

4. A diadalív és a második szentélyrekesztő helye

Már a kőfaragványok előzetes, főként a stíluskritikára alapozó elemzése is a darabok két, egymástól eltérő időrenddel rendelkező csoportjára utalt a monostor épületegyüttesén belül. 7 Az elemzés e módja azonban csupán az egyes, határozott stílusjegyekkel, művészi kifejezőkészséggel és egyenletes szakmai tudással kivitelezett csoportokra utalt. A régészeti feltárások folytatása azonban lehetővé tette azt is, hogy bevonjuk az elemzésbe a temető egyes adatait, illetve a monostor épületkomplexumából származó újabb leleteket, valamint az egyes leletek lelőkörülményeiről szóló adatokat is.

Módszertani szempontból helyesnek mutatkozott az a kísérlet, hogy rekonstruáljuk a "szentélyrekesztőt, a belső architektúra különleges figyelemre érdemes részét. A 10-12. századi szentélyrekesztők ugyanis - annak ellenére, hogy nem hordoznak határozott és keresztény jelentéstartalmat - mind a plébániatemplomok, mind pedig a monostorok és székesegyházak legjelentősebb elemének tekinthetők. Még a hívők szemei elől többé-kevésbé rejtve maradó ereklyék jelenléte sem tudta kisebbíteni a szentélyrekesztő vizuális jelentőségét. E rekesztők - miközben a katolikus Nyugat lépésről lépésre tüntette el őket - az ortodox Keleten egyre fontosabbá váltak. Bizonyos, hogy a mai Vajdaság területe/pontosabban a Szerémség - amely manapság is a két vallási irányzat határterületén fekszik - sajátos módon élte át e változásokat. A Szent György-monostor „ templom"-ján is felfedezhetők ezen változások nyomai, amelyek beilleszthetők Pannónia tágabb térségének katonai, politikai és egyházi történéseibe.

A dombói szentélyrekesztők architektúrájának jellegzetes elemei két „ templom"-ra utalnak. Egy olyanra, amelyet a bazilika építésével párhuzamosan terveztek meg és kiviteleztek, és egy másikra, amely részint ismételte az előzőt, de részint meg is változtatta az arányokat, új és régi keresztény jelképek bevonásával.

A szentélyrekesztő kiterjedése, azaz a déli és az északi fal belső síkja közötti távolság 12 m volt. A déli fal helyét azonban nem lehet pontosan meghatározni. A minden valószínűség szerint minimális eltérések azonban nem befolyásolják negatív módon a szentélyrekesztő egyes részeinek és arányainak vizsgálatát. A szentélyrekesztő teljes kiterjedését a hosszház pillérei három részre osztották. A déli és északi harmad hossza egyenként 2,75 m volt, míg a főhajó keleti részét lezáró rész kiterjedése 4,70 m-t tett ki. A hosszház pilléreinek szélessége 90 cm, anyaguk tégla, fejezeteik 62(65) cm-es átmérővel képzett félkör keresztmetszetnek. Az első „ templon" a keleti pillérpárra támaszkodott, és e pillérek mögött, azoktól keletre nyílott a kripta két lejárata. A megmaradt részletek és a feltárások során lelt töredékek az alábbiakra utalnak. A „templon" négy mellvédlappal rendelkezett. Egy-egy lap a mellékhajókban állt, kettő pedig a főhajóban, közeikben kapukkal. A bazilika pillérei , illetve a mellvédlapok közötti részt négy további, kisebb méretű lemez fedte. A négy mellvédlap, illetve a négy kisebb lemez anyaga márvány.

Egy zoomorf motívumokkal díszített mellvédlaptöredéknek megmaradt a bal pereme, széle. E rész masszív, és durván, gondatlanul faragott. A töredékes, 9 cm széles peremet nem oly módon és olyan precizitással faragták, hogy illeszkedjék valamelyik tartóoszlop vájatába. A mellvédlap alsó széle sima, és egykor a 1 szentélyrekesztő lábazatára, küszöbére támaszkodott.

5. A bazilika északi hajója. A szentélyrekesztő melletti padló

A szentélyrekesztő lábazatának magassága a hajótér padlószintjéhez képest megemelte a szentély padlószintjét. A régészeti feltárások igazolták a padlószinteket és az alaprajzi kiterjedéseket az egyes pillérek, így pl. az északi árkádsorban álló második pillér lábazatának vizsgálata által. Sokatm ondó a bazilika több pontján megfigyelt rózsaszínes, habarcsos padló is, amelynek anyagába téglatörmeléket kevertek. A szentélyrekesztő helyét világosan mutatja e padló keleti széle, a keleti pillérpár tengelyének vonalában. Ugyanebben a vonalban található a bazilika északi falának belső síkján egy sérülés is. E falsérülés egy olyan hornyolás nyoma, amelyet a későbbiekben elfalaztak, azt követően, hogy a szentélyrekesztőt nyugatabbra, a második pillér pár vonalába helyezték át. A hornyolás befalazására a fal belsejéből származó, az átlagosnál valamivel szélesebb sávban felbukkanó törtkő kitöltés utal. (5. kép)

Az északi és a déli fal, illetve a pillérek közötti távolságot láb azat vagy küszöb szakaszai töltötték ki. E szakaszok töredékei a feltárások során a gótikus templom falszövetéből kerültek elő. Egy ép példányt a gótikus templom diadalívének déli lábazatából sikerült kibontani. E lábazati töredék ek azonban csak azután kerültek befalazásra, hogy másodlagosan is hasznosították őket a második szentélyrekesztőnél. Az egyes palmettamotívumok arányai és kivitelezésük módja arra utal, hogy létezett egy szerkezeti, stilisztikai szempontból és szellemiségében is alaposan átgondolt koncepció a „templon" lábazatától a Deezis ábrázolásáig. A lábazat vagy küszöb homlokoldalát palmettafríz díszíti. A töredékek a falakhoz vagy a pillérekhez csatlakozó, szélső elemekhez tartoztak (kat. sz. 1., 2., 4.), rajtuk olyan „vágásokkal", amelyek lehetővé tették, hogy a fríz az ornamentika ritmusának megzavarása nélkül folytatódjon a következő szakaszon. Az egyes darabok alja simára faragott. Hátoldaluk simára faragott és csiszolt, a szentély kőlapjaihoz vagy lemezeihez való illesztés miatt. A szentély kőlapjai a bazilika belsejéből is előkerültek, és spoliumként megtalálhatók a gótikus templom, illetve az erődítmények falszövetében. Felső oldaluk faragás és csiszolás által simított. A küszöb egyes szakaszai másodlagosan fényesre, 10 mm vékonyságúra csiszolódtak, peremeik lekerekítettek és elvékonyodnak. E csiszolt felületek azáltal keletkeztek, hogy a vizsgált töredékeket előbb az első, utána pedig a második szentélyrekesztőbe építették be. A töredékek egy részét feltehetően a későbbi időszakban is küszöbkőként használták fel a monostor vagy a védművek egyes épületeiben.

Két töredék felső síkján az oszlop kapcsolása számára bevésett mélyedés látható. A kapcsok ólomból készültek, vasmaggal. A mélyedés középső pontja 12 cm-re van a darab elejétől, (kat . sz. 3.) Az elemzett töredéken a kapocs a darab jobb oldali széle mellett található. Azon sík, amelyre az oszlop felfeküdt, 1-2 cm-rel mélyebb a küszöbdarab más részeinek felső síkjától, miáltal csökken az oszlop kidőlésének lehetősége. Ugyanígy a mellvédlapok alsó síkja is ráfeküdt a lábazatra vagy küszöbre. A mellvédlap széle ilyen módon a lábazat felső síkja felett 2-3 cm-re levő horonyba feküdt bele. Ezek a szintek lehetővé tették azt, hogy a hornyot vagy hornyokat ne kelljen magának az oszlopnak az alsó részéig faragni. Az oszlop alsó része ugyanis kompakt kivitelű, zárt profilú volt, mérete 24 x 24 cm. Azaz alkalmas volt a ránehezedő súly elviselésére, átadására, és mindeközben még a csapolás számára is elegendő hely maradt. Az oszlopok alsó részét fonatban palmetta díszíti. Csak egyetlen ilyen faragvánnyal rendelkezünk, ez azonban határozott módon különbözik a második szentélyrekesztő oszlopaitól, mind az arányok, mind az ornamentika, mind pedig mészkő anyaga tekintetében. Az oszlopokat jó minőségű, fehér, aprószemcsés mészkőből faragták. A díszített homloklemez szélessége 24 cm.

Az első „ templon" összes mellvédjének, illetve lemezének anyaga márvány. Homlokoldalukat összefonódó szalagok, illetve növényi vagy állatornamentika díszíti. A mellvédlapok díszített homlokzati részének szélessége 1 m, magasságuk 80 cm. A teljes magassági adatokat nem lehet egészen pontosan megállapítani, de a lapok magassága bizonyosan nem haladta meg a 90 cm-t. Az egyik mellvédlap megmaradt töredéke (kat. sz. 17.) arra utal, hogy jobb szélét a bazilika déli falának belső síkjához csatlakoztatták. Azonos megoldással kell számolnunk az északi fal belső síkja esetében is. A leírt megoldás növelte a szentélyrekesztő stabilitását, és az egybeépítettség mértékét.

Az architrávot hordozó oszlopok magasságát a maguk", illetve a szentélyrekesztő egészének arányai alapján következtettük ki. A rekonstrukció egyik alapja egy 130 cm hosszúságú oszloptörzs a monostor korábbi feltárásaiból, de szem előtt tartottunk több analóg szentélyrekesztőt is.

A bazilika pillérei melletti részek különleges megoldásokat követeltek meg, mert a szentélyrekesztő tartóoszlopait a lehető legkisebb távolságra helyezték el a bazilika pilléreitől. A déli, illetve az északi mellékhajó architrávot hordozó oszlopa egyben a kisebbik ún. diakonusi kaput is keretezte. Ezt megfelelő módon díszítették, és talán valamivel nagyobb átmérőjű is lehetett mint a többi. A szentélyrekesztő tartóoszlopa és a bazilika pillére közötti részt szintén egy márványlap töltötte ki. E lap vékonyabb volt, mert nem állt kapcsolatban a szentélyrekesztő tartóoszlopán túli, masszív mellvédlapokkal, (kat. sz. 25.) E márványlapok bal vagy jobb szélét csak elnagyoltan munkálták meg, annak függvényében, hogy azok a bal vagy a jobb mellékhajó szentélyrekesztőjéhez tartoztak-e. A lapoknak ezt a végét kapcsolták a bazilika pilléréhez is. A másik függőleges szélt viszont elvékonyították és profitálták, mivel e résznek kellett beleilleszkednie a szentélyrekesztő oszlopának hornyába. A lemez díszített homlok részének szélessége 16-17 cm, és - mint fentebb már utaltunk rá - a szentélyrekesztő azon részének lezárására szolgált, amely a bazilika pillére és a szentélyrekesztőnek a kiskaput szegélyező oszlopa között húzódott.

Hasonló helyzet rekonstruálható a főha jó ban, a bazilika két pillérének közelében. A szentélyrekesztő tartóoszlopa(i) a bazilika pilléreinek belső oldalán is olyan távolságra álltak, amely mind konstrukciós, mind esztétikai szempontból a minimumnak felelt meg. A 12-13 cm széles köztes részt ez esetben is egy-egy szintén palmettadíszes márványlemez (kat. sz. 24.) töltötte ki. Az elemzett lemez ugyanolyan vastagságú, mint a mellvédlapok, és beleillik ezek sorába. A lemez bal szélét beillesztették a tartóoszlopba, és ugyanígy a jobb peremét a déli pillérbe. A mellvédlapokkal azonos vastagságú lemezek biztosították a szentélyrekesztő e részeinek stabilitását) kitöltötték a bazilika pillérei és a tartóoszlopok közötti, minimális szélességű köztes teret. (6-7. kép)

A pillérekkel szomszédos tartóoszlopok fejezetei másfélék, valamivel talán gyengébb kivitelezésűek is voltak, mint a többi hat oszlopfő, amely a kapukat párosával közrefogta.

Két kisebb, töredékes, márvány féloszlopfő vagy konzol (kat. sz. 15., 16.) alapján feltételezhető, hogy a bazilika északi és déli falának belső felületét, éspedig az architráv alatt, szintéri palmettával díszített féloszlopfővel vagy konzollal tagolták.

Az oszlogok által tartott architráv homlokzati oldala kissé ferde, 120-ban dőlt meg a hajó irányába. A töredék, amellyel rendelkezünk, a darab bal széle a fríz befejező palmettájával (kat sz. 26.)

6. A szentélyrekesztő elvi rekonstrukciója

Az architráv alsó, sima felülete támaszkodott a fejezetekre, kapcsolatuk szilárdságát csapolással biztosították: a fejezetek felső, sima felületébe bevésett csapolási mélyedés mindkét töredéken megfigyelhető.

A lábazat vagy küszöb egyes elemeinek különböző magassága alapján feltételezhetjük, hogy - a többi elem minimális magassági eltérésével, illetve a párhuzamokkal is számolva - a szentélyrekesztő középső része valamivel magasabb lehetett. A lábazat különbözőségei azonban az eltérő padló szintmagasságok miatt is kialakulhattak, a padló egyes részeit ugyanis kőlapok fedték.

Lehetséges továbbá, hogy a fentebb bemutatott palmettafrit és töredékek némelyike egy kapuzat architrávjához tartozott. Az egyik olyan töredéket (kat. sz. 10.), amelynek homlokzati síkja méreteiben nem felel meg a tárgyalt lábazatokénak, a gótikus templom falazatában leltük meg spuliumként, a bazilika déli kapuzatának magasságában. Azon tény alapján, hogy mind a bazilikában, mind pedig a rendiházban lelt töredékeket, sőt a rakováci, 16. századi pravoszláv kolostor falaiba épített darabokat és a plébániatemplomból való leleteket is szinte teljes hosszukban palmettás ornamenti ka borítja, joggal feltételezhető az, hogy a díszítés elhelyezésére alkalmas többi építészeti elemet, így a kapuzatok architrávjait is ez az ornamentika borította.

