Előző fejezet

JUHASZ IRÉN

A Csolt nemzetség monostora

 

Bevezetés

Békés megye középkori múltjának kutatása vezetett el a Vésztő melletti Mágori dombhoz. A Holt-Sebes-Körös bal partján, a folyó lefűződött kanyarulata által körülölelt folyóháton emelkedik a 93,9 méter tengerszint feletti magasságú Mágori domb. A 250 x 170 méter alapterületű telephalom 9 méternyire emelkedik az egykori Sebes-Körös ártere fölé.

A dombon megkezdett, majd 1970-től minden évben folyamatosan végzett és 1978-ban befejezett 1 régészeti ásatás eredményeként ismertté vált Békés megye első birtokos nemzetségének, a Vatától származó Csolt nemzetségnek a monostora.

Történeti adatok

Az általános történeti adatok mellett igen kevés azoknak a feljegyzéseknek a száma, melyek a monostorra vonatkoznak. Az ásatás során megismert és rendszerezett sok új adattal bővítve összeállítható története, mely egyben gazdagítja a megye korai Árpád-kori történetét is.

A mai Békés megye nagy részét (a békési-sárréti területet feltétlenül) a 10. században a Csolt nemzetség (Vata) vette birtokába, vezetői kisajátíthatták a békési földvárat. 2 Vata 1046. évi lázadása - nemzetségfői hatalma megtartásáért - már nem István király államszervezése ellen irá­nyult, hanem Péter királynak a kereszténységet terjesztő törekvése ellen. Kristó Gyula szerint „elképzelhető, hogy Vata nem nemzetségfő, hanem nagy területet uraló törzsfő volt, akit társadalmi állása és hatalma alapján Ajtony hoz hasonlíthatunk. Mutat arra nyom, hogy Vata és társai fel­ kelésüket megelőzően már keresztények voltak. [Az ásatás során ezt bizonyító tárgyi anyag került elő. A szerző.] 1030-at követően biztosan érződött a csanádi egyházmegyében Gellért irányításával folyó térítő tevékenység hatása Vata szállásterületén [...] Amikor Vata a fegyvereket a latin rítusú katolikus egyház ellen fordította, akkor tulajdonképpen a törzsi szeparatizmus képviselőjeként a kialakuló egységes magyar feudalizmus törekvéseivel szegült szembe." 3 A lázadás leverése, melynek az adott időben törvényszerűen be kellett következnie - a nemzetség területén, Békés megye területének nagy részén - alapot teremtett a nyugati kereszténység és ezzel együtt a feudalizálódás térhódításának. Ennek első szervezeti lépéseit az állami és egyházi igazgatás szerveinek megteremtése, a dukátus létrehozása jelentette. Feltehetően I. András műve volt a bihari dukátus létrehozása, mely nagy részben a bihari, békési és kis részben a zarándi területeket foglalta magába, tehát Vata szállásterülete is beletartozott. Ez 1046-1049 táján történhetett, egyidejűleg a me­gye megszervezésével. Vata szállásterületét részint Bihar, részint Békés várához csatolták, ily módon Bihar és Békés megye alakult ki. Közös határaik a Nagy- és Kissárét területén az egész középkoron át ingadoztak.

A dukátus a 12. század elején megszűnt, mégis 1203-ban Imre király örökre a váradi egyháznak adta az egész Bihar megye falvaiból és piacaiból befolyó vám kétharmad részét, mind Bihar, mind Zaránd és Békés körül. 4 Ebből az tűnik ki, hogy ebben az időben Békés és Zaránd megye egy nagyobb egység, Bihar megye része lenne. Ezért nincs különösebb jelentősége annak, hogy a bihari-békési megye­határ Vésztő közelében húzódott. Megállapítható, hogy a megye egyházszervezése az 1046. évi lázadás leverése után történhetett meg, ennek mikéntjére azonban nincsen írásos adat.

Az írott források alapján a következő képet rajzolhatjuk meg a csolti monostorról. Első írásos adat - ahol név szerint történik említése - csak 1222-ből ismert. Ekkor apátja, Lodus tanúként szerepelt a váradi ítélőszék előtt: Quibus exhibitis, praejadus iudex dellegatus, posuit super iuramentuam ipsius Joannis, et lromi et praeterea decem testium, scilicet: Lodi, abbatis de Cholt. 5 Azonban a Csolt családra vonatkozó korábbi feljegyzéseket is találunk a Váradi Regestrumban. Általános történeti adatokból ismerjük ősét, Vatát 1046-ból, majd az 1060. év eseményeinél fiáról, Janusról hallunk. Ez­után másfél évszázadnyi idő homályába vész a Vaták, illetve a Csoltok név szerinti említése. A család egyik ágának neve tűnik fel 1213-ban a Váradi Regestrumban: Seraphin de villa Kourongy impetiit Farsiu, filium Petu convillani sui, de quatuor ovibus iudice lula, filio Vate dominó eorum; pristaldó Dica. 6 A Vata nevet újra és újra használó család egyik leszármazottjának fia Gyula, aki a Kraszna megyei Korogy falu földesura; majd 1216-ban accepto iudice a dominó rege Andrea, Smaragdo comite, et pristaldo Ma, filio Vace. 7 Ugyan­ ez a Gyula a királytól kiküldött Smaragd bírónak volt meg­ bízott embere, 1219-ben ismét hallunk róla: et caeteri traxere in causam Lulan, filium Vace comitis. s A megye területén élt családtagok közül csak 1221-ben tűnik fel az egyik: sálicet: [...] impetierunt Solt filium Solt, dicentes, quod terram castri nomine Scilos cum prato et virgulto cum medietate paíudis, nomine Fas, violenter occupasset, Solt (Csolt) fia Solt (Csolt) a Szilas nevű várföldet a réttel és irtvánnyal, a Fás nevű mocsár felével együtt hatalmaskodva elfoglalta. 9 Majd egy 1295. évi oklevélben, Murony határjárásakor szerepel újra a család: „az összes szomszédokat és határtársakat egybehíva Murony birtokhoz mentek, és azt a régi és egykori határok mentén a határtársak: Vata fiai Csolt és Imre [...] körüljárták". 10

A sok értékes adatot tartalmazó pápai tizedlajstrom összeírásai az 1332-1337 közötti évekből nemcsak a megye egyházas helyeit említik, hanem a pap által fizetett pápai tized összegéről is tudósítanak. Tola apát faluja [Csolt]-beli János 15 garast fizet. Tola apát faluja a Mágori domb kör­ nyékén feküdt, Csolt faluval azonos. A falu a Csolt nembeliek birtoka volt, itt állott nemzetségi monostoruk. 11 Ez a fizetett összeg megfelelt a legtöbbet fizető Békés megyei helység - Békés - tízedének.

A 14. században a Csoltoktól leszármazott Abrahámfiak szerepelnek az okiratokban. E család nevét attól az Ábrahámtól - Dénes fia Ábrahám - nyerte, aki 1358-ban Németi birtok határtársa volt. A nemzetség származási vonalát Karácsonyi János állította össze. 12 1357-ben a váradi káptalan előtt letett egyezségben találkozunk a monostorral és annak birtokosaival. Ekkor az Ábrahámfi családba tartozó Gerlai János fia János, nővérének Lépes Demeternének leánynegyedét Békés vármegyei öt birtokból kiadja: nam porciones suas possessinarias in possessíonibus Veczten, Magur, Lazlotuisse, Faas, et Edelus vocatis habitus in comitatu de Bekes existentibus totaliter cum omnibus [...] videlicet iure Patronatus ecclesiarum in villa Cholch sub honore Omnium Sanctorum et in eodem Edelus in nomine sancti Martini confessoris constructarum, locis sessionum, terris arabilibus [...] ponté et lucro eusdemin dicta Vezten. 13 azaz Edeles birtokon bírt részeit tartozékaival, a Csolt falusi Mindenszentek tiszteletére és az edelesi Szent Márton tiszteletére épült templomok kegyúri jogaival, valamint a vésztői híddal és annak használatával együtt. Ebből az okiratból ismerhettük meg a monostor templomának titulusát.

