Előző fejezet

GERE LÁSZLÓ

Várak a Szerémségben

 

Bevezetés

A Szerémség középkori váraira vonatkozó írásos forrásokat már a 19. század végén összefoglalta Csánki Dezső. Az általa összegyűjtött forrásanyagot tovább bővítették Fügedi Erik és Engel Pál munkái. 1

A horvát, illetve szerb kutatók által írt építészettörténet - a művészettörténeti, régészeti munkák eredményei nem váltak általánosan ismertté Magyarországon. 1920-ban jelent meg Gjuro Szabónak a horvátországi várakat - köztük a szerémségieket is - összefoglaló munkája. Megyénként ismertette a várakat, részletesebben azonban csak a nagyobb, jelentősebb várakkal foglalkozott. Gjuro Szabó egyaránt ismerte és felhasználta a horvát és a magyar történészek eredményeit, de emellett hasznosította a régi metszeteket és alaprajzokat is. Egyes várakról alaprajzi felmérést iszölt, és fotókon mutatta be akkori állapotukat. 2

A szerémségi, pontosabban a délvidéki várak következő nagy összefoglalása Rudolf R. Smit és Durde Boskovic n evéhez kapcsolódik. A Vajdaság történetét feldolgozó monográfiában megjelent tanulmány alapvetően két részre tagolódik, Rudolf R. Smit röviden összefoglalta az írott forrásokból ismert várak történetét. Durde Boskovic legnagyobb érdeme az, hogy mindegyik, napjainkig fennmaradt várról pontos, méretarányos felmérést közölt. Tanulmányának nagy hátránya, hogy az építészeti adatokat nem váranként csoportosította, hanem elszórtan találjuk meg azokat az alaprajzról, a falakról és tornyokról, lakóépületekről, építőanyagról írt, általános összehasonlító tanulmányban. 3

Aleksander Deroko a szerbiai, crnagorai, m akedóniai várakról írt könyvében egy külön fejezetben foglalkozott a vajdasági várakkal. Sajnos ez nem más, mint Rudolf R. Smit és Durde Boskovic tanulmányának rövid összefoglalása. Az itt közölt fotók mára már dokumentum értékűek, a szalánkeméni és a kölpényi várak romjait a mainál sokkal jobb állapotban látjuk itt. 4

Az 1950-es évektől ezeknek a váraknak némelyikében régészeti feltárások voltak, de azok eredményei nincsenek igazából közzétéve. A kutatásokról megjelent rövid kis áttekintések azonban így sem minden tanulság nélküliek, mivel többnyire közlik a vár alaprajzát, és röviden ismertetik az előkerült leletanyagot is. Ezeknek a publikációknak köszönhetően tudunk valamivel többet a zimonyi és a cserögi várról. A kórógyi várnak - bár a leletanyagát publikálták - az alaprajzát sajnos nem közölték. Az erdődi castellum feltárási eredményeit is alaprajz nélkül tették közzé, és a leírásban sem adtak meg távolságokat, így a leleteket a korábbi alaprajzon sem tudjuk elhelyezni. Hiba lenne azonban elítélően nyilatkozni ezekről a közleményekről, hiszen csak előzetes jelentések az adott évben végzett feltárásokról - némileg a magyarországi Régészeti Füzetünkkel rokoníthatók-, ahol a rövid kis ismertetésben még " a kutatást támogató szervezeteket is illett felsorolni. Részletesebb publikációk csak a szalánkeméni vár ásatásairól jelentek meg. A nyelvi nehézségek miatt azonban még ezek az eredmények sem váltak a magyar kutatás számára ismertté. Magyar nyelven csak a várrá alakított dombói monostor feltárásának az eredményeit tette közzé Nagy Sándor. Takács Miklós a 17. század végéről fennmaradt alaprajzok alapján dolgozta fel a péterváradi vár, illetve ciszterci monostor történetét. 5

Csánki Dezső 33 várat ismertetett Valkó, és 13 várat Szerém megyében, a két megye együtt azonban jóval nagyobb a földrajzi értelemben vett szerémi tájegységnél. Így a vizsgálandó terület nyugati határát a Diakó, Kórógy, Eszék vonalban húztam meg, vagyis a Duna - Dráva - Száva köze mocsarainak nyugati határán. A Szerémség területén jóval több várat és kastélyt találunk az írott forrásokban, mint amennyinek napjainkig nyoma maradt. Részletesen csak ez utóbbiakat ismertetem. Szerém megye kialakulása szempontjából fontos kivétel a korai zimonyi és szávaszentdemeteri vár, amelyeknek ugyan nem maradtak meg álló romjai, mégis összefoglalom mindazt, amit ezekről az objektumokról az eddigi kutatások alapján tudni lehet.

Munkámban nem kívántam részletesen foglalkozni a castellumok kérdésével, egyrészt, mert a fe nnmaradt anyagban csak egy ilyen van (Erdőd), másrészt, mert a területünkön lévő kastélyokat is részletesen feldolgozta Koppány Tibor. 6

A Szerémség földrajzi helyzetéből szinte önként adódott a kérdés, milyen szerepük volt ezeknek a váraknak az ország védelmében, mennyiben tekinthetők határvárnak, illetve végvárnak. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához figyelemmel kellett kísérni, hogy egy adott korban hány vár volt a Szerémségben, azoknak kik voltak a tulajdonosai, és ők, illetve váraik milyen szerepet töltöttek be az adott korban. Mindez azonban nem tanulmányozható annak a kérdésnek a megkerülésével, hogy egy-egy adott időszakban hol húzódott az ország déli határa. A határkérdéstől szinte elválaszthatatlan a bánságok szerepe, illetve közvetlen szomszédainkkal való kapcsolatunk. Ezt a rendkívül összetett és szerteágazó kérdéskört az államalapítástól 1526-ig kíséreltem meg áttekinteni.

A történelmi áttekintés után részletesen ismertetem azokat a várakat, amelyeknek még napjainkban is vannak álló részei vagy romjai. Itt igyekeztem összefoglalni mindazt, amit az egyes várakkal kapcsolatban az eddigi kutatás feltárt. Amennyire lehetett, a fő hangsúlyt a régészeti feltárások eredményeire helyeztem, hiszen egyrészt ezek hozhatnak leginkább új eredményeket, illetve ezek a források a legkevésbé hozzáférhetők a magyarországi várkutatás számára.

Az alább részletesen ismertetett várakat a lehetőségekhez képest igyekeztem a helyszínért is megtekinteni. Jártam a redneki, szalánkeméni, zimonyi, kórógyi, és az újlaki várban, valamint az erdődi castellumban. Ennek a terepbejárásnak az eredménye például a redneki torony metszete és a kórógyi vár alaprajza is. Az atyai vár alaprajzát Szekér György 1988-ban a helyszínen felvett vázlata és Durde Boskovic felmérése alapján készítettem el. Az erdődi castellum alaprajzát a korábban közölt alaprajzok, illetve helyszíni megfigyelések alapján Koppány Tibor rajzolta meg az 1970-es évek elején. A cserögi vár alaprajzát O. Bruknernek és M. Petrovic-nak az 1976-ban az Arheoloski Pregledben megjelent publikációja alapján közlöm. Újlaknak már Gjuro Szabó 1920-ban közölte az alaprajzát, itt most a Milán Balic által 1974-ben publikáltat vettem át.

A szalánkeméni vár alaprajzát Marko Popovicnak az ásatási eredményeket összefoglaló tanulmányából vettem át. Az összes többi itt nem említett vár alaprajzát Rudolf R. Smit és Durde Boskovic munkája alapján közlöm.

Magyarország déli határainak alakulása az állam alapítástól 1526-ig

A Kárpát-medence földrajzilag egységes volta döntő módon behatárolta a politikai egység területét is. A déli határt a Déli-Kárpátok, majd az Al-Duna és a Száva, illetve a Száva völgyétől délre húzódó balkáni röghegyek képezik.

A Kárpát-medence földrajzi tájegységei közül az Alföld nem a Duna völgyével esik egybe, hanem azon átnyúlik nyugati irányba is, illetve déli határa ugyancsak a Dunán átlépve és a Szerémséget is magába foglalva a Száváig húzódik. 7

A Drávától a Száva torkolatáig a Dunától délre eső területet a középkorban gyakran említik szerémi szigetként is, mivel az Eszék vonalában húzódó egyetlen száraz földi határát is mocsarak tagolják. A Szerémség nagy része síkság, egyedül északon határolja a Fruska gora (középkori magyar nevén: Tarcal), amely enyhe hajlataival Verőce megyéből húzódik át, s Valkóvártól kezdve a Dunával párhuzamosan halad kelet felé, Újlak táján dombláncolattá alakulva. A Crveni Cot nevű csúcsban eléri az 539 m magasságot az Adria szintje fölött. A Fruska Gora 90 km hosszú, mély völgyek szelik át, lejtői meredeken esnek a Duna felé. A szerémi szigetet északról a Vuka folyó, délen és délkeleten pedig a Duna és a Száva menti mocsarak határolják. Marót (Morovic) mellett ömlik még a Szávába a Boszut folyócska.

A honfoglaló magyarság először a Kárpát-medence központi, síkvidéki részét szállta meg. A szerémi sziget, mint láttuk, alapvetően a síksághoz tartozik. A nagy kiterjedésű folyó menti árterek és mocsarak egyébként is kedveztek a honfoglaló magyarság életformájának. Konstantinos Porphyrogenetos munkája is egyértelműen bizonyítja, hogy a magyarok ezen a vidéken már a 10. század közepén megtelepedtek, szerinte: „a türkök a Duna folyón túl, Moravia földjén laknak, de azon innen is, a Duna és a Száva folyó között." 8 Zimonynál (Zemun) a Duna partján előkerült, palmettadíszes övveret és egy préselt ruhadíszek előállítására szolgáló verőtő Zimony-Buldozerről is egyértelműen bizonyítja a terület tényleges birtokbavételét. 9

Az államalapítás után a várakra épült a királyság katonai és közigazgatási szervezete, a vármegye. A király a megye élére ispánt állított. Az ispán székhelye a vár, ennek határai voltaképpen a megye határait jelentették. A Szerémség nyugati részén lévő Valkó megye Vlcouc a struma Anonymus szerint a honfoglalóktól meghódítottak közé tartozik. 10 A szomszédos Bács megye ispánsági várának maradványai a középkori vár feltárása során kerültek elő. Keve megyében a 6-7. században felújított Castra Constanta erődjét alakították át, illetve használták ispánsági várként. 11

Az egykori Szerém megye kialakulása és korai várainak kérdése már sokkal összetettebb. A Száva szigetén fekvő Sirmium (Mala Mitrovica) kivételével a Duna-Száva közét már István király bekapcsolta a római egyház szervezetébe. A Duna-Száva közén jött létre a pécsi püspökség Marchia néven említett főesperessége, amely név önmagában is határvédelemre, hadi közigazgatásra utal. 12

Az 1096-ban a keresztesekkel szemben Zimonyt védő Guzt egy forrás a vidék ispánjának nevezi. 13 Ez az adat tekinthető az önálló Szerem megye első jelének, ennek ellenére comitatusként csak 1222-ben említik először. Várszerkezetéről nagyon keveset tudunk. Ismerjük ugyan a várjobbágyokat, a várnagyot és a hadnagyot, sőt egyes várbirtokokról is van tudomásunk, de nem tudjuk teljes biztonsággal meghatározni azt a várat, amely központként szolgált (Szerémvár, Zimony?). 14

Arra vonatkozóan, hogy a Szerémségben az ispánsági várakon kívül voltak-e még egyéb várak is a tatárjárás előtt, nincsenek adataink. A nagyméretű ispánsági várak azonban egészen addig helytálltak. Az első magyar-bizánci háború során (1071-ben) került magyar kézre a szerémi vár. A 12. századtól mind gyakoribbá vált a két hatalom összecsapása. A század első felében a magyar királyság támogatta a szerbeknek Bizánctól való elszakadási törekvéseit. I. (Komnénosz) Mánuel (1143-1180) császár azonban visszaállította a bizánci birodalom uralmát a szerbek felett, s a magyar királyság is déli határainak védelmére kényszerült. Mánuel császár halála után ugyan létrejött a szerb állam, azonban ennek zavaros belső viszonyait kihasználva II. Endre 1226-ban megszervezte a Macsói bánságot. Ezentúl a Szerémséget Szerbiától a Macsói bánság választotta el. Ez az időszak a báni különkormányzatok igazi nagy korszaka. 15 Az 1230-as években hozták létre a kunok ellenében a Szörényi bánságot. Szörénytől nyugatra a Kucsói, a Barancsi, a Macsói, a Sói és az Ozorai bánságok húzódtak. 16

A magyar feudális államot azonban nem délről érte az első nagy támadás. 1241-ben a tatárok a Vereckei-hágón át törtek az országba. A Szerémség területén átvonult a IV. Bélát üldöző Kadan vezette sereg, illetve Batu főserege, amikor a Duna két partját követve távozott Magyarországról.

A tatárjárás általános tapasztalata az volt, hogy a támadás lendülete csak a megerősített városokkal és a magaslati pontokon épült várakkal szemben tört meg. Ezért IV. Béla, „az erősségek emelésére alkalmas helyeket azoknak a híveinek adta, akiknek a várépítéshez szükséges ismereteik és lehetőségük megvolt." A király kitartó politikájának köszönhetően 1242 és 1320 között - Fügedi Erik számításai szerint - 221 új vár épült az országban. 17 A Szerémségben a már korábban is meglévő Zimonyt és Valkót nem számítva a következő képet kapjuk:

 

Az 1275 és 1330 között épített várak: 18

castrum első említése tulajdonos megye
Boró 1293 magántulajdonban van (Mihály és apja: Mihály) Valkó
Cserög 1333 1333- b an királyi vár. Nagy Lajos 1372-ben Garai Miklós macsói bánnak adta Szerém
Hamzó 1275 1275-ben locus castri-ként említik Valkó
Kórógy 1290 Kórógyi Gergely tulajdona
Nevna 1324 Nevnai Lászlóé volt, aki 1324-ben vejének, Treutel Miklósnak adta Valkó
Rednek 1315 a kalocsai érseké Szerém

Összesen hat vár épült ebben az időszakban. Ez a számarány egyedül az ország nyugati részéhez képest tűnik alacsonynak, az ország többi vidékéhez hasonlítva átlagosnak tekinthető. Cserög királyi var, feltehetően a dunai révet ellenőrizte. A kalocsai érsekség redneki vára minden bizonnyal a közeli bánya védelmét szolgálta. 19

A macsói bánságot egy rövid időre megkapta Dragutin István, akinek a Szerbia feletti uralmat át kellett engednie testvérének, II. Uros Milutinnak (1282-1321). II. Uros, Dragutin István halála után kihasználva a magyar királyi hatalom gyengülését, elfoglalta a bánságot. 20 Károly Róbert 1317-ben visszafoglalta Macsó várát, majd 1319-ben elfoglalta Nándorfehérvárat, továbbá visszafoglalta, illetve újjászervezte a Szörényi, a Szlavón és a Dalmát-horvát bánságot is. Ennek a déli határok védelmében azért volt különösen nagy jelentősége, mert a macsói bán egyúttal további öt megye ispánja is volt. 21 A magyar uralkodók folyamatos déli terjeszkedő, hódító politikájának köszönhetően létrejött bánságokkal, illetve az azok területén lévő várak megerősítésével mintegy az ország területén kívül igyekeztek a külső támadókat feltartoztatni. Már 1340 előtt bebizonyosodott, hogy - amikor a fiatal szerb állam egyik legjelentősebb uralkodója, Dusán István támadt a Macsói bánságra és a Szerémségre - a bánságoknak fontos szerepe lehet a határok védelmében. A szerb támadást Ostfy Domokos macsói bán verte vissza. 22

Dusán István hódító törekvései közvetve bár, de elősegítették a török birodalom európai terjeszkedését. A előretörő oszmán birodalom hamarosan elérte Szerbiát, és az 1389. június 15-én lezajlott rigómezei (Koszovó Polje) csatában I. Murád végét vetett Szerbia függetlenségének. Szerbia török vazallus állammá vált a harcmezőn kivégzett Lázár fiának, Lazarevics Istvánnak uralkodása alatt.

1390 tavaszán a törökök első ízben intéztek betörést a magyar végekre, Szeréin, Krassó és Temes megyék területére. Minderre a magyar válaszlépések sem várattak sokáig magukra. Már 1390. júniusa körül Perényi Miklós

Szörényi bán és Sárosi László temesi ispán a szerbiai Vitovnica mellett győzelmet aratott egy török csapaton. Zsigmond király az immár a magyar királyságot is fenyegető török hódítókat egyetlen, mindent eldöntő csatában szerette volna kiszorítani Európából. 23 A nemzetközi összefogással létrehozott, hatalmas lovagi sereg 1396-os nikápolyi veresége után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az országnak a törökkel szemben a tartós védelemre kell felkészülnie.

Zsigmondnak a nikápolyi vereség után hozott katonai reformjai mellett az oszmánok elleni védekezést szolgálta a török támadásoknak, illetve uralomnak kitett népek és Magyarország közötti szövetség szorosabbá tétele. A korábbi gyakorlattal ellentétben most már olymódon, hogy a fejedelmek nagybirtokosok lettek Magyarországon, beletagolódtak annak társadalmi rendjébe, így érdekeik is azonosultak a bárókéival. 24 Zsigmond politikai elgondolását legvilágosabban a Szerbiával kapcsolatos események tükrözik. Az ankarai csatából hazatérő Lazarevics István despota meghódolt Zsigmond előtt, ennek fejében megkapta a Macsói bánság volt tartozékait, köztük Nándorfehérvárt, amelyet azután székhelyül választott. 25

Amilyen fontos volt, hogy a szerb despota ne a török, hanem a magyar király alattvalója legyen, ugyanilyen fontos volt az, hogy Nándorfehérvár, a déli végvárvonal kulcsa magyar kézen legyen. Zsigmond politikai éleslátását bizonyítja az 1426-ban a szerb despotával Tatán kötött egyezmény. Lazarevics István - Brankovics György örökösödési jogának elismerése fejében - visszaadta a királynak Galambócot és Nándorfehérvárt.

Ezzel elérkeztünk Zsigmond honvédelmi intézkedéseinek legmaradandóbb eleméhez, a déli végvárvonal megerősítéséhez. Mielőtt rátérnénk ezekre az intézkedésekre tekintsük át, hány vár épült a Szerémségben addig.