A szentélyrekesztő által leválasztott szentély és az emelt padló szint is a keleti pillérpár tengelyének vonalában indult Keleti és nyugati irányban is az összes pilléren féloszlopfő illetve 62 cm átmérőjű féloszlop volt, amely az alsó részen kisebb négyszöges lábazattal volt ellátva. Maga a pillér kiterjedése 90 x 90 cm (féloszlop nélkül). A fenti méretek kikövetkeztethetők a bazilika északi falának külső síkjában lelt egész téglák alapján is. Méreteik: 45 x 30 cm, vastagságuk: 63 cm. Hat darab ilyen méretű tégla egy rendben kiteszi a bazilika főhajóját hordó pillér 90 x 90 cm-es metszetét. Váltott irányú sorokba rakva e téglák jó kötést, stabilitást biztosítottak a hordozó elemek számára. Téglák a bazilika északi falában, egy lizéna ívében is napvilágra kerültek. Annak ellenére, hogy az építkezés e k során többnyire római kori téglákat használtak fel, a fentebb leírt darabok a bazilika építése során kialakított téglaégetőkben készültek.

A bazilika keleti pillérpárja egyben a szentélyrekesztő része is volt, ennek meg fe lelően lábazatát is díszítették, (kat. sz. 11.) E díszítés tette lehetővé azt, hogy a szentélyrekesztő lábazatának ornamentikája a „ templon" egységes élményébe illeszkedjen. Lehetséges, hogy a féloszlop felületét is - freskókkal díszítve, vagy más módon - beillesztették a „templon"-on megjelenített ikonográfiába. A pilaszterek lábazatát két sorban díszíti fríz: a felső sorban háromtagú szalagfonat, alatta pedig szőlőinda.

A szentélyrekesztő egésze arányos és átgondolt alkotás. Ki lehet mondani, hogy némi megszorítással még monumentális hatásúnak is tekinthető. Írott források alapján feltételezhető, hogy festéssel is díszítették. 8 Az architrávra helyezett ikonok, sőt talán maga az architráv is ezüstözött lehetett.

7 . Az első sz entélyrekeszt ő helye a bazilikában
(elvi rekonstrukció, alaprajz lépték 1:100)

A Szent György-monostor „templon"-jának kőből faragott motívumai közül hiányoznak a nyilvánvalóan keresztény szimbólumok, valamint a jól értelmezhető üzenetek, alakok és jelenetek. A szerkezeti elemeket majdnem teljesen elborítják a különböző alakú, összetételű és kivitelezésű palmetták. A palmetta világos jelentéstartalommal rendelkezik a keresztény ikonográfiában. Ennek ellenére a tárgyalt monostor és talán a plébániatemplom belső architektúrájában is e motí v um a sorozatos ismétlés által átalakult, és azokat a motívumkombinációkat valósította meg, amelyek már ismertek a 11. század második felének magyarországi templomaiban, illetve valamivel korábbi időszakban a Bizánci Birodalomban is. Ugyanakkor a mellvédlemeze k palmettái korrekt szintű szakmai tudásra és művészi teljesítményre utalnak. A palmetták megjelennek a szentélyrekesztő lábazatán, a tartóoszlopokon, architrávon és a mellvédlemezeken, s kitöltik a zoomorf, illetve a növényi ornamentikával díszített lemezek maradék terét is. A palmetták vízszintes és függőleges füzérei, figyelembe véve a bazilika által nyújtott fényeffektusokat, a hívek szemei előtt vibráltak. Pontosabban, egy olyan kaleidoszkóphatást kellett kiváltaniok, amelynek végső célja e vibrálás volt. Így tehát a palmetták kereteit e k és hordozták is az egyéb motívumokat, de ezen felül saját szerepük is igen hatásos volt. A későbbiekben a szentélyrekesztők - az ikonosztázionok a hívek figyelmét és koncentrációját az ikonra irányították, jól meghatározott viszonylat-, történet - és igényrendszert alakítva ki.

A palmetták az elemzett monostorban megtalálhatók a fejezeteken, továbbá szinte az összes többi építészeti elemen is. A Szent György-monostor palmettái nem a kezdetet jelentik, hanem ebben a tájegységben az ornamentika fejlődésének végső stádiumát.

A mellvédlapokon levő központi motívumok szintén nem bibliai jelenetek vagy világos keresztény szimbólumok. E lapokon ugyanis egymással szemben álló, összefonódó állatok láthatók, a jó és a rossz harcát szimbolizálva, továbbá pávák a halhatatlanság megjelenítéseként. Az állatalakok a háromtagú szalagok által kirajzolt, kerek medalionokat töltik ki. Két mellvédlapot díszítettek ilyen módon. A harmadik és esetleg a negyedik lemez felső és alsó zónájában viszont szalagornamentika látható. Ezek szögletes mezőt jelölnek ki a központi motívum számára.

Figyelmen kívül hagyva a bazilika egyéb szerkezeti elemein lévő növényi ornamentikát, a „templon" palmettáinak áttekintése alapján az alábbi képet alakíthatjuk ki. A szentélyrekesztő alapzatát és küszöbét díszítők különböző változatokban készültek. Az összes változatban az a közös, hogy alsó részüket háromtagú szalag köti össze, amely, bejutva a növényi motívumba az alsó levélpárban végződik. A leírt mougtum több palmettában ismétlődve frízt alkot, amely sajátos arányrendszerben kitölti a bazilika falainak és pilléreinek köztes tereit. Azonos módon fűződnek össze a szentélyrekesztő architrávjának palmettái is. A palmettafrízek megformálásának különbözősége a felső rész gazdagításában és tagolásában nyilvánul meg. Így feltűnnek olyan palmetták, amelyeken további három, négy(öt), hét(nyolc) levél van, attól függően, hogy milyen az elrendezésük a központi részen. Egyesek volutákban végződnek. A háromtagú szalag alapfunkcióját és eredeti megformálását bővítik azok a rövidebb, háromtagú szalagok, amelyek a fő motívum által szabadon hagyott részeket töltik ki. 9(kat, sz. 8., 9.)

Eltérően megformált palmettákkal főként a szentélyrekesztő más-más részein találkozni, annak függvényében, hogy e részek a bazilika fő- vagy mellékhajóiban álltak-e.

8. Az első szentélyrekesztő rekonstrukciója, főhajó, középső szakasz
9. Dombói szentélyrekesztő rekonstrukciója, déli rész

Skandináv palm ettái esetében a középső levél két kisebb, dőlt kihajló csúcsú oldallevéllé válik szét. Így kialakított gerendák fedik a díszített felületet, és kötik össze az ikonokkal rendelkező medalionokat a dombóinál valamivel Dombói szentélyrekesztők architrávjain. I0 A Palmettás frízt a háromtagú szalag továbbszerkesztése is felmésése ál tal vitték át az egyik tagozatról a másikra. A széléna háromtagú szalag fokozatosan beleolvad a szentélyrekesztő lábazatának és küszöbének, illetve architrvájának enyhén kihúzott és részben hangsúlyos peremébe.

A templom-lábazat díszítésének jelenségét és ennek díszítésében a kora bizánci bazilikákban álló ambók aljzatának díszítésében is kereshetjük. 11 A lábazat és küszöb díszítésének igénye akkor is megfogalmazódhatott, amikor a szentélyrekesztők megnövekedésével már e részt is masszív kőkváderekből képezték ki. Megoldásul a palmettafríz motívuma jelenik meg azon eljárás következetes megvalósításával, hogy szinte minden felületet ornamentika fedjen. A palmettamotívumot azután vitték fel a lábazatra és küszöbre, hogy azt az architrávon már alkalmazták.

A szentélyrekesztőt artóoszlopait, illetve az ezen oszlopok és a bazilika pillérei közötti lemezeit (kat. sz. 12., 24., 25.) borító palmetták függőleges, hosszúkás és négyszög alakú felületeket fednek. A három, illetve kéttagú szalag függőleges rendben épít fel szív alakú medalionokat, egyidejűleg összefűzve a palmettákat. E szalag beépülve a palmettamotívumba, a fentebb leírthoz hasonlóan az alsó levélpárban fejeződik be, másik vége pedig az oldalsó részeket kitöltve, háromlevelű motívumban, szintén palmettában végződik. Az így megformált medalionok palmettái további öt levélből épülnek fel. Középső levelük rombusz vagy pajzs alakú, és összevethető a mellékhajók rekesztőjének lábazatát, illetve küszöbéjt díszítő palmetták középső levelével. Az oszlopok, illetve mellvédlapok nagyságának és arányainak megfelelően választották meg a palmetták, illetve a két, vagy háromtagú szalagok nagyságát.

A jelenleg rendelkezésünkre álló töredékek alapján a palmetták a szentélyrekesztő oszlopfőin vagy féloszlopfőin két módon készültek. A kapukat kísérő fejezetek (kat. sz. 13.) palmettáit szintén medalionokba szervezték, amelyeket háromtagú szalagok rajzolnak ki. A fejezeteken a háromtagú szalag fonataival kerek medalionokat rajzol ki. A középső szalagtagból válik ki a medaliont, illetve a köztes területeket kitöltő palmetták kocsánya. A medalionon lévő palmetták hét-, a köztes területeket kitöltők pedig háromtagúak. A lábazaton (küszöbön), illetve a tartóoszlopokon levő palmettákhoz hasonlóan e háromlevelű palmetták középső eleme rombusz-, illetve pajzs alakú. Az így díszített fejezetek összevethetőek a valamivel korábbi szekszárdi vállkővel, ha eltérő faragásról van is szó. 12

A középső hajóban a pillérek melletti tartóoszlopok fejezeteit, illetve a bazilika falai melletti féloszlopfők egyikének fejezetét olyan palmetták díszítik, amelyeknek oldalait hegyes levélkék sora tagolja. Fent három kisebb, sugárirányban álló levélke található. A fejezet felső zónája volutákban zárul.

A függőleges vagy vízszintes sorokba rendezett palmettákkal díszített tartóelemek olyan mellvédlapokat hordoztak, amelyekről a palmettamotívum hiányzik. E lapokon ugyanis a palmetta csak más növényi motívumokkal kombinálva tűnik fel, és sarokfelületeket fed. Így kapcsolata a központi rész ábrázolásával csak közvetett. E sarokrészek palmettái oldalsó hegyes levelek soraiból állnak. Az egymás ba fonódó állatokat ábrázoló mellvédlapon (kat. sz. 17.) így a palmetta kocsánya - a szentélyrekesztő fejezeteinek palmettáihoz hasonlóan - a központi témát keretelő szalag középső tagjából emelkedik ki.

Tehát a különböző módon stilizált és megformált palmetták a szentélyrekesztő különböző és meghatározott részeit, illetve elemeit fedik. A palmettamotívum azonban a bazilika szerkezeti elemein is feltűnik. Az e részeken lévő palmetták formája is elsősorban az általuk fedett felület alakjával magyarázható. Továbbá a Szent György-monostor palmettái, de a többi ornamensei is különböznek a művészi színvonal és - ami még nyilvánvalóbb - a szakmai tudás vonatkozásában. Ez a szentélyrekesztő és a félfejezetek palmettáinak összehasonlítása alapján is nyilvánvaló. A kapuzat és a keresztelőmedence faragványai esetében a művészi színvonal és a szakmai tudá s szintén megfelelőnek tekinthető. Az első, illetve a második szentélyrekesztő mellvédlemezein lévő palmetták összehasonlító vizsgálata azt tanúsítja, hogy ezek kivitelezése szinte azonos.

Az első, illetve második szentélyrekesztő palmettáinak összehasonlítása alapján a következők állapíthatók meg. A szentélyrekesztő lábazatát (küszöbét) megtartották, és bár más elrendezésben és arányokkal, de az alsó frízen megmaradt a palmetta is. Az új tartóoszlopok alsó részét - a jelenleg rendelkezésre álló töredékek alapján - nem palmetták, hanem figurális ábrázolások díszítették. A fejezetek palmettásak, de e palmettadísz kevésb é hangsúlyos, és szakmailag kevésbé színvonalas módon megalkotott. Az architráv két kis töredéke alapján nehéz nyilatkozni a palmetták létezéséről. A második szentélyrekesztő architrávjának egyik töredéke palmetta, szalagfonat és kőbe faragott ikon valamivel nagyobb mértékű összekapcsolását sejteti.

A második szentélyrekesztő építése során kicserélték a mellvédlapokat, és felhasználva az első rekesztő lemezein már látott motívumokat, újakat faragtak, valamivel erőteljesebb keresztény szimbolikával. Az architráv cseréjének oka azon törekvés, hogy kicseréljék rajta az ikonokat, és ezáltal az architráv, illetve a szentélyrekesztő egésze is jobban megfeleljen a terjeszkedő nyugati egyház elvárásainak és ikonográfiájának. E törekvés pedig rövid időn belül a gótikus templom felépítésével a szentélyrekesztő teljes eltüntetéséhez vezetett.

A „ templon" keltezése meghatározza az egész templom építésének időpontját is. Erre utalnak a bazilika terének és a szentélyrekesztő elemeinek viszonyai, arányai és összhangja. A bazilika és az első „templom" építésének időpontjára utal az architektúra, a kőfaragvány-anyag, valamint a temető is, amelyet a bazilika építése után nyomban megnyitottak. Igen nagy jelentőségű továbbá egy ikonlelet is, amelyet a jövőbeni elemzések során figyelembe kell venni, és közvetlen módon kell össz e kapcsolni a bazilikával, a „templon"-nal, sőt a monostorral is. 13 Az összegyűjtött adatok arra utalnak, hogy az ikonok a monostor épületegyüttesében kerültek elő. 14 A legújabb kori falu kiépülésével párhuzamosan ugyanis megindult a romok területéről az épületanyag, a kőfaragványok és a régészeti leletek széthordása. A leletek egy része a Szerémségi Múzeumba (Muzej Srema), a zágrábi Régészeti Múzeumba (Arheoloski muzej), illetve magángyűjteményekbe került. 15 Az épületanyag egy további részét pedig beépítették a 20. századi házakba. Az ikonlelet a 12 . századra keltezhető. 16 Az ikonok egy része ereklyetartó, esetleg retabló része volt, ami külön elemzést érdemel. Még előkerülésük idején is látható volt rajtuk az ezüstözés és a patina. Egy részük származhat a plébániatemplomból is. Az egységek, amelyekhez tartoztak, akkor károsultak, amikor lerombolták a monostort és a falusi templomot is. Az ikonok maradványait (vagy még mindig az egységeket) átszállították a monostori kincstárba, és a későbbiekben ott őrizték azokat.