1383-ban az Abrahámfiak megosztoztak Békés megyei javaikon: „Vésztő (Vestheü) nevű birtokot úgy osztották fel, hogy egy rész a Körös (Crisii) folyón épített hídtól kezdve [...] a többször említett Miklós részéül jutott [...] Emellett a Körös folyón levő malomról oly módon készítettek egymás között felosztást, hogy a Csolt (Cholta) birtokon, a monostor oldalán fekvő malom az előbb mondott Miklósé lett." 14

A monostort ez az 1383. évi adat csak földrajzi irányjelzőként említi, így nem dönthető el, vajon élt-e még falai között szerzetes, vagy csak elnéptelenedett épületcsoport­ra vonatkozik az oklevél utalása. Később ismeretlen okok miatt megszűnt a nagy múltú monostor, és területileg a szomszédos Mágorhoz csatolták. Mágornak nem volt temp­loma, ezért a falu a monostor templomát plébániaként használta. 1479-ben egy oklevél Mágort más néven Csoltnak nevezi, birtokosai továbbra is az Abrahámfiak. 15 1654-ben már Mágor is pusztaként szerepelt az összeírásokban, Fáshoz tartozott. 16 1733-ban, a törökök kivonulása után elkészítik a Békés vármegye területén található templomok jegyzékét. A Mágorról készült feljegyzés: Duae turres hic hodiedum apparent et plurimi asserunt, ibidem clastrum monachorum quoquefuisse et quemadmodum turres, et ecclesiam, ita et clastrum per turcas ruinatum exstitisse. Ad quos monarchos spectaverit, nemini notum est [...] Itt még mutatkozik két torony, és sokan mondják itt szerzetesi kolostor is volt. 17Az elhagyott templom tornyai 1786-ban dőltek le, a monostor anyagát felhasználták a megrongálódott vésztői templom javításá­hoz, valamint a környező kúriák építéséhez. 18

Békés megyének ezen része 1798-ban került a Wenckheim-család birtokába, az épületek végleges pusztulását a család 1810-1812 között végzett pinceépítése okozta. A pince boltozatának kiképzéséhez felhasználták a lebontott romok anyagát, majd a megmaradt csonkokat termőfölddel terítették le, és szőlővel ültették be a dombot. A kettős domb északi részének tetejére pedig urasági nyárilakot építtettek. A pince bejárata felett található vörösmárvány lapra írottak tudósítanak a végleges pusztulásról. Ez a lap feltehetően a templomba eltemetett valamelyik kegyúr vagy apát sírfedlapja volt, melyet gondosan lecsiszoltak és az alábbi szöveget vésték rá: Colles hos Magor olim celebres sed iniuria temporum penitus neclectos ob exundationes Crisii velocis raro accessibiles anno MDCCCX víribus implantando hoque aedificatio anno MDCCCXI1 efundamentris exstructo sibi et posteris utiles reddere volute comes Franciscus Venkheim.

A feltárás eredményei

A monostor feltárásának eredményeként sikerült többé-kevésbé pótolni a történeti adatok hiányát az építkezésekkel kapcsolatban.

A munka során több építési periódusú fal, illetve alapfal maradványait találtuk meg. Megállapítható, hogy az első templomot ezen a Mágori dombon a 11. században építették fel, feltehetően 1046 előtt. A templom falait egykor díszítő falképek töredékei előkerültek a nagyobb felületű köveken. A freskómaradványok anyag- és stílusvizsgálatuk szerint a 11. század elején készültek, bizánci stílusban. (1- 4. kép) Ezt a templomot - feltételezés szerint - a lázadás idő­ szakában pusztíthatták el, vagy épülete legalábbis nagyon megrongálódott. Feltehetően bizánci keresztény templom volt, és ezért kellett a későbbiekben teljesen lebontani. Nagyon nehezíti a kérdés eldöntését az 1810-1812 között épített borospince, mivel a területére eső minden objektumot teljesen megsemmisítettek ekkor. A korai templomok méretét ismerve a dombnak ezen a részén is állhatott az első templom, annál inkább, mivel a többi is itt épült fel. Azok nagyobb méretük miatt maradhattak meg az alapfalak formájában. A későbbi kolostorudvar területén feltárásra került azonban egy körtemplom is, téglalap alakú előcsarnokkal a nyugati részén, keleten két sugárirányú támasztófallal (ezek feltehetően azért kerültek az épülethez, mert még az építkezés idején megsüllyedhetett az alatta levő, vegyes szilárdságú őskori rétegek miatt). Belső részének tagolása ismeretlen, mivel csak a ledöngölt agyagalap és azon néhol 1-3 sor tégla maradt meg, leöntve szürke színű, meszes habarccsal. (5. kép) Külső átmérője 6,6 m, a belső 3,8 m, az előcsarnokkal együtt a hossza 10,7 m, falvastagsága 1,6 m. Feltehetően ez lehetett az az első templom, melynek freskós köveit építőanyagként a későbbi templom alapfalában megtaláltuk. Feltárás közben a környezetében levő törmelékből olyan lapos falazókövek, féloszlopfő, féloszloptöredékek kerültek felszínre, melyek mészkőanyaga megfelelt a freskós kövek anyagának. A féloszloptöredékek és az oszlopfő alapján valószínűséggel állítható, hogy a kis körtemplom külső felületét karcsú féloszlopok tagolták, amit párkánnyal vagy ívsorral zártak le.

1. Fél férfiarcot ábrázoló freskótöredék
2. Ruhaeredőt ábrázoló freskótördelék
3. Halpikkelymintás freskótöredék
4. Színes freskótöredék

A 11. század második felében építettek fel egy román stílusjegyeket viselő templomot, amelynek a szentélyfala félkörívesen záródik, a templomtest téglalap alakú. Ennek a templomnak a szentélyfala és a nyugati végfala maradt meg, ezek a részek kívül estek a pince területén. E templom félköríves szentélyfalában találtuk azokat a köveket - építőelemként az alapozás legalján, habarccsal leöntve -, amelyeken az említett falképtöredékek voltak. Előkerült egy férfiarc fele (1. kép), ruharedőzet mintája (2. kép), halpikkelyminta, amely valószínűleg szirénábrázolás része lehetett (3 kép), és sok meghatározhatatlan ábrázolás apró részlete. (4. kép) A templom méretei: hossza 14,8 m, szélessége 7,6 m, falvastagság 1 m. Ez a templom az 1100-as évek elején még fennállott. Ezt bizonyítják azok a sírok, melyek a következő periódust képviselő templom alapozásával elvágtak, vagy azzal érintkeznek. Ezekben a sírokban S-végű és sima karikák, ezüstből és bronzból, valamint két sírban Kálmán (1095-1116) egy-egy dénárja került elő. Ezt a templomot Szent László uralkodása idején (1077-1095) építhették. A Magyar Nemzeti Múzeum és a gyulai Erkel Ferenc Múzeum őriz egy-egy bizánci stílusú ereklyetartó mellkeresztet erről a lelőhelyről, 19 melyek Szent László-koriak. (6. kép) A templommal egy időben épült fel a későbbi rendház keleti szárnyának északi két helyisége helyén egy kis épület, melyet később lebontottak.

5. Részlet a körtemplom alapfalmaradványából

6. Bizánci stílusú ereklyetartó kereszt, Magyar Nemzeti Múzeum

A 12. század első harmadában újra építkezés folyt a dombon, feltehetőleg bővítési szándékkal, vagy valamilyen szerzetesrend megtelepedése kapcsán. A szerzetesrend hovatartozása ismeretlen. Az előző kis templomot teljesen lebontották az alapozásig, de ugyanazon a helyen újat építettek. Ez háromhajós (erre szélessége alapján lehet következtetni), nyújtott szentélyfalas kolostortemplom, keleti végének déli részén négyzetes sekrestyével. A templom téglalap alakú, hosszházát később teljesen visszabontották, még az alapozásból is kiszedték az építőanyagot, így ennek méretét az alapárkok futásából lehetett megállapítani. A később épített bazilika északi oldalhajójában, a szentély- rekesztő falában levő küszöbtől 50 cm mélyen bontakozott ki a fekete földdel, apró törmelékkel visszatöltött falárok nyomvonala, mely 125 cm széles volt. A szentélyrekesztő és a pince fala között szintén egy kis szakasza vált ismertté. Az északi falsík mellett a 123. sírban talált csontváz koponyáját a szentélyrekesztő építésekor pusztították el, a bal oldala mellett fekvő, 122. számú sírba temetett váz bal oldalát viszont a háromhajós bazilika északi főfalával semmisítették meg. A123. sírban bronz pántgyűrű, fonott ezüstgyűrű és egy másik ezüst pántgyűrű volt, „rovásjelekhez" hasonló díszítéssel. Ez a sír a nyújtott szentélyfalas kolostortemplomhoz is tartozhatott, de az azt megelőzőhöz is. A kiszedett falárok nyugati irányban a toronypillérnél megfordul észak-déli irányba, tehát itt volt a templom észak­nyugati sarka. A toronypillérek vonalában megmaradt a nyugati végfal alapárka, a déli főfala aláfut a későbbi bazilika déli falának. Egy helyen maradt meg szilárd anyagban a templom falmaradványa, mégpedig a háromhajós bazilika déli pillérsorának első pillérénél a sávalapban, ami kváderkőből készült és 30 cm magasan meghagyták. Feltehetően ez a kis maradvány a kolostortemplom nyugati végfalának része, csak eddig bontották le, felhasználták a pillér alapjának. A szentély falát csak a későbbi bazilika padlószintjéig bontották vissza, az íves rész kivételével. (7. kép) A későbbi pusztítás következtében ez a meghagyott fal több helyen megszakadt, és itt volt megfigyelhető, hogy az alapozás sárga, döngölt agyag. Az első román stílusú templomnak a pince keleti fala mellett megmaradt apszisa és ennek az első kolostortemplomnak az apszisa közötti területen a törmelék letakarítása után ugyanolyan döngölt sárga agyag alapozást találtunk, mint a szentélyfal alatt. A szentélyfal külső íve a következő periódusú bazilika külső járószintje magasságáig maradt meg. (8. kép) A szentélyfal északi részének és a háromhajós bazilika északi, egyenes fallal záródó mellékhajójának szögében egy osszárium volt (részben vágta a bazilika fala), a csontok között Kálmán király denárát és bronz hajkarikát találtunk. Ezek a csontok minden bizonnyal az első kis templomhoz tartozó sírokból származnak, és azokat a nyújtott szentélyfalas templom építésekor gyűjtötték össze. A keleti részen talált alapfalmaradványok, valamint a szentélyfal kváder részletei alapján arra lehet következtetni, hogy a főfalakat kőből kezdték építeni. A következő építési periódusba tartozó, háromhajós bazilika megmaradt oldalfalaiban, valamint a rendház kerengőjének keleti részén épen maradt téglapadozatban talált, 40-55 cm átmérőjű oszlopdobok alapján arra következtethetünk, hogy ez az első kolostortemplom oszlopos volt. A templom 30 m hosszú, 12,8 m széles volt, 1 m-es falvastagsággal.