 

1339 és 1400 között épült castrumok: 26

castrum első említése tulajdonos megye
Borc 1389 Zsigmond adományozta Perényi Péternek (Borcvalószínűleg azonos az 1465-ből ismert racsai várral) Valkó
Diakóvár 1387 a boszniai püspökségé Valkó
Kölpény 1384 királyi vár, később a szerb despotáké  
Szentlőrinc 1387 a hűtlen Horvátiak birtokát a Garaiak kapják meg Valkó
Újlak 1364 Gsák nembeli Ugrin tárnokmesteré, 1364-től azÚjlaki családé Valkó

Mind az öt vár még közvetlenül a török első támadása előtt készülhetett el. Ide számítva a korábbról meglévő nyolc várat is, a század végére 12 vár állt az írott források adatai alapján. Ez nem túl nagy szám a terület nagyságához mérten.

A déli határvonal megerősítésének kezdetét jelentette a Száva menti átkelőknél fa erődítések felhúzása. Az erődítési munkákat Ozorai Pipo irányította. A további erődítési munkák azonban nem itt, hanem a Nándorfehérvár (Belgrád) és Szörény (Turnu-Severin) közötti határszakaszon folytatódtak, 1430-ra tizenegy új vár emelkedett itt.27 Első pillanatra talán úgy tűnhet, mintha a szerémségi ha­társzakasz védelmére kevesebb gondot fordítottak volna. Azonban Nándorfehérvár és Szörény között korábban csak öt vár védte a határt, szemben a szerémségi tizenkettővel. Kevésbé imponáló ez az arány, ha számításba vesszük, hogy ebből csak három a királyi vár és egy a kalocsai érseké, vagyis összesen csak négy vár védte a szerémségi határszakaszt. Igaz ugyan, hogy a szerémségi várak nem mind a Száva bal partján sorakoztak, itt azonban figyelembe kell venni a nagy kiterjedésű és szinte áthatolhatatlan mocsarakat, valamint az átkelőket védő faerődöket is. Végül, de nem utolsósorban nem szabad megfeledkeznünk Nándor fehérvár kiépítéséről sem. Nándorfehérvár kapitánya 1430-tól Tallóci Matkó és testvére, Frankó lett. Matkónak a várban folytatott építkezéseit bizonyítja, hogy 1437-ben Raguzából téglaégető kemence üzemeltetéséhez értő mestereket, valamint boltívek készítésében járatos kőműveseket szerződtetett. Bertrandon de la Brocquiére leírásból tudjuk, hogy az öt részre tagolt vár tüzérséggel kiválóan fel volt szerelve. 28

Miután elérkeztünk Zsigmond uralkodásának végéhez, nézzük meg, hány vár épült a 15. század első 37 évben.

 

1400 és 1437 között épült várak és kastélyok: 29

castrum első említése tulajdonos megye
Atva 1403 Maróti család Valkó
Cserna 1408 1408-ban új adományul kapják a Garaiak Valkó
Hermanvára 1435 Alsáni János és felesége Tallóci M atkóra ruházza át 1435-ben
Valkó
Szata 1416 a Garai Bánfiaké, a század elején még a Szataiak tulajdonában volt Valkó

 

castellum első említése tulajdonos megye
Kővályú 1419 a Berekszói Hagymásoké Szerem
Beletinc 1423 a Tamásiaké, 1423 után nyerték királyi adományul Valkó
Mikola 1427 a Mikolaiak, majd a Garaiak tulajdonában Valkó
Váralja 1424 az Alsániaké, 1440-től a Tallóciaké Valkó
Vérvár (castrum sea castellum) 1437 a kihalt Alsáni család birtokát 1437-ben Zsigmond a Tallóciaknak adományozta Valkó
Vicsadol 1408 a Garaiaké volt Valkó
 

Összességében megállapíthatjuk, hogy Zsigmond uralkodásának a végére több vár épült, mint addig összesen.

A szerémségi várak száma elérte a tizenhatot, a királyi várak száma azonban egyetlen eggyel sem gyarapodott 1400 óta, és még a castellumok közül is csak egy volt egyházi tulajdonban, az összes többi magánföldesúr birtokolta, ezeket azonban nem tarthatjuk határvárnak. Mindez azt jelenti, hogy a határ védelme - amennyiben csak a szerémségi határvárak számát vesszük figyelembe - az adott időszakban semmivel sem lett erősebb. Igaz, ha a déli határszakaszon megvalósult összes intézkedést tesszük mérlegre, az eredmény nagyon is pozitív.

A törökkel szemben tartósan védelemre kényszerült országban azonban valami olyasmi következett be, amire talán még a kortársak közül is kevesen számítottak. E kevesek közé tartoztak mindesetre a Tallóci testvérek, hiszen ők azok, akik 1439-ben Hunyadi János javára lemondtak a Szörényi báni hivatalról. A Tallóciak vélhetőleg Hunyadi kivételes hadvezéri képességeit felismerve és elismerve bízták rá az egyik legveszélyeztetettebb határszakasz védelmét. 30 Hunyadi János rá is szolgált a rendkívüli bizalomra. A nemrég (1440) még Nándorfehérvárt ostromló szultáni seregek súlyos vereségeket szenvedtek Hunyadi hadaitól. A várakra támaszkodó aktív védelmet a balkáni offenzívák váltották fel. A török balkáni uralmának teljessé tétele előtt reális esély kínálkozott Európából való kiszorításukra, hogy ez nem így történt, az már nem Hunyadi hibája. Hunyadi János törökellenes harcainak legfőbb tanulsága, hogy nemzetközi összefogás híján, még a mégoly tehetséges és képzett hadvezér sem képes döntő vereséget mérni a nagy erőtartalékokkal rendelkező, jól képzett és fegyelmezett szultáni seregekre.

A Magyar Királyságnak vissza kellett térnie a várakra támaszkodó aktív védelemre. Ezen a felismerésen alapult Mátyás török politikája is, amit kiegészített még néhány korlátozott célú ellentámadás. A legjelentősebb ezek közül Jajca és Észak-Bosznia megszerzése volt 1463-ban. Valamivel kisebb léptékű vállalkozás volt a Száva bal partján a törökök által 1471-ben épített határvár, Szabács elfoglalása; a Szerémség biztonsága szempontjából ez egyáltalán nem volt közömbös. Megvonva Mátyás török háborúinak mérlegét, megállapíthatjuk, hogy hadserege a legtöbb összecsapást megnyerte, és Szendrő és Galambóc kivételével valamennyi várát megvédte. 31 Mátyás azonban két olyan intézkedést is hozott, amelyek hosszú távon alapvetően meggyengítették a déli védelmi rendszert. Nándorfehérvárnak a Macsói bánságtól való elszakítását Újlaki Miklós macsói és szlavón bánnak a központi hatalomtól való függetlenedési törekvései tették szükségessé. Nándorfehérvár ettől kezdve az 1481-ben megszervezett „alsó részek" főkapitányságához tartozott, amelynek székhelye Temesváron volt.

A legtöbbet támadott vár kapitánya ettől fogva a kincstártól kapott elégtelen anyagi eszközökön kívül semmivel sem rendelkezhetett többé. Erős központi hatalom esetén mindez nem okozott volna gondot, azonban ennek az átszervezésnek volt köszönhető II. Lajos uralkodása alatt, hogy 1521-ben mindenki arra várt, hogy a királyi hadsereg fogja elűzni az ostromlókat Nándorfehérvár alól. 32 Két hónapi ostrom után itt is bizonyítást nyert, hogy felmentő sereg híján még egy jól kiépített és felszerelt vár sem képes megvédeni magát a többszörös túlerővel szemben.

A magyar-török küzdelemnek egy alapvető fordulópontjához értünk el: az első védelmi vonal összeomlása után azonban létrejött az elkövetkező török támadások előretolt állása. A küzdelem ezentúl már csak magyar földön folyt. Mielőtt elemeznénk a szerémségi várak rendszerét, vegyük számba, hány erősség épült Zsigmond halála óta.

1439 és 1521 között épített castrumok és castellumok: 33

castrum első említése tulajdonos megye
Barics 1491 a kalocsai érsekségé Szerém
Berekszó 1482 Vuk szerb despota Valkó
Dombó 1473 a szerémi apáté Szerém
Ireg 1497 Kölpény György és János szerb despota Szerém
Pétervárad 1439 kegyura: Garai László Szerém
Szalánkemén 1441 Brankovics György szerb despotáé Szerém
Marót 1456 Maróti János Valkó
Palina 1480 Bakonyi István Valkó
castellum első említése tulajdonos megye
Alsán 1463 az Alsáni család kihaltával a Tallóciaké, kiktől a Marótiak elperelték Valkó
Árki 1465 a Marótiaké. 1498-tól Kölpényi György és János szerb despotáké Szerém
Árpatarló 1498 a vár ekkor a vingárti Geréb családé, korábban a Marótiak birtoka volt Szerém
Bánmonostor (castrum vagy castellum ) 1473 a szerémi püspökségé Szerém
Eszék 1472 a Kórógyi család kihalta után a Rozgonyiaké Valkó
Erdőd 1472 a titeli préposté Valkó
Ivánkaszentgyörgy 1453 a Kórógyi családé Valkó
Kalatinc 1498 a Szentpéterieké Valkó
Kosztormán- szentdienes
1506 a Garaiaké Valkó
Karom 1490-től castrum
1464 a Marótiak kihaltával 1477-től a Bátoriaké Szerem
Leve 1487 az aranyani Józsa családé Valkó
Lanka 1471 Valkó
Martonics 1439 a kalocsai érsekségé Szerem
Neszt 1445 az Újlakiaké Valkó
Poltos 1465 az Újlakiaké Valkó
Racsa 1465 a Maróti család kihaltával 1477-ben Bátori István országbiró kapta Mátyástól Valkó
Szilszeg 1445 az Újlakiaké Valkó
Szentlászló 1475 a grabarjai Beriszló család Valkó
Szlakovecz 1493 a Garai (Bánfi ) családé Valkó

A fenti adatokból nem annyira a magánépítkezések döntő túlsúlya a feltűnő, sokkal inkább az, hogy 1500 után már csak egy castellum építéséről szólnak a források. Ez még akkor is feltűnő, ha számításba vesszük, hogy az írott adatok hiánya nem feltétlenül bizonyítja az építkezések megszűntét.

Az eddigiek során áttekintettük a Magyar Királyság déli határainak változását, ezzel párhuzamosan figyelemmel kísértük a castrumok és castellumok számának korszakonkénti változását. A továbbiakban első lépésként térképre - vetítjük a Szerémség középkori várrendszerét, és csak ezután vizsgáljuk meg, hogy az egyes várak milyen szerepett játszottak az ország védelmében.

A Száva mentén haladva nyugat felé Nándorfehérvár és Kölpény között egyetlen vár épült 1491-ben, Barics. Kölpény és Szávaszentdemeter között a Szerémséget csak a Száva déli partján lévő Szabács védte.

1. Várak, kastélyok, castrumok és castellumok

A szabácsi vár azért nagyon fontos, mert vele szemben a Száva-part egy keskeny sávban egészen Szávaszentdemeterig kiemelkedik a környező mocsaras területből, és itt Szabács közelében volt egy révhely, Grabowch (Grabovci) vagy Gyurgyowch (Durdevacka njiva). 34 Szávaszentdemeter után már csak a Boszut torkolatának közelében lévő racsai vár volt, és talán itt, ezen a vidéken állt az 1445-ben említett Poltos kastély is. Racsa fontos átkelőhely volt a Száván, innen indult a Drina völgyében haladó út Bosznia déli és Szerbia délnyugati része felé. 35 Ettől nyugatra egész Garcsinig, illetve Bródig egyetlen várat vagy kastélyt sem találunk. Vétkes könnyelműségnek tűnik ez első látásra, figyelembe véve azonban a Száva által táplált, hatalmas kiterjedésű mocsarakat, ez egyáltalán nem meglepő. Az, hogy a Boszut és a Száva köze sem volt teljességgel lakhatatlan és át járhatatlan, bizonyítja az 1437-ben épült vérvári castellum és az először 1463-ban említett alsáni castrum. Ennek ellenére ezen a szakaszon a déli határt igazából a Boszut folyócska jelentette. Míg az Árpád-korban csak egyetlen vár állt itt, Hamzó, addig Zsigmond és a Hunyadiak alatt további hat vár vagy kastély épült ezen a rövid szakaszon, ezek közül a négy legjelentősebb: Szentlőrinc, Marót, Palina, Cserna.

A Péterváradról Szávaszentdemeterre a Jelence patak völgyében vezető utat három kisebb vár: Dombó, Rednek, Ireg, valamint két kastély, Árpatarló és Árki jelzi. Az Árkinál lévő révhelyről Zsigmond 1407-ben kelt okleveléből értesülünk, amikor boszniai hadjárata kapcsán elrendeli az itt lévő átkelőhely katonai megszállását. 36

A Szerémség középső részén délkelet-északnyugati irányban egy egyenes mentén három kastély, Kalatinc, Szlakovecz, Berzétmonostora, valamint egy vár, Berekszó épült fel a 15. század utolsó harmadában. Ez az irány pontosan egybeesik az egykori római úttal, amely Taurunumtól (Zimony) Bassiana (Petrovce), Sirmium (Szávaszentdemeter) és Cibale (Palina/Vinkovci) érintésével vezetett Mursába (Eszék). 37 Ezt az utat bizonyára az egész középkor folyamán használták.

A Szerémség keleti felével ellentétben a nyugati részen sokkal több várat és kastélyt találunk. A Vuka északi partján egymás után sorjáznak a 15. század második harmadában épült kastélyok: Hermanvára, Szentlászló, Lanka. A Szerémségből nyugati és északi irányban való továbbjutást a Kologyvári mocsáron kívül a diakói, kórógyi és eszéki várak nehezíthették meg. Az eszéki Dráva-rév Eszék várával és városával fontos útvonalak kereszteződése volt. Az Eszék-Zimonyi út itt találkozott a Budáról jövő „Baranyai nagyúttal", illetve folytatódott tovább nyugati irányban Várasd felé. A „Baranyai nagyút" Eszék, Diakó, Bród vonalon folytatódott tovább dél-délnyugat irányban. 38

A Duna mentén Szávaszentdemeter és Eszék között sűrűn sorakoztak egymás után a castrumok és castellumok:

Karom, Pétervárad, Dombó, Cserög, Bánmonostor, Szilszeg, Neszt, Újlak, Atya, Szata, Vicsadol, Valkó, Boró, Erdőd.

Összegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a Szerémségben jól kihasználták a természet adta védelmi lehetőségeket. A folyókra, mocsarakra támaszkodó kisebb-nagyobb várak, várkastélyok sűrűn követték egymást.

Általánosan elfogadott nézet, hogy a déli határt két, egymással párhuzamos védelmi vonal alkotta. A külső védelmi vonal Szörénynél kezdődött és Nándorfehérváron, Szabácson, Jajcán át a tengermelléki Kliszáig húzódott. A belső övezet a Karánsebes, Temesvár, Pétervárad vonalnál kezdődött és Bihácsnál, Zenggnél végződött.

Amint az eddigiekből is kitűnt, a Szerémségben úgy a Szávára támaszkodó külső, mind a Duna vonalát követő belső védelmi vonalon nagyszámú erősséget találunk. Az itt lévő castrumokat és castellumokat tulajdonjogi szempontból három csoportra oszthatjuk: királyi, egyházi, illetve magánföldesúri tulajdonban lévőkre. Ezzel kapcsolatban az első és legfontosabb kérdés, amit fel kell tenni: melyek tekinthetők ezek közül határvárnak, illetve végvárnak.

Az államalapítás után a várakra épült a királyság katonai és közigazgatási szervezete, a vármegye. Az ország hatékony ellenőrzését a későbbiek során is a várak rendszere tette lehetővé, ennek kiépítése Károly Róbert érdeme volt A váruradalomnak a korona számára elsősorban katonai és politikai jelentősége volt. 39 Mindebből következik, hogy a határok közelében lévő királyi várak egyúttal az ország területi egységét is hivatottak voltak biztosítani. Azonban egy királyi váruradalom nem túl nagy kiterjedése miatt ne rn tudta volna ezt a feladatot ellátni. Esetünkben azért volt olyan fontos, hogy a m acsói bán állandó jelleggel viselte Szerém, Valkó, Bodrog, Baranya, Tolna megyék ispáni tisztét is, mert ennek megfelelően az ő kezén találjuk az itteni királyi várakat is. 40

A macsói bánok határvédelmi feladatait 1411 után a szerb despoták vették át, akik adományul nyerték a bánok egykori szolgálati birtokait. 41 Ennek megfelelően a határvédelmi rendszer részének - végvárnak - kell tekintenünk a szerb despoták tulajdonában lévő várakat is, vagy legalább azokat a várakat, amelyek a déli határok közelében voltak.

A Macsói bánsághoz tartozó királyi birtokokat - Kölpény várát, Szalánkemént, Szávaszentdemetert, Zimonyt - 1440 után a szerb despoták kezén találjuk, akik ezeket Zsigmond adományából szerezték meg 1411 és 1427 táján. 42 Brankovics György halála után hatalmas magyarországi birtokai nagyobbrészt visszaszálltak a koronár a Mátyás 1465-ben Kölpényt visszaadja Vuk Brankovicsna k. A despota címét azonban csak 1471-ben erősítette meg. Ekkortájt adományozhatta a király Vuknak Berekszó várát is. 43 A század vége felé Brankovics György és János tulajdonába került Árki kastély, valamint Ireg vára is. 44 A szalánkeméni vár egy rövid ideig Corvin János tulajdonában volt, majd 1502-től ismét királyi vár, Zimonyt talán Kölpénnyel együtt visszakapták a szerb despoták, 45 1519-ben és 1521-ben magyar végvár. 46 Szávaszentdemeter, miután 1459-ben Mátyás elkobozta a szerb despotáktól, egy rövid ideig Szilágyi Mihályé, majd 1462-től 1524-ig az Újlakiaké volt. 47

A déli határ védelmében a 15. század második felében mind jelentősebb részt vállaltak a kalocsai érsekek. Az érsekség tulajdonában lévő várakat a védelmi vonal részének tarthatjuk. A 14. század elejétől a kalocsai érsekség tulajdonában volt a redneki vár. A 15. század végén épített baricsi Tárat is a kalocsai érsekség birtokai között találjuk. A szatai várat a garai Bánfiaktól 1468-ban cserélte el a kalocsai érsek a Bács megyei Vaskapu városáért. 48 A kalocsai érsekség szintén jelentős szerepet játszott a pétérraradi ciszterci monostomak a második védelmi vonal legerősebb várává történő kiépítésében. A 15. század második felében a dombói bencés apátság várrá történő átalakítása a szerémi püspök érdeme volt.