Bizonyos, hogy a szentélyrekesztő megbontása és ikonográfiájának átalakítása során kicserélték az architrávot (kozmitiszt). Levették róla az ikonokat is. A második szentélyrekesztő architrávját ugyanis valószínűleg olyan ikonok díszítették, amelyeket magára a tagozatra faragtak rá.

A képrombolás idején elterjedt szokás volt a növényi- és állatornamentika alkalmazása. Később, a 10. században a szentek ábrázolásai kezdték elfoglalni az architráv felületeit. A 11-12. században gyakori megoldássá vált a szentélyrekesztő ikonográfiájában a kapu feletti részen a Pantokrator, illetve a Deezis ábrázolása. Az ikonok medalionokba kerültek, zománcozva vagy nemesfémből. Az írott források aranyozott vagy ezüstözöt t architrávok létezését jelzik.

Az ikonleletben - amely, mint mondtuk, a monostor területéről származik - a Deezist az alábbi ikonok alkotják: a Pantokrátor, a Közbenjáró Szűzanya ábrázolása felirattal, valamint egy Szent Györgyöt ábrázoló ikon, szintén felirattal . .

Lehetséges, hogy evangelista-szimbólumok voltak a másik két ikonhoz képest kisebb méretű Pantokrátor-ikon melletti medalionokban. A medalionokat, analóg „ tempion"-architrávok alapján ítélve, palmettákkal k ombinálták (kat. sz. 26.).

A szentélyrekesztő egészének magassága, a lábazattal (küszöbbel) együtt 2,8-2,9 m volt. Elképzelhető, hogy a mellékhajókban alacsonyabb lehetett.

A szószék rózsaszín márványból készült, félhenger alakú felső felülete a használat által fényesre csiszolódott, és belőle 1,5 cm-nyi vastagság elkopott. Oldalfelületei csiszoltak. Alsó felületét faragással alakították. Hátsó síkját durván megfaragták, a felső szintig. A szószék hátsó oldalát feltehetően a kórus magasabb padlószintjébe építették, míg a homlokzati oldal 25-30 cm magasságban a hajóban állt, és feléje is fordult. Valószínű, hogy a szentélyrekesztő kapuja előtt, illetve alatt állt.

Az eddig összegyűjtött és felsorolt adatok összesége arra utal, hogy a bazilika építése a 12. század elején indult meg. Temploma építészettipológiai szempontból háromhajós bazilika volt, benne a központi és vizuálisan egységes elemmel, a bizánci ikonográfiájú „templon"-nal. Ez utóbbinak lényegét a nagy egyházszakadás hamar érintette. E szakadás pedig, sok más templomhoz hasonlóan, a szellemieken kívül fizikai változásokat is hozott.

A 12. század első évtizedeiben Kálmán király uralkodott (1095-1116), aki előbb lett egyházi személy, csak utána király. A monostorhoz hasonlóan ő is személyében hordta a kettősséget, bizánci származása által. Utódai is az időleges magyar-bizánci együttélést tanúsítják. 17 Fia bizánci hercegnőt vett feleségül. Személyesen Kálmán közvetített I. László Piroska nevű leánya és II. Joannész Komnenosz házasságkötése során. Piroska-Eiréné császárné lett, II. Joannész Komnenosz pedig császár (1118-1143). 18 A felsorolt személyiségek, és közülük is elsősorban Kálmán király, helyreállítva a viszonyokat, olyan templomokat is építtethettek, amelyek mind a Kelet, mind pedig a Nyugat stílusjegyeit hordozták. A tárgyalt bazilika megvalósítását olyan építőmesteri tapasztalatokra bízták, amelyek a magyarországi Dunántúl (Pannonia) templomainak építésében már a 11. század második felében, végén is érvényesültek. A „ templon" viszont olyan mesterek és művészek műve, akiket a bizánci uralom alatt álló, az Égei-tenger környéki Mediterráneumból hívtak be. A kompromisszumokra és koegziszten-ciára mindkét oldalon meglevő hajlam számos olyan templom alapításához vezetett, amelyekben még ma is láthatóak az azonos eszme különböző megvalósításának jelei, különösen a korabeli Dél-Magyarország területén.

Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy Piroska-Eirénének is szerepe lehetett a tárgyalt, vagy más hasonló monostor építésében és támogatásában. A konstantinápolyi Pantokrátor-monostor építése során játszott közbenjáró szerepe, valamint az is, hogy élete alkonyán apáca lett, azon elgondolást támogatja, hogy kellett legyen némi szerepe a magyar-bizánci kapcsolatok egyházi vonatkozásaiban is. Kálmán király egyházalapító szerepe tükröződik abban, hogy felépítette a zárai Sv. Marija harangtornyát, 19 amelyen szintén találunk palmettafrízeket. Ez igazolja, hogy ilyen minőségben is el volt kötelezve Magyarország déli részein.

A kőfaragványok stíluselemzése alapján kikövetkeztetett párhuzamok 20 a Dömös és Dombó közötti viszonyban igazolódnak leginkább. A lehetséges kapcsolatokra utalnak maguk a kriptával ellátott, háromhajós bazilikák is.

A rendelkezésünkre álló adatok alapján nagy biztonsággal állíthatjuk azt, hogy a Szent György-monostor bazilikája, különösen annak „templom"-ja, illetve ereklyéi és ereklyetartója is az adományozó színvonalán álltak. A monostorban, ahol görög szerzetesek élhettek, keleti rítus szerint folyhattak az istentiszteletek. 21

Ionnész Kinnamosz már számos alkalommal elemzett leírása Komnenosz Mánuel császár 1164-es hadjáratáról egy körmenetet említ, valamint az ortodox egyház szertartáskönyveinek részleteit. A körmenet a császár elé vonult, őt egyházi énekekkel dicsőítve. 22 Ioannész Kinnamosz beszámolója, illetve az azt értelmező kutató szerint e találkozásra Pétervárad (Petrikon) és Bánmonostor között került sor. 23 A bizánci sereg ezután átkelt a Dunán, és Bács felé vonult. A Szent György-monostor e szerémségi úttól, illetve a Duna régi partjától mintegy 500 m-re fekszik, déli irányban. A monostor mellett állt a plébániatemplom is, mindkettő annak a pataknak a partján, amely a Fruska gora irányából folyik a Dunába. A fentebb említett körmenetben mindenképpen részt kellett venniük a monostor szerzeteseinek, illetve a parókiához tartozó híveknek is.

A bazilika „templon"-jának keltezése során figyelembe kell vennünk az ásatások során gyűjtött összes releváns megfigyelést és adatot is. A temető feltárása, illetve a síregyüttesek dokumentálása az alábbi területi és időrendi képet mutatja. Az eddigi részletes kutatás (a legidősebb, őskori rétegek és objektumok feltárásával együtt) a román kori bazilika, illetve a gótikus templom falazata által bezárt területen folyt, olyan részeken, ahol a falak, illetve az alapozás statikai állapota ezt lehetővé tette. Átkutattuk továbbá a gótikus templom déli falához közvetlenül csatlakozó, illetve az e falazattól délre fe kvő részeket, a nyugati kapuzattól nyugatra lévő területet, valamint- a gótikus templom északi hajófalától északra elterülő részeket. Röviden, a monostor egészéhez hasonlóan még a középkori temető kutatása sem érte el a feltártság megfelelő szintjét ahhoz, hogy átfogó képet és többé-kevésbé végleges megállapításokat nyújtsunk. Az eddig dokumentált 140 síregység, továbbá a temető egyéb leletei is jól hasznosíthatók, és összevágnak a monostor épületegyüttesében napvilágra került más leletekkel. (10., 11. kép)

A monostorok többségéhez hasonlóan a temető az épületegyüttesen belül alakult ki. Legkorábbi rétegét - amely időrendileg a bazilika építésének korához köthető, és a viszonylag kis szerzetesi közösséggel azonosítható - többször is bolygatták, de az összetartozó síregységek még felismerhetők. A sírokban lelt pénzekre kicsit bővebbén is kitérünk. Egy olyan sírban, ahol másodlagos temetkezést is meg lehetett figyelni, egy anonim 12. századi dénárt leltünk, ameyet az egyes éremkatalógusok más és más módon kelteznek (brakteáta, IV. Béla, 1225-1270 illetve denár, anonim). 24

10. A bazilika alapfalai melletti középkori temető részlete
11 . A középkori temető részlete

 

Továbbá egy másik sírban III. László pénze is napvilágra került.25

A bazilikától nyugatra illetve északnyugatra létesített temetőré szbent az alábbi pénzek kerültek elő. Az egyik sír gödrében egy anonim 12. századi pénz, denárklippe került elő,26 magában a sírban (a váz kezében) pedig egy további 12. századi pénz (IV . István, 1162-1163, illetve III. Béla 1172-1256) 27 Az egyik bolygatott csontokat tartalmazó síregységben, amely valószínűleg a legrégibb réteghez tartozott, egy 12. századi, anonim denár került elő. 28 A felsorolt pénzleletek alapján a temető a 12. század elején létesült, mind a monostor épületkomplexumán belül, mind pedig azon kívül. A síregységek mellett S-végű hajkarikák is előkerültek (egyszerű, illetve fonott ezüsthuzalból), továbbá gömbfejű tűk, kúpos fejű gyűrűk. 29 A temetőnek a korábbi, falubeli helyéről a bazilika melletti területre való áthelyezését összefüggésbe hozhatjuk I. László és Kálmán király templom melletti temetkezést előíró törvényével.

A szentélyrekesztő egészének keltezéséhez használható párhuzamok keresése során igen kevés egykorú emlékre akadtunk a Dunatáj e részén, illetve a középkori Dél-Magyarország területén. Mégis nyilvánvaló az, hogy ilyen szentélyrekesztők is léteztek. Erre utal egy szentélyrekesztő architrávjának részlete a trónon ülő Krisztus ábrázolásával (tabáni Krisztus-relief). 30 A bizánci „ templon"-ok architrávjának medalionjait díszítő ikonok nem ritkák a 11-12. századi leletanyagban. Ezek mindenképpen azon fejlődés egyik fázisának tekinthetők, amely a „ templon"-tól vezetett a jelenkori ikonosztázig. 31 Lehetséges, hogy a kőfaragványok nem stilisztikai szempontú, hanem az egyes építészeti részletek, illetve a belső berendezés meghatározására koncentráló revíziója olyan szentélyrekesztőket is kimutatna, amelyeket a későbbi átalakítások során eltávolítottak. Lehetséges, hogy az esztergomi palmettadíszes kváder is egy szentélyrekesztő lábazata (küszöbe). A szintén esztergomi származású mellvédlappal is számolva joggal feltételezhetjük ugyanis azt, hogy Esztergomban is volt egy analóg, valamivel korábbi szentélyrekesztő. 32

A Szent György-monostort, a Mindenszentek-plébániatemplomot, illetve Dombó települést a legkorábbi, általunk ismert írott források 1237-ben említik. Az eddigi kutatások alapján kimondhatjuk, hogy a plébániatemplom a monostorral egy időben épült. Erre utalnak az építészeti faragványok, valamint a töredékesen megfigyelt „ templon". A plébániatemplom eddigi minimális kutatása az épület egyhajós voltára utalt. Nehéz megállapítani, hogy a bencések megérkezése idején, illetve a bazilika adaptációja és a „templom" radikális átalakítás a során a plébániatemplomban is folyt-e hasonló átépítés. Bizonyos azonban, hogy a monostorhoz hasonlóan e templom is katasztrofális mértékben elpusztult a tatárjárás során. A plébániatemplom szentélyét, illetve az egész templomot újra építették nyugatabbra. (17., 18. kép) Ennek oka minden valószínűség szerint a nyitott profil és a töltés az alapozásnál. Az omlás ugyanis már elvitte a román kori templom szentélyének egy részét. E szentély közvetlenül a Dunapart irányából a Fruska gora felé vezető út felett állt. A leomlott épületanyag jól látható, és ezáltal könnyen hozzáférhető volt. Ettől délre van a 16. századi ortodox monostor, amelynek falaiban szintén találhatók beépített kőfaragványok (23-15. kép), illetve egy szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének darabjai. 33 Lehetséges, hogy ezek a monostorból és a plébániatemplomból származnak.

Joggal feltételezhető az, hogy a tárgyalt monostor alapítása óta Szent Györgynek volt szentelve. A kontinuitást tükrözi a Keresztrefeszítés ábrázolása azon a kőlapon, amely valószínűleg a már bencéssé vált monostor egyik retablójának töredéke. 34 Rajta ugyanis Jézus római-bizánci katonai ruhát visel. Ezen ábrázolásnak Szent Györgyre mint katonára és az ő mártírhalálára kellett emlékeztetnie. A keresztábrázolás jobb oldalán az Istenanya látható, balján pedig Keresztelő Szent János az áldás osztásának nyugati-katolikus módjára tartott ujjakkal. Az elsődleges retablót és ereklyetartót, illetve ezek részleteit az ikonleletben kell keresnünk. Ami Dombó település plébániatemplomát illeti, valószínűbb, hogy patrocíniumát is az új viszonyokhoz igazították azután, hogy a bencések a monostorban megjelentek.