7. A nyújtott szentélyfalas templom megmaradt falrészlete

8. A két félköríves szentélyfal maradványa, a külső a nyújtott szentélyé

A templomtól délre, a domb lejtője felé nyúlva helyezkedett el a szögletes U alakú kolostor, mely egy időben, vagy közeli időben épült a templommal. A keleti szárnyon a korábbi, két helyiségből álló épületet lebontották, helyette vastagabb alapozású helyiségeket húztak fel. Az „A" és „B" jelzésű helyiségek fölött, az alapozás vaskossága, szilárdsága alapján emelet húzódhatott. Az „A" helyiség alapozása 85 cm mély, és a megmaradt oldalfalak 45 cm magasak voltak, falának vastagsága 80 cm. A további kapcsolódó „D" és „E" helyiségek sekélyebb és gyengébb alapozásúak, az alapozás a temploméhoz hasonlóan sárga döngölt agyag, a falak vastagsága mindössze 60 cm. Az „A" helyiségben kettős padozat volt, a felső tégla, alatta letapasztott agyagpadló, és ez alatt családi temetkezést találtunk. Négy felnőtt és öt gyermek, illetve csecsemő téglás sírja került feltárásra. (9. kép) A sírhelyek kriptaszerűen kiképzettek, aljuk is téglás, a tégla fedél a csontokra volt omolva. A lesározott padozaton egy 12. századi (nagyjából III. István [1162-1172] korára tehető) ezüst érem volt. Az 1. számú sír téglafalának déli oldalában egy madár csontváza volt befalazva. A helyiség bejárata alatt, mélyen a padlószint alatt egy fészeknyi különböző fajtájú tojás volt. 20 Mindkét eset pogány építőáldozatot jelöl. A helyiség ajtajának helyén több ajtókeret-töredék, szemöldökkő, lábazati elem, márványoszlop-töredék, palmettás kerettöredék hevert a törmelékben. A bejárat befelé szűkült, a két oldalon egy-egy oszlop helye maradt meg. A keleti szárny legdélibb, „E" jelzésű helyiségének keleti és déli falát nem találtuk meg, a domb erős lejtése miatt elszántódott.

9. A kolostor keleti szárnyán levő "A" helyiség padozata alatt levő téglás sírhelyek

A déli szárny három nagyobb és két kisebb, cellaszerű helyiségre osztott. Az „F" helyiségben kissé döngölt agyag­ padozat részlete maradt meg, az északi fala mellett kis terület felületén cserépbogrács töredékei voltak. Az „N" és „M" padozata is döngölt, letapasztott sárga agyag, de nagyon elszántották. Az „M" padozatán levő törmelékből II. András (1205-1235) korából való friesachi dénár került elő. Ez a két helyiség a szerzetesek közösségi életét szolgálta, míg a két keskeny, cellaszerű („O" és „P" jelzésű) feltehe­tően hálóhelyek voltak. A déli szárny falai sekélyen alapozottak, a kerengő padlószintjétől lefele mindössze 55 cm mélységig. A falak is keskenyek, 60 cm szélesek, építési technikájuk: a két külső falsíkot hosszában rakott téglából ké­szítették, a köztük levő rész úsztatott törmelék. Ezekben a déli helyiségekben a padlószint 80 cm-rel mélyebben van, mint a keleti szárnyon levő „A" és „B" jelzésű helyiségeké, ami azt jelenti, hogy dél felé lépcsőzetesen mélyítve építkeztek. Ugyanez figyelhető meg a kerengő padlószintjénél is. A nyugati szárny legészakibb, „H" jelű helyisége volt a konyha és a közös étkező, északkeleti sarkában mintásán lerakott téglás padozat maradványa és egy hatalmas tégla­ kemence alapfalai kerültek feltárásra. Feltehetően a későbbi időből származik egy szabadtűzhely hamusgödre, ami késő középkori cserepekkel volt tele. A helyiségeket kerengő vette körül, amely a későbbi időben téglás padozatú volt, ez a keleti szárnyon majdnem teljes egészében épen meg­ maradt, csak azokon a helyeken hiányzik, ahová a késő kö­zépkorban gyermeksírokat ástak bele. Ezeket a sírokat bolygatott állapotban találtuk meg.

A kerengő mellvédfala több helyen viszonylag jó állapotban került elő, több oszlophelyet (oszlopfészket) azonosítottunk és a környezetében sok oszloptöredék, lábazati elem és oszlopfő volt a törmelékben. A kolostor 30 x 36 méteres alapterületen feküdt.

A kolostor udvarának északnyugati sarkában feltárásra került egy kút, amelyik a hajdani járószinttől lefele 9 m mély és 75-80 cm átmérőjű, végig téglával bélelt, legalján kváderkőből kirakott gyűrűvel. A kiöblösödése 4 és 5,65 m között van, itt a téglák kopottak, feltehetően ez volt a tartós vízmagasság szintje. A víz ere észak felől jött, a hajdani Sebes-Körös irányából, ezt feltárása közben lehetett megfigyelni, mivel a törmelék teljes kitakarítása után újra kb. 2 m magas víz gyűlt össze a kútban. Törmeléken kívül sajnos semmi nem volt benne.

A kolostor déli szárnyának építésekor megszüntettek egy korábbi kerítésfalat, majd egy újabb, az egész épület­ együttest körülvevőt készítettek. Először sövényből készülhetett, ami leégett, ezt bizonyítja a teknő alakú alapárokban talált fahamu réteg. A megújított kerítésfalat ugyanolyan méretű téglákból építették, mint a kolostor falait. Ezt ismeretlen ok miatt a háromhajós bazilika idejében lebontották, a törmelékbe sírokat ástak, melyek némelyikében II. Géza (1141-1162) és III. István (1162-1172) pénzei voltak.

A korai kolostorhoz tartozó, háromhajós templomot nem sokáig használhatták, lebontásának oka ismeretlen. Elképzelhető az, hogy statikai okok játszottak közre, mivel a domb az újkőkortól a középső bronzkorig lakott település volt, aminek következménye a sok laza betöltésű gödör.

Az utolsó nagy átépítés a 12. század végén történhetett, de még mindig román stílusban. Főleg a templomnál végeztek nagy átalakításokat, mint arról a fentiekben már szó volt. Az előző templom nyugati végét teljesen lebontották, még az alapárokból is kiszedték az építőanyagot. A keleti végénél a szentélyfalat a külső járószintig, valamint a nyújtott szentély hosszanti falait a következő templom belső padlószintjéig bontották vissza. A déli oldalon a sekrestye falait kisebb javításokkal meghagyták, oldalaiból rövidebb- hosszabb szakaszon 1,2 m magasan az oldalfalak megmaradtak. Belsejében feltehetően későbbi időből származó téglasírkamra volt, erősen megrongálódva és megbolygatva.

A bontást követően teljesen új templomot építettek: háromhajós, tágas, pilléres bazilikát, szentélyrekesztő fallal és népoltárral. Ez a negyedik templom a dombon. Főhajóját félköríves apszis zárja, és hat pár, görögkereszt alaprajzú pillér választja el a két mellékhajótól. (10. kép) A mellékhajók a keleti végükön egyenes fallal záródnak. A templom nyugati végén, a két mellékhajó vége felett toronypár állott (ezeket láthatták 1733-ban). Köztük a főhajóban főbejárati előcsarnok, felette kegyúri karzat helyezkedett el. A tornyokat és az északi főfalat az északnyugati saroktól 5 m hosszan kváderkő burkolattal építették, törmelékből álló falmaggal. (Feltehetően a déli részen is hasonló volt a technika, csak ott kibányászták a falsíkok kvádereit.) Ezután a szakasz után már váltott falazást találunk, egy sor kváder és annak vastagságának megfelelően két vagy három sor tégla váltogatásával. (11. kép) A bazilika főfalainak alapozása a járószinttől lefelé 150-180 cm mélységben kezdődik, az alapozás úsztatott eljárással készült az egész épület alatt. Erre került egy sor kváder, majd utána a nagyméretű téglából készített rész, ezt a technikát a bazilika legépebben maradt középső részén, az északi falban lehetett megfigyel­ni. Ez az ún. bizánci jellegű, vegyes anyagú falkészítés (ennek szellemében készült a műemléki helyreállítás). A kis felmenő falszakaszokon több helyen vakolás nyoma is megfigyelhető volt.