Azoknak a váraknak a száma, amelyeket a fentiek alapján végvárnak tarthatunk, sokkal kisebb, mint a magánkézben lévő castrumoké és castellumoké. Ezekkel a várakkal és kastélyokkal kapcsolatban az elsődlegesen felvetődő kérdés az, hogy mennyiben tekinthetők ezek a védelmi rendszer részének. Mivel ezeket az épületeket fallal vették körül és tornyokkal erősítettek, természetesen alkalmasak voltak bizonyos fokú védelemre, főként a portyázások visszaverésében lehetett fontos szerepük. Mindez azt is jelenti természetesen, hogy ezekben a várakban is jelentős őrséget kellet tartani. Az állandó őrség tartása jelentős anyasí terhekkel járt, a kincstár ezért - a 15. század második fejétől - egyes délvidéki földesuraknak, elsősorban a horvát grófoknak és a rác uraknak a birtokaikat védő katonák ellátásához néhány havi zsoldnak megfelelő összeget adott. 49 Ezeket a várakat tehát nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni akkor, amikor a déli védelmi rendszerről beszélünk. A magánföldesúri várakat minden más esetben elsősorban rezidenciáknak, illetve uradalmi központoknak kell tekintenünk.

A déli védelmi vonal első gyenge pontja volt, hogy a dunai szakaszon Nándorfehérvár és Zimony után Szalánkeménig nem találunk várat. A fő gond itt az, hogy a nyugati parton vezetett a Duna vonalát követő legfontosabb szárazföldi út az ország középső részeire.

Szalánkeméntől Eszékig sűrűn követték egymást a várak és kastélyok (Titel, Pétervárad, Futak, Újlak), ezek azonban katonailag nem jelentettek jelentősebb akadályt. Szalánkemén és Pétervárad után Eszék lett volna az utolsó nagy megerősíthető és védhető stratégiai pont. Az első alkalommal 1460-ban említett eszéki középkori várról vagy kastélyról, amely valószínűleg a mai erőd középső részén állt, szinte semmit sem tudunk. 50 Hadászati szempontból nem lehetett jelentős, hiszen 1526-ban nem jelentett akadályt a Mohács felé haladó török seregnek.

A belső védelmi vonal gyengéi igazából 1521 után váltak nyilvánvalóvá. A magyar kormányzat 1522 -1523-as tervei között szerepelt a törökök által 1521-ben lerombolt Szalánkeménnek egy második Nándorfehérvárrá történő kiépítése. Mivel a túloldalon ott állt Titel vára, a terv nagyon is jó volt, csak nem valósult meg. 51 Ami megvalósult - a dunai várrendszer, közte Pétervárad megerősítése - az nem bizonyult elégségesnek.

A déli végvári vonal másik gyenge pontja volt, hogy a két védelmi vonal között viszonylag kevés erősség található. Ez a végvárvonal nem gátolhatta meg a török betöréseket és portyákat, ahhoz sokkal több várra, s ami a legfontosabb, katonára lett volna szükség. Erre ennek a védelmi vonalnak nem volt elég ereje, de arra igen, hogy katonái becsapjanak az ellenség védővonalai mögé. A végvár akkor látta jól el feladatát, ha a háborút minél nagyobb erővel átvitte az ellenség területére. 52 A magyar területek sokkal kevésbé voltak kitéve a török támadásoknak, míg állt a szövetséges vagy függő viszonyban lévő délszláv államok gyűrűje. Ezen ütköző államok eleste után a bánságok területére tevődött át a hadszíntér. Az északi irányban terjeszkedő török hadigépezet 1496-ra teljesen felőrölte a m acsói bánságot, majd 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt. 53 Nándorfehérvár és Zimony török kézre kerülése után, mint erre fentebb rámutattunk, nem volt a Szerémség keleti felében egyetlen olyan vár sem, amely útját állhatta volna a törököknek. Már 1521-ben bebizonyosodott, hogy amennyiben a meglévő kis várak nem támaszkodhatnak nagyobb erősségekre, nem képesek ellenállni nagyobb támadásnak. Ekkor ugyanis a törökök betörtek a Szerémségbe és ott számos, többnyire földesúri kézen lévő várat elfoglaltak: Szávaszentdemetert, Kölpényt, Berekszót, Baricsot, Redneket; Szalánkemént le is rombolták. 54 Mégis a legtöbb várból visszavonultak a törökök, egyedül Nándor fe hérvárt és Szabácsot tartották meg.

A második védelmi vonal megsemmisítésére a török már 1523-ban kísérletet tett. Ferhát pasa a már említett Zimony - Szávaszentdemeter - Eszék útvonalon haladva akart eljutni a Dunáig. Feltehetően ekkor akarta megszállni a szerémségi várakat, majd a Dunához érve elvágni a Duna menti végvárak legfontosabb utánpótlási vonalát, a folyami utat. A nagyolaszi csatában azonban Ferhát pasa vereséget szenvedett. Pétervárad elfoglalására és Szalánkemén újbóli felépítésére 1526-ban a szultán irányításával került csak sor, ugyanekkor a zvorniki bég megszállta a Szerémség várait. 55 Ettől az időtől kezdve nem beszélhetünk a Szerémségben magyar védelmi rendszerről, a várak jelentős részét a törökök is használták, azonban hódoltság kori történetük már nem tartozik ennek a munkának a tárgyába.

A várak leírása

Az ismertetett várak sorrendjét többféle szempont szerint is meghatározhattam volna. A legegyszerűbb lett volna a tisztán időrendi vagy tipológiai sorrend. Az alkalmazott, talán vegyesnek nevezhető módszer azonban többféle összehasonlítást is lehetővé tesz. Egyrészt ad egy időrendi sort is a 13. század végétől a 15. század végéig, másrészt összehasonlíthatóvá válik a magánföldesúri és a királyi vár, vagy a végvár és a magán földesúri vár. Ennek ellenére megmarad egy tipológiai egység is, hiszen egymás mellé került két szabályos, négyszög alaprajzú vár és egy castellum, vagy a két rezidenciális vár, és egymás után következnek a szerb despoták várai is.

Kórógy (Korog)

Eszéktől délnyugatra, Jovanovac falu határában található az egykoron a Kologyvári mocsár kicsiny szigetére épült vár. (2-3. kép) Kórógyi Gergely építette 1290 előtt. Nem sokkal később Kőszegi Henrik fia János foglalta el. A Kőszegiek leverése után királyi kézre került. A Kórógyi családnak csak I. Lajos adta vissza 1343-ban. 56 1472 - ben a kánonellenes házassága miatt jószágait vesztett Kórógyi Gáspár birtokát a Rozgonyiak kapták meg. Kórógyi Gáspár azonban csakhamar kegyelmet nyert, és birtokait visszakapta. Amikor Gáspár a törökök elleni harcban elesett, birtokait monoszlai Csupor Miklós és Nádasdi Ungor János kapta meg, ami ellen a Rozgonyiak óvást emeltek. 1474-ben Csupor Miklós halálával - bizonyára csak felét - Dengelegi Pongrácz János kapta Mátyás királytól. 57

2-3. Kórógy, a vár távlati képe
4. Kórógy, a vár közelről
5. Kórógy, a vár alaprajza és metszete
6. Kórógy, a vár épületei, középen a toronnyal

A téglából épült, 36 m átmérőjű, kör alakú vár közepén egy 9,65 x 9,55 m nagyságú torony állt. A várfalhoz belülről lakóépületek csatlakoztak. (4 - 6. kép) Az egyes helyiségek funkciójára nincsenek adataink. A publikáció nem említi, a helyszínen az állagmegóvó helyreállítás miatt már nem volt megállapítható, hogy kötésben vannak-e a válaszfalak a várfallal. 58 Igaz, az a tény, hogy a lakóépületek falai nincsenek bekötve a várfalba, nem jelent feltétlenül jelentősebb időbeni eltérést a két rész között. A vár falakat 30 x 30 cm-es, két sorban elhelyezett cölöpökre alapozták. A falak szélessége az alapnál közel 4,5 m. Az alapozás a várároknál elérve a felszínt, rézsűs lábazatot képezve erőteljesen keskenyedik. A fe lmenő falak vastagsága 2,5 m, ez megegyezik a torony falvastagságával. A vár bejárata megközelítően északi irányba néz. A kapu előtt 3 m széles farkasverem van, ennek falai nincsenek kötésben a rézsűs lábazattal. (7. kép)

A várat 3-4 m mély árok veszi körül, ennek külső határát egy 14 m falkorona szélességű sánc képezi. A sánc magassága a várudvar jelenlegi járószintjével azonos. 59 A sánc feltehetően az árok ásása során nyert földből készült.

A várral kapcsolatban számos kérdés merül fel. Nem tudni, vajon volt-e valamilyen előzménye a toronynak vagy a várfalaknak, esetleg mindkettőnek. Azt sem tudni, mikor készült a várárok és a sánc, lehetne azonos korú a várral, de az sem zárható ki, hogy később készült, valamennyire alkalmassá téve a várat az ágyúkkal szembeni védelemre. Önmagában igen érdekes az a tény, hogy a sánc átmérője pontosan kétszerese a várfal átmérőjének. Ez azonban nem elégséges bizonyíték az egyidejűségre. A sáncnak a rendkívül nagy falkorona szélességéből önként adódik a kérdés, voltak-e rajta épületek, esetleg fából készült külső palánk. Ezek olyan kérdések, amelyeket csak az ásatási eredmények ismeretében lehetne megválaszolni.

Rednek (Vrdnik)

A Fruska gora déli lejtőjén, a Kudos patak völgye feletti kisebb hegycsúcson emelkedik a kalocsai érsekség redneki vára, amelyet 1315-ben említenek először, amikor Demeter érsek a váralján keltez. 60 A vár 1437-ben a kalocsai érsekség várai között szerepelt. Az 1526-ban felvonuló török sereg ezt is megszállta. A török megszállás után pusztán maradt. 61

A vár egy patkó alakú toronyból és a közel azonos alaprajzú körítőfalból áll, amely jól követi a terepadottságokat. (8-9. kép) A várfalnak a déli és a délnyugati szakasza ma is 3 - 4 m magasan áll. A mai falkorona 0,8-1 m-rel van magasabban a várudvar jelenlegi szintjétől. A várfalat kívülről lekerekített, felfelé elkeskenyedő támpillérek erősítik. (10-11. kép) A fal alsó része kissé rezsűs, vastagsága 2,9 méter. A falkorona vastagsága 0,8-1 m. A vár bejáratát a keleti oldalon szintén patkó alaprajzú kaputorony védte.

A terepből kissé kiemelkedő sziklatömbre épült torony eredetileg egy földszinti és három emeleti helyiségből állt, teljes magassága 18 m körül lehetett. (22-13. kép) Az egyes szintek közötti távolság közel 4 m. A mai földszinti és külső járószint közötti különbség közel 2 m.

7. Kórógy, a vár bejárata előtti farkasverem
8. Rednek, a vár alaprajza
9. Rednek, a vár távlati képe
10 - 11. Rednek, a körítőfal részlete
12. 12. Rednek, a torony délről 13. Rednek, a torony északkeletről

A torony falazata változó magasságú, tört kőből készült sorokból áll, a sarkokon kváderszerűen rakott nagyobb kövekkel. Hat-nyolc, kisebb kőből készült sor után mindig egy nagyobb, szabálytalan kövekből rakott kősor következik.

A torony bejárata az egyenes fal középtengelyében az első emeleten nyílt. A bejárat előtt lévő felvonóhidat tartó konzoloknak csak fészkei látszanak. 62

A kapunak bal oldali (északi) szárkövei maradtak meg. 63 (15-16. kép) A jobb oldali szárkőnek csak a legfelső kvádere maradt meg. A küszöbkő feltételezett magassága egybeesik a jobb oldali falban lévő lépcső indításával/valamint a földszint és az I. emelet közötti födém gerendafészkeivel. A kapu szemöldökköve három kváderből, egyenes áthidalással készült. A szemöldökkő és a teherhárító ív közötti részt téglával falazták ki. A kapu belső oldalán az élszedett szemöldökkő követi a teherhárító ív vonalát. 64(17. kép)

14. Rednek, a torony metszetrajza
15. Rednek, a torony első emeleten lévő bejárata
16. Rednek, a kapu szárkövei
17. Rednek, a torony bejárata belülről

 

A torony bejáratából, a bal oldali kávából a falmagban lépcsőfeljáró nyílt. 65 A közel 45°-os szögben emelkedő lépcsőház a II. emelet magasságában enyhe íveléssel, 90°-ban elfordul. (18. kép) A lépcsőforduló előtt (a nyugati falban) és a forduló végén (a déli falon) egy ma már ismeretlen formályú lőrés van. A lépcsőfordulóból egyrészt a második emeletre lehetett bejutni, illetve egy fa lépcső vezethetett tovább a III. emeletre.

A bejárati ajtóval szemben az I. emeleten egy nagyobb ablaknyílás van. A II. emeleten, az előző szint ablakához viszonyítva egy ablaknyílásnyival délebbre szintén egy ablak téglával falazott kávája látszik. 66(19. kép)

A II. emelet északnyugati sarkának alsó részén egy kéménynyílás figyelhető meg. Kandalló lenyomata azonban nem vehető ki a falon. A torony méretei és kialakítása arra látszanak utalni, hogy az lakás céljára is alkalmas volt.

A vár 1920-ban megjelent alaprajzán több olyan részlet szerepel, amely a valóságban nem létezik. A toronytól keletre egy kör alaprajzú objektum látszik, amelynek közelebbi funkciója nincs meghatározva, formája azonban kutat vagy ciszternát sejtet. Itt bármilyen építmény létezése szinte biztosan kizárható, a valóságban ezen a helyen egy nagyobb sziklatömb van. Az itt közölt 1939-es alaprajz egyezik a valósággal, mivel azonban a korábbi magyar kutatás az 1920-as alaprajzot vette át, szükségessé vált a helyreigazítás. Gjuro Szabo az egyenesen záródó várfalszakasz mellett a nyugati oldalon, egy kissé lejjebb lévő platón egy suburbiumot is feltételezett. 67 Ez már csak azért sem lehetséges, mert az adott helyen csak meredek hegyoldal van. A keleti oldalon Rudolf Smit az 1930-as évek elején kisebb ásatást végzett a vár előtt, ennek során egy a bejárati kaputól induló várfalat talált. Ez a várfal 200 m hosszú és 80-90 m széles területet fog körül. Ez a falindítás az alaprajzon is jól láthatóan nem köt be a kaputoronyba. Ez a helyszínen még jól megfigyelhető, bár azóta a falból nagyobb darabok omlottak ki. 68 Erről az alsóvárról semmilyen más adatunk nincs, még építésének korát sem ismerjük.

Cserög (Cerevic)

A vár a mai Cserög falutól 13 km-re délre található a Potoranj nevű patak mély és meredek medre feletti kisebb hegycsúcson, 350 m tengerszint feletti magasságon.

18. Rednek, a kapuból induló lépcsőfeljáró 19. Rednek, a torony bejárattal szemben lévő ablakai

A vár Árpád-kori eredetű lehet, első említését azonban csak 1333-ból ismerjük, ekkor már királyi vár. I. Lajos 1372 előtt Garai Miklós macsói bánnak adta. 69 A Garaiak 1372-ben Cserögön templomot építettek, és később itteni váruk vagy kastélyuk vált Szerém megyei birtokuk központjává. 1478-ban a várhoz tartozott Cserög város, Toronyalja, Bánya, Szelk, Burk, Tehany, Nádastó, BelCsörög helységek és Keresztúr puszta. 1487-ben és 1490-ben Corvin János kezén találjuk, aki Garai Jób halála után, az 1480-as években kaphatta. Később az enyingi Törököké lett. 70

A vár követi a hegytető formáját, mérete 20 x 80 m. Tájolása északkelet-délnyugati. Az 1,5 m vastag falak 0,5 m magasan maradtak meg. A falakat tört kőből falazták, kötőanyagnak erős sóderes soványítású mészhabarcsot használtak. A követ a közeli Besanova nevű faluból vagy a Crveni Cotról hozták. 71

Kiváló természeti adottságai vannak a helynek. Északi és déli irányban erősen lejt a terep, ezen a részen közvetlenül a falak előtt két kisebb és sekély földsánc húzódik. A keleti és a nyugati oldalon, ahol könnyebb megközelíteni, árkok védik a várat. Az északi, dunai oldal meredek. A déli irányban, a Fruska gora belső részei felé, három sánc védte az erődítést, az egyes sáncok között 30 m távolság volt, és 4 m széles átjárókat hagytak rajtuk. A felvezető út ma is jól látszik, amint mind feljebb kanyarog a hegyoldalon, félig megkerüli a várat, majd a nyugati oldalon érkezik a várkapu elé.

A cserögi várban 1975-1976-ban a Vajdasági Műemlékvédelmi Hivatal állagmegóvó munkálatokat végzett, illetve O. Brukner és M. Petrovic szondázó jellegű ásatásokat folytatott.

A vár három részből tevődik össze. A nyugati a legkisebb (8 x 14 m), erről az ásató feltételezi, hogy lakótorony lett volna. A vár középső része a legnagyobb, 17 x 28 m-es. A délkeleti rész (18 x 23 m) lehetett a külső udvar. (20. kép)

Az előkerült leletanyag a 15-16. századi magyar kerámia mellett nyílhegyeket, lópatkókat és kovácsoltvas szeget tartalmazott. A szerzők a leletanyag, valamint a közeli Cseröghelység alapján (feltehetőleg annak írásos forrásokban való legkorábbi említését véve figyelembe) a vár építését a 14. század második felére, legkésőbb a 15. század elejére határozzák meg. 72

A vár korával kapcsolatban az ásatások egyértelműen bizonyították, hogy az semmiképp nem lehet római kori, mint ahogy azt korábban vélték. 73

Az, hogy egy falut az oklevelek viszonylag későn említenek, nem jelenti azt, hogy az korábban nem is létezett. Másrészt a vár korábbi létének vannak írásos bizonyítékai. Harmadrészt általános az a tapasztalat, hogy egy várban a legtöbb leletanyag fennállásának utolsó periódusából kerül elő. Korábbi leletanyagot általában az egyes átépítésekhez, javításokhoz kapcsolható feltöltésekben vagy feltöltött gödrökben lehet találni, semmi esetre sem a vár egész területén. Egy szondázó ásatással a vár építési korára utaló lelet­ anyagot találni nem kis részben szerencse kérdése.