Az így létrejött bencés monostort valószínűleg a pécsi egyházmegyéhez csatolták (a források a kalocsai és a pécsi e gyházmeggy e közötti perről szólnak), valamivel később azonban a szerémi egyházmegyéhez került. 35

A 12. századi magyar-bizánci politikai és katonai viszonyok alakulása, a szerémségi területek váltakozó birtoklása - úgy tűnik - nem hatott ki lényeges mértékben a monostor életére. A helyzet a 12. század végén, illetve a 13. század elején alakult át radikális módon. Az új helyzetet a keresztes háborúk váltották ki. Egy részük az általunk vizsgált területeken is nyomot hagyott. E hadjáratok azonban csak a katolikus egyház aktív politikájának voltak a következményei. A 13. század legelején ugyanis olyan értelmű döntések születtek, amelyek a katolikus egyház hatásának erősítését és keleti terjedését voltak hivatottak elősegíteni.36

A Szent György-monostort, a Mindenszentek-plébániatemplomot, illetve Dombó települést az általunk hozzáférhető írott források 1237-ben említik.

13. Spolium a rakováci ortodox monostor templomának falában
14. Spolium a rakováci monostor templomának falában

A monostorban nem sokkal korábban történhetett a váltás, valószínűleg csak annyival korábban, amennyit a rendház állapotának konkrét átalakitása és kiegészítése megkövetelt. Azaz, más szavakkal a régészeti kép a monostornál a 13. század eleji viszonyokat mutatja és dokumentálja. Ugyanakkor képet ad arról, hogy miben tükröződött az átvétel e monostor és feltehetően más rendházak esetében is. Így tehát - szem előtt tartva III . Ince pápa tevékenységét, a IV. lateráni zsinat határozatait (1215), továbbá azon időtartamot, amelyet a bazilika átalakítása, valamint a rendház valószínűleg nagyobb arányú mu nkálatai megköveteltek, illetve a már említett 1257-es évet - a monostor átvétele már a 13. század első negyedé ben megtörtént. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy e váltás már a 12. század végén lezajlott, 37 de igencsak valószínű, hogy ebben az esetben az esemény már valamivel korábbi dokumentumokban is kimutatható lenne. A következő események, az 1241-es tatárjárás pusztításai láthatók mind a monostoron, mind a plébániatemplomon.

 

15. Spudium a rakováci monostor templomának falában

A liturgia egészének, különösen pedig az eucharisztiának a részleges átalakítása folytán a Dunántúl területén épített, 12. század végi vagy 13. századi eleji bazilikák architektonikus koncepciójából is hiányzik a szentélyrekesztő. 38 Az új liturgia, illetve az új építészeti megoldások és stílus fokozatos átvétele állhat a hátterében annak, miért maradt meg, illetve készült új szentélyrekesztő a Szent György-monostorban. Az átalakítás e fokozatossága, ami a romanika egészére jellemző, megnyilvánult a Szent György-monostor bazilikáján és annak szentélyrekesztőjén is.

A második szentélyrekesztő töredékeinek fennmaradási foka nem teszi lehetővé annak viszonylag teljes és kielégítő mértékű rekonstrukcióját. - Az első szentélyrekesztő elemeinek megmaradásához képest a második jóval nagyobb pusztításon és romboláson ment keresztül. Az első szentélyrekesztő esetében feltételezhetjük, hogy eltávolították, és innen ered viszonylagos megmaradása. Lehetséges, hogy a szentélyrekesztő egyes kő részeit a monostorban őrizték, az architráv ikon ja it pedig a kincstárban.

A második szentélyrekesztő oszlopai valamivel kisebb méretűek voltak, mint az első megfelelő elemei. A kerek m etszetű oszloptörzsek valószínűleg a főhajóból valók (kat. sz. 28.). A nyolcszög átmetszetű tartóoszlopok a mellékhajókban állhattak (kat. sz. 27.). A második szentélyrekesztő fejezeteinek mintaképei, legalábbis díszítőmotívumaikban és részben ezek kombinációiban, az első szentélyrekesztő fejezetei. A nyolcszög átmetszetű oszlopot koronázó fejezetet (kat. sz. 31.) függőleges palmettafüzérek és a felső sarkokon voluták díszítik, feltehetően az első szentélyrekesztő egyik fejezetének (kat. sz. 14.) mintájára. A második rekesztő fejezete azonban elmarad az előzményétől a kivitelezés, a művészi kifejezőkészség és a szakmai tudás tekintetében is.

A bazilika épülete is átalakulást szenvedett azáltal, hogy a bencések átvették a rendházat. A freskókat habarccsal fedték le, amit kifestettek, az északi mellékhajó falánál pedig egy hozzáépített pilaszter figyelhető meg. 39 E pilaszter kialakítása a szentélyrekesztő áthelyezésével, és valószínűleg a mellékhajók lezárásával függ össze. Maga a szentélyrekesztő is átalakulást szenvedett. Ha összehasonlítjuk a bazilika arányait és a viszonyt a harangtornyokkal, feltételezhetjük, hogy e tornyokat is a második szentélyrekesztő kialakítása idején húzták fel. Erre utalnak a bazilika nyugati pillérpárja, valamint a harangtornyok falai és alapjai közötti térbeli viszonyok is. Ugyanekkor új nyugati kapuzat is épült. A homokkőből faragott archivolt profilált részei összevethetőek más 13. századi kapuzatokkal. 40 A kapuzat részei a kolostor védműveiben kerültek elő, valószínűleg másodlagos felhasználásból. (16. kép) A második szentélyrekesztővel egykorú harangtornyok építésével párhuzamosan készülhetett az új faragványos díszítés is, elsősorban a bazilika számára.

16. A monostor védművei, egy kapuzat profilált tagozatai

A délnyugati torony alapjaiban lelt spolium is sokatmondó lehet. 41 E lemez, motívumai és kidolgozása alapján, az első „ templon"-nal egykorú. Figyelembe véve arányait és tagozatait e töredék nem a szentélyrekesztő része, hanem a keresztelőmedence egyik díszített oldala volt.

A kutatottság jelenlegi állapota alapján igen nehéz megbecsülni a monostor kiterjedését a bazilika építésével egyidejűleg és közvetlenül utána. Figyelembe véve egy-egy görög szerzetesi közösség átlagos nagyságát, 42 e rendház épülete sem lehetett nagyméretű! E szempontra hagyatkozva kimondhatjuk, hogy a rendház épületei csak a bencések megérkezése után nyerték el azt a nagyságukat, amelyet manapság vizsgálni tudunk.

A szentély a monostortemplomok arányrendszerét azáltal nyerte el, hogy a szentélyrekesztőt a legkeletibb pillérpár vonalától egy pillérpárnyival nyugatabbra helyezték. A szentély a gótikus templomban is ugyanezen helyzetben maradt. A régészeti feltárás kimutatta, hogy a padlószintet az északi mellékhajóban megemelték a 121,40 m-es tengerszint feletti magasságig, a szentélyrekesztő első és második helye közötti részen, azaz a második pillérpár (5. kép), valamint a fal mellé épített pilaszter vonaláig. A paddal 25 cm-rel emelték meg, egy síkba hozva azt az eredeti szentély padlójának magasságával. A régészeti feltárás azt is kimutatt a, hogy a főhajóval ellentétben az északi mellékhajó padlóját nem borították kőlapok. E tény, illetve a mellékhajókat leszűkítő pilaszter (pilaszterek) helyzete arra utal, hogy a szentélyrekesztő valószínűleg teljesen lezárta a mellékhajók terét.

Az arányok és összefüggések átalakulására utal a lábazat (küszöb) egyik darabja (kat. sz. 8.) is, amelybe másodlagosan faragtak bele csaphelyet. A lábazat e darabját az első szentély rekesztőben küszöbként használták. Az új csapolást a használat során lecsiszolódott felületbe vésték bele, és a küszöböt másodlagosan felhasználták az új szentélyrekesztőben is. A leírtak alapján megállapítható, hogy a lábazati darabokat, vagy legalábbis egy részüket a második szentélyrekesztőnél is felhasználták. Az első szentélyrekesztőhöz képest azonban e köveknek bizonyos mértékig rnegváltozott az elosztása és arányrendszere. Ugyanerre utalnak olyan alsó oszloprészek töredékei is, a melyeken hornyok vannak. Ezen oszlopok ugyanis méreteiken túl a mészkő anyaga, az ornamentika, illetve a kidolgozás minősége alapján is különböznek a korábbi rekesztő megfelelő részeitől. A szentélyrekesztő architrávjához tarrtozó töredékek vizsgálata szintén arra utal, hogy abból k é szült, amely a régitől arányaiban is különbözött, és a hajó felé mutató homloklemezének dőlésszöge kicsi volt. a lábazat (küszöb) kivételével tehát az új szentélyrekesztőt szinte teljes egészében új faragványokból alakították ki. A második szentélyrekesztő esetében is azonos technikai megoldásokat alkalmaztak a lábazat (küszöb), az oszlopok, illetve a mellvédlapok összetartására. lehetséges viszont, hogy a második szentélyrekesztő architrávja támaszként felhasználta az újonnan felhúzott pilasztereket is, és ezekre félfejezetek segítségével támaszkodott. Az egyik, feltételezhetően ide tartozó félfejezet a harmadik szentélyrekesztő helyének közelében került elő. Ennek és más félfejezeteknek 43 az arányai arra utalnak, hogy a pilaszter 90 cm-es szélességét két fejezet töltötte be. A pilasztert a bazilika északi falának belső síkja mellé állították. Szélessége 90 cm, és a 90 x 90 cm terjedelmű második pillérpár vonalában épült.

A második szentélyrekesztő mellvédlemezeinek töredékei arra utalnak, hogy a belső architektúra e részét teljes egészében mészk ő ből faragták ki. A töredékek viszonylag kis száma valamint ezek méretei sem teszik lehetővé az egyes eredeti lemezek lehetséges arányainak meghatározását. Az egyes lemezek nagysága és elrendezése összevethető az alsó rekesztő megfelelő darabjaival. E tényre utalnak egyes díszítő motívumok, és a mellvédlapok homlokoldalaik a másdik szentélyrekesztő lapjain ismételt megfogalmazása. E mellvédlapokra azonban pontosan meghatározott újszövetségi jelenetek kerültek (kat. sz. 44., 45.). A mészkőből faragott mellvédlapon egy emberalak látható, árkád alatt. Az árkád íve egy, olyan, növényi motívummal díszített fejezetre támaszkodik, amely összevethető 12. század végi - 13. századi fejezetekkel. 44 Az emberalak diakónusi ruhát visel, és jobb kezét nyugati módon emeli áldásra. Jobb oldalánál feltehetően egyházi épület tetejének részlete látható. Az ábrázoláson a cserép derékszögű. Ilyen alakú cserepek a tárgyalt bazilikában is előkerültek a feltárások során, ahogy az aracsi bazilika romjai között is. Ugyanezen mellvédlap egy másik töredékén, a kivitelből és a motívumokból ítélve, olyan alak van, amelynek kéztartásával leggyakrabban az oráns Mária ábrázolásain talákozhatunk. Az alak bal oldalánál fentebb már leírt módon megformált fejezet látható (kat. sz. 44.).

A mellvédlapok egy részén, mint fentebb már utaltunk rá, olyan növényi motívumokat, illetve szalagfonatokat figyelhetünk meg, amelyek majdnem teljesen azonosak az első szentélyrekesztő mellvédlapjainak ornamentikájával. Háromtagú szalag négyszög alakú felületeket zár be, utána pedig volutákon át medalionba megy át, amely a középső mező motívumait kereteli (kat. sz. 33., 34., 47.). Az egyik mellvédlap (kat. sz. 42.) középső zónájában két pávából és kehelyből álló motívum van, olyan ábrázolás tehát, amellyel már találkozhattunk az előző szentélyrekesztőn. A második szentélyrekesztő egy további, töredékes mellvédje (kat. sz. 36.) esetében viszont nem mutatható ki előkép az első rekesztő lemezei között. A mellvédlemez központi motívumát hordozó, domború felületet párhuzamos, ferde vonalak tagolják, valamint olyan vésetek, amelyek rombuszokat rajzolnak ki. Ez utóbbiak megfogalmazása azonos a pávák testén a tollazat jelzésére szolgáló vonalakéval. Az oldalsó szélt lekerekített felületű szalag hangsúlyozza. A horonyba való szegélyt csak durván munkálták meg. Lehetséges, hogy e rész a bazilika falában vagy pillérén lévő hornyolatba illett bele. Hasonlóképpen, a háromtagú szalaggal, illetve növényi motívumokkal díszített mellvédlap szegélyét is csak durván munkálták meg (kat. sz. 32.). A lemez szegélyét széles sávban ferdén lefaragták, és az nem illik bele pontosan és megfelelő módon a szentélyrekesztő oszlopának hornyolatába. A két mellvédlap - a leírt profilképzés és faragási mód alapján - minden valószínűség szerint bal felé (kat. sz. 32.), illetve jobb felé (kat. sz. 36.) illeszkedett a bazilika pillérében, illetve falában (pillaszterében) kialakított hornyolatba.

Ha összevetjük egymással a második szentélyrekesztő oszlopainak arányait, megfigyelhetjük, hogy az egyik oszlop (kat. sz. 29.) hornyolata sekélyebb a másik kettőénél (kat. sz. 27., 28.). Így valószínű, hogy ez nem a fentebb leírt vastagságú és profiláltságú mellvédlapot rögzített. Ezt a töredéket kerek ( félkörös) vésetek díszítik. E díszítés összevethető a másik, mészkőből faragott, más méretű hornyolattal rendelkező oszlopéval (kat. sz. 28., 30.).