A pillérsorok alatti sávalapozás mélysége megegyezett a főfalakéval, szélessége 1-1,2 m. (12. kép) Az ennyire masszív sávalapra statikai okok miatt volt szükség, mert az épület alatt olyan többrétegű őskori objektumok vannak, melyek lazává tették a dombot. A pillérlábazatok nem egyforma méretűek, pl. az északi sorban az egyik észak-déli irányban 125 cm, kelet-nyugat irányban 145 cm, a másik 140 x 150 cm, a padlószinttől 83-15 cm magasságig maradtak meg. A bazilika északnyugati sarkától 2,15 m-re egy falpillér van az északi fal síkjában, hossza kelet-nyugat irányban 140 cm, a mellékhajó belsejébe 70 cm-re nyúlik be, alakja félbevágott kereszt.

10. A háromhajós bazilika legépebben megmaradt pillérlábazata

11. A háromhajós bazilika északi falában látható váltott falazás részlete

12. A szentélyrekesztő észak-dél irányú falmaradványa

Nyugat felől a harmadik pillérközben, a nyugati vég­ faltól 12 m-re észak-déli irányú szentélyrekesztő választja ketté a templomtestet a nagyobb alapterületű kolostori és a kisebb, világi használatú területre. (13. kép) A szentélyrekesztő fal szélessége 75 cm, alapozása fekete, kevert döngölt föld, alapozási mélysége a padlószint alatt csupán 30 cm. Nincs kötésbe építve a főfallal, csak amellé húzták fel. A főhajóban, a szentélyrekesztővel egybeépítve, a középrésztől kissé északra tolva a népoltár egyszerű alapja is megtalálható, mely 135 x 100 cm alapterületű. A két mellékhajóban, a szentélyrekesztő falban egy-egy átjáró nyílása maradt meg, az északiban kőből kialakított küszöbbel. A főhajó padlószintje a szentélyrekesztőtől keletre 35 cm-rel magasabban van, mint a nyugati részen.

A bazilika 36,2 m hosszú, 16 m széles volt, az északi és déli falak vastagsága 1,5 m, a nyugati végfalé 1,7 m. A fő- hajó belső szélessége 5,5 m, a mellékhajóké 2,45-2,6 m. A déli oldalhajó nyugati végén 3 m hosszan kváderkőből készült zárt falszakasz maradt meg, ez a déli torony belső falmaradványa. A nyugati végfal és ez a toronyfal szerves, ékelt kötéssel kapcsolódik össze, tehát a torony egy időben készült a bazilika főfalával. Biztosan így építették a másik tornyot is, de itt hatalmas gödör volt az építőanyag kibányászása miatt. A bazilika kelet-nyugat irányú tengelye 10°-os szögben tér el észak felé.

A bazilikában két helyen sikerült a kapu helyét megtalálni. A főkapu a nyugati végfalban volt, ahol simára faragott ajtóbéllet, küszöbkő, vastag fagerenda nyoma maradt meg, és befelé szűkülő kapunyílás körvonalazódott ki. A másik a déli oldalon, a szentélyrekesztő faltól keletre volt, ez a kapu szolgálta a bazilika és a kolostor közötti átjárást.

A kolostorépületeket csak néhány kisebb helyiséggel bővítették, a toldalékrészeknek nincs alapozása, csak néhány cm vastag, döngölt fekete földre rakták fel a falakat. Ahol nem maradt meg a tégla, ott csak ez a fekete földcsík jelölte a fal vonalát. Ezek a bővítések a nyugati szárnyon voltak. A kolostorudvart kettéválasztották egy kelet-nyugat irányú fallal, amit ráépítettek a kútra. Valamilyen ok miatt ekkor tehát már nem használták ezt a kutat, másikat viszont nem találtunk az épületegyüttesen belül. A bazilika délnyugati sarkánál egy keskeny, sekély alapozású téglafallal kötötték össze a két épületet. A keleti részen semmilyen szilárd anyagból készített összeköttetést nem találtunk.

Vagy a bazilika építésekor készülhetett a kerengő már említett, téglás padozata, vagy felújították azt. A kerengő keleti részének feltárásakor, a téglapadozat tisztításakor Zsigmond király (1387-1437) obulusa került elő. Ez feltehetően akkor került oda, amikor a kerengőt már nem funkciója szerint, hanem temetőként használták. Azaz a monostor megszűnése után, amikor a bazilika már csak Mágor falu plébániatemplomaként működött.

A kolostorban élt szerzetesekről nem tudjuk, milyen szerzetesrendbe tartoztak, a bazilika felépítése utáni időszakban elképzelhető, hogy bencések laktak itt. A monostor az első kolostortemplom felépítését követő időszakban a környező kis falvak egyházi központja volt, mivel egyetlen kis falunak sem volt temploma a korai Árpád-korban 15 km-es körzetben.

13. A háromhajós bazilika északi mellékhajó részlete a pillérek maradványaival

A kolostor épületein kívül, a domb erősen lejtő déli szélén, az „M" helyiség irányában egy feltehetően kenyérsütő kemence került feltárásra, kétosztatú, téglalap alakú épít­mény, téglából, illetve vályogból épített falakkal és padozattal. A tüzelőtér nyílása a keleti oldalon volt, itt két cserépbogrács és III. Béla (1172-1196) dénárja volt a padozaton. A tűztér háromnegyed magasságig tele volt hamuval és a beomlott tető tégláival, valamint átégett, kormos folyami kavicsokkal. A kemence mellett, a nyugati oldalon nagyobb égéses felület volt, az északi vége mellett szénné égett faoszlop töredéke, megégett kőoszlop maradványai voltak. Valamilyen kemenceház tetőszerkezetét tarthatták az oszlopok.

A bazilika nyugati részének irányában, attól északra 12,5 m távolságra megújított, erődítésszerű kerítésfal részlete, téglaburkolatú út, leomlott kapuív részlete, kockakő lépcsők kerültek elő az elplanírozásból. A kapunál a téglajárdában a kapuszárnytól kikoptatott, negyedíves nyom volt megfigyelhető.

Az épületegyüttes a fent ismertetett állapotban maradt meg a 19. század elejéig. 21

A temetkezésekről

Az épületek falai mellett, vagy éppen azok által átvágva 242 értékelhető sírt tártunk fel, kb. ugyanennyi volt a sokszori építkezés és építőanyag-bányászás miatt szétdobált, bolygatott sír. Ezekben a sírokban nyugodtak a környező kis falvak lakói és a kolostorban élt szerzetesek. A temetkezés idejét, valamint az épületek idejét segítik meghatározni a sírokban talált pénzek, ereklyetartó mellkeresztek. A szentélyfalak mellett levő temetőrészben a nyújtott szentélyfalas templom építésekor átvágott sírok közül a 90. és a 111. sírban Kálmán dénárja volt. Ez azt igazolja, hogy ezekbe a sírokba az első román stílusú kis templom működésének idején történt a temetés. Találtunk a keleti részen 18 olyan sírt, melyek alja parazsas volt, ezekben S végű hajkarika és Kálmán király érme volt a melléklet, tehát ez a temetési szokás a korai időre keltezhető. A két háromhajós templom szentélyfalainál több téglakeretes sír is előkerült, némelyik­ben talán az itt élt szerzetesek nyugodtak. Sajnos mindegyik bolygatott volt, valószínűleg a pince építésekor, a későbbi időben végzett szőlő alá forgatásakor, vagy a romok között végzett építőanyag-kitermeléskor találták meg és fosztották ki ezeket. Ezek során kerültek elő azok az ereklyetartó mellkeresztek, melyek közül egy a Magyar Nemzeti Múzeumban, egy pedig a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban található.

Tárgyi anyag

Az ásatások során felszínre kerültek a kolostorban élt em­ berek mindennapi életéhez tartozó használati tárgyak tö­redékei: cserépedények (fazekak, bográcsok), vastárgyak (kés, kalapács, ajtóvasalás), az épületek tetőszerkezetéhez tartozó vasszegek.

A tárgyi anyagból kiemelkedik egy ékköves, arany fülbevaló, melynek készítési idejét a 10-11. század fordulójára lehet keltezni. Feltehetően egy olyan sírból került az omladék közé, a kolostor keleti szárnyának déli részén, amely a legkorábbi templom körüli temetőhöz tartozott.

14. Bizánci stílusú, csüngős arany fülbevaló.

Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum

Ez pedig csak a fentebb ismertetett körtemplom lehetett. A fülbevaló felső része fordított hold alakú, három le­ felé néző szarvval, előlapján három ovális alakú almadin kővel. Felülete finoman sodrott aranyszálakból kialakított fonatmintával díszített. Hátlapján elkalapált illesztési fülecskék vannak, melyek az akasztórészt tartották, a fülkarika hiányzik. Három rövid láncocska kapcsolódik a szarvacskákhoz, melyek duplán fonott arany szemekből állnak. A láncok végén két füles csüngő lóg le, melyek közepén egy- egy, kerek sötétkék színű kő van, az egyik láncocskáról hiányzik a csüngő. 22 (14. kép)

A korai sírokból bronz és ezüst S végű hajkarikák, sima karikák, fonott- és pántgyűrűk származnak. Érdekesség, hogy a 172. sírban egy sima tollú vaskulcs volt. A keresztény vallás szellemében eltemetett, középkorban élt ember mellé már nem helyeztek halotti útravalót, így ezekben a sírokban csak a ruházat tartozékainak időtálló tárgyai kerültek elő: egy-egy pártatöredék, bronz vagy csont ruhacsat.