A cserögi várral kapcsolatban azonban fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a fentiekben bemutatott, kétségtelenül középkori vár azonos-e a forrásokban említettel. Fügedi Erik szerint a cserögi vár a Duna jobb partján állt, Futakkal szemben, egy dunai átkelőhely mellett. 74 Horváth Alice ezt a helymeghatározást elfogadva a várat egy 18. századi kamarai építési terven ábrázolt, négyszögletes alaprajzú, négy saroktornyos várral azonosította. 75 A helyzetet csak bonyolítja, hogy 1478-ban Cserögöt castellumnak nevezik, 1490-ben viszont a korábbiaknak megfelelően továbbra is castrumként említik. 76 Természetesen lehetséges, hogy az írott források mindkét alkalommal ugyanarra az épület­együttesre vonatkoznak. Jelen esetben azonban nem zárható ki annak a valószínűsége sem, hogy a Garaiak a 15. század második harmadában a Duna partján építettek egy castellumot, amely már jobban megfelelt a kor követelményeinek, ugyanakkor valamilyen más célra továbbra is hasznosították régi castrumukat. Ennek a kérdésnek az eldöntésére további régészeti és levéltári kutatásokra lenne szükség.

Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica)

A szerémi várnak még pontos helyét sem tudjuk meghatározni. Az erődítés megszerzésének következménye lehetett a Marchia határőrkerület megszűnése. Az 1072-ben Salamon király és Géza herceg által elfoglalt vár a Száva szigetén terült el. 77 Itt állt egykoron a Szent Irenaeus-templom amely alapján ezt a részt Szent Irénének vagy Szent-Ernyének nevezték. Csánki szerint is itt állhatott az 1293-ban említett Castrum Syrmiensis, aminek az Árpád-kor után nyoma vész. 78 Nem tudni, vajon az Árpád-kori szerémi vár az egész Száva szigetre kiterjedt-e, vagy annak csak egy részére. Másképpen fogalmazva: kérdéses, vajon az ispánsági vár Sopronhoz, vagy közelebbi példánál maradva Kévéhez hasonlóan a római-bizánci falak közé költözőt-e be, vagy új várat építettek.

20. kép. Cserög, a vár alaprajza

Szávaszentdemetert a Száva északi partján a Szent Demeter-monostor körül létrejött településsel lehet azonosítani. A várost első alkalommal 1396-ban foglalták el a Száván átkelő törökök. Zsigmond király állítása szerint árulás következtében került török kézre. Ez az adat megengedi azt a feltételezést, hogy a várost ekkor már fal övezte. 79 1444-ben itt egy castellumról tudunk (ugyanezt 1493-ban már castrumnak nevezik), amely feltehetően királyi tulajdonban volt. Pontosan nem tudjuk, hogyan és mikor került Brankovics György despota kezére. Nem sokkal később azonban ismét királyi vár, mivel 1459-ban már arról értesülünk, hogy midőn Mátyás király kibékült Újlaki Miklóssal, átengedte neki a kastélyt. 80 1458-ban a velencei követ jelentéből értesülünk Mátyás szávaszentdemeteri erődítési munkáiról. 81

1521-ben Szabács elfoglalása után a törökök egy szávai híd építésébe kezdtek. Szávaszentdemeter védői ezt eredménytelenül próbálták megakadályozni. A híd elkészülte után már csak idő kérdése volt, mikor kerül a város török kézre. 82

Sajnos sem a várról, sem Mátyás erődítési munkáiról semmi közelebbit nem tudunk. 1697 őszén Marsigli Szávaszentdemeter tornyokkal és bástyákkal erősített falait is felmérte. Bár a városban és annak környékén több épületet is jelzett, ezek közül egy sem azonosítható a várral. 83 Annak a lehetősége sem zárható ki teljesen, hogy Szávaszentdemeter városát erődítették, és azon belül - Újlakhoz hasonlóan - állt a castellum. (21. kép)

21. Szávaszentdemeter, Marsigli 1697 őszén készített alaprajza

Újlak (Ilok)

A Fruska gora nyugati részének alacsony dombjain a Duna fölé magasodó, 250 m hosszú hegyplatón épült település magasabbik pontján volt a feudális központot is magába foglaló erődített város. A város alatt dél-délnyugaton kialakult települést szintén fallal vették körül. 84 Újlakot és vidékét már a szerémi híres bortermelő hegyekhez számították. Az újlaki várat valószínűleg Csák nembeli Ugrin tárnokmester (meghalt 1311-ben) építtette, de azt először csak 1364-ben említik, amikor a Csákok kihaltával Raholcai Kont Miklós nádor kapta meg adományul, Felsőlendváért cserében. Ezóta utódaié, az Újlakiaké volt egészen 1524-ig, a család kihaltáig. 85

Az Újlakiaknak birtokaik voltak a Szerémségben Újlak központtal, a Dunántúl középső részén uradalmaik központja Palota, végül felvidéki uradalmaik központja Galgóc volt. A család Raholcai ágának kihalta után hatalmas birtokokat örököltek Kelet-Szlavóniában. Újlaki Miklós macsói és szlavón bán hatalmas délvidéki birtokaira támaszkodva megpróbált fejedelemséget létrehozni. Ezzel függhet össze, hogy az ötvenes évektől szerémségi birtokközpontjának - Újlaknak - továbbfejlesztése került előtérbe. A város kiváltságait V. László 1453-ban erősítette meg. Újlak maradt a család rezidenciája akkor is, amikor Mátyástól királyságként megkapta Boszniának a töröktől visszafoglalt részét. Újlakon lakott ő és családja, innét igazgatta hatalmas birtokait, itt őrizték családi kincseit és mint boszniai király itt veretett pénzt is. Tartományait valószínűleg megpróbálta egyesíteni, ennek eredménye lehetett, hogy Mátyás 1473-ben visszavette Szlavóniát, és Újlaki Miklós 1477-ben bekövetkezett halála után Boszniát is. 86 Újlaki Miklós fia, Lőrinc 47 évvel élte túl apját. Mindvégig Újlak maradt a rezidenciája. A várat és uradalmát Újlaki Lőrinc halál a után felesége kapta meg, akit hamarosan feleségül vett Móré László.
22. Újlak, Marsigli 1697 őszén készített alaprajza
23. Újlak alaprajza

A törökök 1526-ban foglalták el a várat és várost, ettől kezdve a szerémségi szandzsák székhelye volt. 1690-ben a török végleges kiűzése után Újlak teljesen újjáalakult. Odeschalchi Ágost herceg ide helyezte a .. Szirmiumi ducatus" székhelyét.

Ma már csak a középkori erődített városról tudunk beszélni, mivel az Újlakiak vára nem maradt fenn. A város nyugati felén Odeschalchi Ágost herceg palotája az Újlakiak várának a helyén áll. Az U alakú épület földszinti helyiségeinek hatalmas dongaboltozatai feltehetően középkori eredetűek. ( 22-23. kép)

A külső körítőfalak egy része maradt csak meg, ebből tudjuk, hogy az erődítés eredeti alakja szabálytalan négyszög volt. A nyugati oldal középső részén lévő, félkör alakú torony lehetővé teszi azt a feltételezést, hogy a vár eredetileg szabályos négyszög alaprajzú épület volt, a sarkokon kerek tornyokkal. Marsigli alaprajzán az északnyugati sarkon lévő olaszbástya és az északi fal ék alakú előretolása a későbbi hadászati követelményeknek megfelelő átalakítás eredménye lehet. A török kiűzése utáni Újlakot ábrázoló Schmalkalder-féle metszeten (Karlsruhei gyűjtemény) jól látszik az Újlakiak vára, amely akkor még jó állapotban állt, csak a tető hiányzott róla. 87 A ma már hiányzó védműveket és a vár nagy részét VI. Károly parancsára bontották el, hogy építőanyagot nyerjenek a péterváradi vár építéséhez.

A város keleti felét a ferences kolostor uralta. A kolostorépület az erődítésrendszer szerves része volt. Az északkeleti kerek saroktoronyhoz csatlakoztak a várfal mentén a kolostor helyiségei. Itt volt az a cella, amelyben 1456-ban elhunyt Kapisztrán János. A kolostort és az Újlakiak várát összekötő északi várfalon Marsigli alaprajzán az északkeleti saroktorony után egy szögletes és három félkör alakú tornyot találunk. Ezekből a szögletes torony után következő falszakasz és félkör alakú torony ma már nem áll. A szögletes torony vélhetőleg azonos a ferences kolostor nyugati végén előreugró kisebb szárnnyal.

A nyugati oldalon volt a kapu. A délnyugati sarkon áll ma is egy hatalmas méretű bástya, amely feltehetőleg a kapu védelmét volt hivatva biztosítani. Gjuro Szabó a karlsruhei metszet alapján feltételezi, hogy a déli oldalon öt ék- és két félkör alakú torony állt egykoron. Ma ezen a szakaszon két ék alakú és két félkör alakú torony áll. Marsigli alaprajzán az északnyugat-délkeleti irányú, meglepően egyenes várfalat öt félkör alakú torony tagolja.

24. A déli városfal részlete

A ma álló, többszörösen tört vonalú déli városfalnak ezen a szakaszán két ék és két félkör alakú tornyot találunk. Figyelembe véve Marsigli felméréseinek pontosságát, nincs okunk feltételezni, hogy ő vagy mérnökei ne m az akkori valóságot ábrázolta volna. 88 Elképzelhető, hogy a törökök ezt a falszakaszt a városfal elé épített palánkkal kiegyenesítették.

Keleten, nem messze a félkör alakú toronytól volt egy kisebb ötszögletű bástya, amely eltűnt, amikor itt is bejáratot nyitottak a várba. 89 Marsigli alaprajza itt egy félkör alakú tornyot, ez előtt pedig egy ék alakú falat jelöl (ágyúállást?). Az alaprajzon meghosszabbítva a kolostor keleti szárnyát déli irányban és a délkeleti saroktoronytól induló falat északkeleti irányban a két egyenes metszéspontját ott kapjuk meg, ahol az alaprajzon jelölve van a fentiekben említett torony. Amennyiben 1693-ban valóban itt állt a keleti várfal, nem meglepő az sem, hogy Marsigli nem jelölte a keleti fal déli szakaszán napjainkig fennmaradt, kisméretű, félkör alakú tornyot: a módosított várfal csaknem eltüntette azt. Marsigli alaprajzán ezt a tornyot és az északi oldal kerek tornyát egy egyenes fal köti össze, amelynek védhetőségét egy középen elhelyezett ék alakú torony növelte. Mindezekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a törökök ezen a szakaszon is alkalmassá tették a város falakat az ágyúkkal szembeni védelemre, és a város legmagasabb, leginkább védhető pontján egy fellegvárat is kiépítettek.

Marsigli alaprajzán a fallal körülvett város északkeleti és északnyugati sarkát a Dunával egy-egy középen ék alakú toronnyal erősített fal köti össze. Ezek a falak a dunai hídfőt védték. Marsigli egyértelműen jelölte a dunai szigeteket jól kihasználó, három szakaszból álló hidat is, amely pontosan ott éri el az északi partot, ahol egy magasabban fekvő földnyelv nyúlik be az ártérbe. Feltehetően ezen a részen volt egykor a „Pestnek" vagy „Kis Újlaknak" nevezett település.

Eddig a város alaprajzának elemzése során olyan következtetéseket vontunk le, amelyeknek helyességét legmeggyőzőbben régészeti feltárással lehetne igazolni vagy cáfolni.

A téglából készült városfalak pártázattal rendelkeznek. A pártázat nem mindenütt egyforma kiosztású. A falak külső oldalán konzolok maradtak meg, amelyek feltehetőleg fából készült védőfolyosót tartottak. A pártázatban helyenként keskeny lőréseket alakítottak ki. Legkarakterisztikusabb a pártázat a keleti oldalon, itt a pártaelemek szélessége 2,52 m, magasságuk 2,35 m. Az egyes fogak közötti távolság 61 cm. Minden második fokon keskeny lőrés van. (24-25. kép)

Marót (Morovic)

A Boszut és a Sztudba folyók találkozásánál épült fel Marót vára. Valószínűleg Maróti János bán építtette (meghalt 1433-ban), a vár első írásos említése azonban csak 1456-ból ismert. 90

Szerém megye vezető nagybirtokosai voltak a Marónak. A Gútkeled nembeli Mihály fia István János nevű fiától eredt az 1476-ban kihalt bárói ág. Az ő tulajdonukban volt a gyulai, karomi, maróti, valpói és a velikei uradalom is. A család ősi fészke Marót, 1453-tól azonban már Valpó a kedvenc székhelyük. 91

A Maróti család kihaltával a vár visszaszállt a királyra ekkor az uradalomhoz Marót várossal együtt 79 települ és tartozott. 1484-től Corvin János tulajdonában találjuk. 1508-ban került Stiljankovic Stevan tulajdonába. A törökök 1538-ban foglalták el. 92

25. Az északi városfal részlete belülről

A vár török utáni alaprajzát Weigel 1699-es térképéről ismerjük. 93 A metszet szerint a trapéz alaprajzú várnak csak a bejáratát őrizte egy téglalap alakú torony. A Boszut és a Sztudba folyókat a vár bejárata előtt két helyen is árokkal kötötték össze. (26. kép)

A várból mára már csak a várfalak egy része maradt meg, a nyugati oldalon azok is teljesen megsemmisültek. A 2 méter vastag támpilléres falakat jó minőségű téglából készítették. (27-28. kép) A várnak, bár vitathatatlanul jól alkalmazkodik a terepadottságokhoz, nagyon szabályos alaprajza van. Talán egyedül a délkeleti sarokról állítható, hogy ott eredetileg sem volt torony, a többiről feltételezhető, hogy valamilyen védmű erősítette. A déli saroknál Weigel metszetén egy erősen előreugró négyszögletés tornyot ismerhetünk fel. A nyugati sarkon - bár kevésbé határozottan - feltehetően valamilyen torony maradványait jelzi az ábrázolás. Egyedül az északi sarokról nem tudunk semmit, azonban az 1939-es alaprajz nem zárja ki teljesen annak a lehetőségét, hogy itt is lehetett torony.

A Boszut folyó bal partján erődített templom áll. A gótikus templom támpilléres tornya román kori, keskeny, lőrésszerű ablakai vannak. Ezt a templomot Maróti János kérésére XXIII. János pápa prépostsággá emelte. 94

26. Marót, Wágel, 1699-ben készült alaprajza
27. Marót, a vár alaprajza
28. Marót, a keleti sarok részlete

Atya (Sarengrad)

A Duna bal partján Szata (Sotin) és Újlak (Ilok) között a régi dunai révnél lévő Atya város első említését 1275-ből ismerjük. A 14. században Atya az Ajnard nemzetségből származó családok (Szár, Atyai, Kükei, Vér) birtoka volt. 95 A várnak már 1403 előtt várnagyai voltak. Feltehetőleg Kükei „Szár" László (1326-1351) nyitrai ispán építette. Unokája, János atyai részét hűtlensége miatt 1387 körül elvesztette, Zsigmond előbb rokonának, Külkei Somrákosnak, majd ennek magtalan halála után 1398-ban Maróti János bánnak adta. 1470-ben, a Maróti család kihaltával, Mátyás király vingárti Geréb Péternek és Mátyásnak adományozta, akik azonban csak 1482-ben lettek a várnak és uradalmának valóságos birtokosai. 96 Az uradalomhoz ekkor Atya városon kívül 24 falu tartozott. A várat 1526 augusztusának elején foglalták el a törökök, és 1686-ig meg is tartották.

A várat a Duna fölé magasodó löszplatóra építették, délről és nyugatról mély és széles sánc övezte. Csak egy tornya maradt meg, valamint a körítőfalnak egy jelentős része. (29-30. kép) A szabálytalan sokszög formájú kerítőfalnak az északi része hiányzik. A várat jó minőségű téglából építették.

A hatalmas, négyzet alaprajzú kaputorony előtt egy épület romjai látszanak, a falak bekötése a kapu szárkövének felső végéig jól kivehető. (31. kép) A torony alsó szintjén beomlott dongaboltozat, az emeleten pedig gótikus bordás keresztboltozat maradványai - boltvállak és a bordázat indítása - látszanak. A boltozat élszedett profilja és lépcsőzetesen redőzött gyámkövei az eddigi kutatás szerint 14. századiak. 97 (32-34.kép) Ezeket az építészeti elemeket azonban a 15. század elejére is lehet keltezni.

29. Atya, a vár alaprajza
30. Atya, a vár 31. Atya, a kaputorony bejárati része
32. Atya: 1. A : torony metszetrajza 2. A boltváll és bordaindítás részlete, a bordák metszetével 3. A torony emeleti alaprajza

A torony északi és déli falának középtengelyében a földszinten egy-egy erősen roncsolt kávájú ajtónyílás biztosította a várba való bejutást. A torony emeleti részén az északi és a déli falon egy-egy, a keleti falon két íves lezárású ablaknyílás maradt meg. A keleti oldal nyílásai közül azonban csak a külső oldal felé néző déliről állítható biztosan, hogy ablak volt, ennél a kőkeret fészke is jól látszik. A másik nyílásnál a külső oldalon semmilyen keretre utaló nyom nincs, a kőkeret - feltehetően a lépcsőház miatt - a belső oldalon volt.

A torony keleti oldalának középtengelyéhez kapcsolódik a déli várfal. A vár belsejében a déli várfal és a torony szögletében egy lépcsőház maradványai látszanak. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy a déli és a keleti oldalon a várfalhoz lakóépületek kapcsolódtak. (35. kép)

A váron Diana Vukicevic-Samarzija öt építési periódust különített el. 98 A legkorábbi periódusba sorolta a tornyot és a déli várfalat. A keleti várfal és a torony bejárata előtti épület azonban csak a második periódusban készült volna . A torony előtti épület fala csak 15-20 centiméterre emelkedik ki a mai felszínből, a két fal itt valóban nincs kötésben, ettől felfelé azonban igen. Hasonló építési technikát figyelhetünk meg a tornyon belül a délkeleti sarokban is. Itt a déli és a keleti fal közel egy méter magasságig nincs kötésben, ettől felfelé viszont igen. A keleti fal ma sajnos nincs közvetlen kapcsolatban a délivel, habarcs és tégla anyaguk azonban teljesen azonos, feltehetőleg egyszerre is készültek.