Figyelembe véve a második szentélyrekesztőhöz sorolt töredékek csoportjának részben egyenetlen színvonalú megmunkálását, nem lehetséges kielégítő szintű elméleti rekonstrukciót nyújtani. Továbbá, az ilyen elemzések reális alapját csak a monostor, illetve a plébániatemplom alaposabb feltárása teremtené meg, azon lehetőség miatt, hogy e két templom szentélyrekesztőjének elemei keveredtek egymással. A plébániatemplom szentélyrekesztőjének és faragott építészeti tagozatainak jelenleg rendelkezésre álló töredékei arra utalnak, hogy innen bizonyosan szállítottak át különböző épületanyagokat a monostorba. A jövő kutatásai, ásatásai fogják megmutatni azt, hogy ez milyen mértékben hat ki az általunk megfogalmazott következtetésekre. E jelenleg lelassult és bizonytalan kutatások valószínűleg revideálhatják és pontosíthatják a Szent György-monostor, illetve a plébániatemplom szentélyrekesztőinek általunk megrajzolt képét.

Kiderült, hogy a „ templon"-ok története egyben a monostor és a plébániatemplom története. A kutatás jelen fokán és keretei között e történet nem lehetett teljes, és így számos új kérdést is felvetett.

Az események időrendjére nézve alább felvetett javaslatokat a templom és a vizsgált tájegység általános története közötti összefüggésekre alapozzuk.

17. Spolium a gótikus Mindenszentek-templom falában 18. Szentélyrekesztő palmettás lábazata/küszöbe

 

AZ ELEMZETT KŐFARAGVÁNYOK KATALÓGUSA

1.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének darabja. Anyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. Hossza 74 cm, szélessége 28 cm, homlokoldalának magassága 23 cm. Homlokoldalát öt ötlevelű palmetta díszíti, melyeket alsó részükön háromtagú szalag kapcsol össze. Az egyes palmetták magassága 14,5 cm, szélessége 14 cm . A bal oldali perem enyhén kihúzott és hangsúlyos. A frízt palmetta és szalag zárja. A jobb szélen a palmetta lezárt. A háromtagú szalag végét „elvágták, hogy a fríz a szomszédos darabon meg szakítás nélkül folytatódhasson. A kő felső szélét egy 2 cm széles, sima szalaghangsúlyozza. A palmetta oldallevelei háromtagúak, a középső pajzs alakú, és ezt a faragás során 1,4 cm-re kiemeltek hátteréből. Az összes többi felület simára faragott. A felső sík bal oldala simára csapkodott, jobb oldalát viszont a használat csiszolta fényesre (küszöb). A tagozat a gótikus templom diadalívének déli lábazatában került elő, spoliumként, a második szentélyrekesztő vonalában. Ltsz. R 60. 45

2.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének töredéke, egy kőelem jobb oldala. Anyaga mészkő, faragással és aszalással munkálták meg. A megmaradt rész hossza 33 cm, szélessége 26 cm homlokoldalának magassága 25,5 cm. Homlokoldalát két ötlevelű, egymáshoz alsó részén háromtagú szalaggal kapcsolt palmetta díszíti. Az egyes palmetták magassága 14,5 cm, szélessége s 15 cm. A kő jobb oldalsó illetve alsó felülete síkra faragott. Hátát simára vésték le. Felső síkja enyhén csiszolt, elülső széle mentén simára vésték le. A kő felső peremét egy 2 cm széles, sima szalag hangsúlyozza. Az alsó szél sérült. A darab jobb pereme kissé hangsúlyos, kihúzott. A palmetta lezárul a szalag átmegy a perembe. A palmetta oldallevelei háromtagúak, a középső levél pajzs alakú, és ezt a faragás során 1,8 cm-rel kiemelték hátteréből. Az összes többi felület lapos faragású. A tagozat a gótikus templom szentélyében, az északi fal belső síkjában spoliumként került elő. Ltsz. AS 2660. 46

3.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének töredéke, a darab bal oldala. Anyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész hossza 54,5 cm, szélessége 26,5 cm, homlokoldalának magassága 24 cm . Homlokoldalának megmaradt részét három (négy) ötlevelű, egymáshoz alsó részén háromtagú szalaggal kapcsolódó palmetta díszíti. Az egyes palmetták magassága 15 cm, szélessége 15 cm. A palmetta oldallevelei háromtagúak, a középső levél pedig pajzs alakú. A kő felső szélét 1 cm széles, sima szalag hangsúlyozza. Az alsó szél kihúzott és hangsúlyos. Felső felületén a tartóoszlop számára készült ágyazat, csaplyukkal. Az ágyazat felülete 1,5 cm-rel lejjebb van a felső síknál, a csaplyuk mérete 6x8 cm, mélysége 9 cm. A tagozat felső felülete egyenes, másodlagosan fényesre csiszolt. A hátsó síkot simára csapkodták, az alsó felület simára faragott. A tagozat a gótikus templom szentélyében, az északi fal belső síkjában spoliumként került elő. Ltsz. AS2661. 47

4.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének töredéke, egy darab bal széle. Anyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A töredék hossza 12 cm, a megmaradt rész szélessége 6 cm, magassága 10,5 cm. Homlokoldalának megmaradt részét palmetta díszíti. Ennek oldallevelei háromtagúak, a középső pajzs alakú, és ezt a faragás során 1,1 cm-rel kiemelték hátteréből. A kő felső szélét minden valószínűség szerint 2 cm széles, sima szalag hangsúlyozta, amely másodlagosan fényesre csiszolódott és elvékonyodott. A tagozat felső felülete egyenes, másodlagosan fényesre csiszolt. A bal oldal simára faragott, a bal oldali szél enyhén kihúzott és elvékonyodott, itt zárul a palmettafríz. A tagozat a monostor területén került elő. Ltsz. AS 2676. 48

5.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének töredéke, a darab felső része. Anyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész hossza 18,5 cm, a töredék szélessége 7,5 cm, magassága 8,7 cm. Homlokoldalának megmaradt részét palmetta díszíti. Ennek oldallevelei háromtagúak, a középső pedig pajzs alakú. Ettől jobbra egykövetkező palmetta indítása látható. Az ornamenseket a faragás során 1,6 cm-ig kiemelték hátterükből. A kő felső szélét egy 2 cm széles, sima, másodlagosan csiszolt szalag hangsúlyozza. A felső felület is sík, és szintén a használat során csiszolódott simára (küszöb). A tagozat a monostor területén került elő. Ltsz. AS 2697.

6.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének töredéke, a darab felső része. Anyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész hossza 26,5 cm, a töredék szélessége 28,5 cm, a homlokoldal megmaradt részének magassága 17 cm. Homlokoldalának megmaradt részét palmetta díszíti. Ennek oldallevelei háromtagúak, a középső pajzs alakú. Balra egy következő palmetta részlete látható. Az ornamenseket a faragás során 1,3 cm-ig kiemelték hátterükből. A kő felső szélét a használat enyhén meg koptatta, és 2 cm széles, sima szalag hangsúlyozza. A felső felület sima és enyhén csiszolódott. A kő hátsó felületét simára csapkodták. A bazilika déli apszisától délre, kb. 5 m távolságban került elő. Ltsz. AS 2667.

7.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének két töredéke, a darab jobb oldalából. Anyaguk mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg őket. A két töredék hossza 16 cm, szélessége 13,5 cm, magassága 25 cm. A homlokoldal megmaradt részét palmetta díszíti, amely alsó részén háromtagú szalagban folytatódik. A hat oldallevél háromtagú, a középső elem három szintén háromtagú levélre ágazik szét. Az ornamenseket 1,5 cm-ig kiemelték hátterükből. A kő felső szélét egy 2 cm széles, sima, a használattól kopott és fényesre csiszolt szalag hangsúlyozza. Az alsó szél enyhén kihúzott és elvékonyodó. A jobb szélen a palmetta lezárul, míg a szalag megszakad („vágott"), hogy a fríz megszakítás nélkül folytatódjék a következő darabon. Az alsó és a jobb oldal simára faragott. A felső felület egyenes és a használattól kopott (küszöb). A felső felület töredéke a gótikus templom diadalíve és déli kapuzata közötti részen került elő. Ltsz. AS 2664., 2595. 49

8.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének töredéke. Anyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A töredék hossza 36,5 cm, a megmaradt rész szélessége 22,5 cm, magassága 25 cm. Homlokoldalának megmaradt részét két hét levelű palmetta díszíti, a bal oldalon pedig egy harmadik részlete látható. A levelek három tagúak, két oldalsó pedig a fríz felső részén volutában végződik. Az ornamentikát 1,4 cm-rel kiemelték hátteréből. A kő felső szélét 2 cm széles, sima, fényesre csiszolt szalag hangsúlyozza. A palmettákat alsó részükön háromtagú szalag kapcsolja egymáshoz, amelyről függőleges állású, rövid, szintén háromtagú szalagok csüngenek le. A kő felső felülete a használat során fényesre csiszolódott. A tartóoszlop csapolását már e csiszolt felületbe faragták bele. A kő alsó felületét egyenesre csapkodták. A gótikus templom, illetve a bazilika belsejében került elő. Ltsz. AS 2500. 50 ...

9.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének töredéke. Anyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A töredék hossza 21 cm, a megmaradt rész szélessége 21 cm, magassága 15 cm. Homlokoldalának megmaradt részét palmetták díszítik, amelyeket az alsó részen háromtagú szalagok fűznek egymáshoz. E szalagokról függőleges állású, kisebb, háromtagú szalagok csüngenek le. A palmetták valószínűleg hétlevelűek voltak, egy-egy levél pedig háromerű. A tagozat alsó éle enyhén kihúzott és elvékonyodó. Az orna m entális motívumokat 1,3 cm-rel kiemelték hátterükből a faragás során. A kő alsó felülete simára faragott. A gótikus templom, illetve a bazilika belsejében került elő. Ltsz. AS 2677. 51

10.

Szentélyrekesztő lábazatának vagy küszöbének töredékei (három darab). A kőelem jobb oldala. Anyaga mészkő, faragással, illetve csiszolással munkálták meg. A három töredék hossza 29,5 cm, szélessége 13 cm, homlokoldali magassága 29 cm. Homlokoldalát olyan palmetta díszíti, amelynek oldalrésze hatlevelű (azaz mindkét oldalára háromhárom levélke ágazik le), középső eleme pedig a csúcsnál három kisebb levélre bomlik szét. A palmettalevelek háromtagúak, és alsó részükön szintén három tagból álló szalaggal kapcsolódnak egymáshoz. A tagozat szélén a szalag megszakad („vágás"), hogy a fríz törés nélkül folytatódhasson a szomszédos felületen. A díszítményt a faragás által 1,5 cm-rel kiemelték hátteréből. A tagozat felső széleit maximum 2,5 cm széles, enyhén csiszolt sima szalag hangsúlyozza. Alsó szélén legfeljebb 3 cm széles, szintén sima szalag. A jobb oldalsó és az alsó felületet simára faragták. A felső felület egyenes, csiszolt és a homlokoldal felé enyhén lejt. A töredékek a bazilika belsejében, a második szentélyrekesztő zónájában kerültek elő. Az egyik töredéket a gótikus templom déli falában, a déli kapuzat mellett találták. Ltsz. AS 2591., 2677., 2707. 52

19. A bazilika pillérének féloszloplábazata
(Kat. sz. 11.)

11.

A bazilika főhajójában álló pillér faoszlopának lábazata. Anyaga mészkő faragással és csiszolással munkáltak meg. A megmaradt rész szélessége 79 cm, vastagsága 72 cm, magassága 40 cm. A felső felület félkör alakú, simára faragott és csiszolt, átmérője 63 cm. Homlokoldalát három fríz díszíti egyenként legfeljebb 8 cm magasságban, együttes magasságuk 25 cm. A felső fríz háromtagú szalagok sűrű fonadéka. A lábazat bal oldalán a fonat 2 cmre kidomborodik, míg a jobb oldalon mintegy 1 cm mélységig behorpad . A bal oldalon a szalagfonat lezárul, a jobb oldalon a megfelelő rész hiányzik. A középső fríz bemélyített, csiszolt felület. Az alsó fríz szőlőindás. A lábazat homlokoldalának alsó része függőleges, sima felület. Az alsó részt és a hátsó síkot csak elnagyoltan faragták meg. A kő a gótikus templom belsejében, az északi fal mellett került elő. Ltsz. AS 2759. 53

12.

Szentélyrekesztő tartóoszlopának bal oldali töredéke. Anyaga finom szerkezetű mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 20 cm, szélessége 13,8 cm, vastagsága 11,8 cm. Homlokoldalát háromtagú szalagok díszítik, amelyek hétlevelű palmettákat kereteznek. A szél mellett a háromtagú szalag két palmettalevélben végződik. Az egyes palmettalevelek erezete szintén háromtagú. A faragás által a motívum 13 cm-ig emelkedik ki a háttérből. Az oldalsó sík a homlokoldaltól a hornyolatig maximum 6,5 cm szélességű, csiszolt. A hornyolat befelé szűkül, mélysége 4 cm, szélessége legbelül 3,6 cm. A kő a monostor területén került elő. Ltsz AS 26 9 4. 54

13.

A szentélyrekesztő oszlopához tartozó fejezet töredéke. Anyaga finom szerkezetű mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 21 cm, szélessége 20 cm, vastagsága 5,9 cm. Felső felülete simára faragott és csiszolt, e felületbe csaplyukat faragtak. A csaplyuk a felső részén kb 4,5 cm, alján kb. 1 cm széles, mélysége 7 cm. A felső vízszintes lezárást három tagú szalag hangsúlyozza. A fejezetet háromtagú szalag fonata, illetve palmetták díszítik. A palmetták három- vagy ötlevelűek, és a szalagfonat által keretezett helyeket töltik ki. A palmetta levelek háromtagúak, száruk a fonat szalagjának középső tagjából válik ki. Az egyes motívumokat a faragás során 1,6 cm-ig emelték ki hátterükből. A kő a gótikus templom apszisának déli fala mellett, a külső falsík közelében került elő. L tsz. AS 2750. 55

14.