A monostor épületeit a korra jellemző, faragott kődíszítmények tagolták. Sajnos a többszöri átépítés és a későbbi korok rombolásai miatt ezeket másodlagosan a falba építve, vagy a teljesen felforgatott romok omladékaiban találtuk meg. így az egyes faragványok építési periódusonkénti szétválogatása nehézségekbe ütközik. Stílusuk és lelőhelyük (pl. betemetett korai kerítésfal helyének betöltéséből kerültek elő) alapján lehet következtetni arra, melyik épületet díszítették.

A legkorábbiak közé tartoznak a körtemplom külső falsíkját tagoló féloszlopok, egy féloszlopfő, akantuszos oszlopfőpárkány ívtöredékek, sarokleveles lábazati elemek, melyek különféle kőanyagból - mészkő, homokkő, vörös márvány - készültek. Az anyagban oszlopfők, féloszlopfők, oszlopok, féloszlopok, lábazati elemek, ajtó- és ablakbélletek, vállkövek találhatók. Nagyon jelentős két töredék, a latin nyelvű feliratos kő és a turbános férfiarccal és fonatos indával díszített párkánytöredék.

A templomok (a nyújtott szentélyfalas és a bazilika) szentélyének feltárásakor a törmelékből több vörös márvány laptöredék került elő, feltehetően padlóborítás maradványa. Különböző nagyságúak és vastagságúak, általában csak az egyik oldaluk van simára csiszolva. A bazilika nyugati végfalán kívül vörös márvány oszlopocskák töredékei voltak, feltehetően a főhomlokfalat díszítő, küllős rózsaablak tartozékai. Ugyanitt megtaláltuk a tornyok ablakaihoz tartozó váll- és lábazati elemek, valamint oszlopok darabjait.

Nagyon sok építészeti elem volt a törmelékben, azonban ezek ismertetése nem fér e tanulmány kereteibe. A be­ mutatott darabok példázzák a Csolt nemzetség monostorának gazdag kiképzését. Megállapítható, hogy néhány igen jellegzetes faragvány méltón képviseli az itt dolgozó bizánci vagy bizánci iskolázottságú mesterek munkáját, illetve hatását. A két díszesen faragott, fehér márvány kockafejezet közül a kutyákat ábrázoló mintakincse közel áll a figurális ábrázolások bizánci gyökereihez.

Megállapítható, hogy az épületekhez használt kőanyagot a Bihari-hegységben bányászták. Minden bizonnyal vízi úton, a Sebes-Körösön szállították a Mágori dombhoz. A téglákat a közeli kis falvakban égethették, némelyikben mester­ jegyhez hasonló jelzések vannak a nyers téglában ujjal be­ nyomva. Ezek a téglaégető közösségek jelzései lehetnek.

A vésztői Mágori dombon feltárt monostor épületeinek jelentősége a feltárás folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált. Megismertük építési periódusait, alaprajzi elrendezéseit. Építési idejének kezdetét az első írásos adattól majdnem két évszázadnyival vissza kell keltezni. Bizonyossá vált, hogy olyan rangos díszítményekkel ellátott épületek álltak itt a dombon, amelyekhez hasonlóak az ország más részein csak királyi építkezéseken vagy azok hatósugarában találhatók.

Csoltmonostor falainak műemléki konzerválása 1979- 1982 között történt, jelenleg romkertként tekinthető meg. (15-16. kép A tárgyi anyag állandó kiállítás keretében a helyszínen lévő Wenckheim-pincében nyert elhelyezést. A vitrinekben elhelyezett tárgyakon kívül hat építészeti rekonstrukció is készült, eredeti faragványok, építészeti elemek fel­ használásával. (17. kép)

15. A helyreállított háromhajós bazilika nyugati része 16. A helyreállított kolostor déli és nyugati része a körtemplommal és kúttal
17. Az állandó kiállítás részlete a Wenckheim-pincében
 

FÜGGELÉK

1. Féloszlopfő töredéke

Szürke homokkő. M: 18,5 cm, sz: 17 cm. Lelőhely: a körtemplom területe. 23 Kockafejezet fele, felső részén 2,5 cm széles, legömbölyített perem van. Kora: 11. század eleje.

2. Akantuszos fejezet töredékei

Édesvízi borsókő, 4 darab. H: 18 -17,2 -17 -18,5 cm, m: 12,5 - 9 - 8 -10,5 cm, v: 8,5 - 6-5,5 - 6 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 24 Koruk: 11. század második fele. A kőanyag jellegzetes adottságát kihasználva történt a megfaragás, a töredékek leginkább egy akantuszos fejezet visszahajló bimbójának részleteiként értelmezhetők. A bimbót alulról szívidomban végződő, orsó alakú oszlop támasztja alá, melyhez két oldalról akantuszos ágak hajlanak. Tetején ugyanilyen motívum van, itt a szívidom felső része az előlap hasonló motívumának felső részéhez kapcsolódik. Az egyes darabok hátsó része íves, a félkört megközelítő ívben, ez is arra utal, hogy oszlopfő letört darabjai. A faragványok „turbánhoz" hasonló formát mutatnak. Feltehetően egy hatalmas fejezet részei.

18. Akantuszos fejezet töredék (2. sz.)

19. Akantuszos fejezet töredék (2. sz.)

20. Akantuszos fejezet töredék (2. sz.)

 

3. Akantuszos töredék

Borsókő. H: 14 cm, sz: 12 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 25 Az előzőekben leírt, 2. számú fejezet töredékeihez hasonló mintázatú, lapos töredék.

21. Akantuszos laptöredék (3. sz.)

4. Oszlopfő töredéke

Fehér márvány. H: 9 cm, m: 5,5 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 26 Tagolt, bimbó alakú, felülete simára csiszolt. Két darabja került elő. Kora: 11. század második fele.

5.

Oszlopfő töredéke

Mészkő. M: 9 cm, h: 14 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 27 Korában 11. század második fele. Fejezet negyed része, erősen töredékes, a megmaradt darab tagozott, egy kiemelkedő rombuszhoz kapcsolódó három kónikus gömb van a felületén.

22. Oszlopfő töredék (5. sz.)

6. Oszlopfő töredéke

Vörös márvány. M: 9 cm, h: 13 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 28 Kora: 11. század második fele. Erősen töredékes, csak az alja részlete maradt meg. Nagyobb méretű fejezet része.

7. Oszlopfő töredékei

Vörös márvány, 3 darab. M: 3,8 cm, á: 12 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 29 Kor: 11. század második fele. Alja kör alakú, rapcsozott, közepén 1,5 cm átmérőjű, kónuszos furattal. Alján 1 cm széles, becsiszolt horony fut, majd gömbölyű formában kezdődik a felső része, ami hiányzik.

8. Párkánytöredék

Vörös márvány. M: 7 cm, sz: 6,5 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán fel­tárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 30 Kora: 11. század második fele. Alul keskeny,függőleges lappal lezárt, utána féloszloposan kiképzett, simára csiszolt.

9. Párkánytöredék

Vörös márvány. H: 22 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 31 Kora: 11. század második fele. Nagyméretű párkány töredéke, három oldala homorúra csiszolt, ép szél nincs.

10. Párkánytöredék

Vörös márvány. H: 20 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 32 Kora: 11. század második fele. Nagyméretű párkány két oldalán homorúra csiszolt töredéke.

11. Párkánytöredék

Vörös márvány. H: 7 cm, sz: 6,5 cm, m: 5 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 33 Kora: 11. század második fele. Három oldala sima, hengertaggal kiképzett széllel.

12. Párkánytöredék

Vörös márvány. M: 15,5 cm, sz: 10,7 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 34 Kora: 11. század második fele. Hengertagos kiképzésű töredék.

13. Lábazati elemek

Homokkő, mészkő, vörös márvány. 14 darab került elő. Különböző méretűek. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 35 (Az összes ilyen jellegű lábazati elem innen került elő.) Koruk: 11. század második fele. Sarokleveles töredékek, némelyik hármas levéllel, némelyik csak eggyel.

23. Lábazati elemek (13. sz.)

24. Sarokleveles lábazat töredéke (13. sz.)

25. Sarokleveles lábazat töredéke (13. sz.)

14. Oszloptöredékek

Vörös márvány. Nyolc darab. Különböző méretűek. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 36 Koruk: 11. század második fele.

15. Laptöredék

Vörös márvány. H: 17 cm, sz: 8 cm. Lelőhely: a kolostor déli szárnyán feltárt árok betöltése, a későbbi „M" helyiség padlószintje alatt. 37 Kora: 11. század második fele. Két síkja simára csiszolt, oldalfelülete mindkét oldalán 1,5 cm széles sávon fogas vésővel meg­ munkált, a köztes rész felületét hegyes vésővel durvábban dolgozták meg.

A fentebb bemutatott darabok egy lebontott templomhoz tartoztak, és utóbb a megszüntetett kerítésfal árká­ba ömlesztettek azokat, mint használhatatlan építőanyagot. A következőkben bemutatott faragványok között van még néhány, amely biztosan köthető valamelyik épülethez.