33. Atya, a torony keleti, emeleti részlete, a gótikus boltozat maradványaival
34. Atya, boltozat indítása az északkeleti sarokban

A harmadik építési periódusban épült volna fel a nyugati várfal és a keleti fal belső - 60 cm vastag - köpenyezése. A keleti fal északi végén valóban megfigyelhető egy falelválás, de csak a fal felső részén, a mai felszíntől közel két méter magasságban kezdődően. A fal alsó része teljes vastagságában egymással kötésben lévő téglákból áll. A falelválás a fal déli végén már nem figyelhető meg, pontos déli kiterjedését a rendkívül sűrű és magas aljnövényzet miatt nem sikerült meghatározni. Annyi azonban biztosan állítható, hogy a keleti fal északi végén megfigyelt falelválás a korábban itt állt épület átalakításával függ össze. (36. kép) A nyugati fal külön periódusba sorolása még akkor is indokolatlan, ha a fal alsó és felső része 1-2 méter hosszúságban valóban nincs kötésben. A középső kétharmadnyi rész azonban jól láthatóan kötésben volt mindaddig, míg a fal el nem repedt, amit a különálló alsó rész is megkönnyített. Az alsó rész különállásának szintén építéstechnológiai oka van. A torony északnyugati sarkában egy árnyékszék-aknát alakítottak ki, amit a földszinten egy, a toronyban, illetve a nyugati várfalban kiépített csatornával vezettek el a szárazárokba. A vízszintes csatorna toronyfalba eső részét lépcsősen előreugratott téglákkal hidalták át, a várfalban lévő szakaszt azonban boltozattal. A két teljesen eltérő rendszer alkalmazása eleve csak melléépítést tesz lehetővé.

A toronyhoz kapcsolódó - a lépcsőházat is magába foglaló - déli épületszárnynak a negyedik periódusba helyezése már azért is indokolatlan, mert jól látszik, hogy annak udvari fala kötésben volt az első periódusba tartozó torony falával. (35. kép) A vár hiányzó, északi falát déli irányban tört vonalúnak rekonstruálják, az északkeleti sarkon kerek toronnyal. A terepviszonyokat figyelembe véve az általunk közölt rekonstrukció közelebb áll az egykori valósághoz, azt teljes bizonyossággal azonban csak ásatással lehetne felderíteni.

Összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy az atyai vár egy építési periódusban készült.

Erdőd (Erdut)

Az erdődi castellumot egy meredek löszplatóra építették a Duna jobb partján, ott, ahol a folyó egy nagy hurkot képez, 9 km-rel lejjebb a Dráva torkolatától. A Duna bácskai átkelőhelyét őrizte.99 A falu templomának első említését III. Béla korából ismerjük. 100

35. Atya, lépcsőház maradványai a torony és a déli várfal belső oldalán 36. Atya, falelválás a keleti fal északi végén
37. Erdőd, Hötzendorf rajza a 19. századi helyreállítás előttről 38. Erdőd, a castellum alaprajza
39. Erdőd, a castellum maradványai délről

Az erdődi castellum várnagyát 1472-ben említik először. A titeli préposté volt a hasonló nevű várossal együtt. 101 1499-ben az Alsólendvai Bánffyak tulajdonában volt. 1526-tól 1687-ig megszakítás nélkül török kézen, 1687-től a kincstár tulaj donában volt. 1746-ban adták el Pálfy Istvánnak. A 18. században Csepinszki Ádám, majd végül Cseh Ervin tulajdonába került. Talán annak köszönhetően, hogy a 18-19. században is vannak a várnak állandó tulajdonosai, maradt fenn napjainkig. Egy 19. század közepéről fennmaradt ábrázolás szerint már ekkor is romosan állt. (37. kép) Cseh Ádám a 19. században a vár közelében építtette fel historizáló stílusú kúriáját. Nem tudjuk, hogyan érintette mindez a várat, az viszont tény, hogy a középső tornyot 1891-ben a Cseh család családi temetkezőhelyévé alakították át. A várban 1967-től 1972-ig K. Minichreiter és d. Kralik vezetésével régészeti feltárások és állagmegóvó helyreállítások folytak.

A téglából épült, szabályos négyszög alaprajzú kastély nvugati harmadának középső részén négyzetes torony áll. A nagyméretű négyszintes toronynak az említett átépítés előtti állapotát Henszlmann Imre publikációiból ismerjük. (38 -39. kép) Ezen leírások szerint az emeleteken három oldalon csak egy-egy ablak nyílt és csak a keleti oldalon volt kettő. A bejárattól jobbra, a falmagban keskeny lépcső vezetett fel az első és a második emeletre. A lépcsőház boltozott volt, a lépcsőfokok kőből készültek. A harmadik és a negyedik szintre valószínűleg falépcsőn lehetett feljutni. A torony negyedik szintje boltozott volt. A teraszra a feljutást ismét egy, a falmagban épített lépcső tette lehetővé.

Henszlmann Imre a második emelet keleti falán falfestmény-maradványokat talált: fegyveres lovag (Szent László vagy egyik kísérője) ábrázolása mellett - az ablak dongaboltozatán - dicsfényben ábrázolt Krisztus, nyitott könyvvel a kezében. 102 A falfestmények témája és tájolása alapján valószínűsíthető, hogy ez a terem volt a várkápolna. (40. kép)

A ma látható torony valamivel alacsonyabb, mint amit Henszlmann Imre leírt. Hötzendorf 19. század közepén készült rajzán jól látszik a torony felső részének pártázat nélküli, romos állapota. A torony felső részét 1891-ben bontották vissza, és ekkor készült a ma látható pártázat is. 103 Ez a helyreállítás alapvetően megváltoztatta a torony külső és belső képét egyaránt. A belső átalakítások és köpenyezések során nemcsak a falfestmények semmisültek meg, de nagyrészt elbontották a falmagban lévő lépcsőházat is. A belső térre is kiterjedő köpenyezés miatt nem teljesen egyértelmű a földszint és az első emelet közötti födém helye sem. A negyedik szint - harmadik emelet - feletti boltozat sötétvörös anyagú téglái eredetinek tűnnek, ezt azonban a nagy távolság és a cementes fugázás miatt nem lehetett jól tanulmányozni.

40. Erdőd, a torony délkeletről

Sokkal összetettebb kérdést jelent , az, hogy hol volt a torony eredeti bejárata. Henszlmann ezt írja: „a Bács felé irányzott negyedik keleti oldalán, minden emeleten két-két nyílás van, itt volt a bejárás is, még pedig nem mint Bácsban, magasabb emeleten, hanem a földszint." 104 A nem sokkal a castellum leírása után, Tomsich Mátyás érseki mérnök által készített felmérési rajzon a bejáratot a mai állapotnak megfelelően a déli oldalon találjuk, és Henszlmann három évvel későbbi német nyelvű publikációjában is így szerepel. 105 A déli oldalon lévő ajtó eredetisége a nagymértékű átépítés miatt falkufatás nélkül nem dönthető el. Az alaprajz hitelességét ennek ellenére nincs okunk megkérdőjelezni, már csak azért sem, mivel az több hiteles, apró részletet is megörökített.

A torony helyszíni szemléje során a keleti oldalon olyan megfigyeléseket tettem, amelyek Henszlmann korábbi leírását is igazolni látszanak. A kő felhasználása nélkül, vörös téglából készült toronynak ezen az oldalon a mai felszín fölött 30-50 cm magasságig törtkőből és vörös anyagú téglából készült lábazati kiugrásra emlékeztető padkája van. Ez a padka a homlokzat középtengelyétől kissé délebbre közel 150 cm hosszan megszakad. Itt feltehetőleg korábban egy ajtó volt. A torony sárgásvörös anyagú téglából készült köpenyezése ezen az oldalon megközelítően eléri az első emelet magasságát. Az északnyugati oldalon a köpenyezés sokkal kisebb méretű.

Összegezve az elmondottakat, nem zárható ki annak lehetősége, hogy a torony egy korábbi épület maradványaira épült rá. Ebben az esetben, amennyiben elfogadjuk Henszlmannak a keleti oldalon lévő bejáratról szóló leírását, azt kell mondanunk, hogy a torony nemcsak hosszméreteiben, de nyílásrendszerében is alkalmazkodott a korábbi épülethez. Természetesen a „padkában" alkalmazott kő tégla vegyes falazás önmagában még nem zárja ki annak a toronnyal való egyidejűségét. Bármelyik feltételezés is a helyes, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a torony keleti oldalán korábban megfigyelt, azzal közel párhuzamos falmaradványt sem, amely minden bizonnyal egy itt állt épület osztófala lehetett. 106 Mindent figyelembe véve megengedhető az a feltételezés, hogy a torony részben ráépült egy korábbi, földszintes épületre, amelynek keleti részét továbbra is használják.

Amennyiben egyidejűséget tételezünk fel a „padka" és a torony felmenő fala között, keleti irányban akkor is számolnunk kell egy földszinti szárnnyal. Ebben az esetben az itt megfigyelt, nagyméretű köpenyezéssel az elpusztult épületszárny bekötésének nyomait fedték el. A keleti oldalon lévő ajtó mindkét esetben csak a földszinti helyiségeket kapcsolta össze, és nem bejáratként szolgált.

Azt, hogy a megfigyelésekből levont következtetések közül melyik a helyes, csak falkutatással összekapcsolt régészeti feltárással lehetne egyértelműen eldönteni. Annyi azonban máris bizonyosnak látszik, hogy a torony nem elkülönülten állt a castellum udvarán, hanem egy épületegyüttes részét képezte. Ennek további bizonyítékát képezi a körítőfalat és a torony északnyugati sarkát összekapcsoló fal, valamint a délnyugati sarkon lévő - Henszlmann által lépcsőháznak meghatározott - építmény, amely a torony déli oldalát kapcsolta a köritőfalhoz.

A középső nagy torony után a kastély legépebben megmaradt része a a nyugati kerek torony és a hozzá kapcsolódó kelet-északkéleti irányú körítőfal. A fal első emeletének középső részén egy teljesen épen maradt ablakfülke látható. Az ablak külső oldalán jól látszik a kőkeret fészke. Az ablakfülke keleti kávája mellett egy, a főfallal kötésben lévő osztófal lenyomata vehető ki. Az ablakfülke alatt jól látsza­ nak a falban a síkfödémek gerendafészkei. A körítőfallal egybeépült ezen épület belső falainak az alapjait az ásatások során tárták fel. (42. kép)

A nyugati sarkon kör alaprajzú, négyszintes torony áll, kulcslyuk alakú lőrésekkel. A felső szinten húsz, lépcsőzetesen előreugró téglákból képzett konzol tartja a pártázatot, amely alul szuroköntő nyílásokkal volt ellátva. A torony szinte teljes egészében eredetinek tekinthető, amint ezt a már említett, 19. századi ábrázolás is bizonyítja. ( 42 - 43. kép)

41. Erdőd, a nyugati kerektorony 42. Erdőd, a körítőfallal egybeépült épület maradványai

A castellum alatti, meredek lejtő alatti terasz északi részén is áll egy háromszintes, négyszögletes alaprajzú torony maradványa. 107(44. kép) Az 1970-es ásatások során feltárták egy külső védelmi rendszer részleteit, amely összekötötte az alsó, északi szögletes tornyot a nyugati felső kerek toronnyal. 108 A Henszlmann Imre által közölt alaprajzon a nyugati kerek toronytól délnyugati irányban egy fal indítása látszik. Ugyanezt a falat és az ezzel 90°-os szöget bezáró északnyugati falat látjuk a Rudolf R. Smit és Durde Boskovic által közölt alaprajzon is.

44. Erdőd, az északi torony maradványai

43. Erdőd, a kerek torony metszete, az egyes szintek alaprajzával

45. Erdőd, az északi torony maradványai

Ezek a falak ma 1,52 méter magasak, és kötésben vannak a kerek toronnyal. Eredetileg legkevesebb 0,5-0,7 méterrel magasabbak voltak, ennek nyoma jól látható a torony falán. A ma támpillérszerűen visszabontott falak egyikének sincs határozott falazott vége, feltehetően nem támpillért kell ezekben látnunk, sokkal inkább a külső védelmi övet a belsővel összekötő falat.

A castellumnak minden bizonnyal keleti irányban voltak külső védművei, ezt látszik bizonyítani az északi alsó toronytól kissé távolabb lévő, hosszabb falmaradvány, ami szinte biztosan az alsó védelmi rendszer részét képezte. A feltárások eredményeit ismertető szűkszavú összefoglaló egy részét is lehet ily módon értelmezni: „A négyszögletes toronytól keletre egy fal maradványai vannak, ez a fal egy másik négyszögletes toronyhoz vezet, ettől a toronytól a fal északi irányban folytatódik, ahol egy újabb négyszögletes torony maradványai állnak." 109 Sajnos a publikációhoz nem készült alaprajz, és mert még a középső négyszögletes toronytól való távolságot sem adják meg, ezt a leírást még a helyszín ismeretében sem lehet pontosan értelmezni.

A külső védelmi övnek ott találtuk meg egyértelmű bizonyítékát, ahol a castellumot egyébként is meredek lejtők védik. Hasonló védőfalakat és tornyokat kell fe ltételeznünk a dél-délnyugati oldalon is, ahol a kiszélesedő plató csak enyhén lejt.

Kölpény ( Kupinovo)

Kölpényt a Nagy Lajos halála után a trónért folytatott harcok során említik először, amikor két lázadó testvér, Horváti László és János 1384-ben vagy 1385-ben elfoglalta a várat. 1386-ban Kórógyi István foglalta vissza a várat Zsig­ mond király számára. Zsigmondnak két 1386-ból származó oklevele említi a várat: castra nostra regalva., Bitva, Kulpen et Nandur Feyrwar. 110 A király valószínűleg még 1404-ben Lazarevics Istvánnak adományozta Kölpényt, akinek halála után Brankovics György kapta meg azt. Brankovics a várral árellenben lévő faluban építteti fel a Szent Lukács tiszteletére szentelt kegyúri templomát (1453-1456 között). A despota László nevű fiának rövid uralma után a vár 1458-ban visszaszállt az uralkodóra. Mátyás király 1465-ben adományozta a várat és a despota címet Vuk Grgurovics Brankovicsnak. A vár ezután a szerb despoták tulajdonában maradt egészen 1521. július 21-éig, amikor a törökök elfoglalták, s köveit a szabácsi vár újjáépítéséhez elhordták.

A Száva jobb oldali holtágának - amit ma Obedsk a baranak neveznek - szigetén épült fel a kölpényi várárok veszi körül, ennek a szélessége a bejáratnál 15-17 m. mélysége 3 m. A bejárat a szigetre, illetve a várba a Szent Lukács-templom felőli fahídon keresztül volt lehetséges.111 (46. kép)

46. Kölpény, az Obedska bara szigetére épült vár helyszínrajza

A vár csaknem szabályos négyszög alakú, a sarkokon tornyokkal. A falakat törtkőből emelték, csak kevés téglát használtak a sorok kiegyenlítésére. A falak külső oldala téglából készült. (49. kép) Bejárata az északkeleti várfal közepén lévő kaputornyon át nyílt.

47. A vár alaprajza 48. Kölpény, a kaputorony maradványai
49. Kölpény, a sérült felületű tégla - kő szerkezetű várfal részlete

A nagyméretű, közel négyzetes alaprajzú torony hosszanti középtengelyéhez csatlakoznak a várfalak. Az északi torony hatszögletű, a keleti nyolcszögletű, a déli kör alakú. (48. kép)

A nyugati oldalon nincsenek a várnak felszín feletti részei. Az alaprajzon ábrázolt L alakú épületről nem tudunk semmi közelebbit. A vár és környéke 1939-ben magántulajdonban volt. Az akkori tulajdonos ásta ki az épületet, majd később azt nagyrészt vissza is temette. 112(50. kép)

Zimony (Zemun)

A Duna és a Száva összefolyása melletti Zimonyt 1096-ban Ahenni Albert castellum Maleville-ként említi. 113 Nevének középkori alakja Zemlén. A várat a keresztesekkel szemben védő Guzt egy forrás a vidék ispánjának nevezi. 1127-ben II. István király az elfoglalt Belgrád köveivel erősítette meg Zimony falait. 114

A 12. században Zimony volt a magyar-bizánci határ legfontosabb városa. 1151-ben, 1164-ben és 1165-ben a bizánciak foglalták el, és csak 1180-ban került ismét magyar kézre. Az 1165-ös harcokról szólva több forrás is megemlékezik a várat övező magas falakról. A falkoronákon „fedezékek" rejtették el a védőket. Ez az adat feltehetően pártázott falkoronára utal. A várfalakat tornyok tagolták, mély és széles árok övezte. Zimonyban a falakon belül már a 12. században volt városi lakosság. A városba a Duna vizét egy csatornával vezették be. Ebből az adatból arra lehet következtetni, hogy a ma Gardosnak nevezett, 30 méterrel a Duna vízszintje feletti löszplatón lehetett a vár és alatta a város. Az utóbbit minden bizonnyal fallal vették körül, e nélkül meg sem kísérelhették volna az ellenállást a bizánci hadsereggel szemben. 115

A forrásokból megismert várról a valóságban szinte semmit sem tudunk. A Gardosnak nevezett várhegyen csak egy kisebb szondázó ásatás volt, de ez csak azt állapította meg, hogy a római és a kora középkori rétegeket teljesen megsemmisítették a későbbi tereprendezések. 116

Az ásatás méretei és a szondák elhelyezkedése miatt ettől több nem is volt várható. (51. kép) Így sajnos nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy a négy saroktornyos kis vár és az 1788-as alaprajzon látható falmaradványok milyen kapcsolatban vannak egymással. 117(52. kép) A vár délkeleti tornya és fala előtt, a külső oldalon, a hegy rézsűjében egy fal íve látszik, amely egy negyed körív után egyenesen folytatódik déli irányba, közel párhuzamosan a mai várfallal. Az íves rész keleti részére részben ráépült a négy saroktornyos vár délkeleti tornya. 118(53. kép) A mai várat megelőzően tehát már állt itt egy kőből készült épület. Amennyire az a kevés részletből megállapítható volt, egy korábbi vár falának és tornyának maradványai állnak ki a földből. A falmaradványok korára sajnos semmi nem utal, azt régészeti feltárások nélkül eldönteni igazából nem is lehet.