A szentélyrekesztő oszlopához tartozó fejezet töredéke. Anyaga finom szerkezetű mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A simára faragott felső sík felülete 27,3 x 13 cm. A felső felületen egy hengerded csaplyuk látható, átmérője maximum 3,5 cm, legnagyobb mélysége 7,6 cm. A felületen egy további, másodlagos, gondatlanul megfaragott mélyedés is látható, ennek maximális mélysége 5 cm. A fejezet megmaradt magassága 24,1 cm. A felső rész derékszögű - négyzetes - formája lefelé fokozatosan megy át kör alakba, amely valószínűleg az oszlop szintén kör átmetszetű törzsében folytatódott. A fejezet egyetlen megmaradt felső sarkát kihúzott voluta díszíti. Az oszlopfő középső részét palmetták díszítik. Az egyes palmettákat páros oldal levelek füzére alkotja. Fent három kisebb középső levélben - talán virágban - végződnek. Arányaik alapján a fejezetet nyolc palmetta díszíthette. Az alsó rész szélessége 19,5 cm, így a teljes átmérő nem lehetett több 20 cm-nél. A fejezet felső szélének hossza 29-30 cm-t tesz ki. Az egyes motívumokat a faragás során 3 cm-rel emelték ki hátterükből. A kő a gótikus templom apszisának déli falától délre került elő * Ltsz. AS 1953. 56

15.

A szentélyrekesztő féloszlopfejezetének töredéke. Anyaga márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 10,3 cm, szélessége 14,9 cm, átmérője 20 cm. Vízszintesen két palmetta maradt meg, valamint egy fél a jobb szélen. A hátsó sík sima és csiszolt. Töredékesen megmaradt a kisebb oszlopbővület is. Az egyes motívumokat a faragás során 3 cm-rel emelték ki hátterükből. Ltsz. AS 1958.

16.

Feltehetően a szentélyrekesztő félfejezetének töredéke. Anyaga márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 24 cm, szélessége 21 cm, vastagsága 13 cm. Háromtagú szalag fonatával és palmettákkal díszítették. A háromlevelű palmetták a szalagfonat által alakított felületeket töltik ki. A palmettalevelek háromtagúk, a középső levél pajzs alakú, a szár a háromtagú szalag középső részéből indul ki. A monostor helyén került elő, és a zágrábi Horvát Nemzeti Múzeum (Hrvatski narodni muzej), a mai Régészeti Múzeum (Arheoloski muzej) 1909-ben vásárolta meg gyűjteménye számára. 57

17.

Mellvédlemez jobb alsó sarkának részlete. Anyaga fehér márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. A lemez alsó részén zöld, töredezett szerkezetű erezet van. A megmaradt rész magassága 33,5 cm, szélessége 77,5 cm, vastagsága 9-11 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti. A háromtagú szalag kereteli a derékszögű lemezt, és hurkolással megy át a központi motívum körébe. A szalag alsó része a mellvéd lap aljánál a márvány állagromlása miatt megsérült. Valószínűleg a szalag középső tagjából indult ki azon palmetta szára, amely a lemez bal alsó, háromszög alakú mezejét töltötte ki. A jobb alsó, háromszög alakú felületen két páva látható. Tollazatúkat rövid, ferde, párhuzamos bemetszések érzékeltetik, elülső részeiket olyan párhuzamos vonalkák borítják, amelyek rombuszokat rajzolnak ki. A pávák a lemez jobb alsó sarkában látható kehelyből isznak. A sarokrész területére a központi mezőből a háromtagú szalag alatt feltehetően egy griff farka nyúlik át. A központi mezőt egymással összegabalyodott állatok díszítették. Ezekből egy-egy, páva, gyík és talán szárnyas griff látható. Farkukat rövid, ferde vonalkákkal alakították ki, lábuk háromujjú. A jobb oldalon a háromtagú szalagon kívül egy sima szalag is végigfut, 6 cm szélességben. A perem elvékonyított, töredékes és csak durván megmunkált. A hátsó felület egyenes. Spoliumként került elő a monostor 15. századi védműveinek tornyába beépítve. Ltsz. AS 2832.

18.

Mellvédlemez bal alsó sarkának részlete. Anyaga fehér márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 25 cm, szélessége 30 cm, vastagsága 8,9 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag fonata díszíti, amely az alsó részen a peremnél zárul. A háromtagú szalag szélessége 2-2,5 cm. A fonat által borított rész magassága kb. 21 cm. A mellvédlemez bal peremét kb. 2,5-3 cm széles, sima szalag hangsúlyozza. A bal peremet 4,5-5 cm-re vékonyították, 0,8 cm-nyi dőléssel. A hornyolatba illeszkedő peremet leverték, vastagsága a lemez irányában kb. 3,5 cm. A lemez alsó felületét simára faragták. A díszítményt a faragás során 1,3 cm-rel emelték ki az alapból. A kő a monostor területén került elő. Ltsz. AS 1951. 58

20. A kolostor feltárt részlete, mellvédlemez töredékeivel (Kat. sz. 17.)
20. Kat. sz . 17. in situ

19.

Mellvédlemez felső szélének részlete. Anyaga fehér márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. Megmaradt magassága 6,5 cm, szélessége 10,5 cm, vastagsága 6,5 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti, amely a felső részen a peremnél zárul. A szalag szélessége 2,3 cm, a faragás során 1,2 cm-rel emelték ki az alapból. A lemez felső felületét simára faragták. A kő a szentélyben került elő, annak nyugati részén. Ltsz. AS 2584.

20.

Mellvédlemez bal szélének és központi motívumának részlete. Anyaga fehér márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 36,2 cm, szélessége 57,8 cm, a vastagság 7-8,1 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti, amely a derékszögű lemezt kereteli, és általhurkolásokkal a központi mezőt alakító körbe megy át. A szalag szélessége 4,5-5 cm, a szalag középső eleme 2-2,5 cm, míg a két oldalsó 1-1,5 cm-nyi. A szalag által kirajzolt, felső, háromszög alakú felületet szőlőmotívum tölti ki: szőlőfürtök és palmettaszerűen alakított levelek. E motívum középső részén szőlőt csipegető madár látható. E szőlőmotívum indái a háromtagú szalag fölött, illetve e motívum alá bújva jutnak be a középső mezőbe. A díszítményt a faragás során 1,7 cm-re emelték ki az alapból. A lemez bal szélét 5 cm széles, sima szalag hangsúlyozza. A bal perem 4,5-5 cm-re vékonyított, és ferdére faragott. A hornyolatba illeszkedni hivatott rész kb. 3,5 cm vastagságú, a hátoldalán faragással vékonyították. A lemez hátoldalát is simára faragták. A kő a monostor területén került elő. Ltsz. AS 1962. 59

21.

Mellvédlemez felső felületének töredéke. A nyaga fehér márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 6,5 cm, szélessége 15 cm, a vastagság 8,8 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti, amelynek felületei egy síkban fekszenek. A szalag legnagyobb szélessége 2,3 cm, amelyet a faragás által kb. 1 cm-rel emeltek ki az alapból. A felső szélt egy legfeljebb 2,5 cm széles, sima, csiszolt felület hangsúlyozza. A felső felület sima, csiszolt. Szélével párhuzamosan, egy 0,5 cm széles, feltehetően másodlagosan bemetszett vonal húzódik. A lemez hátoldalát simára faragták és csiszolták. A bazilika belsejében került elő. Ltsz. AS 2698.

22.

Mellvédlemeztöredék. Anyaga finom szerkezetű, fehér, rózsaszín erezésű márvány; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 4 cm, szélessége 14,4 cm, a vastagság 8,6 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti, amelynek felületei egy síkban fekszenek. A szalag szélessége kb. 2,3 cm, amelyet a faragás által 1,1 cm-rel emeltek ki az alapból. Felső felületét simára faragták és csiszolták. A bazilika belsejében került elő. Ltsz. AS 2673.

23.

Mellvédlemez felső (vagy alsó) felületének és szélének töredéke. Anyaga fehér márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 8,5 cm, szélessége 7,4 cm, vastagsága 6,5 cm. Homlokoldalát hat sor párhuzamos, ferde bemetszés tagolja. A bemetszések 2 cm hosszúságúak, és valószínűleg pávaábrázolás részletei. A vonalsor a lemez ferdén kihúzott és hangsúlyos felső szegélye mellett végződik. A felső felületet simára faragták és csiszolták. A monostor területén került elő. Ltsz. R 118.

24 .

Lemez alsó része. Anyaga finom szerkezetű márvány, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 24,9 cm, szélessége 12,5 cm, a vastagság 9,5-9 cm. Homlokoldalát kéttagú szalag díszíti, amely hétlevelű palmettát keretez. A kéttagú szalag három palmettalevélben végződik. A lemez jobb széle hangsúlytalan. A jobb oldalt ferdén levékonyították 4,6 cm vastagságúra. A perem feltételezett maximális vastagsága, amellyel a szentélyrekesztő oszlopának hornyolatába beilleszkedett, kb. 3,5 cm. A lemez alsó szélét kb. 2,5 cm széles, sima szalag hangsúlyozza. A kő alsó felülete simára faragott. A díszítőmotívumot a faragás során legfeljebb 0,5 cm-rel emelték ki az alapból. A bal oldal csak az alsó szél közvetlen közelében látható. Azon rész feltételezett maximális szélessége, amely a pillér hornyolatába illeszkedett, 5 cm. A díszített homlokoldal szélessége 12 cm. A darab a bazilika pillérét és a szentélyrekesztő első tartóoszlopát kapcsolta egymáshoz. A bazilika északi mellékhajójában, az első szentélyrekesztő területén került elő. Ltsz. AS 2574. 60

25.

Szentélyrekesztő lemezének töredéke - Anyaga finom szerkezetű márvány; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 40 cm. szélessége 22,5 cm, a vastagság 6 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti, amely hétlevelű palmettát keretez. A szalag három palmettalevélben végződik. A bal oldalsó szélt 2,5 cm fölötti vastagságig vékonyították. A szentélyrekesztő tartóoszlopának hornyába illeszkedő szegély megmaradt szélessége 1,5 cm. A jobb oldal peremrészét a homlokoldalnál 1 cm-rel vékonyították és simára faragták, így e rész vastagsága 5 cm, szélessége 3,5 cm lett Ez utóbbit a bazilika főhajójának pillérén lévő hornyolatba illesztették. A lemez a mellékhajóban a szentélyrekesztő oszlopa és a pillér öszekötésére, illetve e két tagozat közötti rész kitöltésére szolgált. A díszített homlokoldal szélessége 17 cm. A monostor területén került elő. Ltsz. AS 1948. 61

26.

Szentélyrekesztő architrávjának töredéke, a darab bal oldala. Anyaga finom szerkezetű mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A látható rész hossza 25 cm, magassága 20,5 cm, homlokoldalának magassága 21 cm. A homlokoldalt két hatlevelű palmetta díszíti. Ezeket alsó részükön háromtagú szalag kapcsolja egymáshoz. A levelek háromtagúak. A középső levél felső részén két lehajló végű oldalsóra bomlik szét. A homlokoldal 12°-os szögben a hajó felé hajlott. A töredék a gótikus templom szentélyének északi falsíkjába van beépítve. Ltsz. R l . 62

27.

Szentélyrekesztő tartóoszlopának töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 23,3 cm, a hátsónak szélessége 21 cm, a megmaradt vastagság 14 cm. Háta simára csiszolt, oldallapjai szintén. A hornyolatokat faragták, alakjuk enyhén szűkülő. A jobb oldali hornyolat mélysége 4,4 cm, a bal oldalié 4,2 cm. A hornyolat ezen oldalától a homlok felület hiányzik. Az oszlop négyszögletes, hornyolatos alsó része nyolcszög alaprajzú szalagba megy át, amelynek maximális szélessége 2,7 cm. Ebből indul a szintén nyolcszögletes, 19,5 cm szélességű törzs. Egy-egy oldallap szélessége 7,8 cm. A kő a bazilika belsejében került elő, az északi fal körzetében. Ltsz. (t. i. 11/66).

28.

Szentélyrekesztő tartóoszlopának töredéke. Anyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 23,2 cm, szélessége 11,8 cm, vastagsága 22,4 cm. Az oszlop alsó, hornyolatos részén a homlokoldal megmaradt felületét ívelt szalagok díszítik (átmérő 8 cm). A bal oldala csiszolt, faragott, maximálisan 6 cm széles hornyolattal, amely 4 cm szélességig szűkül (mélysége 4 cm). Az oszlop négyszögletes, hornyolatos alsó része kerek átmetszetű szalagba (párkányba) megy át, amelynek legnagyobb szélessége 3 cm. A 21 cm átmérőjű oszloptörzs ebből indul. Az épületegyüttes kolostori részében kerül t elő. Ltsz. AS 1967.

29.

Szentélyrekesztő tartóoszlopának töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 14,5 cm, szélessége 8 cm, vastagsága 17,8 cm. Ezen az alsó oszloprészen a homlokoldalt öt ívelt szalag díszíti. Ezek az alsó részen mintegy 1,6 cm-re bemélyednek, a felső részen viszont mintegy 1 cm-rel kiugranak. E kiugró részen az ív átmérője maximálisan 9 cm, felső felületén egy állat karmai (uj ja i) láthatók. A kő jobb oldala a hornyolatig 4,5 cm szélességben csiszolt, a faragott, enyhén szűkülő horony 2,7 cm mélységű. Alján 3,2 cm, tetején feltehetően 5-5,2 cm szélességű volt. A hátoldali felület vastagsága legalább 7 cm. A monostor 15. századi erődítésében került elő. Ltsz. R. 123.

22. A templomrom részlete észak felől, a gótikus templom falában a
26. sz. faragvány 23. Kat. sz. 26. in situ
Kat. sz. 1-2.
Kat.sz.3-4.5.
Kat sz. 6-7-8-9.
Kat. sz. 10-11.
Kat. sz. 12-13-14-15-16.
Kat. sz. 17-18-19.
Kat. sz. 20-21-22-23.
Kat. sz. 24-25-26.

 

30.