16. Latin nyelvű feliratos kő

Durva szemcsés, üledékes mészkő. M: 39 cm, sz: felül 48 cm, alul 53,5 cm, v: 20 cm. Az előlapon 42 x 25 cm felületen helyezkedik el a bevésett szöveg. Lelőhely: a háromhajós bazilika északi főfalának külső falsíkjában volt kváderkőként befalazva, az északnyugati saroktól 11 méter távolságra, a hajdani külső járószint síkja közelében, fel­ iratával lefelé fordítva. A vastag habarcsréteg eltávolítása után tűnt elő a szalagkeretbe foglalt, négysoros szöveg. A keretelés a kőlap három oldalán van meg, a negyedik oldalhoz ugyanis egy másik kő kapcsolódott, amelyiken a szöveg folytatódott, ezt azonban nem találtuk meg. A keret bal oldali részén, középtájon, a második sor vonalában egyenlőszárú, vésett kereszt található, enyhén kiszélesedő szárvégekkel. A szöveg négy töredékes sorból áll: az első 8, a második 9, a harmadik 13, a negyedik 9 betűt tartalmaz. Megállapítható, hogy a négy sort két kéz véste. Az első két sort egy biztos kezű kőfaragó, szabályos formákkal, a betűk függőleges szára felülről indulva középen kissé összeszűkül, ékszerűen kivésett. Az alsó két sor szórtabb, egyenetlenebb, összességében sokkal kezdetlegesebb írásgyakorlatot (vésési technikát!) mutat, a betűk függőleges szára egyforma szélességű. Az egész szöveg kevert betűtípusokat tartalmaz, megtalálható az „E" két változata, a szögletes és a lekerekített unciális; az „M" is két változatban szerepel, a „Q" kis vonallal bővített kör és fordított „P" alakban; az „A" is kétféle. A szövegtöredékben betűösszevonás és rövidítés van. A csonka szöveg nem fejthető meg, de mindenképpen hálaadó vagy oltáralapító felirat részének kell tekinteni. A találás körülményei, valamint a kezdő négy betű alapján a faragvány a 12. század elejére keltezhető. 38 A lebontott első kolostortemplomhoz tartozott. Felirata: ADMCNEHE... MARI (vagy MATRI) E qVIB ... QVE MISERANTE D... EXTVLITIN...

A rövidítések feloldását megpróbálva: A(nno) D(omini) M(illesimo) C(entesimo) NEHEfmias?].. MATRI E(ius)qVIB[us]... QVE MISERANTE D[eo vagy Domi­nó?]... EXTULIT IN [Honorem?]...

26. Latin nyelvű feliratos kő (16. sz.)

17. Párkánytöredék indadísszel és ember fejjel

Szürkésfehér mészkő. M: 24 cm (ebből a fedőlemez: 65,5 cm), h: 43,5 cm (ebből a hornyolás 6,5 cm), v: 39,5 cm (ebből a fejjel díszített rész fent 17,5 cm).

Lelőhely: Vésztő, Kossuth utca 77., az udvaron 1942-ben lebontott ház alapozásából. 39 Kora: 12. század harmadik harmada. A kő homloksíkján a függőleges lemez alatti, ívelt felületű mezőt kettős erű indából álló, palmettadíszes fonatsor díszíti. A párkány a mező bal oldalánál törött. A faragvány keskenyebb oldalán, a lemez alatti, ívelt felületen domborművű férfifej látható. A turbánszerű fejfedőt viselő férfi szemnyílása kissé ferdén ívelt, arccsontjai erősen kidomborodnak, zárt szája keskeny, sima, egyenesen levágott szakállát középen kettéfésülték. A turbánt a faragó mester két térbeli kelmeredőzettel ábrázolta, amelyek a homlok közepén keresztezik egymást. A szemek ábrázolása teljesen eltér a román kori arcábrázolásokon látható, kerek szemkiképzéstől. Az egész arc jellege keleti típusra emlékeztet, és hasonlóságot mutat a pécsi altemplom déli lejáratának egyik dombormű részletével, az ún. Háromkirályok álma című kompozíción lévő egyik alvó király fejének formájával. Ez a párkánytöredék a háromhajós bazilikában lehetett a nyugati főkapu bal oldalán, vagy valamelyik pillér párkányzatához tartozott. 40

27. Párkánytöredék indadísszel és emberfejjel (17. sz.)ű

28. A párkánytöredék emberfejes oldala (17. sz.)

18. Kockaoszlopfő állatalakos és palmettás dísszel

Fehér márvány. M: 7,5 cm (ebből fedő­ lemez 2,5 cm, a fejezet felső részének sz: 12 x 13 cm), a hozzátartozó oszlop á: 10,5 cm. Lelőhely: a kolostor területén a „H" helyiség padozata alatt, a bazilika délnyugati sarka irányában. Kora: 12. század első harmada. 41 A fejezet négy oldalát egy-egy félkörlap alkotja, alul pedig gömbszelvényes felület vezetett az oszlophoz. A pajzsszerű félkörlapok közül egy díszítetlen, a többi háromnak az ívet kísérő szalagkeretén belül síkdíszítmény található, vésett részletekkel. A körvonalak mentén bemélyített háttér, felületének durva kidolgozásából ítélve színes masszával volt kitöltve. A faragvány két szomszédos oldalán egy-egy, egymással szembe haladó kutya alakja látható. A harmadik oldalon középen összefogott hármas levélmotívum található, középen ovális alakú virágbimbóval, két szélén pedig egy-egy hármaságú, kifelé hajló palmettalevéllel. A fejezet tetején és alján kónuszos csapolási lyuk van. A faragvány a díszítetlen oldal tanúsága szerint fal előtt álló oszlop fejezete volt. Mintakincse közel áll a figurális állatábrázolások bizánci gyökereihez. 42

29. Kockaoszlopfő állatalakos és palmettas dísszel (18. sz.)

30. Kockaoszlopfő részlete (18. sz.)

19. Kockaoszlopfő palmetta- és rozetta-dísszel

Fehér márvány. M: 13,5 cm (ebből a fedlemez 2,5 cm), fedlemez sz: 15,5 x 15,5 cm, a fejezethez tartozott oszlop á: 12 cm. Lelőhely: a kolostor területén, a „H" helyiség padozata alatt. 43 Kora: 12. század első harmada. Négy oldalát függőleges lemez alatt a félkörnél nagyobb pajzsok alkotják, és alul gömbszelvényes felület vezetett át az oszloptörzs csatlakozási síkjáig. A négy oldal közül hármon hasonló technikával készített síkdíszítmény van, mint az előző „kutyás" fejezeten. Két oldalán egy- egy rozetta, míg a harmadikon középen összefogott, hármas levélmotívum van, középen kiemelkedő ovális alakúvirágbimbóval és két kifelé hajló hármaságú félpalmettával. A negyedik oldala ennek is díszítetlen. 44 Lelőhelye alapján mindkét fejezet feltehetően a kerengő nyugati részén levő törpeárkádhoz tartozott.

20. Kockaoszlopfő töredéke

Fehér márvány. Csak az aljának töredéke van meg. Á: kb. 12 cm, m: 2 - 3,5 cm. Lelőhely: tereprendezés során a domb déli lejtőjén került elő. Az oszlopfő hasonló lehetett a palmettás-rozettás fejezethez, alján két oldalon a félköríves pajzs alsó része van meg. 45 Kora: 12. század első harmada.

21. Indás párkánytöredék

Fehér mészkő. M : 22 cm, sz: 17,5 cm. Lelőhely: a templom környékéről szőlőmunkák közben került felszínre. 46 Előlapján palmettás inda van, ami kissé hasonlít az emberfejes párkányon látható díszítéshez.

31. Kockaoszlopfő részlete (18. sz.)
32. Kockaoszlopfő palmetta- és rozettadisszel (19. sz.)
33. Kockaoszlopfő részlete (19. sz.)
34. Kockaoszlopfő részlete (19. sz.)

22. Indás töredék

Rózsaszín homokkő. H: 7 cm, sz: 6,5 cm, v: 3,5 cm. Lelőhely: az apszisok északi részén levő omladékból. 47 Kora: 12. század. Feltehetően oszlopfő töredéke, melyen indás motívum van. Nagyon plasztikusan látszik rajta a vésés nyoma.

35. Indás párkánytöredék (21. sz.)

36. Indás töredék (22. sz.)

23. Palmettás ajtóbéllet

Homokkő. M: 27 cm, sz: 16,5 cm, v: 11 cm. Lelőhely: a kolostor keleti szárnyán levő „A" épület irányában a küszöb mellett az omladékban. 48 Kora: 11. század második fele. Külső szélén palmettás indával díszített félhenger található. A székesfehérvári bazilika faragványai között van egy töredék, melynek ez pontos hasonmása. 49

37. Palmettás ajtóbéllet (23. sz.)

24. Akantuszos fejezet töredéke

Homokkő. M: 9,5 cm, á: 10,5 cm. Lelőhely: a kolostor nyugati részén a „H" épület belsejében, az utolsó padlószint alatt. 50 Kora: 11. század második fele. Az oszlopfő féloszlopszerű gyűrű, melyen háromsoros gyöngyözés van, a sorok között enyhén kiemelkedő bordával. A fejezet alsó része hengeres, és a meglevő részén négy vastag szárú, mélyen kivésett akantuszlevél van. Alján csapoláshoz bevésett horony.