50. Kölpény, a vár romjai az 1920-as években
51. Zimony, vár, V. Stancic ásatási helyszínrajza
52. Zimony, I. Soppron által közölt, 1788-as alaprajza
53. Zimony, a keleti saroktorony és a korábbi fal részlete

Bizánc észak-balkáni hatalmának összeomlása után Zimony stratégiai jelentősége csökkent, s csak a 14. században, a törökök balkáni terjeszkedésének megindulásakor vált ismét jelentősé. A 14. század végén a vár állítólag már csak romjaiban állt fönn. 119 1451-ben, mint Brankovics György birtokát, castrumként említik. 120 Brankovics alatt újra fölépült. A fentiek figyelembevételével kérdéses, hogy a régi várat egyáltalán lebontották-e. Nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a négy saroktornyos vár kapcsolódott a régihez, vagy azon belül épült fel. Ennek a feltevésnek az igazolására sajnos nincs elegendő adatom. A hagyomány szerint Hunyadi is itt halt volna meg 1456-ban a nándorfehérvári diadal után. 121 Zimonyt 1521-ben foglalta el a török.

A várhegyen ma látható vár szabályos négyszög alaprajzú, a sarkokon kerek tornyokkal. 122(55. kép) A tornyok belülről zártak voltak, Rudolf R. Smit és Durde Boskovic is még ilyennek látta azokat 1939-ben. Ottjártamkor a falak ezen része eléggé roncsolt volt, de ennek ellenére a tornyokat belülről zártnak lehetett meghatározni. V. Stancic ásatási helyszínrajzán azonban nyitott tornyokat látunk, az ásatási beszámolóban erre vonatkozóan nem találunk adatot. A falak törtkőből készültek, külső és belső felületük egyaránt 40-50 cm vastagságban téglából készült. Ez azonban nem egy utólagos téglaköpenyezés; minden harmadik, negyedik téglasort befordították - bekötötték a falkő magjába. (54. kép)

Szalánkemén (Slankamen)

A Duna és a Tisza találkozásánál a Duna jobb partján a folyó fölé magasodó löszplató kiszögellésnek stratégia jelentőségét korán felismerték az ezen a tájon megtelepült emberek. Már a keltáknak kőfallal kerített erődítése volt itt. A rómaiak az 1. században telepedtek meg itt, erődöt azonban csak a 4-5. század folyamán építenek. A római erődöt a kelta falak maradványaira alapozták. 123

A római birodalom összeomlása után hosszú ideig lakatlan maradt a ma Gradinának nevezett ovális löszplató. Az itteni ásatások legkorábbi középkori leletei egy Árpád-kori kemence sütőfelületéből kerültek elő. A cserépbográcsokat és fazekakat Marko Popovic a 12. század második felére keltezi, 124 Feltehetően már az Árpád-korban sem itt volt település központja, hanem a löszdombok által határolt völgyben, közel a Duna-parthoz. A települést 1072-ben, a magyar-bizánci háború kapcsán említik először. Ebben az időszakban azonban a löszplató még nem volt erődítve.

Castrum Zalanhemént 1441 körül említik először. Ekkor Brankovics György birtokában volt, aki azt 1442-től rokonának, veronai Birini Pálnak adta. Feltehetőleg ez az adományozás csak írásban történt meg, mert 1451-ben és 1456-ban legalább is Szalánkemén városát ismét csak Brankovics tulajdonában találjuk. 1451-ben Hunyadi János foglalta el, de még ebben az évben visszaadta a despotának. 1496 táján úgy látszik, Nándorfehérvárhoz tartozott. 1498-ban Corvin Jánosé, 1502-ben pedig - legalábbis a város - már a király tulajdonában volt. 125 Két évvel később arról értesülünk, hogy a várost új falakkal vették körül. 1521-ben a törökök elfoglalták a szalánkeméni várat is, majd lerombolták és felgyújtották. 1526-ban a Mohács felé vonuló Szulejmán építtette újjá.

54. Zimony, az északnyugati torony a várfal részletével 56. Zimony, a vár a milleniumi emlékművel a századfordulón
55. Zimony, a vár alaprajza

A korabeli ábrázolások közül különösen sokat tudunk meg a várról egy 1492-ben készült, nándorfehérvári török térképről. Ezen a térképen több más várral együtt a Szalánkemén elleni támadás terve is fel van tüntetve. Itt a várfalakat öt torony erősíti, ebből kettőben tárolták a működőképes ágyúkat. Marsigli 1799-ben készült metszetén jól láthatóan a várfalak a löszplató alakjához igazodnak. A dél- délkeleti oldalon két szögletes torony van, a nyugati oldalon lévő bejáratot szögletes kaputorony védte. A keleti - Duna felőli oldalon - nem látni várfalat. A metszeten jól látszik, hogy a fallal körülvett várossal a délkeleti sarok közelében lévő kisebb kapun át közvetlen összeköttetésben volt a vár. (57. kép)

A még álló romok, illetve az ásatások eredményei alapján megrajzolt alaprajz nem sokban tér el Marsigli felmérésétől. 126 A középkori várfalak a római erőd falaitól kissé beljebb húzódtak. A várfalak három oldalon őrződtek meg, ellipszis alakú teret formálva. A Duna fölé magasodó kőszirten állt egykori várfalnak mára semmilyen nyoma nem maradt, a Duna-parti műút építésekor kirobbantották a plató egy részét, ez okozta a várfal megsemmisülését. A vár hossza 250 m, szélessége közel 140 méter volt. A várfalakat 3-5 toronnyal erősítették. Egy befelé nyíló félkör alakú és egy négyszögletes torony maradványai ma is láthatók a délkeleti oldalon. (58. kép) Az észak-északnyugati oldalon nem látunk tornyot Marsigli metszetén, és a felszínen sem látni ennek nyomát. Azonban valószínűleg ezen a szakaszon is kellett lennie legalább két toronynak úgy, ahogy azt az említett török térképen is látjuk. (59-60. kép) A nyugati oldalon lévő kaputorony maradványai még felismerhetőek a felszínen.

A várfalakat gyenge minőségű, helyi homokkőből készítették. A külső falsíkot nagyméretű tömbökből falazták.

57. Szalánkemén, Marsigli 1700-ban készített metszete
58. Szakánkemén, a vár alaprajza
59. Szalánkemén, a félkör alakú torony maradványa a várfal részletével kívülről
60. Szalánkemén, a szögletes torony maradványa a délkeleti oldalon

Téglatöredékek, amelyek kizárólag rómaiak csak elvétve találhatók a falban. A fél kör alakú toronynál a kősorok közöttgla és tetőfedő cserép töredékeket használtak a kősorok kiegyenlítésére.

A löszplató lejtős széleit függőlegesre vágták, és elé építették a várfalat. Ennek az építési módnak köszönhetően az 1,4 m vastag várfalak kívülről 5 m, belülről 3-3,5 m magasak voltak a védőfolyosót tartó gerendák fészkéig mérve, mint ahogy az jól megfigyelhető a félkör alakú torony romjain. A teljes magasság ettől közel 2 méterrel lehetett több. 127 (62-62. kép)

A váron belüli épületekről nagyon keveset tudunk. A korabeli utazók többsége csak a várfalakról emlékezett meg. S. Schweiger 1577-ben a várban csak egy nagyméretű templom romjait említi. A legrészletesebb leírást Szalánkemén váráról és városáról egy 1702-ben készült hivatali jelentésben találjuk . Ebben a leírásban a romos vár hosszát 131 ölben (247 m), szélességét 67 ölben (126 m) adják meg, a vár közepén egy szép, de tető nélkül álló templomot említenek. Ennek a templomnak a 20. század elején még feltehetően a felszínen jól látható romjai álltak, ugyanis Gjuro Szabo leírásából tudjuk, hogy hossza 20-m, szélessége 11,5 m volt. 128

61. Szalánkemén, a félkör alakú torony maradványai
62. Szalánkemén, a délkeleti várfal
63. Szalánkemén, a feltárt épület maradványai

A régészeti ásatások alkalmával több középkori falmaradvány is előkerült, nagyobb összefüggő részt azonban csak egyetlen épületből tártak fel. A bejárattól jobbra állt egy nagyobb, északkelet-délnyugati tájolású épület. Az 1,2 m vastag, kőből készült falak eleve egy monumentálisabb épületet sejtetnek. Ezt a feltevést csak megerősíteni látszana az omladékból előkerült ablakosztó, és ablaküvegek töredékei. Az omlásrétegből származó kályhaszem-, kancsó-, és fazék­ töredékeket a 15. század végére, a 16. század legelejére lehet keltezni. A leletanyagból teljesen hiányzott a hódoltságkori leletanyag, ez arra látszik utalni, hogy az épület közvetlenül a török megszállás előtt, vagy talán akkor pusztult el. 129(63. kép)

A várnak a törökök által történt újjáépítésre vonatkozó adatok dacára az ásatások alkalmával nagyon kevés török leletanyag került elő. Ez még akkor is feltűnő, ha a hódoltság kori kultúrréteget nem sikerült egyértelműen meghatározni. Úgy tűnik, az ásatási eredmények is azt bizonyítják, hogy a vár a mohácsi csata, illetve 1541 után elvesztette stratégiai jelentőségét.

Berekszó (Berkasovo)

Atyától délre, a Szávaszentdemeter - eszéki út közelében lévő várról szinte semmit nem tudunk. Az írásos forrásokban 1482-ben. tűnik fel először, mint Vuk szerb despota tulajdona. Az ő magtalan halála után, 1486-ban István despota fiai, György és János szerezték meg Mátyás királytól 12000 forintért. 130

A várnak még romjai sem maradtak. Rudolf Smit szerint a kukujevci templom építéséhez hordták el falait. Durde Boskovic véleménye szerint annak ellenére, hogy a környéken valóban lehet téglatörmeléket találni, nem biztos, hogy a várfalak is téglából készültek. Lehetséges, hogy Berekszó palánkvár volt. Ami a várból napjainkig fennmaradt, az két közel vízszintes, félkör alakú plató, amit árkok vesznek körül. 131(64. kép)

Pétervárad (Petrovaradin)

A Duna-könyökben épült vár a második végvárvonal legjelentősebb vára. A IV. Béla által alapított bélakúti ciszterci monostor 1242-ben a tatárok martaléka lett. A ciszterek a várhegy alatti völgyben állt kolostorukat nem építtették újjá. Engedelmeskedve IV. Ince pápa várépítésre felszólító levelének, a Duna fölé magasodó sziklán építettek várat és monostort 1246-ban. (65. kép)

Az erődített monostort csak a karlsruhei gyűjteményben és a bécsi Kriegsarchivban fennmaradt alaprajzi felmérésekből ismerjük. Maga a vár áldozatul esett az 1692-ben megkezdett erődépítkezéseknek. Közép-Európa legnagyobb Vauban-rendszerű erődítésrendszerét építették itt ki a 18. század első felében. 132

Az említett alaprajzok mindegyikén a legdominánsabb épület a nagyméretű monostortemplom, amely hosszházból, keresztházból és szentélyfejből áll. A bécsi alaprajzon jól kivehető, hogy a templom északi oldalához a szerzetesek lakóhelye és a kolostornégyszög csatlakozott. A bécsi felmérésen a kolostornégyszöghöz a belső várfal egy kis töréssel kapcsolódik. A karlsruhei alaprajzokon a várfal törés nélkül kapcsolódik a kolostornégyszöghöz. A bécsi alaprajz azt sugallja, hogy a belső várat csak a kolostornégyszög elkészülte után építették meg.

A bécsi alaprajzon a várfalon, a templom nyugati síkjának közelében két nagyobb és egy kisebb torony látható (a karlsruhei alaprajzokon csak egy nagyobb és egy kisebb tornyot ábrázoltak). Talán ezekre a tornyokra vonatkozik az 1526-os ostromot leíró Antonio Giovanni da Burgio azon

64. Berekszó, a vár alaprajza
65. Pétervárad, a vár 1688-ból fennmaradt alaprajza a
bécsi Kriegsarchivban

Albert király a monostor kegyúri jogát Garai László macsói bánnak adományozta. A vár, illetve monostor történetét ettől kezdve egész 1462-ig - amikor is Várdai István kalocsai érsek lett a monostor kommendátora - a két macsói bánnak, Garai Lászlónak és Újlaki Miklósnak a birtoklásáért folytatott küzdelme jellemzi. A kalocsai érsekek a 15. század második felében mind jelentősebb részt vállaltak a déli határ védelmében. A monostor jövedelmeit is azért kapja e főpap, hogy azok a végvárakat és fegyvereseik ellátását szolgálják. A péterváradi ciszterciek Mátyás alatt ugyan kísérletet tesznek javaik visszaszerzésére, de túl sok eredményt nem tudtak elérni, hiszen a király nem nélkülözhette az apátság jövedelmeit a déli határ védelmében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a király továbbra is a kalocsai érseknek, Várdai István után Matucsinai Gábornak, majd Váradi Péternek - illetve annak fogsága idején Rodrigo Borgia bíborosnak - adta kommendába. 134

A várban Váradi Péter és Rodrigo Borgia bíbornok ideje alatt biztosan folytak építkezések, hiszen a török kémek jelentései szerint a Duna mellett „ Harám és Varadin várát is igen építik". 135 Váradi Péter halála után azonban abbamaradt a vár további erősítése.

A Mohács előtti tudósítások mindegyike megjegyzi, hogy vár falai alacsonyak, nem elég erősek, és régen erődítették. 136 Imreffy Mihály 1522-es számadása szerint a monostorban négy szerzetes élt. Ezzel szemben a várőrséget alkotó 18 huszárból, 16-18 őrről, két mordályosról és két tüzérről van tudomásunk. 137

II. Lajos és környezete tisztában volt a vár jelentőségével és állapotával, a korszerűsítésre pénzt biztosítani mégsem tudott. A vár 1526. július 27-én kétheti ostrom után elesett.

Dombó (Novi Rakovac)

A dombói Szent György tiszteletire szentelt bencés apátságot 1237-ben említik először, mint a bélakúti (péterváradi) apátsággal szomszédos birtokost. A dombói apátság életének hanyatlása a török megjelenésével vette kezdetét, a 15. század közepén már a pápa segítségét és oltalmát kérték. II. Pál pápa 1467-ben Dombó védnökévé a murakeresztúri apátot nevezte ki tíz esztendőnyi időre, majd a szerémi püspökséghez csatolták. 1473-ban Dombó már a szerémi püspök vára, várnagyai Cserögön hatalmaskodtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy dombói monostort a két dátum között építették át várrá. 138

A Szerémséget ért első török betörések egyike során gyújthatták fel a dombói monostort is, ekkor sérülhetett meg az északi harangtorony és a nyugati homlokzat. 139 A monostor várrá történt átalakítása során a román kori templom északi falának külső oldalára erős támpilléreket építettek. A tatárjárás után a gótikus templomot a román kori bazilika alapjain építették fel. Az egyhajós, gótikus templom 1,5 méterrel keskenyebb volt, mint elődje, ennek ellenére a román kori bazilika északi falát nem bontották el. 140 A fal közét törmelékkel töltötték fel. A két fal egyidejű létét bizonyítja az is, hogy a gótikus templom északi falát kívülről nem vakolták, továbbá ezen az oldalon támpilléreket sem építettek. Nem tudni, mi okból választották ezt a rendkívül robusztus építészeti megoldást akkor, amikor ezt még semmi nem indokolta, mindenesetre jól hasznosíthatóvá vált akkor, amikor a kolostort várrá alakították. Az építőanyag alapján jól elkülöníthetőek az egyes építési periódusok. A román kori bazilikát téglaőrleménnyel kevert mészhabarcsba rakott, római téglából falazták. A gótikus templomot a régi templom anyagából építették, kötőanyagul erős, szürke színű mészhabarcsot használtak. Az erődítési munkálatoknál homokkövet és polyvás téglát alkalmaztak, a habarcs nagyon kevés meszet tartalmazott.

Ezen ismérvek alapján az alábbiakban állapíthatjuk meg az erődítési munkákat: 1. A nyugati homlokzaton teljesen új falat építettek. A fal elé palánkot húztak, a köztük lévő területet földdel és törmelékkel töltötték fel. 2. A kolostor külső falát falakkal, támoszlopokkal erősítették meg. A monostor körül 15 m széles árkot is ástak. 141 3. Ekkor építették a nyugati oldalon a kaputornyot. A négyszögletes torony előtt farkasvermet ástak.

66. A dombói vár alaprajza

A kaput egy korábbi cella - visszabontott falára alapozták. 4. Sajnos az ásatási publikációkból nem derül ki, mi célból és mikor épült a déli kolostor, illetve várfal nyugati külső szakasza elé egy nagyméretű, közel téglalap alakú helyiség. Elhelyezése és formája alapján elképzelhető, hogy ide egy nagyméretű tornyot építettek.

A kaputorony alapozása alatt, a cella padlószintjén lévő törmelékben Hunyadi János ezüst pecsétnyomóját találták. A pecsétnyomó az építkezés kezdetén, talán még az előzetes tereprendezés során kerülhetett a törmelékbe. Nem tudjuk, hogyan és pontosan mikor került a pecsétnyomó a kolostorba. Lehetséges, hogy ez az időpont 1446-ban volt, amikor Hunyadi János az első sikereit aratta a törökök felett, de még nem kapta meg a gubernátori címet. Nebojsa Stanojev véleménye szerint a pecsétnyomó egyértelműen bizonyítja, hogy Hunyadi Jánosnak valamilyen formában köze volt a kolostornak várrá történő átépítéséhez. Érvelését azonban semmilyen más forrással nem igazolja. 142

1526-ban Pétervárad eleste után a törökök ostrommal elfoglalták Dombót is. Ennek a harcnak az emlékét őrzik a számszeríj nyílhegyek és ágyúgolyó k a várárokból, a farkasverembe zuhant ágyú, valamint a mindent elborító hamu és faszénmaradványok.

Értékelés

Az írásos forrásokban szereplő várak számához képest viszonylag kevésnek tűnik azoknak a száma, amelyek legalább romjaikban fennmaradtak. Azonban, mint erre már utaltunk, szinte mindegyik típus képviselve van legalább egy várral.

A kórógyi, redneki és a cserögi várat - annak ellenére, hogy a két utóbbi első említése csak későbbről ismert - minden bizonnyal Árpád-korinak tarthatjuk. Redneket, mint meglévő várat említik 1315-ben. Engel Pál az első alkalommal csak 1333-ban említett Cserögöt is Árpád-kori eredetűnek véli. 143

A három vár közös jellemzője, hogy a lehetőségekhez mérten nehezen megközelíthető, jól védhető helyen épült. Alaprajzi elrendezésüket alapvetően topográfiai helyzetük határozza meg. Ezek a megállapítások általánosan jellemzőek a korszak váraira. 144 Közös jellemzője ezeknek a váraknak még a nagyméretű torony. Kórógyon és Redneken a torony megléte nem kétséges, a cserögi vár északnyugati, 8x14 méter alapterületű részét O . Brukner és M. Petrovic toronynak határozta meg. A redneki toronyban a kéménynyílás, Kórógyon a torony külsejéhez csatlakozó árnyékszék-akna, illetve ejtőcsatorna valószínűsíti, hogy a tornyok lakhatók voltak. A közös jellemzők közé tartozik még á tornyokat körülvevő, vagy ahhoz csatlakozó körítőfal. Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk: annak ellenére, hogy a három várnak eltérő jogállású tulajdonosai voltak, a váraknál nem mutathatók ki ebből adódó különbségek.