Szentélyrekesztő tartóoszlopának töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 29,3 cm, szélessége 20 cm, vastagsága 15,5 cm. A tartóoszlop homlokoldalának középső részét egy függőleges állású, félkör átetszetű, 5,5 cm széles domborulat díszíti. Az oszlop széle felé a felületet (jobbra és balra) egy-egy szintén vertikális kannelúra tagolja. A kannelúrák az alsó részen ívelt bordákba mennek át, amelyek sugarasan indulnak ki a domborulat bázisából. E két lefelé fordulóan, ívesen profilált fe lület magassága 15 cm. Az oszlop homlokoldalának szélessége a díszítőmotívum, illetve a profil megmaradt részlete alapján kb. 21,5 cm-re tehető. Mindkét oldalon megmaradt töredékesen a mellvédlemez számára készült hornyolat. A jobb oldalsó felület csiszolt és 9 cm szélességben sima a hornyolatig. A hornyolat mélysége kb. 3,6 cm, felületét simára csapkodták. A hornyolat elejét ferdén lefaragták, az oldalak 4,5-5 cm szélességben simák és enyhén íveltek. A nyílás szélessége 6,5-7 cm. Az oszlop bal oldala töredékes, csak a hornyolat oldalsó, belső felülete maradt meg. A hornyolatot, éspedig feltehetően mindkettőt az oszlop alsó síkjáig kifaragták. Ezt az alsó síkot, amely a lábazatra (küszöbre) feküdt fel, simára csapkodták, és központi részébe egy kapocs (ólom, vas maggal) helyét faragták bele. Mélysége 9,0 cm, nyílásának átmérője kb. 6 cm. Kúposan faragott, így kb. 2,5-3 cm-re szűkül. A töredék a monostori erődítések falában került elő, az épületegyüttes délnyugati sarkában. Ltsz. R. 122.

31.

Szentélyrekesztő oszlophoz kapcsolódó fejezete, egy kisebb töredékkel. A megmaradt rész méretei: 27 x 32 cm, magassága 40,5 cm. A fejezetrész magassága 27 cm. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. Felső síkja simára csiszolt. A fejezetet háromtagú levelekből álló pálmetták díszítik. Ezek a sarkokon három kisebb levélben, talán virágsziromban zárulnak. A fejezet alsó részén nyolcszögbe vált, és 3 cm széles nyaktagban végződik. E nyolcszögű alapidom az oszlop törzsében is folytatódik. Az oszlop szélessége 21 cm, felső szélét 1,5 cm széles szalag hangsúlyozza. Az oszlop egészének kivitelezése szakmai szempontból elégtelen minőségű, de lehetséges, hogy rendeltetésének megfelelően felhasználták. A részben gondatlanul megfaragott motívumok 1,2 cm-ig emelkednek ki az alapból. A gótikus templom diadalívpillére külső támpillérének lábazata mellett került elő. Ltsz. AS 2592., 2606. 63

32.

Mellvédlemez bal alsó sarkának részlete. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 21 cm, szélessége 22 cm, a vastagság 9 cm. Homlokoldalát szőlőmotívum díszíti, levél és fürt részlete. A motívumot a faragás során 1,9 cm-rel emelték ki hátteréből. Az alsó felület sima, ferdén vissza faragott. A széleket olyan szalagok hangsúlyozzák, amelyek a mellvédlap központi részének motívumát keretelték. Az alsó szalag szélessége 5 cm, az oldalsóé 1 cm. A mellvédlap oldalsó peremének szélessége 3-3,5 cm. E részt, 4 illetve 3 cm vékonyságúra faragták vissza ott, ahol a szentélyrekesztő tartóoszlopának hornyolatába illeszkedett. Ezen a részen a mellvédlemez hátoldali élét is ferdén visszafaragták. A lemez hátsó síkja simára csiszolt. Ltsz. AS 1960.

33.

Mellvédlemez oldalsó szélének töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 22,4 cm, szélessége 17 cm, a vastagság 8,9 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti, amelynek legnagyobb szélessége 4 cm. A szalag a lemez középső részén kör alakba volt rendezve. A lemez szélét egy további, 1,5 cm széles szalag hangsúlyozza. A díszítőmotívumot a faragás során 1,8 cm-rel emelték ki az alapból. A tagozat peremét 4 illetve 3 cm vékonyságúra faragták vissza, azon a részen, ahol a szentélyrekesztő tartóoszlopának 3,5 cm szélességű hornyolatába illeszkedett. Ezen a részen a mellvédlemez hátsó síkját is ferdén visszafaragták. A hátsó sík simára csiszolt. Ltsz. AS 1968. 64

34.

Mellvédlemez jobb alsó szélének töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 18 cm, széle s sége 20 cm, vastagsága 8,9 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti, amely a lap központi motívumának egy részét keretelte. A középső részen csak egy egytagú szalag látható, az alsón pedig egy voluta vagy palmetta. Ez nagyobb méretű növényi motívum része, amely a lap felületét a háromtagú szalagtól az alsó szélig fedte. A mellvédlap jobb oldali peremét vékonyítva faragták. A hornyolatba illeszkedő rész szélességét, illetve vastagságát nem lehet megállapítani, mert a felső felületek csak igen töredékesen maradtak meg. A kő a kolostorudvarban került elő, a gótikus templom diadalívének déli támpillérétől mintegy 10 m-re. Ltsz. AS 2669.

35.

Mellvédlemez felső szélének töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 15,8 cm, szélessége 12,3 cm, a vastagság 10 cm. Homlokoldalát kéttagú szalag fonata, illetve szív alakú, valószínűleg növényi motívumok díszítik. Felső szélét legfeljebb 2,3 cm széles szalag hangsúlyozza. A díszítményt a faragás során 1,5 cm-rel emelték ki az alapból. A tagozat felső felülete simára faragott, illetve részben csiszolt. A hátsó sík sima és csiszolt. A kő a kolostorudvarban került elő. Ltsz. AS 1957.

36.

Mellvédlemez oldalsó, talán jobb szélének töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 21 cm, szélessége 20,8 cm, a vastagság 10,5 cm. A lekerekített felületre vésett rombuszok és ívelt vonalak egy nagyobb, központi motívum részletei. Oldalsó szélét lekerekített felületű, 7 cm széles szalag hangsúlyozza. A hornyolatba illeszkedő peremet 4 cm fö lötti megmaradt vastagságig vékonyították. A lemez háta sima, csiszolt, a perem mellett ferdére faragott. A kő a monostor területén került elő. Ltsz. AS 1950.

37.

Mellvédlemeztöredék, valószínűleg a lap bal oldali része, talán a bal felső sarok. A nyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 25,7 cm, szélessége 24,9 cm, a hátul elvékonyított lemez vastagsága 8,9 cm. Homlokoldalát háromtagú szalag díszíti, amelyhez növényi motívumok csatlakoznak. A palmettás ornamentika övezete a szegélyt hangsúlyozó, 3 cm széles szalag mellett található. A motívumot a faragás során 1,2 cm-rel emelték ki az alapból. A hornyolatba illeszkedő, nagyobbrészt töredékes peremet faragással 4 cm fölötti vastagságig vékonyították. A felső oldalt részben egyenesre faragták, a perem melletti szalag a hátul elvékonyított részben simított. A palmettalevelek faragása fent a legszélén végződik. A kő a monostor keleti részén került elő. Ltsz. AS 1950. 65

38.

Mellvédlemez-töredék, valószínűleg egy háromtagú szalagfonatból álló fríz felső zónájának része. A nyaga mészkő, faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 17,6 cm, szélessége 18,2 cm, a vastagság 8,9 cm. A szalagmotívumot a faragás során 2 cm-rel emelték ki az alapból, a szalagokat alátétre fordítva. Az egykor valószínűleg a lap egész szélességét kitöltő sáv feltételezett magassága kb. 20 cm. A szalag szélessége kb. 2 cm. A kő a monostor területének keleti részén került elő. Ltsz. AS 1954.

39.

Mellvédlemez jobb oldalának töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 8,9 cm, szélessége 11 cm, a vastagság 9 cm. Homlokfelületét feltehetően állatornamentika díszítette (láb - karmok - láthatók rajta). A jobb szélt egy 3,5 cm széles szalag hangsúlyozza. A szegélyt ferdén lefaragták, és 4,8 cm-re vékonyították a peremig, amely a hornyolatba illeszkedett. A perem megmaradt vastagsága 2,5 és 3,5 cm közé tehető. A megmaradt szélesség legfeljebb 2,5 cm. A kő hátsó oldalát simára faragták és csiszolták és a hornyolatba illeszkedő perem mentén ferdén lefaragták. A motívumot a faragás során kb. 1 cm-rel emelték ki az alapból. A kő a gótikus templom déli fala mellett került elő. Ltsz. t/ 4 / 85, R.

40 .

Mellvédlemez felső felületének és jobb szélének töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 21,5 cm, szélessége 51 cm, a vastagság 8,5-9 cm. A felső felületet simára faragták. A háromtagú szalagfonat szélessége 20 cm. Ez a felső részen fokozatosan átvált a sima, 2-2,5 cm szélességű, felső szegélybe. Az alsó részen a szalagfonat szintén fokozatosan átvált a 2,5 cm szélességű felületbe, amely a profilált szegélyen túl átmegy a központi motívum valamivel mélyebb alapjába. A szalagfonat meglehetősen egységes síkban helyezkedik el, amelyet a faragása során 0,8 cm-rel emeltek ki az alapjából. A szalagfonat faragással zárul a mellvédlemez jobb szélénél, amelyet 5,5 cm-rel vékonyabbra faragtak. A hornyolatba illő perem 3,5, illetve 3 cm szélességű. A hátsó oldalt simára faragták és csiszolták. A monostor 15. századi védművei közé tartozó torony alsó helyiségének belső falsíkjában került elő. Ltsz. AS 2812.

24. A kolostor feltárt részlete, mellvédlemez töredékével (Kat. sz. 40.)

41.

Mellvédlemez-töredék, a, szalagfonat alsó zónájának részlete. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 8 cm, szélessége 8,6 cm, a vastagság 8,5 cm. A töredéken háromtagú szalagfonat alsó zónájának felső széle látható, amelyből a központi motívum indul, valamint egy lábfej, posztamensen. Lehetséges, hogy a központi motívumnak része volt a feszület is. A központi motívum egyes részleteit a faragás során 2,5 cm-rel, a szalagfonatot pedig 1,3 cm-rel emelték ki az alapból. A hátsó síkot simára faragták és csiszolták. A monostor területén került elő. Ltsz. AS 1974.

42.

Feltehetően mellvédlemez egy központi motívumának töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 18,8 cm, szélessége 18 cm, a vastagság 9,3 cm. A homlokoldal pávamotívum középső részével töredékesen díszített. Látható valószínűleg két, egyazon bikőnikus kehelyből ivó páva karmainak a csúcsa. Az alsó zóna látható része sima. A központi motívumot a faragás során 2,5 cm-rel emelték ki az alapból. A hátoldalt simára faragták. A bazilika déli apszisától délre került elő. Ltsz. AS 2701.

25. A kolostor feltárt részlete, mellvédlemez töredékével (Kat. sz. 40.)

43.

Mellvédlemez alsó felületének töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 6,9 cm, szélessége 16,2 cm, a vastagság 9,2 cm. A homlokoldalt háromtagú szalagf onat díszíti, amely a kő szélénél zárul. Az ívelten meghajló szalag fonatot a szegélynél faragással részben elsimították, és egy síkra hozták a valószínűleg alsó felülettel. A háromtagú szalag szélessége 2 cm, a fa ragás során e motívumot legfeljebb 1,5 cm-rel emelték ki az alapból. Az alsó felületet simára faragták. A hát is simára faragott, és - feltehetően másodlagosan - csiszolt. A bazilika déli apszisától délre'került elő. Ltsz. AS 2696. 66

44.

Mellvédlemez bal felső sarkának részlete. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 20 cm, szélessége 27 cm, a vastagság 10,7 cm. A homlokoldalt az oráns Istenanyára jellemző, imádkozó tartású, diakónusi ruhát viselő alak díszíti. Az alaktól jobbra egy növényi motívummal díszített oszlopfő látható. Jobbra, közvetlenül a törés mellett, ívelt szalag látható, amelyet ferde vonalkák díszítenek. A bal szegélyt 5 cm-rel vékonyították el. A tartóoszlop hornyolatába illő perem vastagsága és szélessége egyaránt 4 cm. A peremet a mellvédlemez hátsó oldalán is elvékonyították, így legszélén csak 2 cm vastagságú. A töredék homlokoldalának felső része sérült. A hátoldalt simára csiszolták. A monostor területén került elő. Ltsz. AS 2680. 67

45.

Mellvédlemez felső részének töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 13 cm, szélessége 18 cm, a vastagság 11,5 cm. A homlokoldalt áldó kézmozdulatú, feltehetően diakónusí ruhát viselő alak díszíti. Az alak ív alatt áll, amely bal oldalával oszlopfőre támaszkodik. Az oszlopfőt növényi motívum díszíti. Balra feltehetően egyházi épület teteje látható, szögletes cserepekkel borítva. A felső szélt 2 cm szélességű, sima szalag hangsúlyozza. A motívumot a fa ragás során az alapból 1 cm-rel emelték ki. A kő felső felülete simára csapkodott, a hátsó oldalt simára csiszolták. A kő a monostor területén került elő. Ltsz. AS 2571. 68

46.

Mellvédlemez oldalsó részének töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 9,5 cm, szélessége 10,6 cm, a vastagság 11 cm. A homlokoldalt olyan motívum díszíti, amelyet a faragás során 1,3 cm-rel emeltek ki az alapból. A szegélyt egy 1,8 cm szélességű, sima szalag hangsúlyozza. A hornyolatba illeszkedő peremet 5, illetve 3 cm vékonyságúra faragták vissza. Szélessége 3 cm. Hátoldalán szintén ferdén visszafaragott. Ltsz. R 119.

47.