38. Akantuszos oszlopfő töredék (24. sz.)

25. Ívtöredék

Homokkő. H: 18 cm, sz: 6-10 cm. Lelő­ hely: a háromhajós bazilika középhajója, az északi pillérsor 2. és 3. pillére közötti részen, a padlószint alatt 90-100 cm mélyen. Kora: 12. század második fele. 51 Teteje vízszintesen levágott, alsó része ívesen kiképzett és itt tekeredő kígyóvonal minta díszíti. A szentélyrekesztőhöz tartozott.

39. Kígyóvonalas ívtöredék (25. sz.)

26. Ívtöredék

Szemcsés mészkő. H: 20 cm, sz: 11,5 cm. lelőhely: a háromhajós bazilika középhajója, az északi pillérsor 2. és 3. pillére közötti részen, a padlószint alatt 90-100 cm mélyen. Kora: 12. század második fele. 52 Felső részén vízszintes illesztési sík. Egyik vége hiányos, kissé megvastagodik. íves felületén csavart mintázatú hengertag fut. A szentélyrekesztőhöz tartozott.

40. Ívtöredék (26. sz.)

27. Ívtöredék

Homokkő. H: 16 cm. Lelőhely: a háromhajós bazilika középhajója, az északi pillérsor 2. és 3. pillére közötti részen, a padlószint alatt 90-100 cm mélyen. Kora: 12. század második fele. 53 ívét hullámvonalban futó tagozat kíséri. Erősen kopott.

28. Ívtöredék

Homokkő. H: 16,5 cm, s: 9,5 cm. Lelőhely: a háromhajós bazilika középhajója, az északi pillérsor 2. és 3. pillére közötti részen, a padlószint alatt 90- 100 cm mélyen. Kora: 12. század második fele. 54 ívét hullámvonalban futó tagozat kíséri. A szentélyrekesztőhöz tartozott.

41. Ívtöredék (28.sz)

29. Ívtöredék

Üledékes mészkő. H. 14,5 cm, sz: 13 cm. Lelőhely: a háromhajós bazilika középhajója, az északi pillérsor 2. és 3. pillére közötti részen, a padlószint alatt 90-100 cm mélyen. Kora: 12. század második fele. 55 Felsőrészén vízszintes illesztési sík, alsó, íves részén hullámvonalban futó tagozat.

A bazilika feltárásakor, a nyugati részen, a déli pillérsor első pillére vonalában, a középhajóban egy hatalmas rablógödröt találtunk. Ez a gödör tele volt megmunkált és amorf kövekkel, téglákkal és sok faragványtöredékével.

Ebből a gödörből került elő több darab a bazilika déli ablakainak rézsűs idom­köveiből, a hajdani padlószinttől 4 méter mélyen pedig egy férfi szoborfej.

30. Szoborfej

Erősen szemcsés, szürke mészkő. M: 24 cm, sz: 15,5 cm. Lelőhely , a bazilikában levő rablógödör. Kora: 12. század második fele. 56 A férfifej arca erősen rongálódott, csupán a nagy álló ovális szemek vonala vehető ki. Az egyenes, levágott, sima szakáll vonala két oldalon redőzethez hasonlóan kialakított. A haj rövid, a jobb fül alsó része maradt meg.

42. Szoborfej (30. sz.)

31. Ablakkeret íves töredékei

Mészkő. M: 19 cm, a külső ív sugara 31 cm. Lelőhely: a bazilikában levő rablógödör. Koruk: 12. század második fele. 57 Egy ablak felső ívének összeilleszthető három darabja. Belső részén párkánnyal tagolt, kívülről befelé rézsűs felületű. A kiállításon rekonstrukcióba beépítve.

Az ásatás területéről, különböző helyekről, különböző mélységekből, a romos törmelékből sok apró faragvány töredéke került elő. Ezek közül az alábbiak a legjelentősebbek.

32 . Párkánytöredék

Mészkő. H: 16 cm, sz: 12,5 cm. Lelőhely: az apszistól keletre, a domb lejtője. Kora: 12. század második fele. 58 A párkány külső felületén mélyített sakktábla minta töredéke van, feltehetően a bazilika szentély külső frízének részlete.

43. Sakktáblás párkánytöredék (32. sz.)

33. Párkánytöredék

Mészkő. M: 11 cm, sz: 11 cm. Lelőhely: az első kolostortemplom apszisa mellett, észak felől, omladékból. Kora: 12. század. 59 Felső részét egy szélesebb és egy keskenyebb párkány tagolja, alattuk sakktábla mintás rész maradt meg nagyon kopott állapotban.

34. Párkánytöredék

Mészkő. S: 9,5 cm, h: 11,5 cm, v . 5,5 cm. Lelőhely: a bazilika északi fala mellett a törmelékből, a pince mellől. Kora: 11. század második fele. 60 Felső részén 4 cm széles lap van, ez alatt csavart minta töredéke.

44. Párkánytöredékek (33-34. sz.)

35. Fonatos töredék

Mészkő. H: 15 cm, sz: 13 cm, v. 6 cm. Lelőhely: az apszistól északra a törmelékben. Kora: 11. század második fele. 61 Keretbe foglalt, egymást keresztező szalagfonatokkal díszített lap töredéke.

45. Szalagfonatos laptöredék (35. sz.)

36. Fonatos oszloptöredék

Homokkő. H: 12 cm, á: 10 cm. Lelőhely: a bazilika és a kolostor között levő törmelékből. 62 Az oszlop felületét hosszanti irányban futó fonat díszíti.

46. Fonatos oszloptördéke (36. sz.)

37. Akantuszos ívkő töredéke

Mészkő. H: 19 , 5 cm, m: 11,5 cm, sz: 11 cm. Lelőhely: a domb déli lejtője. 63 Kora: 11. század második fele. Széles lemez alatt ívesen kerített, 4,5 cm-rel bemélyített felületen sugárirányú palmettasor töredéke, két, illetve egy, vastag szárból kihajló éles metszésű palmetta részletével.

47 Akantuszos ívkő töredéke (37. sz.)

38. Keresztelőmedence töredéke

Kemény borsókő. M: 9 cm, h: 15 cm (falának v: felül 3,5 cm, alul 4 cm). Lelő­ hely: a domb déli lejtője. Kora: 12. század. 64 Feltehetően keresztelőmedence felső részének töredéke, belseje homorúra faragott, de kissé érdes felületű Belül majdnem függőleges a fala, kívül enyhén domború. Felső, ép széle vízszintesen levágott. Külső részén letör t fogantyú vagy dísz nyoma látható.

39. Palmettás ajtóbéllet részlete

Üledékes mészkő. M: 17,5 cm, sz: 28 cm, v: 9,5 cm Lelőhely: a kettős domb északi része, szórvány. Kora: 11. század második fele. 65 Félhengerrel tagozott ajtóbéllet, a félhenger felületét kettős­ szárú, indából növő, visszahajló, hármasleveles félpalmetta díszíti. Ugyanolyan, mint a 23. szám alatti ajtóbéllet, esetleg ugyanannak az ajtónak a másik oldalához tartozhat.

48. Palmettás ajtóbéllet töredéke (39. sz.)

40. Fonatos laptöredék

Mészkő. H: 13,2 cm, sz: 11 cm. Lelőhely: szórvány. Kora: 11. század második fele. 66 Előlapján fonatos, szalagszerűen kifaragott geometrikus minta.

41. Ajtóbélletek

Szürke mészkő. H: 40-35-56 cm, sz: 33 - 45 - 19 cm, v: 16 cm. Lelőhely: a kolostor keleti szárnyán, az „A" helyiség nyugati falában, valamint a bazilika déli mellékhajója keleti végénél a déli falba beépítve másodlagosan. 67 széles lemezhez kapcsolódó félhenger tagolja, féloszlopos kiképzésű, ezen belül két függőleges párkánnyal tagolt és 16 cm átmérőjű oszloppal zárul.

A kolostor "A" helyiségének ajtókerete (41. sz.)

42. Szoborfej töredék

Homokkő. H: 17 cm, sz: 12 cm. Lelőhely: a kolostor nyugati részén a „H" helyiség padozata alatt. w Kora: 11. század második fele. Téglalap alakú, erősen megrongálódott, az arcrésze megsemmisült. Kétoldalt a fülek alsó része és a hajtincsek maradtak meg.

43 Oszlopfő

Homokkő. M: 11 cm, á: kb. 12. cm. Lelőhely: a kolostor nyugati része. Kora: 11. század második fele. 69 Alja féloszlopos, utána a szélén két kiemelkedő borda között homorúra csiszolt, felső vége függőleges. Mindkét végén illesztési síkkal.

50. Oszlopfő (43. sz.)

44. Kocka fejezetek

Mészkő. M: 17-18-17 cm ; fedlemez: 19,5x16 cm. Lelőhely: - a kolostor nyugati részén. 70 Kocka alakú, három oldalán félköríves pajzzsal , felső részén 2.5-3 cm széles lappal, melyet horony választ el a pajzstól.