A kórógyi várat minden túlzás nélkül a mocsárvárak alaptípusának tarthatjuk. A körítőfal szabályos kör alaprajzát itt is a mocsárból kiemelkedő kicsiny sziget formája határozta meg. Kör alaprajzú vár, ha nem is gyakran, de előfordul a magyar várépítészetben. A körhöz közelítő, szabályos nyolcszög alakú az ugodi vár is, amelyet 1309-ben említettek először, amikor a Kőszegiek elfoglalták. 145 A külső várfalat Mithay Sándor a legkorábbi építési periódusba sorolta, és ezzel kapcsolatban a következőket írta: „A külső várfal 14. századi is lehetne, de innen bográcsperemtöredékek is előkerültek." 146 Szabályos, négyszög alakú tornyot, illetve tornyokat vesz körül az elnyújtott ovális alaprajzú körítőfal a garicsi várnál is. Az ovális alaprajzi forma itt is a hegytető alakjából adódott. A zágrábi püspökség garicsi várát 1163-ban említik , első alkalommal, 1304-től királyi vár. 147

A garicsi tornyok falazási technikája, a sarkok ar m íro-zása nagyon hasonlít a redneki toronyéra. A redneki patkó alaprajzú torony nem tartozik a szokványosak közé. A Velika Kladusa-i (Horvátország) várnak szintén patkó alakú tornya van, amelyhez sokszögletű, közel kör alakú körítőfal kapcsolódik. A Babonicsok várát 1280-ban említik első alkalommal. 148

Az 1330-as és 1380-as évek között, az ország többi részéhez hasonlóan, a Szerémségben nincs tudomásunk várépítkezésről, igaz, az újlaki vár első írásos említését 1364-ből ismerjük, azonban erről is feltételezhető, hogy jóval korábban épült. A 14. század végén, a 15. században épült várak azonban itt is alapvetően különböznek az 1320 körül lezárult első nagy várépítési korszak váraitól. 149

Az újlaki várról nagyon kevés adatot ismerünk. A feltehetően szabályos, négyszög alaprajzú, saroktornyos várról - amit jobbára csak 17. századi metszetekről és alaprajzokról ismerünk - igazából nem tudjuk, mennyiben tekinthető azonosnak az 1364-ben említett várral. Nem zárható ki teljesen az azonosság sem, ebben az esetben egy Kismartonhoz hasonló, szabályos alaprajzú városi várral kell számolnunk már a 14. század második felében. 150

A szávaszentdemeteri castellumról, illetve castrumról még Újlaknál is kevesebbet tudunk. Itt még a vár és az erődített város topográfiai viszonyát sem lehet egyértelműen meghatározni. A két város erődítményeit - Marsigli alaprajza alapján - összehasonlítva szembetűnő, hogy a szávaszentdemeteri tornyok többsége szögletes. Ebből a tényből további kutatások nélkül messzemenő következtetést levonni azonban nem lehet .

Az első írásos említését tekintve időben következő vár Atya. Valószínűleg annak következtében, hogy a várnak már 1403-ban várnagyát említik, a korábbi kutatás a ma látható várat és annak építészeti részleteit a 14. századra keltezte. Ezek a boltozati bordaindítások, boltvállak, mint erre már utaltunk, nem zárják ki a 15. századi keltezést. Amennyire ez a ma álló romokról kutatás nélkül megállapítható, a vár egyetlen építési periódust képvisel. A szabályos hatszöghöz közelálló alaprajzi formát mutató vár átmeneti típusként határozható meg a 13. századi és a klasszikus szabályos alaprajzú várak (Kanizsa, Kismarton, Ozora) között. Ásatások nélkül nem dönthető el, hogy volt-e itt - Siklóshoz hasonlóan - valamilyen korábbi előzmény, ami valamilyen mértékig meghatározta a vár formáját. 151 A falak mentén kialakított épületszárnyak, a nagyméretű ablakok egyértelműen bizonyítják a 15. század első felében készült várak legfontosabb jellemzőit, a lakályosságot és a reprezentáció előtérbe kerülését.

A maróti vár sokkal inkább beilleszthető a szabályos alaprajzú négyszögletes várak csoportjába. A trapéz forma inkább csak a terepadottságnak tudható be. A várban egykor állt épületekről sajnos semmi közelebbit nem tudunk.

A szabályos négyszög alakú erődítések csoportjába tartozik az erdődi castellum is. A vár és a kastély közötti különbség meghatározása nagyon összetett feladat, ennek a munkának ez nem is célja. Az erdődi castellum bemutatásával inkább csak érzékeltetni szeretnénk a probléma összetettségét. A kőből, téglából vagy fából épített castellum építészeti megjelenése alig különbözik a kisebb várakétól. Gyakran még méretbeli különbség sem mutatható ki közöttük. Az erdődi castellum mérete pontosan azonos a Veszprém megyei Nagyvázsony váráéval. 152 A zimonyi vár szintén alig valamivel nagyobb, mint az erdődi castellum központi része, azonban ha ez utóbbi alsó, a Duna felőli lejtőn lévő részét is számításba vesszük, méreteik közel azonosak.

A kölpényi vár sem sokkal nagyobb Erdődnél. A kölpényi és a zimonyi várnak azonban, mint láttuk, fontos szerepe volt a déli határ védelmében. A castrum és a castellum közötti különbség meghatározása szempontjából igen figyelemre méltó a lőfegyverek leltáras alapján készült tűzerő-számítás. Ez egyértelműen bizonyította, hogy a castellumok tűzereje kisebb volt, mint a castrumoké. 153

A kölpényi és a zimonyi várnál az alaprajzi hasonlóság mellett azonos a falak szerkezete is; a fentebb részletesen leírt tégla-kőtégla szerkezetű falakhoz azonban pontos párhuzamot nem ismerek, csupán a bácsi várnak van nagyon hasonló, többrétegű falszerkezete. Ott a 2,4 m vastag várfal kívülről 0,7 m, belülről, a várudvar felől, 0,5 m vastagságban téglából, a fal középső része vályogtéglából készült. 154 Ennek a falszerkezetnek feltehetően két oka lehetett: egyrészt a törtkő, illetve vályogtégla előállítási költsége jóval alacsonyabb, mint a tégláé, másrészt ennek a sötétvörös, puha anyagú téglának a mechanikai tulajdonságai jobbak, mint a kőé. A tégla elnyeli a golyót, anélkül, hogy széttörne, morzsolódna, ugyanakkor megfelelő szilárdságot is biztosít a falnak. 155 Ennek ellenére ez a falazási mód mégsem terjedt el széles körben, hiszen összességében drágább, mint a kő- vagy palánkfal. Mindez azt jelenti, hogy a három várat közel azonos időben építették.

A bácsi várat Várdai István kalocsai érsek építtette 1458 és 1462 között. A Ferrarában és Padovában tanult humanista főpap minden bizonnyal ismerte a korabeli olasz hadiépítészetet, ennek ellenére bácsi, majd kisvárdai építkezéseinek élén Sztritei László bácsi várnagy állt, és a Bácsról Kisvárdára küldött emberek mind magyarok voltak. 156

A kölpényi és a zimonyi várak építtetőire vonatkozóan nincsenek adataink, így ezek korhatározását analógiáik alapján kíséreljük meghatározni. Ezek kerek saroktornyai a bácsi vár tornyaival kétségtelen hasonlóságot mutatnak . A bácsi kerek tornyok építési idejét az 1490-es évekre határozhatjuk meg. 157 Ezzel azonban nem tekinthetjük meghatározottnak ezeknek a váraknak az építési korát, már csak azért sem, mivel a kölpényi várnak három különböző alaprajzú tornya van. Nem tudni, hogy ez a három torony egy építési periódusba tartozik-e, vagy átépítések eredménye a tornyoknak ez a változatossága.

A kölpényi nyolcszögletű toronyhoz hasonló tornyokat építettek a nándorfehérvári váron az 1456. évi ostrom után, az 1460-as években. A Nebojsa-torony teljese n függőleges falú, ötszintes ágyútorony. Az ötödik szint magasságában megmaradt konzolok a falsík elé kiülő pártázatra utalnak. A Jaksic-torony csak az első emelet magasságáig maradt fenn eredeti állapotában. Összehasonlítva a három torony méreteit, a kölpényi és a Jaksic-torony majdnem pontosan egyező méretű. 158

 
Kölpény Jaksic-torony Nebojsa-torony
Belső átmérő 4,9 5,00 8,50
Oldal-hosszúság
3,85 3,80 6,00
Falvastagság 2,25 2,65 3,0 0

A Nebojsa-torony - amit a lőrések mérete alapján is valóban ágyútoronynak tarthatunk - belső átmérője 3 méterrel nagyobb. A kölpényi toronyban azonban csak kisebb ágyúk és szakállas puskák számára volt hely, amint azt az Í930-as években ott előkerült bronz ágyú töredéke és golyóöntőformák is bizonyították. 159

Miomir Petrovic a kölpényi vár tornyainak építését az 1470-es, 1480-as évekre határozta meg. Véleménye szerint ennek kiváltó oka a szabácsi vár törökök általi kiépítése volt, és feltehetően Vuk Brankovicsnak tulajdonítható. A kései keltezés bizonyítására az alábbi analógiákat sorolja fel: a szendrői vár külső körítőfalának sarkain nyolcszögletű ágyútornyok vannak az 1480-as évekből, sokszögletű ágyú­tornyai vannak a hrami várnak az 1480-as és 1512-es évek­ből, és a galambóci vár Dunába nyúló, nyolcszögletű ágyú­tornya szintén erre az időre keltezhető. 160

A szendrői várnak a törökök által épített nyolcs z ögű ágyútornyainak belső átmérője 8,55 méter. A lefelé rézsűsen vastagodó fa lak vastagsága az első emeleten mérve 3,2 méter. A falmagban kialakított, 1,95-2,35 méter széles ágyú­állások kör alakú lőnyílásban végződnek. 161

A hrami várnak egy szabályos nyolcszögletű tornya van. A négyszintes torony 2,7-3 méter vastag falaiban szintenként három ágyúállást alakítottak ki. A torony belső tere ötszögletű. A torony külső megjelenése szintén ötszögű, ugyanis a kapcsolódó várfalak vastagsága azonos a toronyoldal külső hosszával. A Duna déli partján, Kévével szemben lévő hrami várat 1483-ban II. Bajazid rendeletére építették a törökök. 162

A galamboci várnak a Dunába nyúló ágyútornya a s zendrőiekkel közel azonos szerkezetű. A rézsűs oldalú torony külső átmérője az ágyúállások szintjén mérve 14 méter. A torony belseje itt már nem üres, a minden oldal középső részén elhelyezett ágyúállásokat nyolcszög alakbaji futó boltozott folyosó kapcsolja össze. A torony közepén a falmagban lévő lépcső köti össze az ágyúállásokat az emeleti terasszal. 163

Megállapíthatjuk tehát, hogy a kölpényi sokszögletű tornyok a nándorfehérvári vár ágyútornyaival mutatnak szoros formai hasonlóságot. Az ágyútornyoknak ez a korai típusa több emelet magas, fa lai függőlegesek, az egyes szinteket síkfödém választja el egymástól. A kölpényi vár mai formájának építési idejét az ismertetett analógiák és falszerkezetének a bácsi várral való összefüggése alapján az 1460-as évekre határozhatjuk meg.

Amennyiben a zimonyi vár 1451-es első említése a szabályos alaprajzú, négy saroktornyos erősségre vonatkozik, akkor a többrétegű falszerkezetű várak építési idejét a 15. század második harmadára keltezhetjük. A szabályos négyszögletes, saroktörnyos várakkal ebben a tanulmányban részletesebben nincs módomban foglalkozni. A típus elemzése csak a teljes déli védelmi vonalra kiterjedő adatgyűjtés esetén végezhető el.

A 15. század első felében épült szalánkeméni vár építésénél nem törekedtek a szabályos alaprajzi formára, sokkal inkább a természetadta védelmi lehetőségek minél jobb kihasználására. A péterváradi belső várat körülvevő külső falgyűrűnél is a természeti adottságok lehető legjobb kihasználása volt a cél. A péterváradi és a dombói kolostorok azonban azt is jól mutatják, hogy a kolostornégyszög már önmagában is jelent bizonyos védelmet. A kolostor szükség esetén könnyen erődíthető. A falak erősítésével, kaputorony építésével jelentős mértékben megnövelhették az épületegyüttes védelmi erejét.

 