Mellvédlemez központi motívumának töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész magassága 19,1 cm, szélessége 11,7 cm, a vastagság 11,6 cm. A homlokoldalt háromtagú szalag díszíti, amely a központi motívumot keretezi, baloldalt körívesen rendezve. A központi medalionban állatalakok voltak, egy farok és feltehetően egy láb is látható. A díszítményt a faragás során 1,5 cm-rel emelték ki az alapból. A hátlap sima, faragott és csiszolt. A kő a bazilika területén került elő. Ltsz. AS 1966.

48.

Szentélyrekesztő architrávjának töredéke. Anyaga mészkő; faragással és csiszolással munkálták meg. A megmaradt rész hossza 25,4 cm, az alsó sík szélessége 20 cm, illetve az ornamentikával együtt 22 cm, a felső rész megmaradt szélessége 27 cm, a megmaradt rész magassága 19 cm, a ferdére faragott homlokoldal megmaradt hossza 15 cm. A homlokoldalt három töredékes, párhuzamos, háromtagú szalag díszíti, amelyek együttes szélessége legfeljebb 15 cm. Az egyes szalagok szélessége 4,5, illetve 5 cm. A középső tag szélessége 1,5-2 cm között mozog, és csaknem kétszer szélesebb az oldalsóknál. Jobbra a faragás által 5-3 cm-ig kiemelt, illetve visszamélyített homlokoldalon feltehetően két oldalsó palmettalevél széle is látható. A szalagornamentikával díszített felület enyhén hajlik a hajó felé. Egy vízszintes irányú törés miatt hiányzik az ornamens felső zónája , amely vagy szalag fonatban vagy pedig volutákban végződhetett. A szalagornamentikás felülettől jobbra egy feltehetően palmettát ábrázoló motívum bal széle látható. Az alsó felületet és a hátlapot faragással és csiszolással tették simává. A hátlapot szintén. A homlokoldal a függőlegeshez képest kb. 22°-kal hajlik a hajó felé. Ltsz. R. 120.

Kat. sz. 27-28.
Kat sz . 29-30.
Kat. sz. 31-32-33.
Kat. sz. 34 - 35 - 36 - 37.
Kat. sz. 38-39-40.
Kat. sz. 41-42-43-44.
Kat. sz. 45-46-47-48.

JEGYZETEK

** A szónak a magyar nyelvben ilyetén használata szokatlan, de a szer ző ragaszkodott hozzá, ezért a félreértések elkerülése végett min dig idézőjelbe tettük . (Szerk.)

  1. Brunsmid, Josif: Kameni spomenici hrvatskog narodnog mu zejau Zagrebu. In: Vjesnik hrvatskog arheoloskog drustva, N.S. 12.
    Zagreb, 1912. 1 39-140.; Becexuno e u h , P a u xo A.: Ha^a3M M3 PaKOB u a. In: Pa 4 Bo J Bo rj aHCKNX My3eja, 1. Hobm Ca £, 1952. 1 27-129.
  2. HeSeudex, Cofuja : McTpa»cMBaH>e m KOH3epBauMJa ^OKa^iMTeTa 4om6o. In: 36opH M K 3a ni TMTe c n oMeHMKa K VAi ype, 22/23. Beorpa ^ 1973. 1 25.; Hed e udeK, Co cfi u ja : KoH3epBa u M J a m no i eTHM pa4OBM Ha npe3eHTa ijn j ii /lOKaaMTeTa „F pa4MHa" MaHacTpMCKM KOMmieKC „4 om6o" y Hobom PaKOB n y. In: F paha 3a npoy q aBa i ie cnoMeHMKa Ky^Type BoJBO4MHe, 6 / 7. Hobm Ca4 ,1 976. 215-216.
  3. Cm a n ojee, He6oj ui a: 4om6o N XyH a 4 N JaHo ni . In: Pa4 iu y3eja BOJBO4MHe, 39. Hobm CaA , 1997. 1 09-112.
  4. Byx ypoe, Bp aHucaa e: B ay x a, BaHaT m CpeM. Hobm Ca4,1 978. 106- 112.
  5. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hu n yadiak kerában. 2. köt. Bp., 1894. 2 43.
  6. Hah, LUan dop: 4om 6o. Pe3y;rráTM M crpa ^c MBa it a Ha Fpa4MHM y PaKOB i ry (1963 - 1966). In: Pa4 BoJBoftaHCKMX My3eja, 20. Hob m Ca4, 1971. 161-184. , 168.; Ct mw jee, He ö oj iu a: HeKponcMe X-XV BeKa y B0 J B0 4M H M . Hobm C s a , 1989. 1 00 - 101. k a t. sz , 524.
  7. Nagy, Sándor: Dombo - srednjovekovna opatija i tvrdava. Novi Sad, 1985. 1 8-23.; Nagy Sándor. Dombó. Középkori monostor és erőd. Újvidék, 1987. 19-25.
  8. Aa3apeb, Bukmop: TpN oparMeHTa pacn u cH M x eímcTJMMeB m B M 3aHT M MCK M M TeM M OH. In: BM3aHTM Ü CK MÜ Bpe M eHH HK , 27.MocKBa, 1967. 174.
  9. Tóth Sándor: A11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez. In: Pannonia regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Katalógus / Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Mikő Árpád, Takács Imre.
    Bp., 1994. 55.; Marosi Ernő- Weh l i Tünde: Az Árpád-kor művészeti emlékei. Bp., 1997. 18.
  10. Aa3aeB 1967. (8. jegyzetben i. m .) 174.
  11. Htu K OAaje e u h -Cmo JK o e uh, M á mra: PaHOB io aHT KJ CKa apx jrre KTOHCKa 4eKopaTMBHa na ac ftiK a y MaKe4OHMJM, Cp6 n j n n U pHoj rop H . Beorpa A 1957. 2 7. és 171. kép.
  12. Marosi - Wehli 1997. (9. jegyzetben i. m .) 17.; Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 22., 23.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 24., 25.
  13. Hah 1971. (6. jegyzetben i. m .) 168-174.
  14. Szekeres, László: Seoba naroda i period ranog srednjeg veka. In: Vojvodina od praistorije do ranog srednjeg veka. Novi Sad, 1980.
    79.
  15. Hah 1971. (6. jegyzetben i. m .) 163.
  16. E a puwu h , Opa t ho: Fp yKN HaT NcN Ha NKOHAMA ocraBe y PaKOB ij y. I n : 36opHM K OM A O 3oOCVKOr ( oas KyTeTa, X- l . Beorpa4 , 1968. 216.; Hat) 1971. (6. jegyzetben i. m .) 168-175.;
  17. Moravcsik, Gyula: Byzant i um and the Magyars. Bp., 1970. 65 V 78., 79.
  18. Moravcsik 1970. (17. jegyzetben i. m .) 70.
  19. Bacuh, MuAoje M.: ApxMTe ic rypa m cKyn r ypa y 4 a^ Mail MJ M-Beorpa4, 1 922. 1 17-119.
  20. Tóth 1995. (9. jegyzetben i. m.) 237., 238.
  21. Moravcsik 1970. (17. jegyzetben i. m.) 116.
  22. Moravcsik 1970. (17. jegyzetben i. m.) 116.; B ira aHT MJ C K H M 3Bop n , 4.1971. 69., 70.; Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 7-8.; Nagy 1987. (7.jegyzetben i. m .) 8.
  23. Pokau, Fl emep: „Bpo4OBM" Ha 4y H aBy m fteHMM npKTOKaMa Hano4py i jy jy ac He Y rapcKe y Cpe4H > eM Be ic y. In: n^ioBM46a Ha4yHasy Kpo3 Be K oie. Beorpa4, 1 983. 1 69.
  24. Réthy László: Corp u s Nummorum Hung á ri áé . Magyar egyetemes éremtár. 1. k öt. Árpádh á zi királyok kora. Bp., 1898. 14. t. No. 269. és Huszár, Lajos: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. Bp., 1979. 48. No. 136.
  25. Réthy 1898. (24. jegyzetben i. m .) 5. t. No. 69. és Huszár 1979. (24. jegyzetben i. m.) 43. No. 83. f
  26. Réthy 1898. (24. jegyzetben i. m .) 5. t. No. 88. és Huszár 1979. (24. jegyzetben i. m.) 45. No. 101.
  27. Réthy 1898. (24. jegyzetben i. m .) 6. t. No. 101. és Huszár 1979. (24. jegyzetben i. m.) 42. No. 73.
  28. Réthy 1898. (24. jegyzetben i. m .) 8. t. No. 126. és Huszár 1979. (24. jegyzetben i. m.) 49. No. 14.
  29. Kovalovszky Júlia: Településásatások Tiszaeszlár - Basahalmon. Bp.,1980. 1 00., 105.; Giesler, Jochen: Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo Brdo-Kultur. In: Praehistorische Zeitschrift, 56, 1 981, 1. 147., 151. és 3., 53., I., II. t.; Szőke Béla Miklós - Vándor László: Pusztaszentlászló Árpád-kori temetője. Bp., 1987. 143-153.; Cma n o j e e 1989. (6. jegyzetben i. m.) 105-112. , 126-127.
  30. Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. [Bp.], 1938. 170., 171. és CLXVIII. t ; Marosi - Wehli 1997. (9. jegyzetben i. m.) 34.
  31. Ac ua pee 1967. (10. jegyzetben i. ' m .) 171., 174., 176., 178.; Jerema, Wlodzi mierz: Pierwotne ikonostasi w drewianych cerkwiach na Podkarpaciu. Grudzien, 1972. 22-24., 26., 27.
  32. Gerevich 1938. (30. jegyzetben i. m .) 156.
  33. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 37-38. kat. sz. 57., 58., 60.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 38. kat. sz. 57., 58., 60. '
  34. A monostoralapításhoz: Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1968. Debrecen, 1970. 165:, A keresztrefeszítés-ábrázolás: Nagy 1985. (7. jegyzetbe n i. m .) 38-39. kat. sz. 64.; Nagy 1987. (7. jegyyzetben i. m .) 39. kat. sz. 64.
  35. Hah 1971. (6. jegyzetben i. m .) 161.
  36. Moravcsik 1970. (17. jegyzetben i. m .) 115.
  37. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 16.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 17.
  38. Kozák Károly: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól. In: Arrabona, 7. Győr, 1965. 146. , 154.; Valter, Ilona: Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Eisenstadt, 1985. 140- 146., 161-164.
  39. Nagy 1985. (7. jegyz e tben i. m .) 16.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 17. ' '
  40. Gerevich 1938. (30. jegyzetben i. m .) LXXXV ffl -XC II . t.
  41. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 16. és 33. kat. sz. 28.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 17. és 34. kat. sz. 28.
  42. K ax daH,, AAe x caHd a p ne m poeu n : BM3aHTMMCKMM MOHacr u p X I -X II bb. K a tc coíjMaabHaa rpyn n a. In: BM3aHTMÍícKMM BpeMeHHMK, 31. MocKBa, 1971. 52.
  43. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 44. kat. sz. 95.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 44. kat. sz. 95.
  44. Gerevich 1938. (30. jegyzetben i. m .) CCV I . t.
  45. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 37. kat. sz. 55-56.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 38. kat. sz. 55-56.
  46. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 35. kat. sz. 44.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 35. kat. sz. 44.
  47. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m.) 35. kat. sz. 43.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 36. kat. sz. 43.
  48. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m.) 68. kat. sz. 6 1 /c; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 68. kat. sz. 61/c.
  49. A ltsz. AS 2664. darab: Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 38. kat. sz. 61/b.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 38. kat. sz. 61/b. A szerző által ltsz. AS 2595. sz. alatt közölt darab a tanulmány lektora, Tóth Sándor szerint feltételesen azonosítható a ltsz. AS 2591. sz. darabbal: Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m.) 38. kat. sz. 62/b.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 39. kat. sz. 62/b.
  50. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 36. kat. sz. 47.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 37. kat. sz. 47.
  51. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 36. kat. sz. 48.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 37. kat. sz. 48.
  52. A ltsz. AS 2591. sz. darab: Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 38. kat. sz. 62/b.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 39. kat. sz. 62 / b. Ezt a darabot azonban a tanulmány lektora, Tóth Sándor feltételesen a 7. katalógus tétel egyik darabjával azonosította, ld. a 49. jegyzetet. - A másik két darab: Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 36. kat. sz. 46., 61/ a.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 37. kat. sz. 46., 6 1 /a.
  53. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 38. kat. sz. 63.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 39. kat. sz. 63.
  54. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 35. kat. sz. 39.; Nagy 1987. (7, jegyzetben i. m .) 36. kat. sz. 39.
  55. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m.) 36. kat. sz. 45.; Nag y1 987. (7. jegyzetben i. m .) 36-37. kat. sz. 45. . .
  56. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 36. kat. sz. 49.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 37. kat. sz. 49.
  57. Horvát, Andela: Über die Steinskulptur der Arpadenzeit in Kontinentalkroatien. In: Álba Regia, 17. Székesfehérvár , 1979. 174. és Taf. J / 3.
  58. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 31. kat. sz. 12.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 32. kat. sz. 12.
  59. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 34. kat. sz. 36.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 35. k a t. sz. 36.
  60. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 35. kat. sz. 40.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 36. kat. sz. 40.
  61. Nagy 1985. (7. jegyzetben i, m .) 35. kat. sz. 38. ; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 36. kat. sz. 38.
  62. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 37. kat. sz. 59.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 38. kat. sz. 59.
  63. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 43 -4 4. kat. sz. 93/a., 93/c, 97.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 44. kat. sz. 93/a., c. és 97.
  64. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 34. kat. sz. 33.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 35. kat. sz. 33.
  65. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 34. kat. sz. 35.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 35. kat. sz. 35.
  66. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m.) 32. kat. sz. 1 8.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m.) 33. kat. sz. 18.
  67. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 39. kat. sz. 67.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 40. kat. sz. 67.
  68. Nagy 1985. (7. jegyzetben i. m .) 39. kat. sz. 68.; Nagy 1987. (7. jegyzetben i. m .) 40. kat. sz. 68.

 

   
Előző fejezet