51. Kockafejezet (44. sz.)

 

JEGYZETEK

  1. Nagy Katalin, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum régésze kezdte meg a feltárást 1968 novemberében, azonban a következő években nem volt szándékában tovább folytatni, így vettem át a feltárás végzését 1970-ben, melyet 1980-ban fejeztem be.
  2. Juhász Irén - Kristó Gyula: Vésztő a középkorban. In: Vésztő története. Szerk. Szabó Ferenc. Vésztő, 1973. 93.
  3. Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig.Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba, 1981. 1 8 - 19.
  4. Juhász - Kristó 1973. (1. jegyzetben i. m .) 96.
  5. Regestrum Varadinense examinum ferri c a náentis ordine chronologico digestum, descripta effigie editionis a. 1550 i llustratum se m ptibusquec a pituli Varad i nensis lat. rit. Curis et laboribus Joannis Karácsonyi et Samuelis Borovszky. Bp., 1903. 2 82. No. 340. (237.) 3. jegyzet: „ Cs ol t o l i m pagus , nunc pars territorii praedii Mágor a Vésztő occidentem versus."
  6. Regestrum Varadinense. (5. jegyzetben i. m.) 160-161. No. 17. (387.) '1213. január 1 - április 14. között keletkezhetett.
  7. Regestrum Varadinense. (5. jegy z etben i. m .) 210. No. 161. (261.)
  8. Regestrum Varadinense. (5. jegyzetben i. m.) 239. No. 229. (110.) 1219 szeptember vége.
  9. Regestrum Varadinense. (5. jegyzetben i. m.) 269. No. 310. (361.)
  10. Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez. 1. köt. A honfoglalástól 1715-ig. Békéscsaba, 1967. 33.
  11. Kristó 1967. (10. jegyzetben i. m.) 33.
  12. Kristó 1981. (3. jegyzetben i. m.) 50-52.; Karácsonyi János: Békés megye nemzetségei. In: A Békés megyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve, 1-17. Gyula, 1875-1893.
  13. Anjoukori - okmánytár. 6. köt. 1353 - 1357. Szerk. Nagy Imre. Bp., 1920. 539. No. 339. 1 357. február 7.
  14. Kristó 1967. (10. jegyzetben i. m .) 39. A váradi káptalan oklevele 1383 . július 13.
  15. Karácsonyi János: Békésvármegye története. Gyula, 1896. 2. köt. 69.,
  16. Karácsonyi 1896. (15. jegyzetben i. m.) 215 .
  17. Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. 2. köt. Pest, 1870. 2 82.
  18. Valugyay Imre: Békés - Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest, 1855. 245.
  19. Szatmári Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Archaeologica, 1. Szeged, 1995. 2 20-222., 229-230. és 1. kép: a-b., 2. kép: a-b.; Juhász Irén: Vésztő, Mágori domb. Természetvédelmi terület. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 172.) Bp., 1984. 7 , ; Juhász Irén: Vésztő, Mágori domb. 2. bőv. kiad. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 172.) Bp., 1996. 9. - Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. 1939.9. h: 7 cm, sz: 3,5 cm, v: 0,6 cm. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum, ltsz. 66.43.29. h: 4,6 cm - függesztő karikával 6 cm, sz: 2,2 cm , v:05 cm.
  20. Jakab Béla: Fosszilis avar- és középkori tojáshéjleletek összehasonlító vizsgálata. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976 - 1971 - Szeged, 1978. 4 1—48. Dominál a libatojás, de mellette kacsa, tyúk és szárcsatojások héj darabjai is találhatók. Mind kitöltött tojáshéjként került a lelőhelyre. ,
  21. Juhász Irén: Csolt monostor feltárásának eddigi eredményei Vésztő (Békés m .) határában. In: Műemlékvédelem, 18, 1 974, 4. 214-218 .Juhász 1984. (19. jegyzetben i. m.); Juhász Irén: A Csolt nemzetség monostora. In: Műemlékvédelem, 36, 1 992, 2. 95-105.; Juhász 1996.(19. jegyzetben i. m.)
  22. Juhász 1996. (19. jegyzetben i. m.) Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 81.1.122.
  23. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.238. Kiállítási rekonstrukcióba beépítve.
  24. Tóth Melinda: Stílusfejlődés Árpád-kori kőfaragványainkon. In: . Árpád-kori kőfaragványok. Katalógus / István Király Múzeum. Szerk Tóth Melinda, Marosi Ernő. Bp. - Székesfehérvár, 1978. 35., 115 Juhász 1992. (21. jegyzetben i. m.) 100. - Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.4., 77.12.5., 77.12.34.
  25. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.40.
  26. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.30.
  27. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77,12.31 .
  28. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.32.
  29. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.52.
  30. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.53.
  31. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.54.
  32. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.57.
  33. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.99.
  34. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 81.1.121.
  35. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.17., 19., 23., 24., 35.,41. , 44., 45., 73., 115., 190., 227., 228., 229.
  36. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.48., 49., 5 0 ., 51., 92.,93., 94., 95.
  37. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.97 .
  38. Juhász 1984. (19. jegyzetben i. m .) 3.; Juhász 1992. (21. jegyzetben i.m.) 103. és 13. kép. Feldolgozva, kézirat. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 80.1.
  39. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.1.
  40. Juhász Irén: Románkori k ő faragvány Vésztőről. In: Archaeologiai Értesítő, 99, 1 972, 2 . 24 0- 242. 1 -3. kép; Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Bp., 1972. 1 0., 15. és 84. kép; Juhász Irén: A vésztői Csolt-monostor faragott kövei. In: Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 2. Békéscsaba, 1973. 1 21. 5- 6. kép.; Juhász -Kristó 1973. (1. jegyzetben i. m .) 8-10. kép.; Juhász 1974. (21. jegyzetben i. m.) 218. 8a. kép.; Juhász Irén: A Csolt monostor faragott kövei. In: Művészet, 19, 1 978, 4. 4. és 1. kép; Tóth M. 1978. (24. jegyzetben i. m .) 185. No. 11 0 .; Juhász 1984. (19. jegyzetben i. m .) 8-9.; Juhász 1992. (21. jegyzetben i. m .) 1 0 1. 9. kép, 102. 1 0. kép; Juhász - Kristó 1973. (1. jegyzetben i. m.) 18. kép.
  41. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.3.
  42. Juhász 1973. (40. jegyzetben i. m .) 121. 7. kép.; Juhász 1974. (21. jegyzetben i. m .) 217. 7. kép.; Tóth M. 1978. (24. jegyzetben i. m .) 116.No. 41.; Juhász 1978. (40. jegyzetben i . m .) 5. 6. kép; Juhász 1984. (19. jegyzetben i. m .) 10-11.; Juhász 1992. (21. jegyzetben i. m.) 217. 7.kép.; Juhász 1996. (19. jegyzetben i. m .) 14-15.
  43. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.2.
  44. Tóth M. 1978. (24. jegyzetben i. m .) 117. No. 42.; Juhász 1978. (40.egyzetben i. m.) 5. 6. kép; Juhász 1984. (19. jegyzetben i. m.) 12-13.;Juhász 1978. (4 0 . jegyzetben i. m .) 5. 2 . kép.;
  45. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 8 0 .1.11.
  46. Juhász 1973 (40 . jegyzetben i. m .) 119. 1 . kép.; Juhász - Kristó 1973.(1. jegyzetben i. m .) 24. kép.; Juhász 1974. (21. jegyzetben i. m .) 215. 4. kép.; Juhász 1984. (19. jegyzetben i. m.) 14. - Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.11.
  47. Juhász 1973. (4 0 . jegyzetben i. m .) 121. 4. kép; Juhász - Kristó 1973.(1. jegyzetben i. m.) 21. kép - Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum,ltsz. 77.12.8.
  48. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.13.
  49. Juhász 1973. (40. jegyzetben i. m .) 119. 2. kép.; Juhász - Kristó 1973.(1. jegyzetben i. m .) 21. kép; Juhász 1974. (21. jegyzetben i. m.) 216. 5. kép.; Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. [Bp. ] , 1938.CLX. t. 3. kép.; Kralovánszky Alán: A székesfehérvári középkori bazilika. Székesfehérvár, 1968. 10 .
  50. Juhász 1978. (40. jegyzetben i. m .) 5. 3. kép.; Juhász 1984. (19. jegyzetben i. m .) 5.; Juhász 1992. (21. jegyzetben i. m.) 1 0 0. 8 . kép - Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.46.
  51. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.15.
  52. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.25.
  53. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.27.
  54. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.43.
  55. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.47.
  56. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.33.
  57. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.21.
  58. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.105.
  59. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.6.
  60. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.7.
  61. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.9.
  62. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.212.
  63. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.218.
  64. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 80.1.10.
  65. Juhász 1973. (4 0 . jegyzetben i. m .) 122. 1 2. kép.; Juhász - Kristó 1973.(1. jegyzetben i. m.) 11. kép - leltározatlan.
  66. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, leltározatlan.
  67. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, leltározatlan.
  68. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.36.
  69. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz.,77. 1 2. 1 6.
  70. Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum, ltsz. 77.12.14. (2 db), 77.12.39.

A feltárást, a műemléki helyreállítás művezetését, a kiállítás forgatókönyvének megírását Juhász Irén, a műemléki helyreállítás tervét, a rekonstrukciókat Istvánfi Gyula készítette.

 
   
Előző fejezet