JEGYZETEK

  1. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 2. köt. Bp., 1894. 228-384.; Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp., 1977.; Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Bp., 1977.; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. 1 -2. köt Bp., 1996.
  2. Szabó, Gjuro: Sredovjecni gradoviu Hrvatskoji Slavoniji. Zagreb, 1920.
  3. IILMum , PydoA( f) P. - EouiKoeuh, T)ypte: Cpe4H.eBeKOBHM rpa^OBu y BoJBOAMHH. In: Bo J B O 4NHa. O4 HajcTap nJM X Bpe in eHa 40 BeviMKe c e oő e. VpeA. 4ymaH J. I IonoB ii h. Hob m Ca4,1 939. 301-329.
  4. Deroko , Aleksander: Srednjevekovni gradovi u Srbiji Crnoj Gori i take doniji. Beograd, 1950. 157-160.
  5. Az itt említett várakra vonatkozó irodalmat a várak leírásánál közlöm.
  6. Koppány Tibor kiadás előtt álló munkája: A középkori Magyarország kastélyai.
  7. Bak Borbála: Magyarország történeti topográfiája. Bp., 1997. 2 1-47.
  8. Györffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. In: A Magyar Tudományos Akadémia II. Társadalmi - Történeti Osztályának Közleményei, 2, 1 952, 3-4. 332.; A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. 2. bői. kiad. Sajtó alá rend. Györffy György. Bp., 1975. 1 23.
  9. Bálint, Csanád: Südungarn i m 10. Jáhrhundert. Bp., 1991. 261.
  10. Bóna István: Az Árpádok korai várairól. Debrecen, 1995. 36. Bóna István Vlcou vár ilyen korai eredetét valószínűsíti, azonban úgy véli, ez régészeti ásatások nélkül egyértelműen nem mondható ki. Valkó megyét a kutatók többsége Szent István-kori alapításúnak tartja. Mivel a megye és az ottani főesperesség határai nincsenek összhangban, Kristó Gyula úgy véli, Valkó megye a Száváig húzódó Baranya megyéből szakadt ki. Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988. 299.
  11. Bóna 1995. (10. jegyzetben i. m .) 22 - 36., 43 - 44. kép
  12. György 1952. (8. jegyzetben i. m .) 338.
  13. Kristó 1988. (10. jegyzetben i. m .) 457.
  14. Kristó 1988. (10. jegyzetben i. m .) 456 - 457.
  15. Perényi József-Arató Endre: Jugoszlávia története. Bp., 1976. 16. Azonban az sem zárható ki, hogy a macsói bánság szervezetének alapját Imre király adta meg. Erre vonatkozólag lásd: Pesty Frigyes: A macsói bánok. In: Századok, 3., 1875. 3 62.
  16. Bak 1997. (7. jegyzetben i. m.) 58.; Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Bp., 1994. 79-81., 421.
  17. Fügedi 1977. (1. jegyzetben i. m .) 19-25. Fügedi Erik az 1300-ig felépült várak között a Szerémségben csak Kóróggyal számol, Boróval és Hamzóval nem. Fügedi számításainak hibáira már mások is felhívták a figyelmet, errőll d. Féld István: A 13. századi várak az eddigi kutatásokban. In: Várak a 13. században. Castrum Bene 1989. Szerk. Horváth László. Gyöngyös, 1990. 9.
  18. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 231-238., 268-277.; Engel 1996. (1. jegyzetben i. m .) 1. köt. 294., 376.
  19. Korai magyar történeti lexikon. (16. jegyzetben i. m.) 567.
  20. Perényi- A rató 1976. (15. jegyzetbe ni . m.) 18.
  21. Engel 1996. (1. jegyzetbe ni . m .) 1. köt. 2 7.
  22. Pesty 1875. (15. jegyzetben i. m .) 363.
  23. Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp., 1984. 104. -
  24. Mályusz 1984. (23. jegyzetben i. m.) 110.
  25. Kalic -Mijuskovic, Jovanka: Beograd u srednjem veku. Beograd, 1967. 83.
  26. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 268 - 277.; Engel 1996. (1. jegyzetben i. m .) 1. köt. 301., 348.
  27. Engel Pál: Ozorai Pipo. In: Ozorai Pipo emlékezete. Szerk. Vadas Ferenc. Szekszárd, 1987. 67.
  28. Mályusz 1984. (23. jegyzetbe ni . m .) 127.
  29. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 231-233., 268-277.; Engel 1996. (1. jegyzetben 1. m .) 1. köt. 270., 457.
  30. Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás 1440-1711. Bp., 1990. 37.
  31. zsó Gyula: Hunyadi Mátyás török politikája. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula, V Molnár László. Bp., 1990. 1 49-189.
  32. Szakoly Ferenc: A mohácsi csata. Bp., 1975. 54-56.
  33. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 231-233., 268 - 277.; Engel 1996. (1. jegyzetben i. m .) 1. köt. 268., 391.
  34. Rokai, Péter: Plovidba na Dunavu i njegovim pritokama krozvekove. Beograd, 1983. 1 58.
  35. Rokai 1983. (34. jegyzetben i. m.) 164.
  36. Rokai 1983. (34. jegyzetben i. m .) 154.
  37. Pann ó nia régészeti kézikönyve. Szerk . Mócsy András, Fitz Jenő. Bp., 1990. 119.
  38. Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. In: Századok, 63-64., 1930.141. :
  39. Engel 1977. (1. jegyzetben i. m .) 13.
  40. Engel 1977. (1. jegyzetben i. m .) 15.
  41. Engel 1977. (1. jegyzetben i. m.) 66.
  42. Engel 1977. (1. jegyzetben i. m.) 186.; Pesty Frigyes: Brankovics György rácz despota birtokviszonyai Magyarországban és a rácz despota czim. Értekezések a Történelmi Tudományok Köréből, VI. 9. Bp., 1877.3-65. ... . .
  43. Pesty 1877. (42. jegyzetben i. m .) 60.
  44. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 230.
  45. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 230.
  46. Engel Pál: Várnagyok és várbirtokosok (1458-1526) Kézirat.
  47. Engel (46. jegyzetben i. m.)
  48. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 232., 277., 287.; Horváth A l ice: Egy magyar humanista, Váradi Péter építkezései. (15. századi építészeti központ Dél-Magyarországon). In: Művészettörténeti Értesítő, 36, 1987, 1-4.73.
  49. Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei. In: Századok, 115, 1981, 1. 73.
  50. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 270.; Horvát K Alice: Várak és erődök építészete a középkori Délkelet-Magyarországon a XVI. század közepéig. Kandidátusi értekezés. Kézirat. MTA Könyvtár, Kézirattár. Bp., 1983. 5 8-59., 40.
  51. Kubinyi 1981. (49. jegyzetben i. m .) 83.
  52. Szakály 1975. (32. jegyzetben i. m .) 52-53.
  53. Pesty 1875. (15. jegyzetben i. m .) 365.
  54. Kubinyi András: A Szávaszentdemeteri - Nagyolaszi győzelem 1523-ban. In: Hadtörténelmi Közlemények, 25, 1 978, 2 . 2 00.
  55. Kubinyi 1978. (54. jegyzetben i. m.) 215-216.
  56. Engel 1996. (1. jegy z etben i. m .) 1. köt. 346. .
  57. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m.) 271.
  58. Balic, Milán: Konzervatorski zastitni radovi srednjevekovskom gradu Kolodvaru (1967-1973). In: Vijesti muzealacai konzervatora Hrvatske, 13, 1 974, 1 -2. 4 8-50.
  59. A várárok mélységadatai becslésen alapulnak, az alaprajz a szerző helyszíni mérései alapján készült. Tekintve, hogy kellő felszerelés és idő híján csak néhány jellegzetes pont háromszögelése történt meg, az alaprajz csak tájékoztató jellegű, méretarányos vázlatnak tekinthető.
  60. Engel 1996. (1. jegyzetben i. m .) 1. köt. 399.
  61. Horvát 1983. (50. jegyzetben i. m.) 58 - 59.
  62. A konzolfészkek 25 cm szélesek és 90 cm magasak. A két konzol közötti távolság 85 cm.
  63. A szárkő négy egymás fölé helyezett 40 X 40 cm-es kváderből készült. A kapu küszöbköve a mai szárkőtől 40 cm-el lejjebb lehetett.
  64. Kicsivel a kapu keretköve felett volt a következő födém. Ezen a szinten a 20-25 cm-nyivel elvékonyodó főfal képezte padkán helyezték el a gerendákat. A II. és III. emelet közötti födémgerendákat ugyanilyen, az elvékonyodó falból adódó padkára ültették.
  65. A kapu és a falban lévő lépcsőház boltozata 12 x 28 x 5 cm nagyságú vörös téglából készült. A lépcsőház szélessége 106 cm, a falvastagság a belső oldalon 70 cm, a külső oldalon 80 cm.
  66. Az I. emeleti ablak kifelé rézsűsen szűkülő kávája belülről 130 cm, az ablaknyílásnál 65 cm. Az ablakfülke teljes magassága 2,45 m, ebből 2 m az ablak és 45 cm az ülőpad magassága. A 2,5 m vastag falban csak az ablaktól mért 120 cm hosszan alakítottak ki ülőpadot.
  67. Szabó 1920. (2. jegyzetben i. m.) 154. A szövegből nem derül ki, mit ért suburbium alatt: vár alatti települést vagy az alsóvárat.
  68. IllM um - EouiKoeuh 1939. (3. jegyzetben i. m ) 316.
  69. Engel 1996. (1. jegyzetben i. m .) 1. köt. 294.
  70. Csonki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 232., 257.
  71. Brukner, O.: Gradac, Cerevic - anticko utvrdenje. In: Arheoloski pregled, 5. Beograd, 1963. 110.
  72. Brukner, O . - Petrouic, M.: Gradac, Cerevic - srednjekovno utvrdenje. In: Arheolo ski pregled, 18. Beograd, 1976. 1 21.
  73. Brukner 1963. (71. jegyzetben i. m .) 110-111.
  74. Vügedi 1977. (1. jegyzetben i. m.) 117.
  75. Horváth 1983. (50. jegyzetben i. m .) 57.
  76. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 232.
  77. Györffy 1952. (8. jegyzetben i. m.) 339-340.
  78. Csánki 1894., (1. jegyzetben i. m .) 239.
  79. C irkovic, Sima M.: C ivitas Sancti Demetri. In: Sremska Mitrovica. Ured. R. Prica. Sremska Mitrovica, 1969. 67.
  80. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 233.
  81. Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. Bp., 1966. 1 . köt 258.
  82. Cirkovic 1969. (79. jegyzetben i. m .) 69.
  83. Vékony László: Egy olasz polihisztor a Kárpát-medencében. Újvidék, 1984. 9.
  84. Horváth 1983. (50. jegyzetben i. m .) 46. ...
  85. Engel 1996. (1. jegyzetben i. m .) 1. köt. 452.
  86. Kubinyi András: Nagybirtok és főúri rezidencia Magyarországon a XV. század közepétől Mohácsig. In: A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei, 1989. Tapolca, 1990. 2 14-215.
  87. Szabo 1920. (2. jegyzetben i. m .) 151., 143. kép.
  88. Vékony 1984. (83. jegyzetben i. m .) 7., 33.
  89. Szabo 1920. (2. jegyzetben i. m .) 151.
  90. Engel 1996. (1. j e gyzetben i .m .) 1. kot. 365.; Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m.) 272.; Rudolf S m it szerint viszont castrum Maroth első említése 1332-ből való, ld. Ulu um - EouiKoeuh 1939. (3. jegyzetben i. m.) 306. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez újból ellenőrizni kell az általa megadott forrásokat.
  91. Engel 1996. (1. jegyzetben i. m.) 2. kőt. 155.; Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m.) 229., 266., 459.; Kubinyi 1990. (86. jegyzetben i. m .) 218.
  92. Ul Mum - EouiKoeuh 1939. (3. jegyzetben i. m.) 306
  93. Weigel 1699-es metszetét publikálta: Szab ó 1920. (2. jegyzetben i. m .) 156.
  94. Szab ó 1920.'(2. jegyzetben i. m .) 156 - 157.; Horváth 1983. (50. jegyzetben i. m.) 64.; Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m.) 284.
  95. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 279.
  96. Engel 1996 .$ , jegyzetben i. m .) 1. köt. 270.
  97. UlMum - EouiKoeuh 1939. (3. jegyzetben i. m .) 321-324.; Szabó 1920. (2. jegyzetben i. m .) 148.; Horváth 1983. (50. jegyzetben i. m .) 56.
  98. Vukicevic-Samar z ija, Diana: Srednjevekovna architekt ú ra. In: Grad Ilok Bapska - Mohovo - Sarengrad. Zagreb, 1994. 40.
  99. Rokai 1983. (34. jegyzetben i. m .) 157.
  100. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 282.
  101. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 270.
  102. Henszlmann, Emericus: Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa Dr. Ludwig Haynald. L eipzig , 1873. 2 20-222.; Henszlmann Imre: Bács. In: Archaeologiai Értesítő, 1870. 91-93. Erdőd váráról.
  103. Szabó 1920. (2. jegyzetben i. m .) 141-142. 1 37. kép.
  104. Henszlmann 1870. (102. jegyzetben i. m .) 92.
  105. Henszlmann 1873. (102. jegyzetben i. m .) 220-221., Fig. 113.
  106. Ez a falmaradvány már szerepel Koppány Tibornak a korábbi felmérések és helyszíni megfigyelések alapján készült alaprajzán. Koppány Tibor: A castellumtól a kastélyig. A magyarországi kastélyépítés kezdetei. In: Művészettörténeti Értesítő, 23, 1974, 4. 2 90.
  107. Erről a toronymaradványról a korábbi híradások azt állítják, hogy a castellum északi sarkáról az 1860-as években egy földcsuszamlás után került a mai helyére. Ld. UM um - Eo uiK oe uh 1939. (3. jegyzetben i. m .) 308., 313. és Henszlmann 1870. (102. jegyzetben i.m.) 91. Nincs szándékomban kétségbe vonni, hogy az 1860-as években itt valóban történhetett földcsuszamlás, vagy partomlás, de hogy a torony állva maradt volna egy közel 5-6 méteres függőleges és ezzel együtt járó 15 méternyi vízszintes elmozdulás után, ez alig hihető. Ami viszont elképzelhető, hogy az északi s arkon korábban valóban állt egy torony, ami ekkor összedőlt, lecsúszott.
  108. Minichreiter, K. - Kralik , B.: Erdut - srednjevjekovni grad. In: Arheoloski pregled, 12. Beograd, 1970. 177.
  109. Balic, Milán: Pregled dvoraca i srednjevjekovnih utvrdenih gradova u Slavoniji - Ikio. In: Vijesti muzealaca i konzervatora Hrvatske, 23, 1 974, 1 -2. 1 6.
  110. Jirecek, Konstantin: Istorija Srba. Vo l . 2. Beograd, 1923. 2 19-220.
  111. Petrovic, Miomir: Tvrdava K u pinik na Obedskoj bari. In: Grada za proucavanja spomenika kulture Vojvodine. Novi Sad, 1990. 24-29. A kölpényi várra vonatkozó korábbi irodalom: Szabó 1920. (2. jegyzetben i. m.) 157.; ÜlMum - EouiKoeuh 1939. (31 jegyzetben i. m.) 311-312.; Deroko 1950. (4. jegyzetben i. m .) 158.
  112. UlMum - EouiKoeuh 1939. (3. jegyzetben i. m.) 326.
  113. Kalic, Jovan: Zemunu XII veku. In: Zbornik radova Vizantoloskog Instituta, 13. Beograd, 1971. 51.
  114. Kristó 1988. (10. jegyzetben i. m .) 457.; Kalic 1971. (113. jegyzetben i. m .) 51.
  115. Kalic 1971. (10. jegyzetben i . m.) 55. A szerző Ioannes Kinnamos és Niketas Khoniates adatait értékelve próbál képet adni a 12. századi Zimonyról.
  116. Stancic, V: Zemunska tvrdava - lokalitet „ Gardos" Arheoloski pregled, 15. Beograd, 1973. 97-100.
  117. Soppron, Ignaz: Monographie von Sémiin und Umgebung. Sémiin, 1890. Taf. IV
  118. 1999 márciusában a helys z ínen tett megfigyeléseim.
  119. Soppron 1890. (117. jegyzetben i. m .) 4., 9., 98., 136., 142., 152., 153., 160. Csánki Dezső azonban megjegyzi, hogy Soppron nem közli forrásait, s ő erre vonatkozó adatot nem ismer Csánki 1894. (1. jegy­zetben i. m.) 233.
  120. Engel 1996. (1. jegyz e tben i. m .) 1. köt. 465.
  121. IILuum - EouiKoeuh 1939. (3. jegyzetben i. m .) 304., 311.; Deroko 1950. (4 . jegyzetben i. m .) 157., 160.; Szab ó 1920. (2. jegyzetben i. m .) 157.
  122. Az északkeleti, és a délnyugati fal belső hossza: 32,6 m, illetve 32 m, az északnyugati és a délkeleti falak 30,15 m és 30,80 m hosszúak. A tornyok belső átmérője 5,5 - 5,7 m. A falak 2,2 m vastagok, mai magasságuk közel 1,5 m.
  123. Popovic, Marko: La forteresse de Slankamen. In: Starinar, 47. Beograd, 19%. 156-157.
  124. Popovic 1996. (123. jegyzetben i. m .) 157. 2. kép: 1-3. Ez a kemence azonos azzal, amit 1995-ben tártak fel: T ope Hu, , M apcex - AuMum- puje e u h , A , aHU U, a: „ Ipa 4M Ha" y Cr apoM CMaHKaineHM. In: Pa4 BOJBO ha HCK N x M y3eja, 5. HobN Ca 4 , 1956. 154. A későbbi ásatások során az 5. árok 6-7. omlásrétegében 12. századi kerámiát találtak. Popovic 1996. (123. jegyzetben i. m .) 159. 2. kép: 4-10.
  125. Csánki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 233.; Engel 1996. (1. jegyzetben i. m. ) 1. köt. 420.
  126. A vár területén 1956 -1957-ben és 1965-ben folytak ásatások Marséi Gorenc, Danica Dimitrijevic és J. Kovacevic vezetésével. Ezen időszakban 12 db 5 x 5 méteres és két 3 x 3 méteres szelvényben történt feltárás a vár legmagasabb pontján, a kaputoronytól kb. 10 mé­ terrel északkeletre. Az ásatásokról részletes kutatástörténetet ad: Popovic 1996. (123. jegyzetben i. m .) 157.
  127. Popovic 1996. (123. jegyzetben i. m.) 166-167.
  128. Szabo 1920. (2. jegyzetben i. m .) 155 - 156. Az itt említett 1702 - es hivatali jelentés megjelent: Smicklas, Tadeus: Dvijestogodisnjica oslobodjenja Slavonije. Vol. 2. Zagreb, 1891. 2 92.
  129. Popovic 1996. (123. jegyzetben i. m .) 160.; Dimitrijevic, Danic a - Kovacic, Jovan: Stari Slanka m en (Acumincum), Indija, - praistorijska, antickai srednjovekovna nalazista. In: Arheoloski pregled, 7. Beograd, 1965. 1 17. ,
  130. Csonki 1894. (1. jegyzetben i. m .) 269.; Szab ó 1920. (2. jegyzetben i. m .) 143.
  131. UlM u m - Eo uiK oeu h 1939. (3. jegyzetben i. m .) 306., 318.
  132. Takács Miklós: A bélakúti - péterváradi ciszterci monostor. Újvidék, 1989. 18-19.; Horváth 1987. (48. jegyzetben i. m .) 72.
  133. Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Bp., 1988. 1 4.
  134. Takács 1989. (132. j egyzetben i. m .) 39 -4 2.
  135. Horváth 1987. (48. jegyzetben i. m .) 71.
  136. Horváth 1987. (48. jegyzetben i. m.) 72.
  137. Takács 1989. (132. jegyzetben i. m .) 43.
  138. Nagy Sándor: Do m bó. Újvidék, 1974. 7-10.
  139. Nagy Sándor: Dombó. Középkori monostor és erőd. Újvidék, 1987. 17.
  140. Nagy 1987. (139. jegyzetben i. m.) 15.
  141. Nagy 1987. (139. jegyzetben i. m.) 18.
  142. C m a m je e , He ö oju i a: 4 om6o h XyH.a4K JaHO iii . í n: Pa4 Mjra e j a B o j' bo 4MHe, 39. Hob k Ca ,4 , 1 997. 1 09-112.
  143. Enge l 1996. (1. jegyzetben i. m .) 1. köt. 294.
  144. Feld István: A Dunántúl várépítészetének korszakai (X-X II . század). In: A Dunántúl település története, 7. Falvak, várak és puszták a Dunántúlon (X I -X I X. század). Szerk. Somfai Balázs. Veszprém, 1989. 16 - 17.
  145. Engel 1996. (1. jegyzetben i. m .) 1. köt. 449.
  146. Mithay Sándor: Az ugodi vár feltárásának eredményei. In: Pápai Múzeumi Értesítő, 1. Pápa, 1988. 55., 89.
  147. Engel 1996. (1. jegyzetbe ni . m .) 1. köt. 315.; Ivekovic, D.: Garic - G rad - srednjevjekovni grad. In: Arheoloski pregled, 11. Beograd, 1969. 219-223.
  148. Raunig, B .: Velika BQ adusa - srednjevjekovni grad. In: Arheoloski pregled, 17. Beograd, 1975. 1 45. és XIX. t.
  149. Feld István: A XV századi castrum mint kutatási probléma. In: Castrum Bene 1990 / 2. Várak a későközépkorban. Szerk. Juan Cabello. Bp., 1992. 1 6.
  150. Holl Imre: Négysaroktornyos szabályos várak a középkorban. Archaeologiai Értesítő, 111, 1 984, 2 . 2 13-214.
  151. Feld 1992. (149. jegyzetben i. m .) 17.; Czeglédy Ilona: Siklós, vár. Bp., 1981. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 96.)
  152. Koppány Tibor: Castellumok a késő - középkori Magyarországon. In: Castrum Bene 1990/2. Várak a későközépkorban. Szerk. Jüan Cabello. Bp., 1992. 82.
  153. Kubinyi András: Magyarország déli határvárai a középkor végén. In:Castrum Bene 1990/2. Várak a későközépkorban. Szerk. Jüan
    Cabello. Bp., 1992. 68.
  154. Hah, U l a n dop: TBprjaBa Eai - Pe3yüTaTM apxeO /i on í K MX MC Tpa acn - BaHba In: Pa4 BoJBoíjaHCKMx My3eja, 10. Hob m Ca4,1 961. 9 1.
  155. Ilyen téglafalba beágyazódott ágyúgolyó napjainkig j átható a gyulai vár falában.
  156. Horváth 1987. (48. jegyzetben i. m .) 57.
  157. Horváth 1987. (48. jegyzetben i. m .) 59.
  158. Popovic, Marko: Beogradska tvrdava. Beograd, 1982. 1 16-118., 121.
  159. ÜJ Mum - B ou i Ko e uh 1939. (3. jegyzetben i. m .) 326. 52. jegyzet
  160. Petrovi c 1990. (111. jegyzetben i. m .) 25-26.
  161. /í, epe KO , AAe K ca n dap: CMe4epeBCKM rpa4 In: Crap M Hap, 2 Beorpa 4 , 1951. 61., 70-71.
  162. CuMu h , Topdan a — C ii Muh, 3opa m Fpa4 Pa M . In: Caonurreit a, 16. E eorpaA , 1984. 31-54.
  163. Deroko 1950. (4. jegyzetben i. m.); Deroko 1951. (161. jegyzetben i. m.) 139-148. Nadezda Katanic a torony falán lévő sérült, török feliratos táblák alapján a torony építési idejét 1432-re teszi. A torony szerkezete alapján ez a korhatározás nem valószínű. Katanic, Nadezda: Faze izgradnje Golubackog grada. Beograd, 1987. 193.

 

   
Előző fejezet